Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-18 / 193. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 18., KEDD SOMOGYI KÖRKÉP Utánpótlás élteti Buzsák örökségét búcsú Az újszülötteket és a legidősebb helybelieket is köszöntötték a kétnapos ünnepen A buzsáki búcsúnak év­századok után is orszá­gos neve van. A somogyi község azon kevés ma­gyar település közé tarto­zik, ahol két teljes napig ünnepelnek a védőszent tiszteletére. Füleki Tímea A 18. század végéről erednek a buzsáki búcsú hagyományának gyökerei, a kétnapos ünnepet idén is augusztus második va­sárnapján és az azt követő hét­főn tartották. A tegnap zárult búcsún felelevenítették a falu templomának 1791-es újjáépí­tését, melyet egy tűzvész pusz­tított el korábban. Az új temp­lom védőszentje Nagyboldog­asszony lett, de Szent Rókust is segítségül hívták azért, hogy a templomot és a települést meg­óvják egy újabb tűzvésztől. így lett Rókus napja az ünnep má­sodik napja. Bár az idei forgatag is kör­hintával, könnyed programok sorával és hamisítatlan hu­szonegyedik századi búcsúfiá­val ragadta magával a faluba betérő vendéget, az ünnep a hagyományairól elhíresült Buzsák nevét hirdeti.- Az Örökségünk, Somogy- ország Kincse címet viselő buzsáki tradíciók fennmaradá­sáról száz hagyományőrzéssel foglalkozó helybeli gondosko­dik. Az iskolai oktatásban folya­matos az utánpótlás nevelése - emelte ki búcsúi ünnepi beszé­dében Tapolcai József polgár- mester. Szavait mi sem igazol­Örökségünk, Somogyország Kincse a buzsáki tradíció. Az idei búcsú forgataga is magával ragadta a vendéget a hagyományairól ismert faluban Buzsáki hímzések: a táltos dobverőjétől a kazahok nemezmunkáiig a híres somogyi faluban iszlám imaszőnyegek vezérmo­tívumaira rímel, de díszítmé­nyei között a táltos alakja és annak Y alakú dobverője is megtalálható. A boszorkányos hímzés jellemzően arany, pi­ros, kék és zöld fonalakkal ké­szül, „boszorkányossá" a feke­tére bedolgozott vászon teszi. A rátétes érdekessége, hogy nemcsak a Kárpát-medencé­ben vannak „rokonai", hanem például a kazahok nemez- munkái között is. A BUZSÁKI jellegzetes forma­kincs párhuzamai a magyar nyelvterület legtávolabbi pont­jain is megtalálhatók, még egyes erdélyi településeken és a Felvidéken is fellelhetők a somogyi faluból ismert motí­vumok. BUZSÁK HÍMZÉSEI a boszorká- nyos, a rátétes és a vézás hím­zések. „Buzsáki” hímzésként leggyakrabban az utóbbit szokták emlegetni. A vézás hímzés érdekessége, hogy az Benne van a történetünk. A vézás hímzést szokás buzsákiként emlegetni háttá volna jobban, mint a Buzsáki Boszorkányos Néptánc Egyesület műsora a faluházban, amely mellett marcaü és ercsi néptáncosok ropták az esemé­nyen. A faluházban kiállítást is berendeztek a hagyományok őrzőinek munkáiból, köztük Buzsák hímzéseivel, fafaragá­saival. Buzsák újabb kori né­pessége a lengyeltótiakkal és a táskaiakkal együtt Szlovénia, il­letve Horvátország felől érke­zett. A betelepültek a népván­dorlás kori, elsősorban avar, de esetenként ennél is korábbi ha­gyományokhoz, motívumvilág­hoz nyúlnak vissza - sok egyéb érdekesség mellett ezt is meg­tudhatjuk a buzsáki hímzések eredetéről a helyi faluház állan­dó kiállításán. Az ünnep rang­ját jelzi, hogy évről évre jeles személyiségek sora tiszteli meg a programot. Hoffmanné Né­meth Ildikó, a regionális köz- igazgatási hivatal vezetője nem először beszélt Buzsák több év­százados ünnepéről és a múlt értékeinek őrzéséről. Balsay Ist­ván országgyűlési képviselő először az eseményre látogató vendégként mondott köszöntőt, míg Gyenesei István miniszteri megbízott évről évre üdvözli a búcsúra érkezetteket. Az ünnepi műsor hagyomá­nyos és megható része a buzsáki újszülöttek és a legidősebb hely­beliek köszöntése, akiknek aján­dékkal kedveskedik az önkor­mányzat. A zenei produkciók so­rát vasárnap a hagyományos bú­csúi bál, míg hétfőn Siposhegyi Péter új vígjátéka, a Balatoni gyöngyhalászok című előadás és tűzijáték színesítette. ▲ Hetvenéves Potony kazettás temploma visszatekintés Hitből, áldozatkészségből emeltek falat a horvát ajkú faluban Ötven év után találkoztak az első visontai ballagok Temploma felszentelésének 70. évfordulóját ünnepelte a katoli­kus közösség Potonyban. A tör­téneti áttekintésből megtudhat­tuk: a Waldfogl tanító házaspár indította el a templomépítés ügyét. Mindketten díszpolgárai lettek a községnek, sőt a tanító­nőnek 1941-ben aranykeresztet adományozott a római pápa. Is­ten házát a lebontott magtár anyagából építették fel a Magya­rok Nagyasszonya tiszteletére. Három évig az iskolások járták hetente a portákat: tojást gyűj­töttek az építendő templom ja­vára. A költségek legnagyobb ré­szét a hívek állták természetbe­ni adományaikkal. A szent haj­lék ékessége a kazettás fameny- nyezet, melyre a virágmotívumo­kat a lányok festették. 1939 nya­rán a templomszentelés lélek­emelő alkalmán több mint há­romezren gyűltek össze. A hét végi ünnepi szentmisét Darnai lózsef Ágoston felső- szentmártoni plébános celeb­rálta. Utalt a kiszámíthatatlan és beláthatatlan időre. S arra, hogy ma is állnak a templom falai; nem volt hiábavaló az ősök fáradozása, nem oszlott szét a közösség, mert napjaink­ban is élnek itt istenfélő embe­rek. Hangsúlyozta: a múlt örök­ségét megbecsülve hittel, hű­séggel, áldozatkészséggel kell folytatni azt, amit az elődök el­kezdtek. Kiemelte azt is, csak akkor lehetünk boldogok, ha hallgatunk Isten szavára. A szentmise keresztelővel zárult. ■ Gamos A. A mai általános iskolában elő­ször 1959-ben tartottak ballagást Csokonyavisontán. Nemcsak ez volt emlékezetes, hanem a közel­múlt is: ötven év után találkoztak az egykori növendékek. Szívet melengető érzés a nagy egymás­ra ismerés pillanata azok között, akik rég látták egymást. A 24 végzősből heten haltak meg, s ki­lencen voltak itt az összejövete­len. Vasvárról is érkezett diák, míg a tanárok közül Németh La- josék Csurgóról jöttek, Marián József pedig Lengyeltótiból. A résztvevők elhunyt társaik és osztályfőnökük, Szabó Ist­ván sírjánál virágokat helyez­tek el. Az öregdiákok ajándéka egy régi tablókép és az iskola névadóját, Xantus Jánost ábrá­zoló jelvény. ■ G. A. POSTÁNKBÓL Pocsék áruk fóruma Oltárkép lett az évtizedes fogadalomból balatoni madonna Az új képet Nagyboldogasszony napján szentelték fel Néhány héttel ezelőtt az egyik barkácsáruházban kínálták meg a feleségem egy 60 W-os közön­séges körte formájú, energiata­karékosnak kikiáltott izzóval, potom 490 Ft-os áron. Ugyanez az égő nem „energiatakarékos” változatban cca 40 Ft. Otthon üzembe helyeztem, de közbeik­tattam az én műszeremet, ami kijelzi az üzembe helyezett ké­szülék teljesítményét. Természe­tesen 60 wattot mutatott. Akkor hol itt a megtakarítás? Ez nem más, mint a vevő átverése! Beje­lentésemre a fogyasztóvédők megvizsgáltak 19 különféle iz­zót, csak ilyet nem találtak. A kö­vetkező téma is ugyanehhez az áruházhoz kapcsolódik. Felfe­deztem a szórólapjukon egy 12 V-os akkumulátoros fúrót, ami­hez tartalék akkut is adnak. Na - gondoltam -, ez kell nekem a garázsba a barkácsoláshoz. Meg­vettem. Feltöltés után hasz­nálatba vettem. Néhány perc múlva lelassult, majd meg is állt. Betettem a tartalék akksit, de az­zal is ugyanez volt a helyzet. Ar­ra gondoltam, hogy nyilvánvaló­an a többszöri töltés és kisülés hozza meg a kívánt eredményt. Ezt is kipróbáltam, de nem veze­tett eredményre. A teljesen fel- töltött akku másnapra annyira legyengül, hogy a gép bekapcso­lásakor néhány fordulat után már üzemképtelenné válik. K. TÓTH JÁNOS, KAPOSVÁR Balatoni település templomába a tavat is megörökítő oltárkép dukál. A balatonőszödi kápolná­ba most egy ilyen festmény ke­rült az oltár fölé, amelynek az al­kotó, Szedleczky Rudolf a Balato­ni Madonna címet adta. A képet szombaton, a Nagy- boldogasszony-napi szentmi­sén, a balatonőszödi Mária-bú- csú alkalmával szentelte fel Bolberitz Pál apostoli protono- tárius. A Máriát ábrázoló balatoni ol­tárképnek negyvenegy éves tör­ténete van. Szedleczky Rudolf belsőépítész 1968-ban véletle­nül látta meg az akkor még el­hanyagolt templomot, és már akkor megfogalmazódott ben­Az őszödi templomtól valaha rá le­hetett látni a Balatonra ne, hogy valamit tenni kellene a kápolnáért. - Egy építész bará­tommal Balatonlellére utaz­tunk. Őszödnél megállt az or­szágúton, és azt mondta: gyere, mutatok neked egy jobb sorsra érdemes helyet. A templom kör­nyékét növények nőtték be, a kápolnának nem volt ajtaja, az ablakait kiverték, az oltár he­lyén tábortüzet raktak, a fala­kon obszcén rajzok és feliratok voltak - emlékszik vissza Szedleczky Rudolf. A belsőépí­tésznek akkor még semmilyen kötődése nem volt a település­hez, de az tisztán megmaradt benne, hogy a megbecstelení- tett szent helyért tenni kellene valamit. Később, talán sorssze­rűén, éppen Balatonőszödön vett házat magának, és öröm­mel látta, hogy a templomot időközben felújították.- De üres volt, nem volt oltár­képe. Egy régi diafilmen Stirling János mutatott nekem egy korabeli fotót, amelyen lát­szott, hogy egykor a templom előtt állva még látni lehetett a túlsó partot. így kerültek az északi parü hegyek és a Bala­ton az oltárképen Mária talpa alá - magyarázta az alkotó, és hozzáfűzte: boldog, hogy ha csak negyvenegy év elteltével is, de valóra tudta váltani azt a fogadalmat, amely 1968-ban fo­galmazódott meg benne. ■ Kolumbán Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents