Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-07 / 184. szám

11 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK SOMOGYI KÖRKÉP Nincs ára a hulladékpapírnak kímélnénk az erdőt Egy forintért veszik át az újság kilóját Kaposváron A British Museum munkatársai Kálmán Imre iránt érdeklődtek Veszendőbe megy a felesleges papír, miközben kipusztítjuk az erdőket az alapanyagért. Egy forintért senkinek sem éri meg leadni a papírhulladékot a gyűjtőhelyekre Úgy tűnik, hogy a hulla­dékpapír nem kell senki­nek vagy csak nevetsége­sen olcsón. Közben sorra zárnak be a feldolgozók. F. Szarka Ágnes- Összegyűlt mintegy hatvan ki­ló papírunk - mondta a napok­ban a kaposvári Varga János. - A MÉH telepen egy forintot adtak kilójáért. A benzinem többe ke­rült, mint amit kaptam érte, de legalább nem tornyosul a tera­szon. Kaposváron egyetlen átvevő­nél, a Városgazdálkodási Zrt. hulladékudvarában veszik át pénzért a papírt. A vegyes kiló­jáért egy, a kartonért öt forintot fizetnek. Vége tehát annak az időnek, amikor az iskolai papír- gyűjtésből fedezték az osztály- kirándulások költségét. Általá­nossá kezd válni, hogy annak kell fizetni a hulladékpapírért, aki meg akar szabadulni tőle.- A magyar papírgyártás hal­doklik - mondta a szentendrei papírgyár munkatársa. - A mi gyárunk is felszámolás alatt van, de ugyan erre a sorsra ju­tott a piszkei gyár is. A többiek visszavettek a termelésből vagy bezártak. A vegyes hulladék­nak számító papírnak a világpi­aci ára nulla forint. Az európai uniós szabályok szigorodásával szinte lehetetlen az országból kivinni a papírhulladékot. A siófoki Somogy Rehab Kft. zömében irattartó papucsokat gyárt. Az alapanyagot külföld­ről, főként Szlovákiából, Szlové­niából szerzik be. A hulladékot nagy könyörgések árán viszik el tőlük.- Hulladék nélkül nem lehet dolgozni - mondta Bállá Csaba termelési igazgató. - Míg egy tonna papírt 350-800 euró kö­zötti áron szerzünk be, addig a hulladékot örülünk, ha elviszik tőlünk. Hajdanában a távol-ke­leti papírbeszállítók visszafele elvitték a hulladékot, de ezzel lenyomták az árakat, így meg­szűnt ez a lehetőség. A hulladékpapír gyűjtésével, szállításával foglalkozók szerint egyre kevésbé és egyre rosz- szabb áron lehet eladni a hulla­dékpapírt. A papír minőségétől és fajtájától is függ, hogy lehet- e értékesíteni. Az általuk be- | gyűjtött papír nagy része kül­földre kerül, kisebb hányada hazai újrahasznosítókhoz. A gazdasági válság rányomta a bélyegét az ágazatra is. Keve­sebb termék készül, kevesebb csomagoló anyagra, így keve­sebb papírra van szükség. A londoni British Museum mun­katársai keresték fel a napokban a siófoki Kálmán Imre Múzeu­mot, ahol Révész Géza, Kálmán Imre, és John Stephen Hirsch do­kumentumai, utóélete után ér­deklődtek - adta hírül Matyikó Sebestyén József, a múzeum ve­zetője, aki arról is beszámolt, hogy az angol kollégák örömmel vitték magukkal a Zsidók Siófo­kon és a Siófoki zsidó temető cí­mű munkáit. A British Museum egyike a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak. Gyűjteményei, amelyek több mint 13 millió tárgyból állnak, a kezdetektől a jelenkorig mu­tatják be az emberi kultúra tör­ténetét. ■ K. T. Ajándék csacsi született a Meistro tanyán Július közepén múlt egy éve, hogy elloptak egy öthetes kis csacsit a Meistro Lovas Tanyá­ról Kaposváron. Az állatsimo- gatóból fényes nappal, délután rabolták pl a lü§ c$ikó,t, nagy volt a felháborodás a környé­ken, azóta sem tudni mi lett a sorsa. Most azonban nagy az öröm a tanyán, tudtuk meg Meiszterics László tulajdonos­tól, mert újabb csacsit szült Lujza, az ellopott jószág anyu­kája a napokban. S ami érde­kes, hogy pontosan egy évvel a szomorú eset után. A kis jöve­vényt grabancos frizurája mi­att apja után Hobónak nevez­ték el. ■ Meiszterics Eszter Kínában készítették az első papírt 105-ben Ho-ti császár uralkodása alatt Tíz-tizenöt fa HA ÚJONNAN GYÁRTJÁK. ÜZ egy tonna fehér papír előál­lításához 417 köbméter víz, 1700 kilogramm, vagyis 15-17 fa, 717 kWh energia, 181 kiló mészkő, 87 kilón­ként hat tonna gőz és 60 kiló klór szükséges. A pa­pír újrahasznosításával tonnánként több mint tíz fa, és rengeteg energia spó­rolható meg. A papír születésének pillana­ta a múlt homályába vész, sem az időpont, sem a feltalá­ló személye nem ismert. A pa­pírtörténészek azonban kivétel nélkül megemlékeznek egy Caj-Lun nevű kínai emberről, akinek eredményes közbenjá­rásaként Ho-ti császár 105- ben elrendelte a papírkészítés általános elterjesztését. Caj- Lun a tudomány és a technika iránt rendkívüli módon érdek­lődött, sokat foglalkozott a pa­pírkészítés tökéletesítésével, amelyet szülőföldjén, vagy az utazásai közben ismerhetett meg. A kínaiak, bár a papír előállításának titkát félve őriz­ték, a terméket - a selyemhez hasonlóan - más országokba is szállították. több mint fél évezreden át nem volt ismert e mesterség Kína határain túl, mígnem egy buddhista szerzetes meg­szökött az országból, és Kore­ában letelepedve elárulta a papírkészítés módját. Innen jutott el a papír Japánba, ahol 610-ben már gyártani is kezdték, majd terjedt el az egész világon. Egy buddhista szerzetes árulta el a papírgyártás titkát Koreában Hobó, a gyerekek kedvence LEPOROLT MÚLTSZÁZADI TÖRTÉNETEK Síréit főhadnagy öngyilkossága A Somogyi Hírlap 1904. május 14-i száma rendhagyó módon címolda­lon adott hírt egy katonatiszt öngyil­kosságáról. „Újra eldördült Kaposvá­rott egy fegyver, melynek golyója be- lefészkelődött egy úriember homlo­kába, aki a kíváncsiakat kétségbe hagyta az iránt, hogy miért követte el szörnyű tettét egy gitáros éjszaka után” - e veretes mondattal kezdi tudósítását a lap a nem mindennapi tragédiáról. A Síréit főhadnagy öngyilkossága cí­mű cikkből a továbbiakban meglehe­tősen szokatlan történet tárul az olva­sók elé. A számvevő tiszt - aki az ez­red pénzét kezelte - az öngyilkosság éjszakáján gitározott és énekelt egy pécsi asszonnyal, más verzió szerint gyógyíthatatlan betegségben szenve­dett. A lap végül az előbbi változatnak adott hitelt. Az újság szerint a János utcai Baksai- féle bérház belső telkén álló épület­szárny első emeletén lakott két szo­bás lakásában Streit Adolf 42 éves, sziléziai születésű közös hadseregbe­li számvevőtiszt. A magas növésű, erős és szőke bajuszú főhadnagyot gyakran felkereste egy fekete ruhába öltözött csinos úriasszony. Májusi hol­das éjszakákon a főhadnagy ilyenkor elővette gitárját, hogy bariton hangján és egy lágy női szopránon énekelt da­lokat kísérjen, gyakran virradatig. Nehezen hihető, de a nyugalomra vá­gyó szomszédok nem panaszkodtak az éjszakai muzsikára. Ellenben a kí­váncsiságerősen munkálta ház lakó­iban, nem annyira a duettben előa­dott számok szerzője furdalta oldalu­kat, inkább a hölgy személyéről sze­rettek volna közelebbit tudni. Az egyik szomszéd meg is kérdezte a főhadna­gyot, ki a titokzatos asszony?- MeineSchwester, Marié, vagyis Ma­ri, a nővérem - válaszolta a tiszt Később gyakran mondogatta neki tréfásan a szomszéd:- Deine Schwester Marié war .wiederum da?, vagyis Újra itt járt a tesvéred, Mari? A főhadnagy öngyilkossága után kide­rült, hogy Mari nővér valójában egy kaposvári születésű asszony, aki egy pécsi férfihez ment feleségül, a tör­téntek előtt nem sokkal. Ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy a fő­hadnaggyal folytatott leánykori viszo­nyát felmelegítse, „ezért gyakran át­rándult Kaposvárra s a legénylakás­ban átélt gitáros éjszakák gyönyöré­vel édesítette meg boldogtalan há­zaséletét. ” A főhadnagy az öngyilkosságát megelőző éjszakát is az asszonnyal töltötte, akit reggel kikísért a vonat­hoz. Az éjszaka feltűnt az alatta lakó törvényszéki tisztviselő családjának, hogy a tiszt idegesen járkál fel-alá a szobájában és gyakran csapdossa a kályhaajtót. A zaj csak éjfél körül szűnt meg. Akkor még semmit nem sejtettek abból, amit a rendőrségi vizsgálat később megállapított: a férfi az asszonytól naponta kapott szerelmes leveleket égette el a kály­hában. Reggel ötkor a főhadnagy szomszéd­ja, egy özvegyasszony látta, hogy a ka­tonatiszt lakásának ajtaja tárva-nyit­va. Azt hitte, megérkezett a tisztiszol­ga, s ő hagyta nyitva az ajtót A legény azonban később, negyed hatkor érke­zett, s a lakásban elé táruló kép lát­tán rémült kiáltozásba kezdett:- A főhadnagy úr agyonlőtte magát! Amikor a tisztiszolga a törvényszéki tisztviselővel belépett a tragédia szín­helyére, a fehér terítős asztalon még égett a lámpa. Az öngyilkos egy földre terített fehér lepedőn, a fal mellett ült, előtte a térdei között egy csavarható széken egy Verdl-féle karabély hevert, csövével a halott felé fordítva. A sze­rencsétlen ülő helyzetben maradt a fal mellett, a bal keze az ölébe hullt, jobbja pedig a földre esett, feje féloldalra billent. Valószínű nem a láb­ujjával, hanem a kezével húzta mega ravaszt. A lövedék a homlokába fúró­dott, ahol a golyó ütötte lyukból ujjnyi széles vérszalag futott végig az arcán, mellén le egészen az ölébe. Arcát nem borította el teljesen a vér, mert a vörös vonal szabályosan levezette a bugyogó vért. Egy szintén a házban lakó közös had­seregbeli kapitány azonnal üzent a császári-királyi ezredorvosnak, de ő sem tudott mást mondani, mint ami első látásra nyilvánvaló volt: a főhad­nagy halott. A rendőrség képviselője és a vizsgáló- bíró jegyzőkönyvet vettek fel az eset­ről, lepecsételték az öngyilkos fiókjait, s a kulcsokat az égő lámpa mellé he­lyezték az asztalra. Az íróasztalon ott hevert a halott pénztárcája, benne 50 koronás bankjeggyel. Levelet viszont sehol nem találtak. A főhadnagy holttestét pénteken - boncolás után - katonai pompával helyezték örök nyugalomra Kaposvá­ron, a Keleti temetőben. „Zavartalanul alussza immár álmát a gitáros éjszakák hőse, aki itt hagyta ezt a prózai világot anélkül, hogy megvilágította volna azt a kérdést: Mi­ért kellett félbeszakítania a bűbájos gitáros éjszakákat?" - fejezte be tu­dósítását a Somogyi Hírlap.

Next

/
Thumbnails
Contents