Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-05 / 208. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 PERCES INTERJÚ Értékek egy helyen Zöld kabátos kísértet a Drávánál babonák Eperjessy Errőn szerint a régi falusiak sem voltak elmaradottabbak Először idős lelkipászto­rának, ezúttal egykori tanítójának adományo­zott díszpolgári címet Őrtilos - tudtuk meg Ku­nos Zoltánná őrtilosi polgármestertől.- Miért tartották fontos­nak, hogy díszpolgári cí­met adjanak Eperjessy Er­nőnek?- Eperjessy tanár úr a könyvét nekünk ajánlotta. Öt évtizeden át őrizte az anyagot, amelyet most kézbe vehetünk. 80. születésnapja és a könyv megjelenése al­kalmából ülő módon szeret­tünk volna köszönetét mon­dani a munkájáért- A szentmihályhegyi isko­lában ma turistákat fogad­nak, rendezvényeket szer­veznek. Szellemi és termé­szeti értékek egy helyen?- Az épület első tantermét 1951-ben adták át. A gyere­kek elfogytak, az iskola megszűnt. Az épület meg­újulva - 2007-ben a Zrínyi- napok keretében - új funk­ciót kapott.- Mi a jövő?- Egy horvát-magyar kö­zös pályázattól támogatást remélünk a közlekedési helyzet javítására. A belez- naiakkal és a horvátokkal közösen egy nagyszabású tervbe is bekapcsolódunk: egy turistaútra felfűznénk az 1950-es években épített bunkereket és az egykori Zrínyiújvárat. A turista ugyanis nem nézi, hol a me­gyehatár. ■ Varga Andrea Kunos Zoltánná: a turista nem nézi, hol a me­gyehatár Eperjessy Ernő egykori tanítványok gyűrűjében. Tizenöt évig gyűjtötte a szentmihályhegyi hitvilág emlékeit Kránicgyerekekről és hanzikról, szemmel verésről és cigányátokról ír Eper­jessy Ernő, Szentmihály- hegy egykori tanítója. Falu­ja díszpolgári címmel is­merte el munkásságát. Varga Andrea A szentmihályhegyi műemlék templom, s az alatta elterülő táj látványa a szeszélyesen kanyargó Drávával, a szemben emelkedő horvátországi lankákkal már megéri, hogy Őrtilost és telepü­lésrészét, Szentmihályhegyet út­ba ejtsük. Innen indult tanító­ként, és ide jött vissza Eperjessy Ernő szombaton, ahol egykori ta­nítványok várták, hogy 80. szüle­tésnapján, az Őrtilosi hiedelmek és mondák című könyvének be­mutatóján köszönthessék. Kide­rült: a térség nemcsak természe­ti kincsekkel, de jelentős szellemi hagyatékkal is büszkélkedhet. Eperjessy Ernő 1948-1964 kö­zött volt tanyai tanító Szentmi- hályhegyen. Mesélte: októberi esőben érkezett a templom elé, ahol a hegybíró éppen a kettős bútokos rendeletet magyarázta horvátul. Mindenki szeme a bő- röndös idegenre tapadt. Ember­próbáló évek következtek: a semmiből kellett iskolát teremte­ni a határsávban, ahol - némi túlzással - a berepülő madarat is igazoltatták, s a fiatal tanítót még anyja se látogathatta meg. Az emberek mégis tele voltak re­ménységgel. „Akkoriban nem volt villany, amikor ránk szakadt a sötétség, bekopogtam a lakásokba. Az emberek meséltek, és kitágult a világ. Annyi az érdemem, mint a rozsdás tolié, lekarcoltam a tör­téneteket. Bánt, hogy nem volt időm mindenkihez elmenni, mi minden veszett el!” A néphitgyűjtést nem köny- nyítette meg, hogy a hatóságok akkoriban nemcsak az egyház ellen léptek fel, de a babonák el­len is. Az emberek csak azért vállalták fel, mert gyermekeik tani tójában megbíztak. Nagyon gazdag hitvilág tárult fel, ami végleg elveszhetett volna az utó­kor számára. Ötven esztendő telt el, mire a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében Ma­gyar Zoltán ösztönzésére újra ki­húzta a fiókokat. „Sokat foglalkoztatott, hogy mindezeket lehet-e mások diszk­réciójának megsértése nélkül közzétenni? Reméljük, senki nem gondolja, hogy a hiedelmek miatt a községnek bármit is szé­gyellnie kellene. Ez a falu semmi­vel sem volt az akkori kultúra szintjén elmaradottabb, mint bár­mely más dél-dunántúli telepü­lés. Máshol is meséltek kísérte­tekről, hittek a boszorkányokban, csak rejtegették, és nem jegyezte le senki, hogy tanulságul az utó­kornak megmaradjon. Most, az új évezred elején állarmlag be­jegyzett Magyar Boszorkány Szö­vetség működik, televíziós csator­nákon mágikus távgyógyítás, kártyajóslás folyik, van-e joga a mai társadalomnak a régi falva­kat elmaradottnak mondani?” Aki így gondolkodik, eljött a szombati rendezvényre. Megle­petés volt a díszpolgári cím, amelyet Kunos Zoltánná polgár- mester adott át Öregdiákok kö­Ötven évet várt A MURA mentén és a Drá- va-Muraösszefolyásának vidékén élő horvátok-ma- gyarok több mint fél évszá­zaddal ezelőtti hitvilágába kalauzol Eperjessy Ernő Őrtilosi hiedelmek és mon­dák című könyve. 15 éven át gyűjtötte az anyagot Ez a tá­jék a magyar és horvát nyelvterület peremvidéke, ahol a két nép kultúrája, hi­edelemvilága kölcsönösen gazdagította egymást. eperjessy ötven évet várt a publikálással, nehogy vala­ki rossz néven vegye, mit be­széltek itt, de ne feledjük - figyelmeztetett a könyvbemu­tatón Frankovics György néprajzkutató -, a finnek büszkék a Kalevalára, s gondoljunk a több ezer éves görög és. római hitvilág regéi­re, amelyek a középiskolá­ban kötelező olvasmányok... szöntötték egykori tanítójukat, aki megörvendeztette a helyie­ket: egy teljesen kiveszett Dráva- parti növényt, komlógyertyát rejtett régi könyve, szárítva be­keretezted®, elhozta. Annyit kért: a templomnál a horvát és a magyar nép közös hősének, Zrí­nyi Miklósnak legyen szobra.- Három helyen érzem magam otthon: Budapesten, ahol élek, szülőhelyemen, a Zselicben és itt, Somogy legtávolabbi csücské­ben. Érzem: Őrtilosban tudják ér­tékelni a múltat, s amelyik nép képes erre, az a jövőt is becsüli. Emlékoszlopot avattak: összetartanak a Kárpát-medencei Keresztárak MDF: falurombolás a vasútvonalak törlése (Folytatás az 1. oldalról)- 1999-ben a bodrogi árvíz kap­csán találkozott két település, Ba- latonkeresztúr és Bodrogke- resztúr, amelyek között barátság alakult ki. Elhatározták, hogy bő­vítik a kört - emlékezett a Ke­resztúr nevű települések 10., ju­bileumi találkozóján Kovács Jó­zsef balatonkeresztúri polgár­mester, a Keresztúr Nevű Telepü­lések Szövetségének elnöke az együttműködés kezdeteúe, me­lyet követően 2000-ben tizenhat Keresztúrral tartották az első ta­lálkozót. A helységek a második találkozón alapították meg a szö­vetséget, amelynek az 5. találko­zó óta címere és zászlaja is van. A sok száz egybegyűltet Bár­dos János egykori polgármester, a szövetség alapítója és tiszteletbe­li elnöke is köszöntötte, majd Ge­lencsér Attila, a megyei közgyű­lés elnöke és Suchman Tamás or­szággyűlési képviselő, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke szólt. Felavatták a Keresztúrok oszlo­pát a negyven Kárpát-medencei település nevével, majd számos „keresztúri” kulturális csoport adott műsort. ■ F. T. Falurombolással felérő hatású és végzetes hiba a vasúti szárnyvo­nalak megszüntetése a Magyar Demokrata Fórum szerint. Ha a somogyi, tolnai, vasi, borsodi vagy szabolcsi kistelepülések vasút nélkül maradnak, még jobban elszakadnak a világtól, fogalmaz a párt megyei választ­mányának pénteki közleménye. Az MDF somogyi politikusai szerint a felelőtlen döntés az egyébként is elszigetelt belső­somogyi települések leszakadá­sát mélyíti. A választmány mindaddig tiltakozik a szárny­vonalak megszüntetése ellen, amíg a döntéshozók megfelelő és biztonságos alternatívát nem kínálnak azok számára, akik életében ez a lépés minőségi romlást eredményez. ■ B. T. Finom részletekből ered a titkok földvári Forrása étlapozó A tizenegyedik ujjúnkat kerestük a spárgás, de nem kötözött csirke és a hercegnőburgonya után Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Zavarba tetszik jönnie most a nyájas olvasó hőn és méltán sze­retett Zimbabwei mamijának. Már-már bele tetszünk ugyanis pirulni abba az értékelésbe, ame­lyet a balatonföldvári Forrás étte­rem látogatása után vagyunk kénytelenek kiosztani. És akkor bírja ki minden idők legzimbab- weibb mamija azt a - kétségkívül NDK-s súlylökőnőre hajazó - vál­tóira nehezedő súlyt, hogy szavát garancialevélként olvassa a honi haspók népesség, és követeli az őt megillető kimagasló kulinaritást. Meg kell hát okolnunk, ml végre öleltük kebelünkre a déli part családi vállalkozásban működő éttermét. Okold hát, kedves Kálmánném!, mondá erre egykor mindég édes jó Kálmánom. A dúsan virágzó városka főút menti Forrását a főszezon le­csengése előtti utolsó napokban vettük a célkeresztbe. Délidőt ír­tunk, a placcon öt felszolgálót számláltunk. Ezért is okozott meglepetést, hogy egyetlen kis­gyermekes család mellett „szorí­tottak helyet” nékünk a gazdát­lan asztalok között. Meglepeté­sünkben osztozott egy idősebb pár is, melynek hozzám hason­lóan felvágott nyelvű, megpir- kadt oldalbordája már a parkoló­ból kiáltozva tudakolta a pincér­től: ciánoztak-e a környéken, vagy pénzt osztanak valahol? A főpincér is széttárt karokkal, ér­tetlenül állt az esemény, vagyis az eseménytelenség előtt. E prológot a hely közmegítélé­se miatt helyeztük el. E megíté­lést erősíti egy önálló portál, ahol még recepttel is szolgálnak, és egy hitvallással: „A legértéke­sebb és legnemesebb feladat egy vendéglős számára: nap mint nap a vendég elismerését kivív­ni." Fogadjuk ezt egy első osztá­lyú egységtől evidenciaként. A levesek között az általában mél­tatlanul mellőzött magyaros bur­gonyalevest rendeljük. Aki eb­ben az egyszerű ételben is meg­mutatja a tudását, az tényleg Értékelés 10 SZEMÉLYZET (1-10 pont): Lesnek minden gondolatot KÖRNYEZET (1-10 pont): i Idejétmúltan csillogó giccs ÉTEL 4 g> (1-20 pont): Gyúrjanak a burgonyafánkra... tud. A közegészségügyi elővi­gyázatosság kissé forrón tálalta ugyan, de a tejfölös-paprikás gyöngyök takarásának ízlelését érdemes volt kivárni. Hasonló okból szerettük a fokhagy­makrémlevest, melynek lágy aromáival a sajt és a kruton mesterien harmonizált. A szarvasgerincszeleteket pi­káns mártással és szilvadzsem­mel tálalták. A pazar összeállítá­son alig találtunk fogást: a házi készítésű, a séf gyorsaságától bájosan szertelen alakzatokba szédült burgonyafánkkal volt egy kis gond. Olajfinomítót ugyan nem kívánt, de némi cse­pegtetési, itatást elbírt volna a köret. Nem úgy a hercegnőbur­gonya. E ritkán látott ínyencség sajttal és tojással kevert, fűsze­rezett, habcsókos formára nyo­mott és megsütött püré. Bravú­ros, nagyobb teret kellene en­gedni ennek a csak nyomokban arisztokratikus krumplis kísé­retnek. Mellette a szárazkás csirkemellünk ugyancsak si­kert aratott: spárgával és bacon­nal töltötték, snidlinges-joghur- tos öntettel öntözték. Ottlétünk olcsó ugyan nem volt, de az osz­tályos felár megérte. Alig ma­radnak el ettől árban a déli par­ti érdemes éttermeket szégyení- tő kutyaütők. Ahol nem lesik a vendég minden gondolatát, nem. Sok finom részlet a titok forrása, és a Forrás titka.

Next

/
Thumbnails
Contents