Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-18 / 270. szám

10 SOMOGYI KÖRKÉP somogyi hírlap - 2009. november is., szerda Elkezdődött az igazi munka Somogyjádon alapkőletétel Galériás aula, akadálymentes, a 21. század elvárásainak megfelelő iskola épül Földben az alapkő, elkezdődhet az építkezés. Egy év múlva már az új épületrész avatásán a szalagátvágásra kerülhet sor Somogyjádon Bontással indult a háromszázmillió forintos iskolafejlesztő építkezés a településen Három somogyi települé­sen - Mernyén, Jutában és Somogyjádon került sor a napokban alapkő- letételre. Somogyjádon háromszázmillió forint­ból fejlesztik az iskolát. F. Szarka Ágnes A somogyjádi integrált oktatási központ fejlesztésére nyert több település pályázati támogatást az Űj Magyarország Fejlesztési Terv programjából. Somogyjá­don az elnyert mintegy három- százmillió forintból galériás au­la épül, új udvari játékokat, esz­közöket szereznek be, akadály­mentesítik az iskola épületét, korszerűsítik a fűtést és a vilá­gítást, felújítják az óvodát. A projektindító nap kereté­ben ünnepélyes keretek között alapkőletételekre került sor. Somogyjádon az ünnepség a i művelődési házban kezdődött. Az iskolások Bózsa Brigitta ta­nárnő felkészítésével csodála­tos műsorral lepték meg ismét a vendégeket, a szüleiket, taná­raikat és minden jelenlévőt, sőt a Iád Tv-n keresztül minden so­mogyjádi családot. Kolber István országgyűlési képviselő elsődlegesen arról beszélt, hogy Somogyjádról mi minden indult a múltban és a jelenben is: - Gondoljunk csak az ivóvízhálózatok vagy a szennyvízcsatorna-rendszerek kiépítésére, illetve a gázberu­házások megvalósítására. Most pedig a „közfeladatok, a köz­oktatás és a közegészségügy fejlesztésére. Mind egy-egy lép­a beruházás érdekében a két épületet összekötő nyaktagot el kellett bontani Somogy­jádon, hogy a helyére galéri­ás aula épülhessen. Az aula egyrészt kötelező elem, más­részt olyan közösségi tér, ahol az iskola minden diákjával, a szülőkkel, pedagógusokkal együtt rendezvényeket lehet tartani. a galérián kap helyet többek közt a gazdasági vezető, és itt lesz az orvosi szoba. Az épít­kezés alatt az ebédlő és a ke­leti szárny megközelítése ne­hézkesebb lesz, a kivitelező azonban megígérte, hogy ide­iglenes folyosó építésével megkönnyíti az átjárást. Eh­hez azonban az építkezésnek el kell jutni egy bizonyos szin­tig. Az iskola után felújítják az óvodát is. Amikor alacso­nyabb a létszám, átcsoporto­sítással húsz-huszonöt gyerek elhelyezését, felügyeletét tud­ják megoldani. csőfok a fejlődés létráján. Mindez elképzelhetetlen lenne Lőrinczné Kis Ilona polgármes­ter, a képviselő-testület, a fő­igazgató, a gyerekek, a szülők és a pedagógusok, Somogyjád egész lakosságának lelkesedé­se, munkája nélkül. Kiemelte, milyen fontos ösz- szefogni, társulni, megérteni a jelen és a jövő kihívásait, és mellettük egyként felsorakozni. Stamler Imre és Tokaji Lajos díszpolgárok az 1960-as évek­ben már országosan is követen­dő példát mutattak.- Az igazi felelősségteljes munka ezután következik - mondta Lőrinczné Kis Ilona pol­gármester. - A végleges sikert csak akkor könyvelhetjük el, ha továbbra is korrekt, megértő hozzáállást tapasztalunk. A VÁTI képviseletében Ga- yar Csilla szintén elismeréssel szólt a példaértékű összefogás­ról. Kérte, hogy a településen élők továbbra is támogassák a település vezetőinek munká­ját, hogy a tényleges megvaló­sulás és azt követően az ötéves fenntarthatóság biztosítható legyen. Stamler Imre nyugalmazott iskolaigazgató az alapkőletétel­nél felidézte azt a múltat, ahonnan Somogyjádon a köz­oktatás, az iskolarendszer in­dult. Hangsúlyozta: mertek bátrak lenni, s ezzel Somogy­jád jó hírneve az ország előtt ismertté vált. Szabadics Zoltán a kivitelező képviseletében megköszönte, hogy itt dolgozhatnak. Megér­tést türelmet kért az építkezés idejére. ▲ Bumeráng, avagy amikor örökre elhallgat egy rádió a műsorvezető Ma utoljára köszönti a hallgatókat az exsiófoki Csizinszky Éva a Sláger hullámhosszán- Milyen bizonytalanság? - kér­dez vissza Csizinszky Éva, a Slá­ger Rádió műsorvezetője, ami­kor azt kérdem tőle: hogyan vi­seli a bizonytalanságot a rádió­juk megszűntét kimondó ORTT- határozat óta.- Aligha akad biztosabb pont a világban, mint éppen az: a Slágernek november tizennyol- cadikán éjfélkor vége, onnantól kezdve egy másik rádió szól a mi korábbi hullámhosszunkon- fejti ki Éva. Csizinszky Éva társműsor­vezetőként a Bumeráng című reggeli műsorba is gyakran be­ült Boros és Bochkor mellé. Egy évtizede él a fővárosban. Siófokról került oda, előtte a balatoni főváros helyi rádiójá­nak műsorvezetőjeként ennél jóval kisebb nyilvánossággal osztotta meg a gondolatait két zeneszám között.- Őszintén mondom, fogal­mam sincs, hogy mi lesz ve­lünk tizenkilencedikétől - foly­tatja. - Az a dolgom, hogy az utolsó adásnapon is a legjobb tudásom szerint teljesítsek. Közben a rádió vezetése folya­matosan azon dolgozik, hogy je­lentős hallgatótáborunk ne ma­radjon Sláger Rádió nélkül. Pontosabban nélkülünk, még ha esetíeg más néven is. Renge­teg a pletyka, én is csak olva­som, hogy megvesszük ezt vagy azt a rádiót, persze, még semmiről sem született döntés. Stresszoldásként sportol az exsiófoki műsorvezető hölgy, így aztán ennek köszönhetően hamar túltette magát az első sokkon is. Azon, ami akkor érte a csapatot, amikor visszavonha­tatlanná vált: a Sláger és a Da­nubius elhallgat.- Amikor a Roxyból a Sláger­hez kerültem, rövid időn belül világossá vált számomra: ez a legprofibb rádiós csapat az or­szágban. Sőt, szerintem a Bu­meráng reggeli műsora nem­zetközi összehasonlításban is kiállja a helyét. lói tudom, so­kan nem szerették, de hát nem kell mindenkinek szeretni egy rádiót, egy műsort. Amikor fel­kértek társműsorvezetőnek, nagyon jó volt abban a kis csa­patban dolgozni. Azt élveztem a legjobban. Aligha lehet felül­múlni, éppen ezért lenne jó, ha valamilyen módon sor kerül­hetne a folytatásra. Csizinszky Éva állítja, hamar „pesti lány” lett. Bár nem azzal a szándékkal költözött a fővá­rosba Siófokról, hogy nem is tér vissza, ma már ezt nehezen tudná elképzelni.- Pedig még egy buszmegál­ló is van az ablakom alatt. Elég zajos környék. Alattam egy cukrászda, hajnalban már do­bálják a ládákat. Mégis szere­tem: klasszikus pesti bérház tágas belső udvarral, azt hi­Egy igazán laza hölgy a Sláger Rádió stúdiójában: Csizinszky Éva Kalózok Siófokon A tilos volt az első kalózrá­dió Magyarországon, a fő­városban. Üldözték is ren­desen a hatóságok. Kisebb­fajta üldöztetést az első vi­déki kalózrádiónak is el kellett viselnie. EZ HOL MÁSUTT, mint Siófo­kon szólalt meg immár kö­zel két évtizede. Kalóz vagy sem, hamar népszerűségre tett szert a város és környé­kének hallgatósága köré­ben, hiszen akkor még egy­általán nem volt szokásos, hogy az ember helyi híreket, helyi megszólalókat hallgat­hasson a rádióban. CSIZINSZKY ÉVA is ezt a rádi­ót hallgatva kapott kedvet a műsorvezetéshez. ebből az előbb Rádió FB 89, majd City Rádió néven futó médiumból legális rá­dió lett, igaz, csak az URH- nál lényegesen rosszabb mi­nőségű középhullámú su­gárzásra kapott engedélyt. Ez tulajdonképpen meg is határozta a jövőjét. Meg­szűnt, pontosabban beol­vadt a fővárosi Sztár Rádió­ba. Igaz, ekkor már jobb mi­nőségben szólhatott - a tu­lajdonos nehézségei miatt azonban így sem sokáig. szem, mindig ilyenben szeret­tem volna lakni. Éva hisz a dolgok sorsszerű elrendeződésében. - Az élet el­rendezi majd ezt a mi problé­mánkat is, nem vagyok hajlan­dó letargiába esni. Siófokon is, amikor már a megszűnés előtt állt a rádiónk, éppen akkor kö­vetkezett be ez, mikor mind­annyiunknak új lehetőséget kí­nált az élet. Nekem egy másik rádiót, a főszerkesztőnk a me­gyei napilaptól kapott ajánla­tot, egy kollégámnak meg ép­pen akkor nyílott alkalma való­ra váltani régi álmát: Ameriká­ba mehetett. S hogy miképpen került ép­pen az ország egyik leghallga­tottabb rádiójához Csizinszky Éva? - A Danubiusnál meg a Roxynál is megfordultam, ami­kor „bennfentes körökben” hallani lehetett, hogy a Sláger az egyik műsorsávjába mun­katársat keres. Sokan jelent­keztek, magam is. György Gá­bor főszerkesztő hallgatott meg, aztán kisvártatva értesí­tettek, hogy engem választot­tak. Nem bántam meg. Pedig nem csak elismerő leveleket kaptam. Most is, hogy kiderült ez az ominózus döntés, egy hallgató azt írta: örül, hogy már nem engem kell hallgat­nia. Ennek is örültem, hiszen ezek szerint eddig engem hall­gatott... ■ F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents