Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-12 / 214. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az arénából Szent Jakab útjára tolvaly ferenc A TV2 egykori vezérigazgatója gasztroparadicsomot varázsolna Viszre Az egykori tévéigazgató Viszen megérzett egyfajta spiritualitást A SONLINE.hu olvasói szerint RADIKÁLISOK A ZEBRÁN - ÍRTUK TEGNAPI SZÁMUNKBAN. COSTAR Én gyalogosan és autó­val is elég gyakran közlekedek, de úgy látom, hogy a gyalogosok né­ha féktávolságon belül is simán lelépnek a járdáról (néha még zebra sincs). Úgy gondolom, nem­csak az autósnak, hanem a gyalo­gosnak is fel kell mérni, hogy mi veszélyes, és mi nem. PERIS Gyalogosként közlekedem, és azt veszem észre, hogy a nők képesek áthajtani az emberen, de akkor sem állnának meg!!! A rop­pant kedves férfiak pedig rögtön megállnak,:) persze csak azért, hogy abban a röpke percben vé gigbámulhassák a popónkat, de ez tök cuki: DDD tT> A szökőkutak helyett nem len­ne több értelme a veszélyes zeb­rák mellé kitalálni valamilyen for- galomlassrtó megoldást? !!! A Füredi utcában életveszélyes átmenni az úton. De nem baj, csak egy óvoda és egy iskola van a két oldalán. Megáiig laknak a környéken tízezren. De kit érdekel ez? A Kisgáton, ahol még senki nem lakik, már előre elkészült a körforgalom. TRIKSZI Újabb veszély leselkedik Kaposváron a gyalogosokra, de nem négy kerékkel, hanem csak kettővel közlekednek, járdán ke­rékpárral tekerő, néha száguldozó bicajosokkal, akik az egyirányú ut­cán, a járdán közlekednek. Arra sem veszik a fáradságot, hogy je­lezzenek, vigyázz, mert jövök. Reg­gel és munkaidő után a Bajcsy- Zs., Szent Imre, Tallián Gy. utca és környéke életveszélyes. MQMO Jó pár veszélyes zebra van Kaposváron. Az autóbusz-állomás­nál alig lehet átjutni a zöldjelzés alatt, a Füredi út kész katasztrófa. Büntetésből egy hétig csoportok­ban gyalogosan közlekedtetném ezeken a helyeken az autósokat A gyalogosokat meg beültetném egy vezető mellé, hogy érezzék át a másik fél helyzetét is. GRIFF Ne felejtsük el, hogy a gya­logosokra is vonatkoznak szabá­lyok!!! Nézzük meg a gyalogosok közlekedési morálját is! AA Szegény autósok! Csak bosz- szantják őket a gyalogosok, nem tudnak nyugodtan száguldozni. PISTI KA Egy gyalogos könnyeb­ben megáll, mint egy autós, és utána induláskor még a kipufogó­gáz is koncentráltabb. Nem neki­futásból kell a gyalogátkelőn át­menni. A napokban egy kaposvári átkelőhelynél megálltam, mert kö­zel jött egy autó, mellettem egy fia­tal nekifutásból szaladt át. Az au­tós lélekjelenléte mentette meg. Mégis a gyalogost sajnáljuk. Diákként volt szendvics­ember, targoncavezető, pi­aci árus, később reklám- ügynökség vezetője, ke­reskedelmi tévé vezérigaz­gatója, forgatott filmeket, könyveket, verseskötetet írt, megjárta az El Caminót és a Kailászát, a buddhisták legszentebb helyét. Vas András Velünk Viszre beszéli meg a talál­kozót, legújabb vállalkozása, az ötcsillagos kastélyszálló, a Cha- teau Visz teraszára. A megbeszélt időpont előtt jelzi, késni fog...- Nehezen talált ide?- Olyan helyet kerestem, melynek érezni egyfajta spiritu­ális mélységét - válaszolja Tol­valy Ferenc. - A somogyi táj pe­dig messze földön ismert erről.- De miért éppen Visz?- Ősi település, már a 13. szá­zadi írásos emlékekben szere­pel: a fehérvári káptalan birtoka volt. Már ez is elég erős jelzés­nek bizonyult, de a kastély múlt­ja is megfogott.- Misztikus hely akad másutt is a megyében...- Ez viszont közel van az autó­pályához is.- Végre egy kortárs érv! Bár ezzel együtt is merésznek tű­nik az ötlet: ötcsillagos szállót építeni ide, a semmi közepére. Mi vonzza ide a vendégeket?- A csend, a nyugalom, mely alkalmas rá, hogy az ember ki­zárja a külvilágot, s elgondolkod­jon, hol is tart az életében. Ehhez járul a gasztronómiai igényes­ség. A vendéglátás egy Magyar- országon még nem meghonoso­dott típusa, melynek központi eleme a konyha.- És a Németországból, egy Mi- chelin-csillagos étteremből ide­csábított séf.- Aki fejébe vette, hogy ez lesz az első hely idehaza, mely kiér­demli azt a bizonyos csillagot.- Magyar konyhával?- Az elfeledett magyar kony­hával! Annak felélesztett, a köz­Tolvaly Ferenc 1957-ben született Maros- vásárhelyen. 1974-BEN a család Erdély­ből Németországba tele­pült át, a kastli gimnázi­umban érettségizett. 1977-től Nürnbergben és Erlangenben egyetemista­ként közgazdaságtant és filozófiát hallgatott. 1990-ben visszatért Ma­gyarországra. 1997-ben a TV2 vezérigaz­gatója lett. 2002-ben lemondott, az El­ső Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt. vezérigaz­gatója lett. Egy verseskötet és hat könyv szerzője. tudatba visszacsempészett érté­keivel. A séfünk fél évet csak az­zal töltött, hogy kutatta a ma­gyar konyha hagyományait, az alapanyagokat, fűszereket, eljá­rásokat. Mindazt, ami a világ nagy éttermeiben nem található. Ami egyedi, magyar.- Egész filozófiát kerített Visz köré.- Mindig is vonzódtam a filo­zófiához. Ahogyan a teológiához is. Németországban egy kolos­torban érettségiztem, s a filmfő­iskola után elkezdtem a hat vi­lágvallással foglalkozni.- Komoly kacskaringókon át jutott egyre közelebb hozzájuk.- Mindig kerestem a kihíváso­kat, vonzottak az új dolgok. így kerültem kapcsolatba a reklám­mal és a médiával. Alapvetően a technikai újítások fogtak meg, ám később meg akartam ismer­ni a média összes területét. Vé­gül a TV2 vezérigazgatói széké­ben találtam magam.- Alapítóként. Nyugdíjas állás lehetett volna, mégis önszántá­ból távozott.- Máshogy képzeltem a keres­kedelmi tévézést. Sokkal több, komolyabb értékkel, több köz- szolgálati műsorral.- Ha jól tudom, a Big Brothernél állt fel a székéből.- Gondolom, ön is tudja, mivé lett a római színház... Néhány évtized alatt kulturális szentély­ből gladiátorarénává züllött, ahol embereknek kellett meg­halni a tömegek szórakoztatásá­ért. Nem azt akarom ezzel mon­dani, hogy a kereskedelmi tévék is eljutnak odáig, de látható, el­indultak a lejtőn. Nem akartam rálépni arra az útra.- Helyette Szent Jakabét vá­lasztotta, végigjárta az El Caminót.- Úgy éreztem, elvesztettem azt az erdélyi fiatalembert, aki még értette a természet üzene­tét. Elindultam megkeresni, hogy bizonyítsam, élhet bármi­lyen körülmények között az em­ber, ha elszánja magát, vissza­térhet a gyökereihez. Csak meg kell állni, s megérteni a világot és önmagát. Azt hiszem, nem vé­letlen, hogy a németben az állni, „stehen” és a megérteni, „verste- hen” egy tőről fakad, a megér­tést a megállás teszi lehetővé.- A keresztény zarándoklat után következett a tibeti. Me­lyik adott többet?- Az El Caminón hívő keresz­tényként otthon éreztem ma­gam. A Kailásza idegen kultúrát jelentett, de ennek megismerése még inkább megerősítette a hite­met és önazonosságomat.- Mindig ennyire biztos volt önmagában? Amikor 17 évesen elmenekültek Erdélyből, Ceausescu Romániájából, gon­dolta volna, hogy idáig jut?- Akkor csak kíváncsi vol­tam. A világra, melytől el vol­tam zárva. S az volt a legfonto­sabb, hogy kiderítsem, mit sze­retnék csinálni, illetve mik a le­hetőségeim. Persze volt néhány alappillér. Sohasem volt kérdés, hogy magyar vagyok, nem akar­tam német, spanyol vagy ameri­kai lenni, pedig lett volna rá le­hetőségem. Sőt, élhettem bár­hol, mindig otthon éreztem ma­gam: mert a haza mindig ott van, ahol az ember magyarnak érezheti magát.- Ezért vallja a németországi Kastl gimnáziumáról, hogy magyar iskolában érettségi­zett?- Egészen pontosan abban az időben az egyetlen szabad ma­gyar középiskolában!- Szerencse?- Ajándék. Mint sok minden az életemben.- Azért ennél több kellett hoz­zá.- Talentumok. Melyekkel jól- rosszul sáfárkodtam.- A rosszak jobban érdekelné­nek...- A tévézést már említettem.- Megpróbálná újra?- A kereskedelmit soha. A közszolgálatinak pedig nincs meg a megfelelő törvényi kere­te, mely biztosíthatná a folya­matos magas minőséget. így vi­szont értelmetlen belevágni. Pe­dig szívesen kipróbálnám, már csak azért is, mert rengeteget kaptam ettől az országtól, és úgy érzem, cserébe többet is te­hettem volna érte.- Patetikusan hangzik.- Pedig így van. Egyes ügye­ket korábban is fel lehetett volna karolni. Ilyen a Chateau Visz is. Nekem ez nem befektetés vagy pénzkereset. Sokkal inkább a magyar gasztronómia és a minő­ségi turizmus felvirágoztatásá­nak ügye. A mennyiségi turiz­mus számára például a Balaton kicsi, ha összehasonlítjuk a hor- vát, a görög, az olasz vagy a spa­nyol tengerparttal, így hát olyat kell kitalálnunk, mely a fizető­képes vendégeket is vonzza. A tömegturizmus és tömegterme­lés helyett a minőségi szolgálta­tás. Csak fel kell élesztenünk a hagyományainkat, és mernünk kell távlatokban gondolkodni. Nyárbúcsúztató tálján fíling a kaposvári fasor végénél étlapozó Az Itália pizzéria szakácsa érti a csíziót, csak a pincérrel nincs még megfelelő összhangban Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban megpró­báljuk a vendég szemszögé­ből bemutatni a somogyi ét­termeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nyárbúcsúztató könnyű, medi­terrán jellegű fiaméra vágytunk, salátával, tésztával, sokzöldséges levessel. Ha utóbbit nézzük, lyuk­ra futottunk, amikor a kaposvári Németh István fasor végébe, az Itália pizzériába ültünk be, ugyanis az étlapról elénk tárult a szomorú valóság: az első fogás­ról le kellett mondanunk. A kerthelyiségben ültünk le, bár a Virág-Fasor-sarokra kitett 2-3 asztalt csak a legfellengző- sebbek titulálták volna így. Ka­maszforma pincérlány érkezett asztalunkhoz, s miután letette a nagyesküt, hogy szemernyi hagyma sincs a csirkemell mellé kínált görög salátában, hamar megegyeztünk a folytatásról. Elégedetten dőltünk hátra, hi­szen megígérte, gyorsan hozza kiválasztottainkat, ám utóbb ki­derült, az ígéret könnyedén sza­ladt ki a száján. Állni látszék az idő, pedig halad - gondoltuk el- komorodva elfuserált Petőfiként bő fél óra múltán, amikor még mindig csak a vizespalackok ár­válkodtak az asztalon. Végül megérkezett az első kör, méghozzá szemet gyönyörködte­tő kiszerelésben. A bolognai bor­da irtóztató tésztahalom tetején pihenő két hatalmas szelet rán­tott húst jelentett a szakácsnak, Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Kedves, aranyos, szétszórt KÖRNYEZET (1-10 pont): Mediterrán utcasarok ÉTEL ii­íl-20 pont): US Tálján fíling s a natúr csirkemellszeletek is vájdlingnyi salátaágyon pihen­tek. Előbbi a szemen túl az tzle- lőbimbókat és a gyomrot is el­kápráztatta: a rántott húst per­sze nehéz elrontani, de ez eset­ben a rozmaringos-bazsaliko- mos-oregánós húsragu és a tész­ta - al dente... - is stimmelt. Alaplángon a görög salátát sem érhette volna kritika, ha pincérlányunk nem ígérte volna, hogy abszolút hagymamentes verzióra számíthatunk. Ezzel szemben az amúgy megfelelő olajjal locsolt uborkás, olívabo- gyós, paradicsomos, paprikás, fetás elegy negyede hagymának bizonyult, méghozzá az apróra kockázott fajtából, azaz lehetet­lenség lett volna kikerülni. Ked- vetlenedve toltuk félre a salátát, s bizalmunkat a második fogás­nak rendelt négysajtos pizzába és spenótos-túrós canelloniba vetettük. Volna, ha az amúgy kedves, aranyos, barátságos, ám kissé szétszórt pincérlányunk leadta volna a rendelést. így vi­szont újabb húsz percet kellett várnunk, bár a lány becsületére legyen mondva, az érintetlen sa­láta láttán asztalbontáskor fel­ajánlott egy másik, immáron va­lóban hagymátlannak ígért cse­rét, de idő és kedv híján lemond­tunk róla. Főként, hogy közben megérkezett a pizza és a canel- loni, s megkóstolván őket, visz- szatért az életkedvünk. A négysajtos tésztája vékony, ropogós, mégsem száraz, azaz a hazai élvonalba sorolhatónak bi­zonyult, s a sajtokkal sem spó­rolt a szakács, bár. a négy közül az egyik lehetett volna valami érettebb, erősebb aromájú fajta is. A canelloni már mennyiségé­ben is elbűvölt bennünket, hat felcsavart „palacsinta” jelentette a porciót, bőséges paraj-túró bé­léssel, s a sajtos mártás sem ron­tott az összképen, -ízen. Összes­ségében elégedetten álltunk fel az asztaltól, főként az első szám­la láttán. Némi rávezetés után pincérlányunk korrigált: kide­rült, hogy a második, sokáig fe- ledettnek hitt kör nem szerepelt az összegzésben. így is megérte. \

Next

/
Thumbnails
Contents