Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-24 / 249. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 24., SZOMBAT SOMOGYI KÖRKÉP Vasfüggönytől a transzformátorig a színfalak mögül Somogyi konferencia a húszesztendős rendszerváltásról Emlékmű lesz, de sok még a kérdőjel az egykori rabokban Gyarmati György (balról) és Kovács László Imre a rendszerváltás korába kalauzolta az érdeklődőket Nem volt nyitva a művelődési központ 23-án, ezért 24-én alakult a Fidesz Húszéves a somogyi rend­szerváltás címmel rende­zett konferenciát a Somo­gyi Fiatalok Egyesülete. Az előadásokon a rend­szerváltás előzményei, a választási rendszer és a nyolcvanas évek végének somogyi eseményei eleve­nedtek fel. Vas András Felmérések szerint húsz év távla­tából sokak számára csalódást okozott a rendszerváltás: az em­berek többsége előtt a fejlett Nyu­gat képe lebegett, s meg voltak győződve róla, hogy az emberi jo­gokkal együtt azonnali, hihetet­len életszínvonal-emelkedés is vár rájuk, leginkább ennek kö­szönhető, hogy két évtized távla­tából jelentősen megfakultak az akkori események jelentőségei.- A mai gyerekeknek olyan természetes dolog a demokrácia, minthogy víz folyik a csapból - mondta bevezetőjében Lamperth Mónika országgyűlési képvise­lő. - Pedig különleges érték, meg kell becsülni a szólássza­badságot, az egyesülési, gyüle­kezési és más, az alkotmány biz­tosította jogokat. Melyeknek a nyolcvanas évek végén még igencsak híján volt a társadalom, mely valójában nem sokat tudott a politikai színfalak mögött történtekről. így például a korabeli titkosszolgálatok tevé­kenységéről sem, melyek pedig, mint az fennmaradt, s mára már kutathatóvá vált dokumentu­mokból is kiderül, jelentősen hozzájárultak az események ilyetén alakulásához.- Sokakban például a rend­szerváltás egyik kezdeti esemé­nyeként az osztrák-magyar hatá­ron kiépített vasfüggöny lebon­tása és a keletnémet menekül­tek kiengedése maradt meg - magyarázta Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazga­tója. - Pedig a belügynek és a határrendészetnek eleinte sok­kal nagyobb munkát adtak a ro­mán-magyar határon történtek: 1988 végére már több mint tíz­ezer menekült érkezett a keleti szomszédtól, jelentős részük il­legálisan. Mindez természetesen nem maradt titokban,. így nem vélet­a Fidesz elindítója, alapító tag­ja Kaposváron - mutatta be Bertalan Péter történész-polito­lógus, a Kaposvári Egyetem do­cense Nagy Zoltán helytörté­nészt, aki a somogyi rendszer­váltás első hónapjairól tartott előadást. PRAKTIKUS 1988 őszétől vizsgál­ni az eseményeket - mondta Nagy Zoltán ekkor alakultak meg az első ellenzéki szerveze­tek Kaposváron. A Fidesz-cso- port október 24-én jött létre. len, hogy míg a vasfüggöny fel­számolásának tervét az osztrák közvélemény üdvözölte, addig a nyugati szomszéd rendőrsége és határőrsége komoly, Ausztriát fenyegető menekülthullámtól tartott. Nem is alaptalanul, hi­szen egy héttel azután, hogy hi­vatalos hír lett a nyugati határ­zár felszámolása - azaz 1989. Azért nem 23-án, mert az va­sárnapra esett, és nem volt nyit­va a művelődési központ.. novemberben alakult meg az MDF helyi szervezete, 1989 feb­ruárjában a kisgazdapárté, márciusban az SZDSZ-é. MIT AKARTUNK? - tette fel a kér­dést. - Közreműködni a kom­munista diktatúra megdöntésé­ben, a demokrácia, a többpárt­rendszer létrehozásában. A leg­főbb személyes ambíciónk pe­dig az volt, hogy megússzuk... május másodika után -, az NDK- ban ugrásszerűen meg­növekedett a magyarországi tu­ristavízumot igénylők száma.- Ennek ellenére a magyar ha­tóságok nem szigorítottak a ha­tárőrizeten - folytatta a főigazga­tó -, viszont a titkosszolgálati je­lentések arról tanúskodnak, hogy Magyarország nem akarta Néhány nappal Grósz Károly fe- hérterroros beszéde után felhí­vott egy kisgazda vezető, és azt mondta, hogy nagyon féltenek minket, fideszeseket, és mellet­tünk állnak. A MÁSODIK SZAKASZBAN tartot­tuk az első nagy rendezvénye­ket Január 25-én Litván György tartott előadást a forradalom­ról; az ellenzék közös március 15-i fáklyás felvonulást tartott Kaposváron; június 15-én Nagy Imre-emléktáblát avattunk. felvállalni a kivezető kapu szere­pét a szocialista országok mene­kültjei számára. Alig negyed év múlva mégis kiengedtek több mint 50 ezer keletnémetet: ehhez a páneuró­pai piknik néven elhíresült ren­dezvény mellett komoly kül- és belpolitikai tárgyalássorozat - keletnémet tárgyalópartnere ki­fejtette Horn Gyulának, remé­nyei szerint a magyar külügymi­niszter a munkásmozgalom akasztófáján végzi... -, szócsaták vezettek.- A kormány nem mindenben működött együtt a titkosszolgá­latokkal - tette hozzá Gyarmati György -, ami több konfliktus­hoz is vezetett, később kiderült, Németh Miklós miniszterelnö­köt is megfigyelték. Ez is közre­játszott, hogy a rendszer végnap­jaiban a politikai vezetés egyre kevésbé támaszkodott a szolgá­latokra. S ez nem csak a kül-, de a bel­politikában is tetten érhető volt: 1989-re a hazai ellenzéki moz­galmak komoly tárgyalási pozí­cióba kerültek: még javában bontották a vasfüggönyt, amikor a Nemzeti Kerekasztal az új vá­lasztási törvényről tárgyalt.- Furcsa helyzet állt elő, ugyanis a törvény eredetileg az MSZMP és az ellenzéki pártok küzdelmeinek adott volna kere­tet - jegyezte meg Kovács László Imre, a szegedi egyetem docense -, ám mire valóban „használat­ba került”, már a két nagy ellen­zéki párt, az SZDSZ és az MDF csatázott egymással. Az egyetemi docens szerint a hazai választási rendszer egy­mástól nagyon távol álló koncep­ciókból jött létre. A történelmi pártok a régi, listás szavazás, míg az MSZMP és az újak, az MDF, az SZDSZ és a Fidesz az egyéni kerületek mellett kardos­kodtak. Az idő előrehaladtával aztán módosultak az elképzelé­sek, ugyanis egyértelművé vált, már nem csak az lesz a választá­sok tétje, sikerül-e leváltani az állampártot, hanem a kormány- alakítás joga is.- így alakult ki a mostani ve: gyes, listás, egyéni és kompen­zációs listás rendszer - folytatta Kovács László Imre mely a többség számára olyan, mint egy transzformátor: az egyik ol­dalon bemennek a szavazatok, a másikon kijönnek az elnyert mandátumok, de csak kevesen tudják, mi is történik közben... Az országgyűlés létszáma, a vá­lasztókerületek nagysága, a kül­földön élő magyarok választójo­ga igazából mind technikai kér­dés. Egységes politikai akarattal meg lehetne változtatni, de ma­ga a választási rendszer szakma­ilag kipróbált és jó. Örömmel és megnyugvással fo­gadtam a hírt - mondta a zá­kányfalui Varga Albert annak kapcsán, hogy a fővárosi köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta az öt pártfrakció közös javaslatát, miszerint emlékművet állítsa­nak a Hortobágyra kitelepítet- teknek. Ez lesz az első országos emlékhely, amely a 12 hortobá­gyi kényszermunkatábor lakói­nak állít emléket, s várhatóan az elhurcolások kezdetének 60 éves évfordulóján - 1950 júniu­sában bírói ítélet nélkül, több e- zer családot hurcoltak a Horto­bágyra - 2010-ben avatják fel. Ezt a táborokba hurcoltak egye­sülete kezdeményezte.- Ebben a döntésben a leg­fontosabbnak azt tartom, hogy mind az öt párt egyetértésével hozták meg - mondta a 74 éves nyugdíjas főtanácsos. Varga Al­bert Árkustanyán raboskodott, több, mint három éven át. 1953 októberében szabadult, s né­hány éve írta meg a Rab voltam a Hortobágyon című könyvét.- Törvényszerű - folytatta Varga Albert hogy az igaz­ságnak előbb vagy utóbb, de ki kell derülnie. Mi, sokat szenve­dett egykori rabok, mindig is bíztunk abban, hogy lesz egy kor, amikor a nemzet előtt feltá­rulnak a Rákosi-rendszer em­ber- és nemzetellenes, agyon­hallgatott rémtettei. A társadal­mi megbékéléshez szükséges, hogy azok is belássák tévelygé­seiket, akik így, vagy úgy, an­nak idején kiszolgálták a diktá­torokat, azt a társadalmi rend­szert, amely annyi szenvedést okozott ártatlan embereknek. A zákányi nyugdíjas azt mondta: - Hiányérzet azért ma­rad bennem: társadalmunk tag­jai, főleg a középkorú és fiatal nemzedék, nem ismerik a tör­ténteket. Tartok tőle, hogy ez az emlékmű felállítása után sem lesz másként. ■ Varga Andrea A KUTATÁSOK ALAPJÁN A MEGYE 57 TELEPÜLÉSÉRŐL HURCOLTAK EL SOMOGYIAKAT A HORTOBÁGYI TÁBOROKBA Árkus tanyára J79 főt Borzas-Mlhályhalmára ______ 11 főt Ebes re _ 15 főt Elepre____________________ 215 főt Kónyára 1 főt Lenin tanyára 9 főt Tedejre 157 főt Összesen 587 személyt vittek el Somogyból VAS ANDRÁS TÁRCÁJA Egy címer utóélete Az úgy volt, hogy a Rolf leverte a tábla fölül a címert. Azt a bú­zakalászosat. Rákérdeztek, per­sze, hogyan is történt, hiszen eléggé elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki csak úgy kalimpál három és fél méter magasban. Ám mivel elég egyöntetűen állí­tottuk vagy tizenöten, hogy a tér­képpel, mármint a keretével ütötte le, és hogy abszolút vélet­lenül, végül is nem lett nagyobb balhé a dologból. Elvitték beüve­gezni, de valahogy a kampónak és a tiplinek is nyoma veszett, így ’88 novemberének elejétől szűk egy éven át címer nélkül maradt a Táncsics gimnázium 35-ös terme. Rolf persze nem véletlenül kalamászolt az összecsavart tér­képpel, egészen konkrét tervei voltak vele, s egy jól irányzott mozdulattal sikerült is leszed­nie, kampóstól, tiplistül. És fel­háborodva. Nem nagyon értet­tük, mi a rossebért most jött rá a címertörési hóbort, és éppen tornaóra után az öltözőben. Ar­ra pedig egyáltalán nem emlé­kezett senki, hogyan került egy­általán szóba a november hete­dikéi ünnepély, s ebből pláne hogyan kanyarodtunk ötvenhat­hoz. Amiről Rolf egészen elké­pesztő dolgokat tudott, olyano­kat, amiről otthon előttünk so­ha, senki sem beszélt. Mert szó­ba jött, tagadhatatlan, én példá­ul egy pesti kirándulás záróak­kordjaként, a Déli pályaudvar­nál. A szemközti, Alkotás utcai házak golyóverte falait bámul­ván kérdeztem rá, hogyhogy nem javították ki őket a világhá­ború óta. Na, akkor tudtam meg, hogy nem negyvenötben lőttek itt utoljára. Arról persze, hogy pontosan mi történt, érthetően nem kaptam bővebb felvilágosí­tást, de ez utólag mindenkép­pen érthetőnek bizonyult: 85- ben nem feltétlenül volt taná­csos mindent egy tizenegy éves gyerek tudomására hozni. így csak annyit tudtam 56-ról, amennyit Zsuzsa néni nyolca­dikban elmondott róla a történe­lem és állampolgári ismeretek órán: Rákosiék miatt sokan elé­gedetlenek voltak az országban, s ezt használta ki a kapitalista Nyugat, hogy fellázítsa az embe­reket, s ebből lett némi lövöldö­zés. Aztán meghallgattuk Mező Imre segélykérő telefonját az ostrom alatt álló pártházból, fel­olvastak nekünk néhány meg­lincselt ávós tiszt halálának tör­ténetét - a másod- és harmad- osztályú focibajnokságból mindnek ismertem a nevét, ők voltak a honvédcsapatok név­adói: Asztalos János, Szabó La­jos, Papp József... -, és hogy sze­rencsére leverték a zendülést. Rolf azonban máshogy adta elő a dolgot, az alapsztori job­ban hasonlított az otthon hallot­takra, ám sokkal több konkré­tumot tartalmazott, plusz egé­szen meglepő állítást Kádár Já­nosról: hogy miatta jöttek be a szovjetek, s vannak itt azóta is. S emiatt kell nekünk még min­dig november hetedikét ünne­pelnünk. Ahelyett, hogy... Néhány hónappal később már minden világos, egészen ponto­san nyilvános volt, erről cikkez­tek az újságok, otthon is nyugod- tabban lehetett róla beszélni, s júniusban, közel a bizonyítvány­osztáshoz mindenki látta, aho­gyan egy ország megköveti az „árulókat”. Rolf szeptemberben fél tucat narancssárga Fidesz-ki- tűzővel és egy házilag barká­csolt Kossuth-címerrel érkezett az évnyitóra. Előbbieket kiosz­totta az arra érdemesek között - Szlávi, Jász, Füli, Zola mellett ne­kem is jutott egy -, majd Szlávi és az én vállamon állva fel rajz­szögezte a címert. Aztán izgul­tunk, hogy mit szól hozzá az osz­tályfőnök, az orosz vagy a törté­nelemtanár, de meglepetésünk­re nem történt semmi: előbbi és utóbbi hallgatólagosan beleegye­zett, echte orosz nyelvtanárunk pedig észre sem vette a válto­zást. Csak két hónap múlva, amikor már túl voltunk október huszonharmadikán, a köztársa­ság Szűrös Mátyás-féle kikiáltá­sán: orosz órán senki sem kérte, hogy elevenítse fel velünk a szovjet himnuszt vagy a Bun- kócskát. Hirtelen kimentek a di­vatból. És addigra már találtunk egy új ünnepet... 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents