Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-28 / 227. szám
12 RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ Múzeumot nyit a leggazdagabb magyar műkincsgyűjtő Zelnik István még gyermekként Zamárdiban határozta el, hogy diplomata lesz Zelnik István tizenhatezer darabos délkelet-ázsiai műkincsgyűjteménye, amely kétezer arany- és ezüsttárgyat is magában foglal, egyedülálló a világon. Szakértők másfél milliárd dollárra becsülik az értékét. A gyűjtőszenvedélye Zamárdiban kezdődött egy furcsa épületet ácsoló szomszéddal. Tímár András Nem somogyi születésű, de ahogy az életéről beszél Zelnik István egykori diplomata, mindig ugyanoda lyukad ki: a somogyi erdőkhöz, a zamárdi nyarakhoz és egy japán teaházhoz, amely Délkelet-Ázsiáig vitte. 1957-ben érkezett meg a Balatonhoz a hevesi Zelnik család, édesapja, az országos ismertségre szert tett erdőmérnök az Észak-somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik vezetője, majd az egyesített somogyi erdőgazdaságok igazgatója lett. A kisfiút lenyűgözte, hogy a vadban gazdag erdőkben rendszeresen vadászatokat szerveztek a német, osztrák, olasz üzletembereknek, gyárosoknak. „Megfogalmazódott bennem, hogy diplomata akarok lenni, sok nyelven beszélő emberré szerettem volna válni, aki az országok közötti kapcsolatokat ápolja.” Ezt csak erősítette egy nyári élmény: szomszédjuk egy csúcsos, íves szerkezetet épített. A kiváló Kelet-kutató irodalmár, Sövény Aladár volt az alkalmi ács, aki meglátta a fiatal érdeklődését, és áthívta segíteni. „Ez indított el az Ázsia-szeretetem útján, Ali bácsitól kezdtem tanulni japánul, az ő hatására vásároltam meg az első japán necuke elefántcsont faragvá- nyomat a BÁV-nál.” A polgári értékeket fontosnak tartó édesanyja a kora kádári időben osztrák nevelőt fogadott, így Mária nénitől sajátította el kezdetben a német nyelvet. Mire végzett a gimnáziummal, már folyékonyan beszélt angolul, németül, franciául, japánul és oroszul; eredményei kiválóak voltak. A somogyi kisiskolás elhatározása pedig töreüen maradt: jelentkezett a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, az IMO-ra, ahova fel is vették. „Bár a japán nyelven szerettem volna tovább tanulni, a maradékelv alapján a koreai és a vietnami közül választhattam. A vietnami mellett maradtam, de megtanultam khmerül és laó nyelven is.” Moszkvában két vietnami szobatársat kapott, a második év végére folyékonyan beszélte a nyelvüket. Az egyetemet könnyedén végezte, a tavasz végére mindig letette a vizsgáit, ezért nyaranta a Magyarországra látogató indokínai és távol-keleti küldöttségeknek tolmácsolt. Személyre szabott elitképzésben részesült, hiszen az indokínai részlegen öt diákra jutott négy-öt professzor. 1973-ban járt először féléves nyelvi gyakorlaton Vietnamban, és a helyi egyetemen „egyszemélyes osztályként” ismerkedett tovább a vietnami nyelvvel, irodalommal, történelemmel és művészettörténettel. Közben Zelnik István, az egykori diplomata a napokban Zamárdiban járt, hogy volt osztálytársaival találkozhasson A 24 maszk egyik koreai darabja Budapesten mutatja be a 16 ezer darabos gyűjtemény legjavát, amelynek négy csoportja világszenzáció zelnik István négy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy teljes tudományossággal felbecsül- teti 16 ezer darabos gyűjteményét, amelyből kétezer arany- és ezüsttárgy. Ekkor derült ki, hogy műkincsei közül 100- 150 darab egyedülálló, azaz nem ismernek belőle második példányt így felbecsülhetetlen értékű. A teljes gyűjtemény piaci ára 1,5 milliárd dollárra tehető. Ekkor szembesült azzal, hogy milyen óriási vagyonnal rendelkezik. Tárgyairól egy teljes szakmai ismertetést is közread húsz kötetben. A gyűjtemény legjavát jövő ősszel múzeumi keretek között mutatja be Budapesten. A KIÁLLÍTÁSRA SZÁNT TÁRGYAK négy csoportja világszenzáció: a tyám arany- és ezüstkincsek, a khmer birodalom kincsei, a délkelet-ázsiai magas fennsíkok letűnt királyságainak aranykincse, illetve egy ázsiai aranymaszk- és aranyszobor-gyűjtemény. az anorássy úton nyíló Délke- let-ázsiai Aranymúzeum mellett Zelnik István egy ehhez kapcsolódó könyvtárat és önálló kutatóközpontot is szeretne létrehozni. Ezenkívül tehetséges fiatal magyar hallgatóknak ösztöndíjat alapít, amelyet később nemzetközi szintre kíván emelni. Úgy gondolja, hogy a magánmúzeum milliárdos bevételt hoz majd, amelyből jutni fog a magyar kortárs művészet és kultúra mecenatúrájára is. már hívták tolmácsolni a magyar nagykövetnek és a konzulnak, így tanúja lehetett az ország nagy történelmi fordulatainak. „Megéltem a kínai határháborút, a kambodzsai vörös khmerek hatalomra jutását, láttam Pol Pót rendszerének pusztító hatását, amikor százezrek- milliók pusztultak el kényszer- munkában, koncentrációs és haláltáborokban. ” Ezekben az időkben a tehetősebb emberek elmenekültek Vietnamból és Kambodzsából. Mivel a nyolcszázezres kivándorló tömeg nem tudott mindent magával vinni, értékeik jó része kereskedőkhöz került, de a szegénységbe jutott családok is a vagyontárgyaik eladásából fedezték mindennapi kiadásaikat. Zelnik István ezt az időszakot tekinti gyűjtői működése hőskorának, hiszen ekkor jó áron jutott hozzá fantasztikus darabokhoz. Az egyetem elvégzése után Vietnamba helyezték, 1975-től kezdő diplomataként öt éven át ő kísért minden magyaron szági delegációt, így ismerte meg a helyi vezetőket, aminek később nagy hasznát vette. Közben szenvedélyesen gyűjtött. Sokszor kinevették, amiért diplomatafizetését szakkönyvekre, műkincsekre költötte, míg mások használati és elektronikai cikkekbe fektették vagy felélték a pénzüket. Egy súlyos betegség, a lázas vérzékenység közbeszólt „Tízforintos nagyságú vörös kiütések lepik el az ember testét, amelyek megtelnek vérrel, és kifakadnak. Az állandó magas láztól és a kiütésektől néhány nap alatt tizenöt kilót fogytam, hiába voltam sportos alkat.” Kilenc hónapig volt betegállományban, de a szervezete megküzdött a kórral, ám a térséget el kellett hagynia. Mint szocialista országból származó küldöttnek, nem okozott gondot, hogy műkincseit Európába hozza. A sok nyelven beszélő diplomatát Nyugat-Eu- rópába helyezték belga referensnek. Európai integrációs ügyekkel foglalkozott, és megtanult hollandul. A rendszerváltás után felkérték, hogy állítsa fel és vezesse Magyarország Európa tanácsi misszióját Strasbourgban. Ezt követően, a külügyet otthagyva tanácsadói céget hozott létre. Ebből egy cégcsoport nőtt ki, amely részt vett többek között a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cégek uniós stratégiájának kidolgozásában. Gyűjteménye ettől az időszaktól teljesedett ki. „Nyugat-Euró- pában tíz éve zajlik a folyamat: az egykor Délkelet-Ázsiában dolgozó francia, német, holland, belga és amerikai nagyszülők leszármazottai kész gyűjteményektől válnak meg alacsony áron, mert nem kötődnek hozzájuk érzelmüeg.” Zelnik István szerint a világraszóló gyűjtemény létrehozásához szükség volt rá, hogy a nagy történelmi lehetőségeket felismerje. Természetesen most is ad, vesz, cserél; tizennégy éves kora óta ez állandó folyamat. Nemrég ötven khmer bronzszoborért kapott egy X. századi tyám aranykoronát és diadémet, amely drágakövekkel van díszítve - ennek értéke szinte felbecsülhetetlen. Állítása szerint mindenhol lehet valami értékeset, egyedit találni: egy marokkói bazárban tyám ezüsttárgyakra bukkant, Mauritius szigetén pedig olyan, hajóroncsból származó porcelánfigurákra akadt, amelyekről két évtized múltán derült ki, hogy egy kínai porcelánszállító dzsunkáról származtak. Az ösztön, a tapasztalat és persze a merészség is jól jött, amikor az Ardennek egyik belga kisvárosában, Cineyben egy kereskedő bronz- és fémtárgyai közül a fia először egy kis ezüst pénztartót emelt ki, amelyről kiderült, hogy egy Fabergé ezüst kopejkatartó volt. Zelnik István egy sárgaréz színű istenszobrot vett meg, melyről a kereskedő is sejtette, hogy sokat érhet, így 35 ezer forintnyi belga frankért adta oda. Erről kiderült, hogy XII- XIV. századi jávai arany istenszobor, amelyből a világon csupán négy található a nagy múzeumokban, és nemzetközi kereskedelmi ára félmillió dollár. Hároméves feltárásba is belefogott az egykori diplomata. A X. századi khmer birodalom fővárosának, Koh Kernek a feltérké- peztetését indította el. A kambodzsai kormánnyal aláírt szerződés értelmében kulturális, archeológiái, építészeti és környezetvédelmi felmérést végeznek a még kilencven százalékban dzsungel borította nyolcvan négyzetkilométeres területen. Úgy véli, hogy a kutatómunka megteremti az alapját annak, hogy az UNESCO a vüágörökség részévé nyilvánítsa a területet. Ott - reményei szerint - a kormány új típusú, a turizmusból eredő környezeti hatásokat is szem előtt tartó világöröksé- gi helyszínt alakít ki, hogy megvédjék a felbecsülhetetlen értékű, hatvan-nyolcvan templomból álló egykori főváros maradványait. Messzire jutott Zelnik István a csodálatos gyerekkori teaháztól. De az emlékek hatása alatt a napokban otthonosan mutatta, mi merre volt a régi Zamárdiban, amikor még a feltöltetlen parttól nem messze lakott szüleivel. Aztán előkerültek a régi osztálytársak, velük a gyerekkori szerelem emléke, a csínyek Gyulával, aki az osztály imposztorai közé tartozott. Vele járt rókalyukat füstölni vagy galambot fogni, s visszagondolva életveszélyes körülmények között másztak fel a templomtoronyba. A galambászat különösen fontos számára. Még mindig őrzi a képet a nyertes madárról; a gondozásra még a most is Zamárdiban élő Schwartz Ferenc tanította, akivel galambházat is építettek. Nagy ívű tervei mellett nem felejti el azt a megyét, ahonnan az életre szóló indíttatást kapta. Zamárdi határában kiterjedt avar kori temető húzódik, amelynek jó részét már feltárták, s a városnak szándékában áll, hogy a Kaposvárra szállított leleteket hazavigye, és méltó helyen kiállítsa.- Nem elképzelhetetlen, hogy ezt a helyi kezdeményezést felkarolom, de erről még korai lenne beszélni. Somogyországban töltöttem életem egy nagyon harmonikus korszakát, így ha van lehetőségem, akkor teszek valamit az itteni kultúráért - búcsúzott Zelnik István. i i i i
