Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-12 / 188. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 12., SZERDA 5 PERCES INTERJÚ Portré Zalán az orosz cárnőről A jó hegymászó megöregszik erőss zsolt A Kancsendzöngára, a világ harmadik legmagasabb pontjára készül II. Katalin orosz cárnő­ről készült festmény látható Zalán, a Zichy Mihály Emlékmúzeum­ban. Csicsery-Rónay Ist­ván, a festő dédunokája kölcsönözte a képet.- Mikor került a tulajdoná­ba, és miért döntött úgy, hogy közszemlére teszi a festményt?- Zichy a nagy művészeti gyűjteményét 1874-ben vitte magával, Szentpétervárról Párizsba abban a remény­ben, hogy ott lakik majd - mondta Csicsery-Rónay Ist­ván. - Elképzelése nem való­sult meg, Magyarországra jött, és a gyűjteményét is hoz­ta szülőhelyére, Zalára. Mi­vel a kép nem a saját festmé­nye, az emlékmúzeumban nem került fel az állandó ki­állításra. Azért döntöttem az időszakos kiállítás mellett, mert az olasz-osztrák festő, idősebb íohann Baptist Lampi egyik jelentős alkotá­sa, és Zichy gyűjteményéből való. Tehát hozzátartozik a Zichy-örökséghez.- Mi a kép különlegessége?- A festmény Magyaror­szágon egyedülálló. II. Kata­linról sok kép készült, ám a most kiállított annyiban kü­lönbözik a többi portrékép­től, hogy a művész térdma­gasságtól festette le.-A legközelebbi kiállítás?- Szeptemberben kama­rakiállítást rendezek a múze­umban Szalay Lajos rajzai­ból. Kilenc eredeti alkotása van a birtokomban. ■ Krutek József Csicsery-Rónay István: a cárnő portréja au­gusztus végéig látható Erőss Zsolt: nyolcezer méteren az ember egyszerre figyel befelé és kifelé Erőss Zsolt első magyar­ként jutott fel a világ leg­magasabb pontjára, a 8850 méter magas Eve- rest-csúcsra hét évvel ez­előtt. Kaposvárra a na­pokban egy hegymászó­kellékeket árusító bolt megnyitójára érkezett. Márkus Kata- A Magyarok a vüág nyolcezre­sein elnevezésű sorozat kereté­ben azokat a csúcsokat vesszük célba, ahol előttünk magyar expe­díció még nem járt. Tizennégy ilyen csúcs van a világon, a ma­gyar hegymászásnak a mi csapa­tunknak köszönhetően tíz már megvan belőle. Nekem személye­sen pedig nyolc. Egy évben csak egy expedícióra futja. Futhatná többre is, de ez sajnos nem csu­pán a mi energiáinkról, időnkről szól, hanem a pénzről is. Arról, hogy miként tudjuk megszervez­ni az utakat, hogyan tudunk szponzorokat szerezni. A magyar hegymászásban az már óriási eredmény, ha évente stabilan ki tudunk állítani egy-egy expedíci­ót. Ez az utóbbi években sikerült.- Melyik volt a legkalando­sabb az expedíciói közül?- Több ilyen is van. A tavalyi­ban például két lábujjamat el­vesztettem, mert olyan szinten el fagytak, hogy amputálni kel­lett. Ez egy rendkívül extrém menet volt 27 órás talpon léttel nagy magasságban, nehéz he­gyen. S persze sok olyan kocká­zatos mászásom volt, ahol egye­dül voltam. Ilyenkor egyébként az átlagosnál is jobban át tudja érezni az ember, ha kezd fo­gyatkozni az esélye a túlélésre. Ekkor aztán nincs más lehető­sége, mint küzdeni az utolsó pillanatig az életéért.- Ezek után is nyugodtan en­gedik el otthonról?- Szerencsére a szűk csalá­dom eléggé „hegymászós". A gyermekünk három és fél hóna­pos, és már most nagyon spor­tos. Az édesanyja pedig nagyon jó hegymászó, aki világszinten is meg tud villanni majd.- Egy expedíció sikere a csa­pat összetételén vagy inkább a csapatvezetőn múlik?- A csapatvezetésen a szerve­zés múlik. Például hogy meny­nyire sikerül jól megközelíteni a hegyet, és ott jó viszonyokat teremteni. Ám maga a mászás már az egyéneken múlik. Érde­kes dolog, ha az ember érzi, hogy van egy társa, akkor bizto­sabb a dolgában. Pedig valójá­ban pont ellentétesen működik a dolog. Ha egy nehéz útra több, ember megy, akkor nagyobb az esély a balesetre. S nem nagyon tudják egymást segíteni. Ha ne­héz viszonyok közt baleset tör­ténik, rendkívül nehéz mente­ni. Talán én ezért is voltam elég bátor ahhoz, hogy sok nehéz szólómászást végezzek. Viszont ilyenkor lélekben mégis hiány­zik az embernek, ha nincs mö­götte támogatás.- Tizenhárom évesen kezdett sziklát mászni.- Hegyes vidéken, Gyer- gyóban, a Gyilkos-tónál gyere- keskedtem. Többfajta sportot kipróbáltam, ám ezek nem tud­tak kellőképp megfogni. Mindig kerestem az újat, és a hegymá­szás volt, ami nem engedett, magához vonzott egy életre.- Ha úgy érzi az ember, hogy mindent megtett a siker érde­kében, és az időjárás hiúsít meg egy mászást, azt miként lehet feldolgozni?- Hogy sikeresek vagyunk-e, Erőss Zsolt 1968. március 7-én született Csíkszeredán. Gyergyószent- miklóson érettségizett. 1981 nyarán ismerkedett meg a hegymászással a Bé­kás-szoros szikláin. 1988. december 15-én áttele­pedtek édesanyjával és báty­jával Magyarországra. 1989-TŐL az ipari alpiniz- mus a megélhetése. 2002-BEN első magyar ál­lampolgárként megmászta az Everestet. 2008 tavaszán sikerült elér­nie Földünk 5. legmagasabb pontját, a 8463 m magas Makalu csúcsát. Hét év, hét kitüntetés 2002 - A Csomolungma meg­mászásáért megkapta a Ma­gyar Köztársasági Érdem­rend tisztikeresztjét Ezenkí­vül kitüntetést kapott a Hatá- rontúli Magyarok Szövetségé­től. A sportújságírók 2002-es gáláján különdíjban részesí­tették. Mogyoródon az év sportolója lett. Internetes sza­vazatok alapján kitüntette a tv2,. május hónap sportolójá­nak választották. 2006 - Kiváló sportteljesítmé­nyéért Miniszteri Elismerő Oklevélét kapott 2008. december 7-én Gyergyószentmiklós Tanácsa a Város Díszpolgára címet adományozta Erőss Zsoltnak. az a taktikánkon múlik. Ha a kö­rülmények olyanok, hogy nem tudunk egy hegyet megmászni, azt el kell tudni fogadni. A saját életünk érdekében. Sokkal na­gyobb a tét annál, mint hogy rosszul döntsünk. Az igazi kihí­vás egyébként a palack nélküli mászás. A modern hegymászás már régen arról szól, hogy ön­erőből tudjunk minél nagyobb teljesítményt elérni.- Nyolcezer méteren mit érez az ember?- Ott teljesedik ki igazán, hogy az ember egyszerre figyel befelé és kifelé is. Ám hogy ezt megérezze, abba bele kell nőni egy kicsit; az életünk múlik raj­ta. Figyelni kell arra is, hogy pil­lanatnyilag milyen állapotban van a szervezetünk. Hiába másztunk meg jóval nehezebb csúcsot korábban, az számít, amüyen állapotban akkor és ott van az ember. S emellett figyelni kell az időjárásra, a hóra, a hő­mérsékletre, a szélre. Ha mind­ezek összhangban vannak, ak­kor lehetünk olyan szerencsé­sek, hogy elérjük a csúcsot- Az mondta egyszer, hogy az a jó hegymászó, aki megöreg­szik. Történhet olyan 8000 méteren, hogy többet az élet­ben nem mászik?- Amikor az ember időnként benne van a kutyaszorítóban, akkor bizony bánja az egészet. Ám amikor túléli az adott hely­zetet, feldolgozza úgy, mint egy balesetet. Felfogja minden rész­letét, és tudja, hogyan kell elke­rülni, hogy máskor olyan hely­zetbe sodródjon. Olyan még nem fogalmazódott meg ben­nem, hogy többet soha. Úgy gondolom, hogy bárhova visz- szatérnék, ahol eddig megfor­dultam. Persze az én környeze­temben is voltak balesetek. Saj­nos az idén mellettünk is meg­halt egy barátunk, de úgy ér­zem, hogy nagyon kevés múlt rajtunk akkor. Kevés dolgot tud­tunk volna máshogy, jobban csinálni, hogy elkerüljük a bal­eset. Sajnos van olyan eset, amikor az ember tehetetlen.- Melyik a következő meghó­dításra váró csúcs?- Folytatjuk a sorozatunkat, négy olyan csúcs van a nyolcez­resek közt, ahol még nem jár­tunk. A Kancsendzönga a har­madik legmagasabb csúcs a vi­lágon, India és Nepál határán, oda készülünk. Ütőképes ma­gyar csapatot nehéz ide kiállíta­ni, lehet, hogy szövetkezünk olaszokkal, amerikaiakkal, aki­ket korábbi expedícióinkban megismertük. Jövő tavaszra ter­vezzük az utat.- Hogyan tartja magát addig edzésben a csapat?- Folyamatosan hegyen va­gyok, ausztriai magas csúcso­kon, az Alpokban, Erdélyben pedig hegymászótábor lesz. Ré­gi igazság: a hegymászásra leg­inkább hegymászással lehet felkészülni. A somogyi úszómesterek remélhetően mind tudnak úszni... élményfürdők Az illemhely tisztaságától a büfé árukészletéig mindent vizsgálnak, csak a biztonságot nem Figyelem a szemünk fényén. Szülők és kicsik a gyerekpancsolóban (Folytatás az 1. oldalról) A minap a Népszabadságban az egyik somogyi élményfürdő név­telenséget kérő igazgatója azt nyi­latkozta: „Három éve nyitottunk, azóta a hatóságok egymásnak ad­ják a kilincset. Az ÁNTSZ ellen­őrzi, hogy tiszta-e az illemhely, megfelelő-e a vízminőség. A fi­náncok átvizsgálják a büfé áru­készletét, az APEH-osok ellenőr­zik, ad-e számlát a pénztáros, a munkaügyi felügyelők pedig megnézik, feketén alkalmazzuk- e a takarítót. Egymást érik az el­lenőrzések, de eddig senki nem akadt, aki arra lett volna kíváncsi: tud-e egyáltalán úszni az úszó­mesterünk, vagy van-e mentőöv a medencéknél!?” Megkérdeztük Perjési Sándort, a siófoki Galérius fürdő vezetőjét, aki azt mondta: - Jelenleg nincs egyetlen olyan ha­tóság sem, amely az élményfür­dők biztonságát rendszeresen el­lenőrizné. A tisztiorvosi szolgálat ugyan a közegészségügyi szem­pontokat, a tisztaságot vizsgálja, mikrobiológiai eljárással teszteli a vízminőséget, illetve minden egyes fürdő megnyitásakor ellen­őrzi: rendelkezik-e az adott fürdő megfelelő működési szabályzat­tal, valamint biztonságtechnikai előírásokkal, és annak betartásá­ra van-e megfelelő személyzet. Ugyanakkor egy régi, még 1996-ban hatályba lépett kor­mányrendelet határozza meg a fürdők biztonságos üzemelteté­sét, ennek betartásáért azonban jelen állás szerint maguk az üze­meltetők a felelősek. Ráadásul a jogszabály elavulttá vált, hiszen manapság modernebb, sokszor extrémebb eszközök, aqua- parkok épülnek országszerte. Perjési Sándor szerint megol­dást jelentene egy olyan hivatal vagy akár hatóság felállítása, amelynek szakemberei kifejezet­ten a biztonságos működést el­lenőriznék. Mindezt azonban csakis úgy lehetne létrehozni, ha a jogszabályt is újratárgyalnák, egyúttal korszerűsítenék, mert akkor egyértelmű követelmé­nyek szabályoznák az új komple­xumok építését. A fürdőigazgató az esettől füg­getlenül elmondta: bár egyelőre nem szabályozzák a biztonságos működést, és erre való előírás sincs, a Galériusban minden év­ben kétfajta képzésen is részt vesznek a dolgozók.- Néhány éve saját kezdemé­nyezésre kezdtük el azt az elmé­leti tanfolyamot, melyet az üzem­orvosunk tart, ennek során újra­élesztést végeznek, csúszás okoz­ta töréseket, rándulásokat tanul­nak meg ellátni a dolgozók. A siófoki mentőállomás egyik orvosa, szakápolója pedig olyan gyakorlati bemutatót tart a dolgo­zóiknak, melynek a végén vizs­gázni kell. Perjési Sándor fontosnak tar­totta kiemelni, hogy ezeken a képzéseken nemcsak az úszó­mesterek vesznek részt, hanem a pultosok, a recepciósok, az ad­minisztrációt végző munkatár­sak is. ■ Meiszterics Eszter NYERJEN BELÉPŐT A SONLINE.HU-N A KAPOSVÁRI VIRÁGFÜRDŐBEI

Next

/
Thumbnails
Contents