Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-13 / 240. szám
6 2009. OKTÓBER 13., KEDD GAZDASAG Cégeknek is létezik magas betétkamat megtakarítás Többféle lekötési lehetőség közül választhatnak a magyarországi vállalkozások A vállalkozásoknak is érdemes elgondolkozniuk szabad pénzösszegeik lekötésén, hogy az megőrizhesse az értékét. A vállalkozások Magyarországon sokkal kevésbé szeretik lekötni a pénzüket, mint a magánszemélyek - a statisztikákból legalábbis ez derül ki. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint míg a háztartások bankbetétjeinek 80 százaléka le van kötve, addig a cégeknél ez az arány alig haladja meg az ötven százalékot. Ez persze részben érthető, hiszen a vállalkozások - szerencsés esetben - nem „ülnek” a pénzen, hanem beruházásaikat, illetve napi kiadásaikat finanszírozzák a bankszámláikról. A teljes likviditásnak, vagyis annak, hogy a számlapénz bármikor hozzáférhető, azonban ára van: a vállalkozói bankszámlák naponta változó egyenlege után a nap végén a bankok általában csak minimális, a jegybanki alapkamat vagy az állampapír- hozamok töredékének megfelelő látra szóló kamatot fizetnek. Az MNB szerint a forintalapú folyószámlákon idén augusztusban például ez a kamat átlagosan mindössze 2,81 százalékos volt, euróalapon pedig csupán 0,32 százalékos hozam ütötte a cégek markát. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozásnak folyamatosan átlagosan egymillió forintja volt a bankban, forint- számla esetén mindössze 28 ezer, eurószámla esetén 3200 forintot kamatozott. Ez sokkal kevesebb annál, mint amennyi az infláció kompenzálásához szükséges. Mindenképpen érdemes lehet tehát a vállalati ügyfeleknek is a rövi- debb-hosszabb időre rendelkezésre álló szabad pénzösszegeiket magasabb kamatot biztosító megtakarítási formákba elhelyezniük. A legismertebb és a legegyszerűbb megtakarítási forma a lekötött bankbetét. Ez egyben az egyik legbiztonságosabb is, részben a termék jellemzőinek, részben pedig az Országos Betétbiztosítási Alap védelmének köszönhetően. A vállalatok lekötött betéteire a bankok már lényegesen magasabb kamatot fizetnek, a legfrissebb augusztusi adatok szerint forintalapú lekötés esetén átlagosan 8,24, euróalapúnál 1,56 százalékos kamatot érhettek el az ügyfelek. A lekötött betét hátránya, hogy az abban elhelyezett összeget az ügyfél nem tudja felhasználni a napi pénzforgalma során. Ha mégis szüksége van rá, természetesen feltörheti a betétet, ám ez a legtöbb esetben a kamat részleges vagy teljes elvesztésével jár. A betétek lekötésére mindig egy, az ügyfél által aláírt betéti szerződés vagy betétlekötési megbízás alapján kerül sor, melyben a lekötött betét összege, a kívánt betéti konstrukció és a futamidő kerül meghatározásra. Az akciós és nem akciós ajánlatokat érdemes alaposan átböngészni, a hitelintézetek ugyanis eltérő kamatot határozhatnak meg a betétekre a lekötni kívánt összeg nagyságától, vagy a futamidőtől függően. Emellett megszabhatják a leköthető összeg minimum és - főleg akciós ajánlatok esetén - a maximum értékét is. Az apróbetűs részeket érdemes tüzetesen átvizsgálni, nagyon sok kiemelkedő ajánlatnál ugyanis a magas kamat feltételei között szerepelhet még számos más elvárás. A bankok feltételül szabhatják, hogy a lekötött ösz- szeg „új pénz” legyen, vagyis a pénzügyi csoporton kívüli forrásból származzon, vagy a kamatprémiumok feltételeként előírhatják különféle pénzügyi szolgáltatások (például számla- csomagok, megbízások, bankkártyák, más befektetési termékek ) igénybe vételét vagy rendszeres használatát. A LEKÖTÉSNEK ALAPVETŐEN KÉT FAJTÁJA van: az egyszeri és az ismétlődő. Előbbi esetén a betét lejártakor a bank a kamattal együtt visszavezeti a lekötött összeget az ügyfél pénzforgalmi számlájára, utóbbinál az összeg ismét lekötött betétbe kerül, akár a felgyűlt kamattal együtt. A kamatszámítás technikájában is lehetnek különbségek. A legegyszerűbb esetben a betétek kamata fix, vagyis a mértéke a futamidő alatt nem változik. Léteznek azonban változó kamatozású betéti konstrukciók is, általában hosszabb futamidejű betétek esetén. Az ilyen betétlekötéseknél a bankok a kamatot valamilyen referenciakamathoz kötik. Ez lehet például a jegybanki alapkamat, vagy a bankok közötti kereskedésben alkalmazott piaci kamatmérték (forint esetén ilyen például a BUBOR). A változó kamatozású betétek kamata a referenciakamat mértékének változásával együtt, rendszeres időközönként, úgynevezett kamatperiódusonként (például havonta, negyedévente) automatikusan változik. Néhány bank kínálatában olyan, sávos kamatozású betéti termék is található, amely lehetővé teszi, hogy az ügyfél az elhelyezett összeghez kamatveszteség nélkül - akár a futamidő lejárta előtt is - hozzáférjen. Ebben az esetben a betét elhelyezésétől a betét feltöréséig eltelt időszakra a hitelintézet megfizeti az ügyfélnek az előre, lekötési idő sávonként meghatározott kamatot. Általánosságban elmondható, hogy az ügyfeleknek a magasabb kamat elérése érdekében érdemes minél hosszabb futamidejű betéteket választani. Ha pedig a vállalat likviditása és a lekötni kívánt összeg nagysága megengedi, érdemes többféle betétben elhelyezni a pénzt, eltérő összeggel, eltérő ftitamidőkkel, lehetőleg olyan betétlekötési formát választva, amely felmondása esetén sem jár kamatveszteséggel. Nem mindig könnyű azonban az egyes betéti konstrukciókat összevetni. Erre szolgál a betéti konstrukciók összehasonlítására alkalmas úgynevezett egységesített betéti kamatlábmutatót (ebkm), amely 365 napra vetítve számolja ki az adott termék kamatlábát, s így segítséget nyújt abban, hogy a különböző befektetési konstrukciók kamatait az ügyfél össze tudja hasonlítani.
