Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-10 / 238. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 10., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Krisna energiája mások felszabadítására a völgyvezér A biogazdálkodás és az ökológiai harmónia ugyanolyan fontos, mint a lelki élet Gaura Sakti das két évvel a Krisna-völgyi templom felszentelése után, a vallásalapító Szvámi Praphupada születésének 102. évében, 1998-ban került Somogyvámosra egy kisalföldi, egészen pontosan rábacsanaki fiatalember, Gaura Sakti das, azaz „Krisna energiája, mely mások felszabadítását szolgálja”. Az akkor huszonkilenc esztendős hajdani gépészmérnök-hallgatót felszenteléséig Sötétormos Jenő néven ismerték, ám miután 1991-ben belépett a Magyarországi Krisna-tuda- tú Hívők Közösségébe, s guruja, az 1956-ban Kanadába disszidált, majd a nyolcvanas évek végén egyházszervező szándékkal visszatért Srila Sivarama Swami elindította az azóta is járt úton, maga mögött hagyta addigi életét és nevét. A völgy irányítására érkezett, tanúja és vezetője volt az iskola, az istállók, a gazdasági épületek, majd a völgylakók házai megépítésének. Az adminisztráció és a pénzügyek felügyelete a fő feladata, de ha teheti, maga is ásóra, kapára kap, s társaihoz hasonlóan kertészkedik. A háza melletti kiskertben különböző magvakkal kísérletezik, ha pedig komolyabb fizikai munkára vágyik, az istállók felé veszi az irányt, s kedvenc állatai, a tehenek gondozásában segít. És persze odahaza a feleségének, Adi Radhika devi dasnak - Krisna örök párja -, akivel Isztambulban ismerkedett meg, s vette el két esztendeje, valamint kislányának, Hladininek. SZABADIDEJÉBEN jógázik, S próbálta már a tai chit is, ami szinte értelemszerű, ha krisnásokról van szó. Nem úgy a futball, melyet a völgylakók meglepően magas szinten űznek: legalábbis az ökofalvak bajnokságát nagy fölénnyel s elképesztő gólkülönbséggel nyerte meg a Krisna-völgy.- Nem kényelmetlen?- Ősi indiai fejlesztés - feleli Sötétormos Jenő, illetve szerzetesi nevén Gaura Sakti das -, az ujjak közé ékelődő gomb ingerel egy ideget, s ezzel javítja a látást.- Cserébe feltöri a lábat...- Könnyű hozzászokni. Csak egy kicsit kitágítja a zoknit.- A mezítlábasság jobban illene ehhez a ruhához.- Alkalmazkodni kell az éghajlathoz.- A bátyja pedig a Krisna- völgy vezetője.- Csak 98-tól. Már öt évvel korábban jártam itt, ám a pesti közösségben éltem. Aztán felkértek, segítsek a Völgy fejlesztésé- ben-irányításában.- Hogyan találtak Somogyvámosra?- Sokfelé jártunk az országban, s ez felelt meg a kritériumainknak.- Szép nagy, egybefüggő földterület?- Ez is közte volt. De a táj, a környezet is közrejátszott a döntésben. Ez a dombos vidék...- Egy pesti a Svábvagy a Gellérthegybe szerelmes.- Kisalföldi, rábacsanaki vagyok, a falumban egy kétméteres túrás magaslatnak számított...- Hiányzik?- A mai napig visszajárok. Nemrég voltam otthon, anyukám almát, körtét szedett, s küldte velem a völgylakóknak.- Nem kelt feltűnést?- Megnéznek, persze, de értékelik, amit csinálok. Sokan el is jöttek már Vámosra, volt, hogy egy egész busz érkezett.- Senki sem kapott kedvet közülük, hogy ideköltözzön?- Ez nem ad hoc döntés, éveken át tartó, szoros kapcsolat kell, hogy valaki itt letelepedjen. Lehet, hogy szereti a vidéki életet, de a sajátos életmódunkkal nem tud megbarátkozni. Például, hogy itt nincs áram.- De hát itt is ég a villany!- Van generátorunk, vannak napelemeink, hiszen akadnak feladatok, melyeket áram nélkül nem lehet teljesíteni. Ám megpróbálunk mértékletesen élni, a szükségleteket kulturáltan, de szerényen kielégíteni. Nincs vasaló, mosógép, tévé...- Számítógép? Internet?- Az adminisztrációban, oktatásban, levelezésben. Hellyel kínál a rattan fotelban, aztán ő is elhelyezkedik: ránk való tekintettel nem kuporodik le a földre, ám marad a lótuszülésnél. Az ormótlan, fagombos papucs nagyot koppan a földön. Vas András A Krísna-tudat a szeretet jógája a hétköznapokban is. Nem zárkózunk be, nyitottak vagyunk a világra.- Éppen ebben? Hiszen az egész öltözködés kirívó, nem 21. századi középeurópai viselet.- És egy bencés szerzetes ruháján miért nem ütközik meg senki? De igaza van, már sokszor a fejünkhöz vágták.- Utcai atrocitás?- Ha nem is tettlegesség, de már volt rá példa.- Idegesíti?- Már csak a vallásomból adódóan sem. Meg aztán elég köny- nyű érvelni mellette. Üljünk le a földre, ahogyan mi szoktuk.- Köszönöm, de kihagynám...- Na látja, farmerben nekem is kényelmetlen lenne.- Télen azért nem irigylem.- Aláöltözünk. Az önazonossághoz nem szükséges a külsőség. A krisnások közül sokan hétköznapi ruhákban járnak. Bennem sem változna semmi, ha farmert, pólót hordanék.- Kevésbé lenne csodabogár.- Kihez képest? A környezet determinál. Például Angliában senki sem ütközik meg az ilyen viseletén. Gaura Sakti das szerint nem mindenki tud megbarátkozni az életmódjukkal- Somogyvámos vagy Kaposvár nem London.- Úgy veszem észre, egyre kevesebben néznek ránk furcsán. Az elmúlt két évtizedben szép lassan hozzászokott a magyar társadalom a jelenlétünkhöz.- Való igaz, a rendszerváltás előtt nehezebb lehetett- Üldözték a krisnásokat. Sértették a gyülekezési törvényt.- Akkor a 88-as új egyesülési törvény...- ...meghozta az áttörést Egy évvel később pedig hivatalosan is bejegyezték az egyházunkat.- Fellélegezhetett- Én csak 91-ben csatlakoztam a közösséghez.- Utcai térítés?- Életcélt kerestem, nyitott voltam mindenre, így többek között a keleti" filozófiákra és a vallásokra is. Sokat olvastam a kereszténységről, a buddhizmusról, végül a kezembe került a Krísna-tudat szent könyve, vagy ahogyan mi nevezzük, a hindu biblia. Megfogott a tanítása, belemerültem a témába, s végül szerzetesnek álltam.- Meglepte vele a családot?- Édesapám akkor már nem élt, anyukám pedig toleránsán viselkedett. Persze a korhangulat is más volt: annyi minden változott meg a 90-es évek elején, hogy könnyebb volt alkalmazkodni az új dolgokhoz. Még azt is elviselte, hogy két év után otthagytam a Műegyetemet. Ahogyan az öcsém is.- Ő is itt él Vámoson?- Egy év után kilépett, és befejezte az egyetemet. Villamosmérnök lett.- Filmnézésre, zeneletöltésre, szórakozásra?- Nekünk a szórakozás együtt éneklést, táncokat, közös lelki gyakorlatokat jelent. A vallásunk nemcsak befelé fordulást takar, de más élőlények odaadó szolgálatát is. Minden élőlény örök lélek, mely örökké vándorol, és a szívében ott van Krisna, így az emberek szolgálatával Istent szolgáljuk, hiszen a test a lélek temploma.- A mai vüágban ez tényleg nem belvárosba való.- Az elvonulás nem feltétlenül megoldás. A Krísna-tudat a szeretet jógája a hétköznapokban is. Nem zárkózunk be, nyitottak vagyunk a vüágra. Én például a napokban Olaszországban jártam.- Nyaralás utószezonban?- Megoldható lenne, némi szervezéssel az életmódunkból adódóan. Például vegetáriánusok vagyunk.- Akkor miért tartanak ennyi tehenet?- Tejtermékeket is fogyaszthatunk. Égészséges, finom, nekem elhiheti, húsz éve gyakorlom.- És előtte?- Mint az emberek többsége, én is ettem húst.- Nem hiányzik? Egy jó vadpörkölt, bélszín vagy hurka? Főként falusi gyerekként!- Úgy érzem, változatosabban és magasabb szinten étkezünk.- Disznósajt helyett babcsíra?- Ez sztereotípia! Nagyon változatos a konyhánk, Krisna születésnapjára 108-féle ételt készítettünk. Az alapanyagok nagy részét a Völgyben termeltük meg. Ahol ugyanannyira fontos a biogazdálkodási program, az ökoharmónia, mint a lelki élet- Akkor miért látni krisnás szerzetest a hipermarketben?- Gondolom, fogkrémért ment Vagy sajtért De a cukrot, sót is vásároljuk. Persze az a cél, hogy minél több mindent helyben meg tudjunk termelni.- Mikor lesz „kész" a Völgy?- A boldogság nem infrastruktúra-függő, így hát már régen készen vagyunk... Az árak nem az utószezont idézték a balatonlellei Roccóban étlapoző Kár volt a megégett palacsintatésztáért, és a szalonnás nudli sem passzolt a vadas marhához Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket Özv. Zimbabwei Kálmánná Kihasználva az indiánnyár utolsó napsugarait, a Balaton felé vettük utunkat, amolyan záróteraszozás reményében, de hiába az augusztusi klíma, a már kipróbált helyeken kívül csak lehúzott redőnyökbe, vastagon berácsozott vendéglőkbe botlottunk Lellén. Végül a körforgalomnál állapodtunk meg, a Roccóra keresztelt magát pizzériának és étteremnek hirdető egység parkolójában. Láthatóan meglepett pincér kísért asztalunkhoz, s hozta az étlapot, amely a vendéglő kihasználtságához képest kifejezetten bőségesnek tűnt, még akkor is, ha a hátsó oldalak pizzafelhozatalán hűvös tekintettel átsiklottunk. Az árakon viszont már ekkor megakadt a szemünk, a soproni jelzővel illetett leves például csaknem ezerkétszáz forintot kóstált, így a kóstolás elmaradt. Már csak azért is, mert kiderült, a hangzatos elnevezés mögött májgombóccal gazdagított Újházi-húsleves bujdo- kol, amiért azért sajnáltuk volna egy főétel árát leperkálni. A májgombócot azért szimpla lében megkóstoltuk, s a paradicsomleves is felkerült a listára, bár utóbbiról ekkor még nem tudtuk, édes, avagy sós változatban tálalják. Böcsülettel bevalljuk, még a hazaúton is tamáskod- tunk: édes-sós ízű, kissé hígas leves érkezett talán ha negyedórányi várakozás után, gazdagon bélelve csíkokra vágott palacsintatésztával. Ami nem feltétlenül vált előnyére, legalábbis így, kissé megégetve, szenes szélekkel. Májgombócos első fogásunk viszont könnyedén átvitte a virtuálisan közepesre emelt lécet, még akkor is, ha a betét némiképp keménynek, maga a lé pedig a kelleténél jóval sósabb- nak bizonyult. Hasonlóan kétarcúan érkezett a második felvonás is. A libamájjal töltött rántott szelettel lehettünk elégedettebbek, hiszen a kissé száraz paníron kívül más kritika nem érhette. Igaz, nem is kifejezett séfbravúr egy pórias rántott hús elkészítése, de nem is akartak átverni holmi kacsamájjal az ígért, bár meglehetősen szégyenlősen adagolt libabelsőség helyett. A vadas marha viszont újabb morfondírozásra késztetett bennünket: egyszerűen nem jutottunk egyezségre, mi hiányzik az inkább barna, mint vadas mártásból - bár több összetevő is felmerült, ugyanarra senki sem szavazott, s reméltük, csak a mérték hibádzik, s nem az összes mártásnak való. A marha viszont omlósra és puhára sikeredett, azaz egyenesbe hozta az összképet. Melyet ha nem is rontott vissza, de jelentősen összezavart a köretként tálalt s legalábbis szokatlannak megszavazott szalonnás nudli. Melyből igazából a sült szalonna tűnt oda nem illőnek. Nem úgy a rántott szelet mellé választott káposztasaláta, amelyet a rendkívül készséges pincér a hely saját alkotásának tulajdonított. S ha így volt, mindenképpen a ház erősségét tiszteltük benne. Utólag beláttuk, itt kellett volna befejezni az ebédet, ám rendeltünk fojtásnak egy kávét: elég nagy hibának bizonyult, legalábbis nem élveztük a hosszan tartó dohos utóízt. Ami a számla láttán még meg is keseredett: húzós kis utósze- zoni túrát zártunk... Értékelés SZEMÉLYZET (1-JOpont): 9 Készséges, figyelmes KÖRNYEZET (1-10 pont): O Abroszcserét ajánlunk ÉTEL (1-20 pont): 13 Egy kis figyelemmel többet érne