Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
2009. NOVEMBER 15., VASÁRNAP 7 INTERJÚ kocsis zoltán Elmélyül a szakadék a közönség és a szerzők között, ha nem ügyel az elvárásokra a művészvilág. A kulturális hanyatlás oka a családi és oktatási háttér gyengülésében kereshető. „CSODABOGÁRNAK TEKINTENEK” Maratoni Beethoven-kon- certtel búcsúzott a közönségtől a felújítás előtt álló Zeneakadémia. A műsort vezénylő Kocsis Zoltánnal a komolyzenei élet gondjairól beszélgettünk. Árvay N. Tivadar- Ön vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat a búcsúkoncerten. Hogyan sikerült az előadás?- Nem tisztem megítélni, hogy milyen volt a koncert. Végigvittem az egészet, hogy ki hogyan érezte magát, azt nem tudom. A zenetörténet talán legmeghatározóbb egyéniségének szimfonikus életműve hiánytalanul, keletkezési sorrendben került műsorra. Ilyen kontextusban teljesen más megvilágítást nyertek a darabok. Egy 4. szimfónia lehet remekmű, és az is, de a 3. felől nézve micsoda óvatos lépés ez egy komponista életpályáján. Viszont mekkora merészség kell az 5. szimfónia közönségesnek is mondható hangvétele után megírni a ható- J dikat, amely a Vihar tételt kivéve % semmi olyasmit nem tartalmaz, | amit leginkább Beethovennel le- % hetne azonosítani, és mégis. Egy- 1 értelműén kiderült ezen az estén, hogy a 6. szimfónia minden ter- jengőssége dacára a legköltőibb Beethoven-szimfónia.- Miért pont Beethoven?- Beethoven talán még azok számára is meghatározó jelentőségű zenetörténeti figura, akik nem különösebben rokonszenveznek a német zenével. De számomra Beethoven soha nem képviselte a konzervatív német zenei szemléletet, mert valljuk be őszintén, hogy a szó köznapi értelmében nem volt normális. Ugyanakkor könyvek ezreit írták erről a csodálatos muzsikusról a zenetudósok. Egészen fantasztikus módon tudta tipizálni a saját egyéniségét, amely finoman szólva nem volt köznapi jelenség.- A koncert előtt azt mondta, a zenészeknek nehéz lesz.- Persze. Hangszeren játszani mégiscsak megterhelőbb, mint hadonászni. De legalább tízen voltak, akik végig játszottak.- Megújul a komolyzenei élet fellegvára, a Zeneakadémia. Több figyelmet, pénzt kaphat ezután ez a művészeti ág?- Ez az ügy független attól a helyzettől, amelyben ma az értékes művészetek találhatják magukat. Azonfelül, hogy rettentő kevés a pénz világszerte, komoly társadalmi-szociológiai bajok vannak. Komolyabbak, mint a Kádár-rendszerben. Kicsit paradoxonnak érzem, hogy közpénzekből bankokat mentünk ahelyett, hogy valami olyat szponzorálnánk, amely hosszú távon fontosabb.- A kultúrára gondol?- Igen. Arra gondolok, hogy száz év múlva egy Debussy Pelléas és Mélisande talán azért nem jut majd el az emberekhez, mert már nem léteznek a csatornák, amelyeken eljuthat.- Ma még van közönsége a komolyzenének?- Van. De ha alaposabban megpiszkálom, akkor a 30-40 évvel ezelőtti közönség aktívabb, befogadóbb és szakértőbb volt. Hétvégén például volt otthon négykezesezés meg vonós- négyesezés. Jól emlékszem a Semmelweis vonósnégyesre a hatvanas évekből. Amolyan házi vonósnégyes volt, szombati, vasárnapi koncertekkel. Magam is jártam házi muzsikálásokra. Ma ilyen nem létezik, legfeljebb Fellegi Ádám lakásában.- Nem akar ilyen mozgalmat indítani?- Minden fórumon szívesen megjelenek, és csinálom. Csak az a baj, hogy rám is úgy tekintenek, mint valami csodabogárra, s nem úgy, mint szerves részére az egyetemes zenekultúrának, kis téglára, közvetítőre, aki továbbviszi az egészet. Ráadásul manapság nehéz a közvetítők feladata. Új hősök, vonzó jelenségek tűnnek fel, amelyek elhódítják a közönségnek azt a részét, amely képtelen dönteni, vagy a gyors és könnyű megoldások híve. Az igazi gourmet-ket azért nem hiszem, hogy valaha elhódítja a McDonald’s, de belőlük kevés van.- Hol van a bajok gyökere?- A baj a családokban kezdődik. Az ötvenes, hatvanas években sok lakásban volt zongora. Később a lakótelepi lakásokban is ott volt a pianínó. A belső ellenzékiség megnyilvánulásaként pedig a kultúrához lehetett menekülni, s ezt sokan kihasználták. Manapság szó nincs arról, hogy bármi értékes jelenség megragadná a fiatalokat. Az internetezés megy, meg olyan szórakozási lehetőségek, amelyek nem kívánnak különleges szellemi vagy fizikai felkészültséget.- Mi a véleménye azokról az előadókról, akik igyekeznek hidat verni a könnyű- és a komolyzene között? Például Andrea Bocelli, Sarah Brightman vagy az After Crying zenekar.- Nem hiszek ebben. Nem hiszem, hogy Szentpéteri Csilla vagy Horgas Eszter közelebb hozza az értékes zenét a közönséghez. Magukat közelebb hozzák, és adott esetben nagyon színvonalas produkciókat csinálnak, de nem ez a megoldás.- De nyilván nehéz egy komolyzenét nem kedvelő fiatalt Ligeti- vagy Dohnányi-művek kel becsalni a koncertterembe.- Kétféle nézet csap össze. Az egyik az, hogy az értékes kultúra mindig is a keveseké lesz, tehát elitista képzés kell. Én mást mondok: szükség van a közönNévjegy SZÜLETETT: 1952. május 30. foglalkozása: karmester, zongoraművész és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarfő zeneigazgatója iskolái: Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépisk., Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk pályája: Ötévesen kezdett zongorázni, 18 évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethovenségben és a művészek között is a derékhadra. E nélkül olyan mértékben elmélyül a szakadék termelő és fogyasztó között, hogy végül azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy mi vagyunk a zeneszerzők, az előadók és a közönség is.- Hol a derékhad? . - Ezt kérdezem én is. Vádolnak azzal, hogy gyűlölöm a középszert. Igen, azt a fajta közép- szerűséget, amelyet Pilinszky János a pokollal azonosít, valóban gyűlölöm. De azokkal a jó zenei munkásokkal, akik nélkül lehetetlen tartósan komoly színvonalat létrehozni, szívesen dolgozom. Hiszen nem csupa Bach és Mozart ül a zenekarban. De a derékhad alaposan megfogyatkozott. Pedig zenei tehetségek akadnak a Kárpát-medencében, csak a sok hivatalos és félhivataversenyét, 25 évesen már fellépett a világ számos vezető zenekarával ZENEKARAI: 1983-tól Budapesti Fesztiválzenekar (alapító Fischer Ivánnal), 1997-től Nemzeti Filharmonikusok néhány DÍJA: Liszt Ferenc-díj, érdemes művész, Gramo- phone-díj, kiváló művész, cannes-i M1DEM - életműdíj, két Kossuth-díj (1978, 2005) los intézkedéssel arra buzdítják őket, hogy ne orientálódjanak az értékes kultúra felé. Miért kellett például eltörölni az iskolai zeneoktatást? Vagy miért kellett a Kodály-módszert leépíteni? Nekem nem volt rá szükségem abszolút hallásom lévén, s valamivel komolyabb képességekkel rendelkezem, mint azok, akiknek a Kodály-módszer hihetetlen segítséget nyújtott a kezdet kezdetén való intonáláshoz, a ritmusfelismeréshez és egyes zenei sémák, sablonok beazonosításához. Nem tudom, mi lesz, de szilárdan hiszek abban, hogy nem létezik, hogy Bach eltűnjön, vagy Bartók A kékszakállú herceg várának mondandóját a közönség száz év múlva ne értse.- Budapest-központú a komolyzenei élet?- Az egész ország Budapest- központú. Nem véletlen, hogy annyira támogattam Pécset az európai kulturális főváros rendezvénysorozat alkalmából. Bizonyos dolgokkal csak regionális keretek között lehet eredményesen foglalkozni. Rosszul teszik, ha zenekarokat akarnak megszüntetni, vagy vidéki zenei életeket akarnak leépíteni.- Ezt a területet is átszőtte a politika?- Mindent átszőtt a politika. Annyi előnyünk van az Aczél- korszakkal szemben, hogy ott nem jelenhetett volna meg mondjuk egy erősebb Petri- költemény. Ma mindenre van lehetőség, de például ha valaki lemezt akar készíteni, előbb le kell tennie néhány milliót. Micsoda világ ez? Az emberek ráadásul lusták. Pedig munkára nevelni magunkat óriási dolog. Bennem megérett a gondolat, hogy nem lehetek hasznos tagja a társadalomnak, ha egész nap csak szórakozol Ez is kiveszőfélben van.- Milyen új tervei vannak?- Sok adósságunk van. Nem adtuk még elő Schönberg Von Heute auf Morgen (Máról holnapra) című operáját, van hat bemutatatlan Richard Strauss- opera, amelyeket meg kellene csinálni, és az elképzeléseink között szerepel egy évente megrendezett karácsonyi Diótörő-so- rozat a Bábszínház művészeinek közreműködésével.- Önálló lemezt készít?- Rengeteg tervem van, de rendre meghiúsulnak az anyagi lehetőségek miatt. A kiadók rossz helyzetben vannak. Ugyanakkor a Bartók új sorozatot mégiscsak be kellene fejezni. Két lemeznyi vadonatúj anyag elkészült, kiadásra vár. Az I. szvit, a Két kép, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, valamint a Divertimento című művekről van szó. Jó lenne ezeket közönség elé vinni, mert ha nem is sokat, de azért tudunk használni jó Bartók- előadásokkal.- Mit hallgat, ha pihen?- Komolyzenét.- Vannak kedvencei?- Nem tudok a nagy tömkelegből senkit kiemelni. Azt gondolom, hogy három zeneszerző zenéjét bármikor meg lehet hallgatni, bármilyen lelki állapotban: Bachét, Mozartét és Schubertét.- Hogyan lazít?- Rengeteg mindennel foglalkozom: főzök, sokat vagyok a Balatonnál. Ott írtam Schönberg Mózes és Áron operájának harmadik felvonásához a zenét, amelyet január 16-án mutatunk be a Művészetek Palotájában. De az is pihenés, ha elmegyek koncertezni, és vezetek ezer kilométert. Minden pihentet, ami nem kapcsolódik konkrétan a hangszeres játékhoz, a dirigáláshoz. Nem tudom, mi lesz, de szilárdan hiszek abban, hogy nem létezik, hogy Bach eltűnjön...
