Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-19 / 220. szám
ivi íü <jt x íü i j^u±tj^iur SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT *t Egy forint-ötvenes nő a televízióból a riporter A városligeti műjégpályától az Ügetőn és Irakon át a siófoki sétálóutcáig Vajek Jutka a rendszerváltás után szakított a televíziózással Vajek Jutka NAPRA PONTOSAN hat évvel a német megszállás előtt született Budapesten, s negyedszázaddal később - a tanítóképző elvégzése és leheletnyi Hemád utcai pedagó guskodás után - azzal kopogtatott be a Magyar Televízió ajtaján, hogy mindenáron a Szabadság téren szeretne dolgozni Csak annyit mondtak neki hozzon témát Az Ifjúsági majd a Szórakoztató Műsorok Osztályán ismerte meg a televíziózás fortélyait, s miután belülről látta az MTV világát, úgy döntött, híradózni akar. KÉSŐBBIi FÉRJE, az operatőr Burza Árpád munkatársaként elsősorban ipari, kereskedelmi és kritikai riportokat készített Bejárták együtt Európát, a Közel-Keletet eljutottak Észak- és Közép-Afriká- ba, forgattak Új-Zélandon, Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban és Szingapúrban. Több ezer riportját jó néhány dokumentumfilmjét őrzi a tévé archívuma, pedig kritikus hangvétele miatt - ő adott hírt például a nyolcvanas években a robbanás Videoton-tévékről - többször is el akarták távolítani a szerkesztőségből Egy OMEK-riportja hetekig lázban tartotta a Duna-parti pártházat ugyanis Kádár János mellől véletlenül kivágta az anyagból Lázár György miniszterelnököt A Fehér Házban a korabeli lengyel állapotokról szóló - a pártvezetés és a kormányfő kapcsolata éppen nem volt a leghar- monikusabb - politikai uszításnak vélték a hibát, és fél évre letiltották a képernyőről. Egy SZOT-díjtól is megfosztották, miután az odaítélés után kiderült nem is tagía a szakszervezetnek. Nívódíjái viszont megmaradtak, mint ahogyan a miskolci tv-feszti- vál három nagydíja is. A rendszerváltás után otthagyta a televíziót Valami jó néven divatszalont nyitott előbb Pesten, majd öt éve Siófokon. Ahol saját bevallása szerint új otthonra talált. A riportjait a mai napig nem múlta felül senki - mondta róla Juszt László.- Neve még ma is fogalom, pedig már több mint másfél évtizede nem tévézik. Vas András- Emlékszik Zsófikéra?- Az unokámra?! - lepődött meg Vajek Jutka.- Hideg!- Jaaa, az ólba száműzött, penészes kenyéren élő öregasz- szonyra, gondol? Persze, az anyag után egy otthonba került.- És ha azt mondom: műjégpálya?- Az első tévés anyagom. Schóber Róbert operatőrrel készítettem 1963-ban.- Izgult?- Majd frászt kaptam... Amikor Robi bement forgatni a jég közepére, megrohanták a gyerekek. Engem pedig majdnem elsodortak közben, semmit sem tudtam megcsinálni az előzetesen eltervezettek közül.- Mégis riport lett belőle.- Ha nehezen is, de összejött, a vágószobában sokat segítettek.- Látom, a premierjei emlékezetesre sikerültek...- Most biztos az első közös forgatásra gondol a férjemmel, Burza Árpád operatőrrel.- Aki a Ház, azaz az MTV épülete előtt várt önre, hiába.- Előző nap azt mondták, legyek a ház előtt. Ott is voltam. A zuglói otthonom előtt.- Meglehetős félreértés.- Kezdő voltam. Vártam türelmesen, aztán rosszat sejtve berohantam a székházhoz. Ott persze közölték, már elment a stáb.-Ciki.- Hívtam a lóversenypályát, ott kellett volna egy anyagot készítenünk valami postagalamb- röptetésről. Kértem a telefonhoz az operatőrt. Persze visszaüzent, hogy forgat.- Képzelem, miket gondolhatott közben a riporteréről!- Ő is rendes volt. Dúlva-fúlva visszajött, és átadta a jegyzeteit.- Azt hiszem, ekkor senki sem hitte, hogy elválaszthatatlanok lesznek életben, munkában.- El sem tudja képzelni, hányszor próbáltak minket szétválasztani. Mármint szakmailag. De valahogy mindig sikerült együtt maradnunk.- Ma az üyesmi nehezen menne. Beosztják a csoportokat, aztán irány a terep.- Az egész televíziózás átalakult. Amikor két éve, a tévé ötvenéves jubileumán visszahívtak a retróhíradóba, egy új világba csöppentem.- Nagy bátorság volt belevágni!- Nem is akartam! Amikor felkértek, kapásból elutasítottam. Aztán a férjem és a barátaim rábeszéltek.- Megbánta?- Életem legszebb tévés napját köszönhettem nekik! Persze minden furcsa volt, de nagyon rendes volt mindenki, sokat segítettek. Ettől persze még elképesztően izgultam, amikor élesre fordult a helyzet, óriási gombóc volt a torkomban. Aztán lement az adás, mindenki betódult, s óriási vastapsot kaptam.- Igazi életműdíj.- Akkor üyesmi nem jutott eszembe, nagyon meghatódtam, sírva is fakadtam.- És nem kapott újra kedvet a kamerához?- Ez nem az a Híradó, amit én ismertem. Már a műfaj is más. Amúgy is jól érzem magam a mostani életemben. Sokkal tartozom a tévének, nagy ajándék volt az élettől.- Megdolgozott érte. A Burza- Vajek-kettős legendás.- A Híradó volt a mindenünk. S tudja, mi az érdekes? Amikor visszanézünk egy-egy anyagot, azt vesszük észre, ma is aktuálisak. Mintha aüg változott volna valami azóta.- Kevesebbet politizálhattak.- Ha így nézzük, könnyebb volt. Ma sokfelé keü megfelelni, egy hírműsor olyan, mint a kötéltánc. És nincs nemszeretem munka. Nekünk sohasem keüett a meggyőződésünkkel eüentétes anyagot csinálnunk.- Viszont volt olyan anyag, amit leforgattak, mégsem mehetett le időben.- Pedig az az 1972-es iraki riport vüágszenzáció lett volna! Mi voltunk az egyeüen stáb, melyet dolgozni hagytak. Egy évvel korábban kint jártunk, s amikor lement itthon az anyag, az iraki diplomaták tiltakoztak, hogy túl lesújtó képet festettünk az országukról. Majd kaptunk egy kormánymeghívást. Névre szólót.- Meglepő „bosszú”...- Rengeteg stáb gyűlt össze Bagdadban, ám amikor az utcán lövések dördültek, s őrjöngeni kezdett a tömeg, csak Árpád és én mehettünk. Be a tömegbe, Árpád kiszállt, s el is tűnt. A kocsinkat megrohanták. Szőke voltam, amerikainak hittek.- Rossz ómen...- Akkor jelentették be az olajipar áüamosítását, s a felhergelt nép minden angolszászt gyűlölt.- Félt?- Inkább Árpád miatt. Miközben kimenekítettek, végigbőgtem az utat. Árpád ott várt a száüodában, ahol a külföldi stábok próbálták megvenni tőle az anyagot. Amikor hazajöttünk, megkaptuk érte a nívódíjat.- Viszont a riport nem ment adásba hetekig.- Csak akkor lehetett leadni, amikor a szovjeteknek is lett anyaguk. És persze mindenkinek a vüágon.- Gondolom, sajnálták.- Tudtuk, vannak korlátok.- Azért próbálkoztak...- Meg akartuk mutatni az igazságot. Akkor is, ha az ellen- kezett valakinek az érdekeivel.- Éghettek a K-vonalak...- Voltak, akik megpróbáltak eüehetetleníteni, de a tévé vezetői kiáütak mehettünk.- Ennyit tesz a respekt Azt mesélik, ha bementek egy kocsmába forgatni, a pultos berohant, és felmosta a vécét...- Viszont olyan is előfordult, hogy felhívtam valakit, s amikor bemutatkoztam, csak egy mély sóhajt haüottam a túlvégről...- Ez is egyfajta eüsmerés...- Volt konkrétabb is: egy forint ötven fiüért értem.- Nem értem.- Ennyit ért a gyereknél egy Vajek-autogram. Vitray kettőt, Kudlik Juli egy-nyolcvanat...- Mégis otthagyta a tévét- Küencven után nem éreztem magaménak. Amikor egy Kupa Mihály-riportból minden fontos eltűnt, elegem lett.- A férje mit szólt hozzá?- Aznap követett. Korkedvezményes nyugdíjba mentem.- Ha a divat nyugdíjas állás...- A lányom inspirált, s korábban annyit kritizáltam a kereskedelmet, hogy meg akartam mutatni, lehet ezt máshogy csinálni. Akartam valami jót...- Ahogyan az ajtó fölé is kiírta.- Pesten kezdtem és kis üzlettel, amiből aztán nagyobb lett, divatbemutatókat is szerveztem többek között Náray Tamással.- Most újra a kis üzletnél tart- De Siófokon! Ami szintén az élet nagy ajándéka. Imádunk itt élni, azt hiszem, be is fogadtak.- Felismerik?- Elolvassák a feliratot, aztán haüom, hogy kitárgyalják: ő ám a Gergely Robi anyukája. Tüdőd, az a nő a tévéből... A tulajdonos szeme mindent lát a gyékényesi Kastélyban étlapozó Bubi kell a vízbe, kínai számla a kukába, a szakács maradjon, az árakkal sincs baj Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Éhes ember mérges ember - mondogatta megboldogult nagyapám, s müyen igaza volt neki! Tudta ezt nagyanyám is, ezért nem követte el soha azt a hibát, hogy déli harangszóra ne legyen ott a gőzölgő leves a konyhaasztalon. Nagyapám mérges ember lett volna a kaszói rengetegben. Gondoltuk, ha már híre van a környéknek, és szálloda is várja a bóklászókat, akkor terített asztal mellett csillapíthatjuk a természetjárással előidézett éhségünket. A levegőt harapni lehet, any- nyira jó Kaszóban, de mást nem. Azt mondták: nem vagyunk szállóvendégek, különben is csoportot várnak. Tavaly még menüre jók voltunk a téli szezonban, idén már semmi az átutazónak. A térség következő természeti csodája a gyékényesi Kotró-part Ott nincs utószezon, augusztus végével mintha elvágnák a turistaszezont. A víz gyönyörű, mindenütt nyugalom és béke, csak egypár búvár kavar felszerelésével, egy szál fürdőnadrágban a parton. A Kastély fogadó a legrégebbi vendéglátóegységek közül van, nevét több dolog miatt is szárnyra kapták már, nosza, próbáljuk ki a konyháját! Sehol senki, de a tulaj készséges, és hamar előkerül a pincér. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Pincért megtartani KÖRNYEZET (1-10 pont): Abrosszal komfortosabb ÉTEL (1-20 pont): J!f5| Szakácsot megtartani A teraszt választjuk. Míg az étlapot böngésszük, egy kósza őszi pók galoppozik az asztalon. Pincérünk törlőruhát hoz, végigtörli az asztalokat. JPornak, póknak annyi, viszont egy abrosszal még komfortosabb lett volna, vagy tányéralátéttel. Mindegy, a természetközeli fí- üng legalább erősödik. A rendelésnél kiderül: étel csak korlátozott számban, lévén utószezon, és ásványvizet is csak bubival tudnak adni. Utóbbi rossz pont. A bubimentes víz nem idényfüggő. Talán előny, hogy az étlapon szereplő levesek közül nincs brokkoli meg görög gyümölcsleves, mert tudom, azt választanám, noha ezek mindig zacskós levesek. így garantált az élvezet, mert várni kell ugyan - jó munkához idő kell -, viszont leveseink nem csomagból érkeznek. A bográcsgulyás tartalmas, csöppnyi erőssel, cafat husikkal, amelyek félbevágva nekem jobban bejönnének, de egy férfiszáj biztos zokszó nélkül gyűri. A halászlé asztaltársam szerint semmi extra, ez nem jelent különösebben jót és rosszat sem, magyarázza. A második fogásnál ugyancsak limitált a kínálat, készételek nincsenek, de sebaj, legalább frisset kapunk. A pulyka jóasszony módra, megbolondítva szalonnával, zöldséggel, szósszal kiváló, akárcsak asztaltársam zöldséges csirkeraguja, ami ízes, omlós. Az adag megfelelő, desszertre nem is vágyunk, pláne, hogy itt is csak palacsintát kaphatnánk, ahogy a legtöbb helyen. Az árakkal nincs baj, és a biztonsággal sem: a tulaj két székkel odébbról végig szemmel tartotta a terepet. Ilyen gondos ellenőrzés mellett pincér és vendég se hibázhat, magánbeszélgetésre meg esély sincs. A számla hasonlít a kínai termékek használati utasítására: „pulyka jaasszony madra“, a csirkeragu meg „zöldcséges". Nem gond, „jót ettünk, szép vöt a víz, kelelmes a hej és udvarias a kiszogalas".
