Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-17 / 244. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 17., SZOMBAT Az élet nagyobb részét már elhagytam... törőcsik mari Amikor rájött, hogy életben maradt, tudta, hogy vissza fog térni a színpadra Törőcsik Mari fáradt, de nem bánja, hogy elfogadta a kaposvári meghívást A nemzet színésznője egy Éve egy ország aggódott érte: Törőcsik Mari egy kórházi vizsgálat közben rosszul lett, s kómába esett. A háromszoros Kossuth-díjas Nemzet Színésze két hónapos kórházi kezelés után először a filmszemle megnyitóján lépett a közönségeié: sokan ekkor kezdtek el hinni benne, hogy a 74 évvel ezelőtt a Heves megyei Pélyen született színésznő visszatérhet a színpadra. ahol már főiskolás korában is hatalmas sikereket aratott; rengeteg szerepe és filmbéli elfoglaltságai miatt nem is diplomázott - több vizsgája, például a tudományos szocializmus szigorlata is hiányzott.. Amikor a Művész Színház igazgatója lett, s kérték a végzettségét igazoló papírt, a főiskola vezetése kiadta neki az oklevelet Ekkor már mögötte volt több mint két évtizednyi nemzeti színházbeli, győri és mafilmes pályafutás, aztán Szolnokra szerződött, ma pedig újra a Nemzeti tagja. TÖBB MINT FÉL ÉVSZÁZADOS karrierje a Körhintával kezdődött: az 1956-os Fábri Zol- tán-film a Soós Imre oldalán berobbanó Törőcsik Mari felfedezését jelentette. Azóta több mint száz filmben játszott, s a színpadon is megmutatta magát a színháztörténet legnagyobb szerepeiben. Alakításait külföldön is díjazták, 1972-ben Karlovy Varyban, négy évvel később Cannes bán söpörte be a legjobb női alakítás díját BÁR munkája, szerepei a mai napig a fővároshoz kötik, második férjével - az első Bodrogi Gyula volt -, 'Maár Gyula rendezővel a Vas megyei Ve- lembe költöztek, hogy ki tudjanak szakadni a mindennapi taposómalomból Ahová, ha óvatos lépésekkel is, de Kaposváron indul vissza. Az orvosok szerint különleges ember, hogy ilyen hosszú agyhalálból ennyire ép elmével szabadult Törőcsik Mari szerint nem véletlenül: rengetegen fohászkodtak érte, köztük olyanok is, akik korábban sohasem imádkoztak... Hiába a vasárnap kora este, Törőcsik Mari egy évvel súlyos, majdnem az életébe kerülő betegsége után gőzerővel készül a visszatérésre. Negyven perccel a próba előtt tűnik fel a Csiky Gergely Színház oldalánál, s igencsak meglepődik, amikor észrevesz bennünket. Vas András- Mára beszéltük meg? - kérdezi, amikor a művészbejáróhoz ér.- Elfelejtettem. Na mindegy, várjanak egy percet, megigazítom a hajam a fotó előtt. Kicsit összecsúszott a napom, ledőltem a délelőtti próba után, de még így is nagyon fáradtnak érzem magam.- Nem látszik.- Pedig így van, délelőtt három-négy óra, aztán este megint, sokat kivesz az emberből.- Gondolom, a rokonok, barátok meg is próbálták lebeszélni a visszatérésről.- Egyáltalán nem! Én viszont sokat gondolkodtam, nem lesz-e túl nagy a feladat. Mert hajlamos vagyok túlvállalni magam.- Megbánta?- Egy pillanatig sem. Viszont remélem, az állóképességem nem hagy cserben.- Az biztos, próbára teszik. Anatolij Vasziljevről közismert, hogy „melós“ rendező.- Ez nem volt újdonság, hiszen Budapest, Moszkva és Szolnok után már negyedszer dolgozom vele. Túdtam, hogy napi hat-nyolc órányi próba vár rám.- Most azért más a helyzet...- Túlestem néhány dolgon...- Gondol az egy évvel ezelőtt történtekre?- Érdekes, de csak egyszerű tényként élem meg. Előtte néha eszembe jutott, hogy 73 éves vagyok, tavaly viszont tudatosult bennem: az életem nagyobb részét magam mögött hagytam.- Ehhez képest, ha nincs halasztás, a lehető legfrappánsabb választ adta volna a kómának: napra pontosan egy év után ismét színpadra áll.- Igazából nem is tudom, mikor történt.- Október tizenhatodikén.- Látja, ez így nem maradt meg. Pedig a kezem emlékeztetni fog rá.- Még mindig nem tudja rendesen használni?- Nem is lesz soha olyan, mint régen. Ezért mondtam az elején, hagyjuk ki a kézfogást. Miután visszajöttem a kómából, ez a testrész mozdult meg utoljára.- Zavarja?- A gondolattal együtt tudok élni, ám a mindennapok során érzem. Főként, hogy a jobb kezemről van szó, s én nagyon egy- kezes vagyok. De az orvosaim azt mondták, hogy azok után, amin átmentem, ezen csak nevetni kell.- Hitt a visszatérésben?- Amikor rájöttem, hogy túléltem, biztos voltam benne. Egy pillanat volt az egész, konstatáltam, hogy életben vagyok. S onnantól nem volt kérdés, hogy vár a színpad.- A történelmi pillanat Kaposváron jön el. Csak Vaszüjev- nek köszönhetjük?- És Schwajda Györgynek. Mindketten régi barátaim. No és persze Alföldi Róbertnek, a Nemzeti igazgatójának nagyvonalúsága is kellett hozzá. Schwajda György már tavaly is hívott, de akkor Alföldi azt szerette volna, ha a Nemzetiben, ahová tartozom, állok színpadra, így az idei szezonra ígérkeztem el Kaposvárra. Bevallom, nagyon tisztelem a várost, a színházat, a társulatot, de ha nincs Schwajda György, nem jöttem volna. Aki szerintem kifejezetten miattam hívta meg Vaszil- jevet, sejtette, hogy nem tudok ellenállni a felkérésnek, s miattuk ismét közönség elé állok.- Nyáron Siófokon a Coke Clubban félig már megtette. Demjén Ferenc ikonná avatásán, amikor Garas Dezsővel, ha csak felvételről is, de elénekelték a Várj, míg felkel majd a nap!-ot...- Az pedig a tévés barátomnak, Lévai Balázsnak köszönhető. Amikor felhívott, először nevettem a felkérésen. Elképesztően nehéz a dal, Demjénnek óriási a hangtartománya, nem hittem, hogy meg tudjuk csinálni.- Ehhez képest a nyár egyik legnagyobb sikerét aratták.- Eredetileg azt akarták, élőben adjuk elő, de azt mondtam, vegyük csak fel, s ha leadható, menjen felvételről.- Igencsak megríkatták a közönséget...- Pedig művészileg nem volt akkora szám. Inkább két ember teljesítményét ismerték el. Meg is lepődtem, hogy a fiataloknak jelentünk valamit.- Mindenkinek, akinek mini mális köze van a színházhoz vagy a filmhez.- A fiataloknak nincs idejük a múltra figyelni.- Ki beszél itt a múltról? A közönség mindig maga a jelen.- És átsegít minden nehézségen...- Például azon a két hónapon, amikor a Kútvölgyi kórházban feküdt?- Elképesztő szeretet áradt felém. De nemcsak a közönség, az orvosok, ápolók, barátok felől is. Óriási dolog, ha az embert eny- nyire szeretik. Hatalmas erőt ad.- Ennek köszönhető a hihetetlen felépülés?- ló géneket örököltem a szüleimtől... És persze, ahogyan egy ateista barátom mondta: Isten nélkül nem ment volna. A Sors még tartogatott valamit a számomra.- Talán, hogy be kell fejeznie, amit elkezdett. A Csorna című filmopera felvételekor lett rosszul egy éve. A múlt héten aztán felmondta a szöveget.- Rám is tört az érzés, úristen, először szólalok meg színpadon.- Mi volt a reakció?- Óriási tapsot kaptam. Pedig nem volt egyszerű, az ember még akkor is hibázhat, ha csak olvas. Főleg az én állapotomban, ilyen fáradtan.- Ráadásul a felvétel és a próbák között egy megnyitón is jelenése volt: ha már önről szólt, nem hagyhatta ki Keleti Éva fotóművész kiállítását. Tényleg, megbeszélték, mely képek kerüljenek a válogatásba?- Eszembe sem jutott beleszólni: ez az ő anyaga.- Nem is érdekű, hogyan látja viszont magát?- Bizonyos szempontból nem. Filmen például egyáltalán nem szeretem újranézni magam, maximum néhány percet. Egy színész mindig változik, s ha egy régi felvételt nézek, eszembe jut, most hogyan is csinálnám.- Egy fotó viszont nem egy folyamatot mutat be.- Ezért is viszonyulok hozzá másképpen. Pillanatot mutat be, és sokszor meglep még engem is. Például mindig olyan muru- gyának gondoltam magam külsőleg, a kiállításon viszont voltak képek, melyeken kifejezetten tetszettem magamnak.- Már ezért megérte felutazni.- Hétfőre tették, amikor itt nincs próba, hogy el tudjak menni. A szokatlan időpont ellenére telt ház volt. Meg is lepődtem, hogy ekkora az érdeklődés.- Felkészülhet rá, Kaposváron sem lesz másként...- Remélem, igaza lesz! Nem azért dolgozik az ember, hogy a fürdőben vagy a konyhában játsszon magának, hanem mert kell a közönségnek.- A Naphosszat a fákon nem könnyű darab, egy sajátos stílusú rendezővel megspékelve...- Ha sikerül jól megcsinálni, a közönség be tudja fogadni. És ettől csodaszép ez a feladat... Kiskakas kikaparta, szakács megsütötte, nagymami megette étlapozó Asztal napszemüveggel, capuccino extra habbal, krémleves por nélkül, a hiányérzet megmaradt Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná lói cseng a nagyatádi Tóparti csárda neve. Ötvözi az eleganciát és a patinát a közvetlen barátságos vendéglátással. A panoráma nyáron a kerthelységből, télen a cserépkályhás étteremből nyűgözi le a vendégeket. Az éttermi berendezés a századforduló polgári hangulatát idézi, míg az emeleti különterem és szivarszalon a mai kor szolid eleganciáját hivatott képviselni. Az étlap pazar és változatos, elsősorban a magyar konyha különleges fogásait tartalmazza, a levestől a desszertig. E mondatokkal ajánlják egy internetes oldalon a nagyatádi Tóparti Csárdát. Véletlenül bukkantam az oldalra, de megörültem neki. Jöttek az emlékek: három éve jártunk utoljára arrafelé, késő este volt, és a városban sehol másutt nem kaptunk vacsorát. Végül a csárdánál álltunk meg, ezt még megpróbáljuk alapon. Bejött. A pincér nagyon odatette magát, nemkülönben a szakács is. Visszamegyünk, döntöttük el a hideg októberi napon. A környezet, amit ezelőtt a sötétben nem láttam, most lenyűgöz. Szép a Csónakázó tó. A csárda környéke rendezett, s bent a természetesség, a fa és a natúr színek fognak meg. Letelepednénk egy asztalhoz, ám a pincérnő furcsán néz ránk. Hoppá! Itt egy napszemüveg.- Itt már ülnek? - kérdezzük a pincérnőt. - Úgy látszik - vágja rá. Ha spontán jött a válasz, tanuljon meg előbb gondolkodni, szólnék neki, ha szándékosan, akkor fogja vissza a csípős nyelvét, mert a hozzám hasonló konzervatív mamik zokon veszik bizony ezt a stílust. Aztán szó nélkül leülünk oda, ahol nincs napszemüveg. Az étlap szellemes. Ehetnénk Nagymami szerette. Mi meg a nagyit című ételt is, de nem tesszük.- A burgonyakrémleves porból van? - kérdezzük a pincérnőt. - Áá! - vágja rá Hiszünk neki, bár a belépőjét elrontotta. Értékelés SZEMÉLYZET !l~10?onA 7(io>* Meg jo is lehet KÖRNYEZET (1-10 pont): Qm Minden klappol FTEI (1-20 pont): JJ| (18|* Maradhat a szakács *A korábbi pontszám Negyedóra múlva kiderül: igazat mondott. A leves fokhagymás pirított kenyérkockákkal ízletes, sűrű, amennyire kell, tartalmas, amüyennek kívántam. Asztaltársam már kevésbé elégedett: lelkesen keresgeti a beígért tésztát a húslevesében, de nem találja. Hús, borsó és sárgarépa viszont kipipálva, meg az íze is meggyőző. Hagyománypártolók vagyunk, ami a szárnyasokat illeti: három éve Tyúkanyó a baromfiudvar- ban-t rendeltünk, ezúttal A kiskakas gyémánt félkrajcárjára voksolunk. A krumpliköretekről kiderül: minden mirelit, kivéve a burgonyapürét. Tetszik, hogy nem vernek át. Aztán rösztit kérünk, adjunk a zacskó érzésnek! A tálalás gusztusos, a melle husira sajt, sonka rétegezve, összesült az íz, az adag éppen egy emberes. Asztaltársam tányérján sertéshús hagymával, paradicsommal, sajttal sütve, túrós petrezselymes burgonyával bolon- dítva, finom és laktató, de a megbújó csontdarabok némi küzdelmet okoznak. A krumplira kár volt a túró, semmit nem tett hozzá az élvezethez, igaz el sem vett belőle. A capuccino extra habbal érkezik, kompenzálandó, hogy tejpor nincs. Pincérnőnk kezdeti botlását a végére kiegyenlíti, de a vendéglátást illetően a hiányérzet azért megmarad.
