Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-24 / 224. szám
10 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Ahová nem vezet út, ahol megállt az idő a másik tibet 2. Fotóriporterünk, Gáti Kornél Körösi Csorna jegyében, a dalai láma nyomában Az évszázadok során Ladakh hol Tibethez tartozott, hol muszlim hadurak birtokolták, de független királyság is volt, és angol védnökség alatt is állt. Az Indiához tartozó állam ma is kényes régió, mivel Kína igényt tart bizonyos részeire. Szeptember hatodikén történt az utolsó incidens a két ázsiai szuperhatalom határőrsége között, amikor is a kínai hadsereg egy alakulata behatolt az indiai területre, és elkezdte átfesteni az útjelző táblákat. Az utolsó álmatlan éjszaka. Megint nincs áram. Csak a laptop kis monitora világít. Ma reggel láttam egy kislányt, a porban ücsörgött egy utcai csap mellett, kannákat, műanyag palackokat mosott, délután még mindig ez volt a dolga. És még mindig mosolygott. Bűz, mocsok, felfoghatatlan nyomor a poros utcákon és sikátorokban, a kevés levegő kipufogófüsttel keveredve fojtogat Minden koszos és igénytelen. A legtöbb emberis. Hangzavar, kiabálás, és szünet nélküli dudálás, menő indiai sláger üvölt egy rozoga hangszóróból. Embertömeg, kutyák, szent tehenek.- Honnan jött, uram? Áhhh, Európa, vegyen valamit! - Naponta százszor ismétlődik. Igazi Ázsia. Mint ahogy a hegyek között is. Ahová nem vezetnek utak. Ahol megállt az idő. Lemerül a laptop. Valahol az éjszakában felbrummog egy generátor... Kis-Lhászában Dharamszála jelenleg Ázsia legtibetibb pontja, mivel az alig nyolcezres himalájai kisvárosban a helyiek úgy élhetik meg ti- betiségüket, hogy nem kell a kínai kommunista párt megtorló akcióitól tartaniuk. Ez a másik Tibet. Itt él a dalai láma is, amikor nem a világ nagyvárosai között ingázik, és itt található a száműzetésben lévő tibeti kormány is. A tibeti emigráció két részre oszlik: azokra, akik már eleve az indiai száműzetésben születtek, és azokra, akik átszöktek a szabadságba, vagyis Indiába. A két csoport közötti kulturális szakadéknak tudatában vannak, és igyekeznek is betemetni azt. Nem mindenki számára végcél Dharamszála, sok fiatal csak tanulni jön ide, majd visszatér hazájába, bármi várjon is ott rá. 40 ÉVE ÍRTUK a mindennapi élet gyakran vet fel olyan problémákat, melyek jelentőségüknél fogva közérdeklődésre tarthatnának számot Ilyen esetben az újságíró nem tehet mást, mint megkeresi az érintetteket, ám egyre gyakrabban találkozik azzal a furcsa és érthetetlen gyakorlattal, hogy a kérdezett főnökére hivatkozva nem nyilatkozik. Maximum annyit kap, hogy nézze, magának barátilag elmondom, de ne hivatkozzon rám, mert erről a témáról csak az igazgató vagy más vezető nyilatkozhat És ez a furcsa és érthetetlen gyakorlat a rendszerváltás után nemhogy eltűnt, sokkal inkább megerősödött... Egy 17 éves tibeti diáklánnyal készítettem volna interjút, de másnap lemondta, mivel attól félt, hogy az interjú a kínai kommunisták kezébe kerül, és az ott élő szüleinek baja esik. Azon tűnődöm, mennyi esélye lehet annak, hogy egy magyar dokumentumfilmet vagy egy fotósorozatot végignéznek a kínai hatóságok, beazonosítják a benne megszólalókat, és lenyomozzák a családfájukat. Számomra abszurd, minden ok nélküli félelemnek tűnik elsőre, de a lány szemébe nézve rájövök, hogy komolyan gondolja, és hirtelen némi fogalmam támad az ott élők lelkiállapotáról. Lehből lammuba, onnan ke csival Dharamsalába. Százötven kilométer, és csak egyharmada hegyi szakasz. Nyolcórás út Egymásba érő települések porlepte nyomorán hajtunk végig. Végeláthatatlan bódévárosok. Az egyik előtti földhányáson egy család alszik a 40 fokban. Egyre jobban belesüppedünk üléseinkbe, az új kezdet felé haladunk, miközben átszeljük a tájat és a várost, amelynek szétszaggatott utóhatásai ajtók, utcák, épületek mozgó képét kínálják. A por pedig csak kavarog. Néha felbukkannak kis zárt világok, vákuumok, ezek egy pillanatra velünk utaznak, mielőtt elsuhannak mellettünk, aztán ellenállhatatlanul lemaradnak. Megérkezünk. Mcleod Ganj, Felső Dharamsala a Himalája lábainál. Az eget karcoló havas csúcsok és az egyhangú sárga sivatagok hazájából a felhők között megbúvó zöld hegyek menedékébe értünk. A portás folyamatosan a „shanti”-ról (béke) beszél, a házirend első sora is így hangzik: „Ha zavarod a shantit, vagy rossz rezgéseket közvetítesz felénk, vagy a vendégeink felé, el kell hagynod a vendégházat. ” Túl fáradt vagyok, hogy felfogjam, mit mond. Végre hosszú alvás, nem álmodom... (Folytatjuk) Welcome - szerzetesi üdvözlet azoknak, akik bemerészkednek a hegyek közé, az eldugott gompához Száműzetésben is népviseletben Leh, belváros. A Fő utcán piac, üzletek, turisták és az elmaradhatatlan szent tehén Imamalom minden sarkon Iskolaudvar. Buddhista szerzetesek a dalai láma szűk körű tanításán. Második nap már több ezren gyűltek össze a hegyek között Megszűnt a kalandjárat Pogányszentpéteren Lipcsében tanultak a köz biztonságáról Kálvin teret avatnak Kilitiben a reformátusok Sikertörténetként könyveli el Didicsné Kardos Györgyi pogány- szentpéteri polgármester, hogy sokéves kínlódás után végre végleg megoldódni látszik gyerekeik kalandos utazása. A cikkeink nyomán már a településen is kalandjáratnak emlegetett reggeli 6.50-es, Nagykanizsa felé tartó buszjárat régóta fejtörést okozott szülőknek, gyerekeknek, képviselő-testületnek egyaránt. Annyira zsúfoltan érkezett ugyanis az utolsó felszállóhelyre, Pogányszentpéterre, hogy esetenként fel se tudtak rá szállni, vagy hering módjára zsúfolódtak össze az utasok. A diákok is ezzel jártak iskolába, és sérülés is előfordult. Az áldatlan helyzetet időszakokra orvosolták másik busszal, ám tartós megoldás nem született. A szentpéteriek szakmai és egyéb fórumokon hallatták hangjukat, a szülők aláírásgyűjtésbe kezdtek. A polgármester elmondta: az idei tanév elején az illetékesek a helyszínen látták az áldatlan állapotokat, például amikor száz ember utazott a buszon, s amikor nem fért fel tíz gyerek.- A Zala Volán adott át kapacitást a kaposvárinak, most van „saját" tanulój ára tünk. Ritka az ilyen sikertörténet, igaz, több év kellett hozzá - összegzett Didicsné. ■ Varga Andrea A szászországi rendőrség szervezeti felépítéséről, a drogprevenciós tevékenységgel foglalkozó központ munkájáról is tájékozódhatott az a húsz diák, akik háromhetes szakmai gyakorlaton Lipcsében jártak. A kaposvári Eötvös Loránd műszaki középiskola közbiztonsági fakultációs tanulói európai uniós támogatással vettek részt a tanulmányúton a Leonardo-program mobilitási projektje keretében. - A szakmai gyakorlat mentora a lipcsei készenléti rendőrség volt - tudtuk meg Zanati Zsuzsanna projektkoordinátortól -, a csoport munkáját Thomas Kluge hivatalvezető segítette. A gyakorlat keretében a tanulók információkat kaptak a központi rendőrségi ügyelet, az egyes speciális rendészeti alakulatok, a kutyakiképző központ, a lovasbázis, a vízi rendészet munkájáról. Ezenkívül bepillantást nyertek a repülőtéri irányítás rendszerébe, a fiatalkorúak börtönében folyó munkába. A diákoknak lehetőségük nyűt a rendőrség által használt technikai eszközök megismerésére is. A szakmai feladatokon túl fakultatív programokon is részt vettek Berlinben, Drezdában, Meissenben. A lipcsei gyakorlat az Eötvös-szakközépisko- la ötödik megvalósult mobilitási projektje volt, a következő október végén lesz a Rajna vidékén. ■ Márkus Kata Kálvin Jánosra és teológiai, szellemtörténeti hagyatékából is eredeztethető egyházi megújulásra emlékeznek október 3-án a siófok-kiliti református gyülekezetben. - Siófokon a Kálvint idéző egyetlen emlékművet a Jókai parkban láthatjuk; az 1921 nyarán Kilitiben megalapított Magyar Református Diákok Soli Deo Glória (SDG) Szövetségének állították - mondta Bozsoki-Sólyom János, a kiüti eklézsia lelkipásztora. - Kálvinról nevezzük el azt a közteret, ahol a templomunk áll. A hajlék homlokzatára pedig emléktábla kerül fel. Az istentiszteleten Steinbach József dunántúli püspök hirdeti az igét. ■ G. A. * 4 4 i 4
