Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám

6 2009. OKTÓBER 25., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ Bartl József életműdíjat kapott bartl József kapta az idei életműdíjat a Magyar Festé­szet Napja alkalmából. Az elismerést minden évben a kortárs festők ítélik oda. A 77 éves művész nevéhez 17 egyéni és 20-nál is több cso­portos kiállítás kötődik. Chicagói fődíj Kenyeres Bálintnak arany hugó fődíjjal jutal­mazta Kenyeres Bálint rö­vidfilmjét, A repülés törté­netét a 45. Chicagói Nem­zetközi Filmfesztivál. A zsű­ri 38 induló közül ítélte a magyar-francia produkció­nak a rövidfilmek fődíját. Deák Bili Gyula a Sportarénában ÚJABB NAGYSZABÁSÚ fellépésre készül a „leg- négerebb hangú magyar bluesénekes”, Deák Bili Gyula: november 20-án teljes életművének legnép­szerűbb dalait adja elő a Sportarénában. Kertész Imre az akadémia tagja lett KERTÉSZ IMRÉT tagjává avat­ta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. A No- bel-díjas írót Dobszay Lász­ló elnök és Pálinkás József, a Tudományos Akadémia elnöke is köszöntötte. Kizökkent a hétköznapokból operett Románul és magyarul adták elő a Rómeó és Júliát az Operettszínházban Román és magyar színé­szek adták elő a héten az Operettszínház Rómeó és Júliáját. Dolhai Attila, aki Rómeót alakítja, azt mond­ja: megdöbbentő egy isme­retlen nyelven hallani Shakespeare legismertebb tragédiájának fájdalmát. Mézes Gergely A Montague-ok magyar, a Capuletek román nyelven énekel­nek a Budapesti Operettszínház és a bukaresti Ion Dácián Nemze­ti Operettszínház közös előadásá­ban. „Még soha nem csináltam ilyet, komoly tapasztalatokkal gazdagodtam” - mondja Dolhai Attila, a darab főszereplője. „Nem értjük egymás nyelvét, ezért sok­kal nagyobb szerepet kap a metakommunkáció, ami a darab humorát is erősíti” - teszi hozzá, majd arról beszél, hogy nagyon kellett koncentrálni a próbák so­rán. „Előfordult, hogy annyira a Júliát alakító Simona Nea játéká­ra figyeltem, hogy a magyar vég­szóra vártam, ami persze nem jött” - mondja nevetve. Bár két nemzet színészei ala­kítják a szemben álló családokat, Dolhai Attila azt mondja, hogy az előadás épp az ellenségeskedés ellen hat. „Ez a kétnyelvű játék leginkább arra hívja fel a figyel­met, hogy az érzések, az érzel­mek a nemzetek fölött állnak, a színjátszás pedig a még meglévő különbségeket is eltünteti, az egyetemes értékeket mutatja meg - vallja a színész. - Forradal­mi ötlet volt ezt a két előadást ösz- szehozni, ami nem feltételezett nagy felkészülést, hiszen a buka­resti színházban a budapesti elő­adás replikája fut, tehát még a rendezés is ugyanaz.” Dolhai Attila 2004 óta játssza Rómeót, ennek elle­nére nem érzi a rutint. „A szerepek hatnak a szí­nészre, a színész is a sze­repre. Tehát minden egyes előadással gazda­gabb lesz az általam alakított karakter, és általa én is” - vallja, majd hozzáteszi, hogy ő a hétköz­napok történéseivel gazdagítja játékát. „Nem tudom, más hogy csinálja, én a mindennapi élmé­nyeimmel dúsí­tom a szerepet. Áttranszponálom a dühöt és az örö­möt is, és a szín­padon kiadom őket magamból”- mondja. Bár ő az Ope­rett közönségének Dolhai Attila játssza a Bajadérban Radjami herceget is első számú kedvence, Dolhai At­tila már az „öregedés” gondolatá­val foglalkozik. „Lassan ugyan, de én is közeledek a negyven felé, a musical pedig fiatalos műfaj. Van persze egy-két szerep idősebbek­re is, de azért a főszereplők in­kább tizen- vagy huszonévesek. Nem siettetem ezt a folyamatot, örülök, hogy a rendezők még min­dig hitelesnek látnak ezekben a szerepekben is. Viszont tény, hogy az operettekben sokkal több lehetőség nyílik, még akár öt­venévesen is játszha­tok például érett bon- vivánt” - mondja. Tavaly az Operett­színház volt a leglá­Névjegy 1977-BEN született, Kisvárdán 1999-ben a Kifutó című tehet­ségkutató versenyen különdíjas lett 2001-ben fel­vételizett a színművészetire, másodévesen már a Mozart! cím­szerepét játszotta az Operettszínház­ban. 2005-ben diplomázott. nős, három lánya van. togatottabb teátrum Magyaror­szágon, ami Dolhai Attila szerint nem meglepő, úgy véli a „közön­ségességgel, a realizmussal” épp eleget találkoznak a nézők a hét­köznapokban. „Ez a műfaj nagy­ban függ a vezetői karaktertől. A Budapesti Operettszínházban fő­leg irodalmi alapú, történelmi, ro­mantikus művek futnak, ame­lyeknek meseszerűsége, idealiz­musa egy-egy estére kizökkenti a nézőket a mindennapokból.” Szívesen kirándul más műfa­jokba is, például a A Tenor-vásá­ron operákat is énekel. „Nyitott vagyok mindenre, de nem gon­dolom, hogy nekem mindenáron operát kellene énekelni” - mond­ja, majd hozzáteszi, hogy az Ope­rettben szerzett tapasztalatait szí­vesen kamatoztatná az operaját­szásban, ahol érdemes lenne több hangsúlyt fektetni a színészi já­tékra. Elnézve az Operett műsorfüze­tét, úgy tűnik, Dolhai Attilának nem sok szabad ideje marad. Amikor erről kérdezzük, rögtön közbevág, mondván, annyira nem „durva a helyzet”. „A dara­bok több szereposztásban futnak. Túl vagyunk az évad elején, ami mindig a legkeményebb időszak, ilyenkor számos felújító próba van. Karácsony tájékán már csak játszani kell. Meg lehet szokni ezt az életritmust, csak időnként meg kell állni feltöltődni. Ehhez a családom nyújtja a legnagyobb segítséget.” HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents