Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-26 / 226. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT Csak álom maradt a kaposvári troli a népművelő A taxisblokád vasárnapján ülhetett először a polgármesteri székbe Szabados Péter Élete egyik legszebb időszaka volt a polgármesterség, de elég is volt belőle Szabados Péter kétezer-hatban ő szervezte a kaposvári Táncsics-gimnázi- um kétszáz éves évfordulójának díszestjét Nem sokon múlott, hogy „gyüttment- ként”, azaz olyasvalakiként, akinek semmi köze nem volt az alma materhez, ugyanis 1960-ban X-es származása miatt nem vették fel az iskolába, s csak fél év magántanu- lóskodás után lett teljes jogú táncsicsos. Ahol egyből belevetette magát a diákéletbe, elsősként kezdett néptáncolni is, s bár a színjátszó körnek is oszlopos tagja volt, mégis az előbbit választotta. Örök életre. Előbb a Somogy Megyei Népi Együttesben, majd a Somogy Táncegyüttesben ropta, utóbbival két éve még fel is lépett: az egylet hatvanadik születésnapján ő volt a legkorosabb táncos. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN nem is meglepő, hogy érettségi után népművelő szakon folytatta tanulmányait, s a Somogy Megyei Művelődési Központban (SMK) végigjárva a szamárlétrát a nyolcvanas évek végére az igazgatói székben találta magát Innen ült át 90-ben a polgármesteri székbe, s ide tért vissza négyévnyi politikuskodás s a tanácsi időkből örökölt félmilliárdos kaposvári adósság visz- szafizetése után. Akkor úgy érezte, elég volt, ám 2002-ben még egyszer csatasorba állt: az MDNP tagjaként sodródott a Centrum Párthoz, s lett a pártszövetség kaposvári képviselőjelöltje. Ötödik hely, 639 szavazat tulajdonosaként szakított végleg a politikával, s dolgozott tovább 2006-os nyugdíjba vonulásáig az SMK igazgatóhelyetteseként - egy Bessenyei György- díjjal ismerték el munkáját, Görgey Gábor kultuszminisztertől vehette át, s bár nem vallottak azonos értékrendet, azért kezet fogtak... -, majd nyugdíj mellett, még tovább a központ megszüntetéséig. Manapság a család tölti ki az idejét, no és persze a néptánc: a nagy szerelmek örökké tartanak... Az életéből fél évszázadot a somogyi kultúrának, közművelődésnek áldó2 zott, még akkor is a szívügyének tekintette, amikor 1990-ben Kaposvár polgármesterének választották. Ma nyugdíjas, de állítása szerint naprakész a megyeszékhely életéből. Vas András- Repkény utca?- Na, ezzel megfogott! - moso- lyodik el Szabados Péter.- Kaposfüred.- Pedig ismerem! Érdekelnek az új részek: gyalog megyek, nehogy elmulasszak valamit.- Elégedett?- Amit lehetett, a vezetés kihozott a városból.- Kicsit hazabeszél.- Már másfél évtizede nem én ülök a polgármesteri székben.- Emlékszik az első napra?- Október vége felé lehetett.- Konkrétabban nem megy?- Biztosan nem október 23.- Huszonkilenc. A taxisblokád vasárnapja.- Kisebb gondunk is nagyobb volt ennél. Új volt minden, kialakulatlan, csupa kezdő politikus ült a városháza dísztermében.- Kivéve a négy szocialistát...- Rajtuk kívül senki sem tudta, mi az az interpelláció, napirend előtti felszólalás.- Aki hangosabb volt, beszélt?- Civilizáltan lezajlott az egész ceremónia. Megalakultak a bizottságok, megválasztottak polgármesternek.- A megyei jogú városokban egyedüli MDF-eskénL- A parlamenti választások után az SZDSZ szépen befeketítette a Fórumot. Még kommunistabérencek is voltunk. Pedig az volt kormányon a leghozzáértőbb társaság. Antall József óriási egyéniség volt, igazi politikus.- Miatta lépett be az MDF-be?- Nemzeti érzelmű, polgári értékrendet valló családban nőttem fel. A nacionalizmus híve voltam, persze nem soviniszta.- Kell egy jól látható határ.- Nem szabad lenézni a másikat! Néptáncosként megtanultam, hogy becsüljem egy másik nép kultúráját, történelmét. Persze nem a külsőségeket.- Csicsa, szalag, árvalányhaj?- Brrr! Népi-nemzeti kultúra, hagyományok, kereszténydemokrata értékrend, valamint a nemzeti liberalizmus.- A kiegyezés utáni Magyarországról beszél...- Olyasfajta változást képzeltünk. Ezért kezdtünk el politizálni nyolcvannyolcban.- Ott volt Lakitelken?- Sajnos nem! November 18- án léptem be az MDF-be.- Egyből megyei elnök lett?- Még városi sem. Már nem is emlékszem, kit választottunk meg, de nem is ez volt a lényeg. Tisztességes emberek társadalmi kérdésekre próbáltak válaszokat találni. Persze voltak sértettek is, ajak bosszúért kiáltottak, no és karriermanók.- Akik csak hatalmat akartak?- Megpróbáltak kihasználni egy politikai divathullámot, de amikor látták, nem erről szól az ügy, elvonultak.- Azóta előkerültek?- A hóvirág is kibújik utóbb, ha magas is felette a föld...- Költői. És diplomatikus. Mint egy igazi politikus.- Pedig mi amatőrök voltunk. A Nagy Imre-emléktáblára saját zsebből adtuk a pénzt, összefogva a Meszesekkel, szabad demokratákkal. Munka után politizáltunk, ingyen.- Szimpatikus!- A család kevésbé látta így. Amikor végeztem az SMK-ban, mentem a Kossuth utcai irodába. Igazából most pótolom az akkori mulasztásokat. Végre van időm, egyszerű nyugdíjasként.- Egy expolgármester sosem lesz egyszerű nyugdíjas! Tényleg, szólítja még így valaki?- Például Szita Károly.- A rivális, akit anno a szavazáson 18-12-re legyőzött.- Összevissza szavaztak a képviselők. Még meg is lepett a különbség.- Azért tizenegy MDF-es ült a teremben...- És micsoda csapat! Csak három párttag, a többiek szakemberek. S két lelkész is akadt...- Akik miatt meg kellett szakítani az alakuló ülést, mert elmentek istentiszteletet tartani. Aztán pedig a polgármesterjelöltek körül alakult ki vita.- Az MDF eredetileg az egyetem gazdasági vezetőjét, Baka Józsefet szerette volna, de egészségi okokból nem vállalhatta. Aztán Somoskövi Gábor, a mérnök-közgazdász volt ajelölt, de ő sem állt kötélnek. így kerültem képbe.- Nem zavarta a sorrend?- Én is őket akartam. Amúgy sem volt tülekedés a posztért, senki sem tudta, mivel jár.- Ötvenegyezer-kilencszázki- lencvenkilenc forinttal...- Egy jó művezetői fizetésnek felelt meg.- Megbánta, hogy elvállalta?- Életem egyik legszebb időszaka volt.- Mégsem próbált újrázni.- Nem az én habitusomnak való a poszt: lámpalázas vagyok, van felelősségérzetem, belebetegszem a problémákba. Meg aztán a közgyűlésben is voltak, akik csak kötözködni tudtak.- Ma is vannak...- Pedig inkább együtt kellene gondolkodni. Szerencsére ez akkoriban úgy-ahogy sikerült.- Mire a legbüszkébb?- Talán, hogy püspöki székhely lett Kaposvár. És az egyházi iskolákra. De akkor készült el a főcsatorna-hálózat, az új szennyvíztisztító, a Táncsics-gjmnázi- um aulája és tornaterme.- Gondolom, azért akadnak megvalósulatlan álmai is.'- A trolibuszhálózat Nagyon szerettem volna, készült is egy tanulmányterv, de drága lett volna, öt-hatszázmillió forint.- Egy kisebb jégcsamok...- Hárommilliárd forint volt a költségvetés. Helyette megszereztük a tömegközlekedést, létrejött a KVG, az önálló vízművek. Csak ezekre a sikerekre ma már nem emlékszik senki. Talán mert nem látványberuházások...- Ilyen döntések után furcsa lehetett visszamenni az SMK-ba.- Amikor eljöttem, tudtam, visszatérek majd.- De nem igazgatónak.- Na, az tényleg furcsa volt És később sem neveztek ki.- Beleszólt a politika?- Nem hiszem, inkább csak így alakult Helyettesként mentem nyugdíjba 2006-ban.- De dolgozott tovább...- ...amíg egyhangú döntéssel meg nem szüntették az SMK-t! Ezt sohasem felejtem el a megyei közgyűlésnek! Ráadásul meg is tapsolták a döntést! Pedig a ráfordított anyagiak és a létrejött érték arányában nem is került sokba. Fogalmuk sem volt, mi zajlik nálunk. A rendezvényeinkre sem jött el soha senki. Pedig az SMK volt a kapocs a megye kulturális szervezetei között, melyek így magukra maradtak. Ezek a közösségek a társadalom szövetei, sok faluban nincs is más, mint egy kórus vagy tánccsoport. Kis pénzből nagy örömöt tudnak szerezni, s mindig ezt a kis pénzt akarják megspórolni először... A krumplifőzelék helyett inkább a kebapra szavaztunk étlapozó Szultán: végtelen hosszúságúra, hártyavékonyra szelt borjúhús, kétféle fantázianév alatt Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánné Attól tartok, hogy az utolsó teraszos, napozós, kiülős étteremtesztet abszolválhattuk a héten az időjárás kegyéből, de úgy ám, hogy annyira tűzött a nap a kaposvári sétálóutcában, hogy kénytelenek voltunk árnyékba menekülni. Vendéglőválasztásunk egyáltalán nem volt egyszerű. Eredetileg ugyanis a sétálóutca közepén a Kupát szúrtuk ki, de ott a kedvesen mosolygó pincérnő krumplifőzeléken kívül egyebet nemigen tudott ajánlani, mondván: csak menü van. Tovább! - adtuk ki a jelszót, és egyáltalán nem azért, mert krumplifőzelék-fóbiánk lenne, ám még szerény, kétszemélyes étteremkommandónknak is kevés lett volna ez a szűk választék, ha reális képet akartunk volna formálni a konyháról. így esett, hogy a Szultán lett az áldozat a Kossuth tér sarkán. A napernyő árnyát választottuk az OSB-íapokból összetákolt szabadtéri dobogón. Igazán egyszerű megoldás, könnyen szétszerelhető a hűvösebb időjárás megérkeztekor. Volt időnk válogatni a szerény asztalok között (jókora faalkalmatosságokon eldobható, papír tányéralátét), a pincérnő ugyanis meglehetős késéssel vett észre bennünket Épp egy évvel ezelőtt kerestük fel először a Szultánt. Akkori önmagunkat idézzük: „a személyzet udvarias, minden találkozásnál megkérdik, finom volt-e”. Nos, ezúttal a kommunikáció lényegesen kurtábbra sikerült, ha kérdeztünk, jött azért válasz, de csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, s hogy rögtön a végére ugorjunk, azt sem mondta senki, hogy egészségünkre. Maradt hát némi hiányérzet bennünk, s a korábbi látogatáshoz képest az étkek tekintetében is. Persze megeshet, hogy nem értünk hozzá, vagy keveset járunk hasonlóan keleties stílusú vendéglátóhelyen, de mi csak nagyon nehezen tudtunk küÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Szótlan, sótlan KÖRNYEZET (1-10 pont): OSB-dobogó ÉTEL (1-20 pont): Döner, kebap *A korábbi pontszám lönbséget tenni a Dönertál és az Iszketer kebap között. Mindkettő javát a hártyavékonyra szelt, húsz centi hosszúságú borjúhús adta, csak a körítés meg a fűszerezés volt más. A kettő közül a paradicsomos, pikáns ízesítésű kebap ízlett jobban (mindkettő tisztességes adag volt, ezerötszáz forint körüli áron, megjegyezzük: az étlapon ennél magasabb árra nem is leltünk), a másik kissé jellegtelennek tűnt. De hát a törökös ízek, ugye, nem magyarosak... Maradt még energiánk a desszertre is, a török módra készített, sütőben pirított tejbe- rizsre szavaztunk (Sütlüas, ha nem tévedünk...) fahéjas, illetve kakaós ízesítéssel - maradandó élmény nélkül. S aztán távoztunk, mintha ott sem lettünk volna, vagyis szótlanul és észrevétlenül, persze előtte fizettünk, és nem is túl sokat. Nosztalgiázva, egyrészt a lassan tovaillanó verőfényes vénasszonyok nyarára emlékezve, másrészt nagy idők nagy tanúiként arra, hogy ez a mostani Szultán mi minden volt már. Még mielőtt különböző profilú vendéglátóhelyek nyíltak volna e helyütt, a szép emlékű Sio- tour kaposvári főhadiszállásaként üzemelt, s dönerről, ke- bapról legfeljebb a Siotour által „törökbe” utaztatott szerencsések hallhattak... 6(«T 6(8)* 16 mr
