Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-11 / 187. szám

4 4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 11., KEDD 5 PERCES INTERJÚ Beázik a bogjári tűzoltószertár Piacképes tudást a diákoknak középiskolai fokon Nagy Judit a tabi Rudnay új tagintézmény-igazgatója A szokottnál nyugod- tabb a nyár a balaton- boglári tűzoltóságon, tudtuk meg Horváth Iván parancsnoktól. Az egyetlen szépséghiba: a tűzoltóknak a fejére esik az eső.- Korábban rengeteg volt a munkájuk az M7-esen. A nyáron oda sem sokszor vo­nultak. Javult a morál?- Véletlen csupán, hogy mind a baleseteket, mind pe­dig a háztüzeket tekintve nyugodtabb időszak van mö­göttünk - mondta Horváth Iván balatonboglári tűzoltó- parancsnok. - Ez azért is biz­tos, mert a mellettünk lévő területeken rengeteget vo­nultak a kollégák. Nálunk avartüzek voltak csak.- A szertár felújításával ho­gyan haladnak?- Rendbe tettük az ügyele­ti szobát, és felújítottuk a ké­szenléti öltözőt, valamint a fehér öltözőt is. Új szekrénye­ket vásároltunk. Mindez kö­zel kétmillió forintba került, melyhez saját forrásainkon és a kollégák munkaerején túl az ordacsehi önkormány­zat is hozzájárult.- Kritikus a tető állapota, de az önkormányzatnak egyelőre nincs pénze újra. Mi lesz ezzel? Emiatt pem tudtuk foly­tatni. a belső felújítást sem, mert egy beázó épületet fe­lesleges szépíteni. A tetőn ki lehet látni, hárommillió fo­rint kellene, hogy felújítsuk. ■ Füleld Tímea Nagy Judit matematika­kémia szakos tanárt vá­lasztotta a tabi Rudnay Gyula középiskola tagin­tézmény szakképzési igaz­gatójának a Somogy Me­gyei Területi Integrált Szakképző Központ igaz­gatótanácsa. Krutek József- Miért pályázott?- Kollégáim többsége biz­tatott, akik úgy látták, hogy változásra van szükség. A mun­kamegosztás és a légkör ugyan­is már nem biztosított nyugodt munkát, működést.- Úgy tudjuk, hogy korábban is ringbe szállt az igazgatói székért.- 2005-ben is pályáztam, de az akkori összetételű nevelőtes­tület úgy érezte, hogy az intéz­Nagy Judit 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Kaffka Margit Gimnáziumban. 1991-ben szerzett tanári diplo­mát az ELTE matematika-ké­mia szakán. 1990-től dolgozik a Rudnay Gyula középiskolában. öt éve a középiskola reál mun­kaközösségének vezetője. férjes, egy leánygyermeke van. KEDVENC IDŐTÖLTÉSE az olva­sás, az úszás, a síelés és a ko­sárlabda. Nagyon megosztott volt a tagin­tézmény nevelőtestülete és az al­kalmazotti közösség is Nagy Ká­roly tagintézmény-igazgató, illet­ve Nagy Judit szaktanár pályáza­tának támogatásában. Végül a ne­velőtestülettől Nagy Judit 27, Nagy Károly 21 „igen” szavazatot kapott. Az alkalmazotti közösség­ben a tagintézmény igazgatójára eggyel többen szavaztak, mint vetélytársára. Figyelembe véve a kollégáktól kapott szavazatszá­mot, Nagy Károly visszavonta a pályázatát, így az igazgatótanács elé már csak Nagy Judit pályá­zata került. Ezt tíz „igen”-nel, négy „nem”-mel és három tar­tózkodással fogadták el. mény működése jó. Nem kap­tam meg a pályázatom támoga­tásához szükséges ötvenszázalé­kos arányt.- Ezek szerint az akkori siker­telenség nem szegte kedvét.- Először elkeseredtem, de ké­sőbb újult erővel láttam munká­hoz. Úgy láttam, ha még tudato­sabban és jobban felkészülök, akkor a következő megmérette­tés eredményes lehet Bejött.- Min változtatna?- A legnagyobb gondot - meglátásom szerint - az intéz­ményben a rossz munkameg­osztás jelentette. Ez főként a: ve­zetés területén jelentkezett, ami sok feszültséget okozott. Egye­sek túl sok munkát végeztek, mások nem voltak leterhelve. Az információáramlás sem volt megfelelő, ami a napi munkát és a hosszú távú tevékenységet is megnehezítette. Ez különösen a szervezői munkában volt érez­hető. Szeretnék jobb munka­megosztást biztosítani! Nagyon fontosnak tartom a motivációt, ami kulcsfontosságú a dolgozók és a diákok körében is. Szeret­ném, ha a diákönkormányzat sokkal nagyobb szerepet töltene be, mint az elmúlt években. Re­mélem, hogy a munkahelyi lég­kör nyugodtabb lesz, mindenki tudja, hogy mi a dolga. Ponto­sabb lesz a munkamegosztás. Szeretnék következetes és példa­mutató vezető lenni. Persze tu­dom: ez a beosztás konfliktusok­kal jár. Arra törekszem majd, hogy azokat a kollégákat is meg­győzzem, akiknek kételyei vol­tak velem szemben, hogy min­denkire számítok, minden kollé­ga munkája fontos. Tehát az in­tézmény, a dolgozók és a tanu­lók érdeke is azonos.- Lesznek-e személycserék?- Egyelőre nem. Úgy látom, hogy olyan személyek a helyet­tesek, akik jól ismerik az intéz­ményt, és a feladatukat is kellő színvonalon látják el. Valószínű­leg szükség lesz biológia szakos kollégára, illetve a gépész terüle­ten tanárra. Ez csak a tantárgy felosztásakor derül ki.- Milyen lesz az ön által irá­nyított Rudnay?- Olyan iskolát szeretnék ve­zetni, amely a kistérségben ve­zető szerepet tölt be, ahová szí­vesen járnak a diákok, a környe­ző középiskolákkal jó a kapcso- " lata, és szakmailag is fölveszi ve­lük a versenyt. Felkészít a to­vábbtanulásra, , a szakképzés te­rén olyan képesítést ad, amellyel a tanulóink a munkaerőpiacon el tudnak helyezkedni. Életre keltették a darányi disznóvágásos legendát értékeket őriznek Falunappal egybekötött kulturális, helytörténeti séta a múltba Egy darányi legendát keltettek életre a helyi falunapon. Az emlékezet szerint valamikor régen az egyik családnál disz­nót vágtak, és ahogy az szokás, leszúrták, majd letakarták szalmával, míg a háziak be­mentek, és pálinkát iszogatva beszélgettek. Amikor újra ki­mentek, és begyújtották a szal­mát, rájöttek, hogy a sertésnek szó szerint lába kelt, helyén egy talicska állt. Kiderült, hogy a szomszédok tréfálták meg egymást. Többek között ezt a történetet mutatták be a Dará­nyi Helytörténeti Kulturális Egyesület aktivistái, akik ösz- szegyűjtve a helyi értékeket, különleges kiállítást állítottak össze a művelődési központ­ban. A nagyteremben festmé­nyek, fekete-fehér fotók, őskori és római kori leletek, használa­ti eszközök, szőttesek és antik bútorok is helyet kaptak. A ku­riózumnak számító ruhane­műk között találhatunk úgyne­vezett vőlegényinget 1906-ból, de tizenhárom szeles gatyát is, amely kinyújtva akár négymé- terés is lehet. A tárlat vala­mennyi látogatót lenyűgözte.- Amikor elkezdtük a gyűj­tést, még álmodni sem mer­tünk arról, hogy a községben ilyen sok kincset őrzünk, nem beszélve arról, hogy ennyien fognak ebben a munkában se­gíteni - mondta Flender József, a szervező civil szervezet elnö­ke. - Most már világosan lát­szik, hogy rengeteg helytörté­neti emlékünk van, amelyhez komoly helyiségre lenne szük­ségünk a jövőben. A huszonöt fővel alakult egyesület állandó kiállítás megteremtését tervezi a tele­pülésen; az önkormányzat is támogatja őket. Ez az állandó darányi helytörténeti tárlat a jelenlegi védőnői szolgálat épületében kapna helyet. ■ Jeki Gabriella FÜLEKI TÍMEA ÍRÁSA Egyszervolt bocsánat Már két éve tájára se nézett a fia, amikor bekerült a közeli kis­város kórházába. Azt mondja, elvadították tőle az egyetlen gyermekét. Egyedül élt a kis házban, felesége nyolc éve meg­halt. Megváltás lehetett a szen­vedő asszonynak, mozgáskorlá­tozott volt, még szükségét elvé­gezni is úgy kellett felemelni. A fia már akkor sem segített, a be­teg asszony testvére jött csak né­hanapján. Ma már teljesen üres a ház, jobb napokon a falak közt kavar­gó emlékek töltik meg valami fényevesztett sugárral. Ilyenkor mindig könny gyűlik a szemé­be, feláll a lócáról, kimegy, fel- söpri az udvart, vagy odadobja a kutyának a reggelről félretett szalonnabőrt. Néha leballag a rokonokhoz is, bár egyre ritkáb­ban. A múltkor szembejött vele a fia, nem sokkal azután, hogy a kórházban találkoztak. Hiába, hetvenkilenc évesen már nem úgy van, hogy az em­ber egy kis fokhagymával vagy egy gyógyhatású, hajnali stam­pedlivel legyűri azt a fránya ví­rust. Mentő vitte be. Először azt hitte: a lórúgásnyi gyógyszer­dózis teszi, hogy a gyereket lát­ja az ajtóban. De amikor a szíve legrejtettebb zugáig hasított a hangja, tudatosult benne: tény­leg eljött. Megint könny szökött a szemébe, aki régóta ismeri, el se hinné, bár nem ő az egyet­len, akit közel a nyolcvanhoz látnak először sírni. Ha meg valaki, akkor ő pláne azok közé tartozott, aki fogát összeszorít­va keresztülvitte, amit a fejébe vett. Megélt háborút, padlás- söprést, forradalmat, most meg ezt a hatalmas fólhajtást min­denhol - ő szokta így mondani, amikor a közeli kisváros kira­kataiban az LCD-n viliódzó reklámokat látta. Nem szere­tett bejárni, csak akkor ment, ha muszáj volt, bár ilyenkor legalább otthon hagyhatta az emlékeket.- Fiam... - nehezen jöttek a szavak, de nem is kellett folytat­nia, a gyerek közbevágott:- Add ide a pénzt, hogy jó ke­zekben legyen! Hacsak nem akarod azt, hogy ne álljon senki a sírodnál - ez már nem a szí­vig, velőig hatolt.- Fiam..., fiam, te zsarolsz en­gem? Kérjél..., kérjél bocsánatot - kétszer kellett elmondania, hogy érthető legyen. - Az a ro­hadt gyógyszer - gondolta ma­gában, amikor nem értette, mi­ért botladozik a nyelve, bár sok ideje nem volt ezen tűnődni. A gyereknek már csak a hátát lát­ta az ajtóban. Alig egy héttel ezután történt, hogy a fia szembejött vele az ut­cán. Nem köszönt. A fotÓS fotói. Minden helyzetben, minden emberben van olyan érték vagy kisugárzás, mely közvetlenül vagy áttételesen hat életünkre - mondta Balatonlellén Fuszek Gábor fotóriporter, akinek a művelődési házban nyílt kiállítása. A több országos lapnak is dolgozó fotós képei közül emberáb­rázolások láthatók: háborús övezetekben vagy megrázó belföldi történé­sekkor rögzített pillanatok, gesztusok. Az emberi élet és annak pusztulá­sa - mondta megnyitóbeszédében Réthey-Prikkel Tamás fotóművész •— C Ui-J= O : 2 Nagy Judit: a kollégáim biztattak, hogy pályázzak, mert kell a változás

Next

/
Thumbnails
Contents