Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-27 / 174. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 27., HÉTFŐ BALATON 13 ikon-koncert Közönség és zenésztársak tisztelegtek a legszenvedélyesebb hazai zenekar előtt. Pataky Attila és az Edda Művek dalait sokféleképpen lehet énekelni, mégis hatnak A KÖR KÖZEPÉTŐL A CSÚCSIG Volt már úgy, hogy mennie kellett, de most hét lóval sem rángathatták volna el innen. Pataky Attilát és az Eddát popikonná avatták a hét végén Siófokon a zenésztársak és a közönség Az Edda-dalok fogva tar­tanak és el nem enged­nek. Jó Hold kelt föl szombaton este Siófokon, amikor Magyarország leg­szenvedélyesebb rockzenekarát ünnepel­ték és avatták ikonná. Szűcs Tibor A Coke Club és az MTV az idén harmadik alkalommal szerve­zőit Icon-koncertet magyár zené­szek életműve előtti főhajtással. Az Edda kikerülhetetlen őszinte­ségét ezúttal is tizenhárom for­máció köszönte meg. Az Alapi István, Kicska László, Gömöry Zsolt, Hetényi Zoltán és Pataky Attila alkotta, már nem is annyi­ra miskolci kultbanda végigtom­bolta a szuperkoncertet, jóllehet a sorozatban egyedülállóan ők a • végén nem bírták ki, hogy ne áll­janak színpadra... Végigálltunk már öt hason­lót, de ennyi emberrel még nem találkoztunk az üdítőgyár­tó és a zenetévé közös produk­cióján. A siófoki klubon egy gombostűt sem lehetett leejteni már a kezdés előtti negyedórá­ban. Az eddások régi szokások g hagyományait követve csapa- § töstül, esetleg családdá szeli- f dűlt kíséretben érkeztek. A lég- | fiatalabb tinédzser korosztály : ugyanúgy farmer, trikó, kendő szentháromságba öltöztette magát, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt a legendás cseszneki koncerteken. Mucsi Zoltán és Scherer Pé­ter profira gyúrta az ikonavatós konferálást, a két színművész ezúttal Edda feliratos autósze- relő-overallban figyelmeztetett első szóra mindenkit, hogy nem muszáj ördögvillával ki­szúrni a másik szemét, és hogy a fejrázás a vaskorlátoknál akár veszélyes is lehet. Az első tisztelgő a Belmondo lehetett, és a zenekar megadta a módját, hogyan kell ilyentájt ér­kezni, amibe még egy Queen- kiállás is lazán, nyersen bele­fért, és a show erős nyitás után folytatódhatott tovább. A felvidéki, egészen ponto­san somorjai Rómeó vérzik ke­ményre szaggatta a jól ismert riffeket. Harcsa Veronika pil­lantása tényleg túlragyogott minden csillagot, de a nézőté­ren elszabadultak a harmincas­negyvenes anyukák, akik önkí­vületben, lábakat nem kímélve ugrálták végig, hogy minden hajnal övék marad, s hogy a kör közepén sem adják fel soha. A Zubolynak leginkább egy csomó autentikus népzenei hangszer volt a szkeccselt dal­lamokra, amire sikerült szét- rappelni a Semmim sincs után a rockerek eddás szellemvilá­gát is. A Supernem bár Ma­gyarország egyik legütősebb rockzenekaraként lett konfe­rálva, inkább, szokásukhoz hí­ven, kikecmergés nélkül a pun­kos ördögi körből gyorsabbra vették a figurát. Odett és Go Girlz mindent megmutatott, amit a hangsze­rekről tudnak, de vörös tigris valahogy nem akart előbújni, hiába kiáltotta a pinkes énekes­nő egek felé a szöveget, a műfaj- kavalkád kissé nehezen volt ér­telmezhető. Mondjuk ennek el­lenére az Edda tagjai őket is áll­va tapsolták a dísztribünön. G a n x s t a Zolee és a Kar­tell kifejezetten nagy meglepe­tést szerzett, amikor doomban mesélték el, mi véleményük arról, mi á jó abban, ahogy élnek. Szerin­tünk a feldolgozást szép emlé­kű Paradise Lost is megirigyel­te volna. Persze Zolee nem lenne gengszter, ha a második felvo­násuk alatt bitang rapbe nem gyúrta volna át a Gyere őrült klasszikusát. A sort folytatva az új, bemutatkozó Fuwdo nem akarta, hogy széttépjék őket, ennek ellenére a Machine Head és Korn átértelmezésben szana­szét zúzták az Edda-dalt, jólle­het énekesük hangján még ta­lán nem árt, ha kicsit torzít az élet egy-két, rockerkörökben jól ismert módszer segítségével. Bebe szépen köszönt a kez­dés előtt az iko­noknak, és szépen is vezényel­te le a Back II Black két feldol­gozását. A szaxofonos vidám­ságban úgy szerettünk élni már, hogy ezután gigászokká erősödve vallott ötezer torok ar­ról, hogy van hitünk a magas falak előtt. Váczi Eszter Quartettjével kö­zösen vallott dzsesszben az Ér­zésről, amit adott, az nemcsak jónak, de borzongatóan gaz­dagnak is bizonyult a hűvös széllel átfújt, emberekkel tö­mött partszakasz ámuló hallga­tása alapján. A csillogóan gyö­nyörű előadást követően szinte természetes volt, ahogyan az énekesnő szvingben akart min­den lelket elérni. Tudni lehetett, hogy Deák Bili Gyula egy másfajta dimen­ziót ad majd Siófokon a rajon­góknak. Az este egyik csúcs­pontján a magyar blues kirá­lyát még az éneklés előtt vas­tapssal emelték szintén ikon­ná. Ismét megmutatta, miért ő a legjobb ebben a műfajban. A stílusos dalválasztásban az Egyedül bluesra beindultak a ledermedt lábak. A dal után Pataky Attila - ikontól szokat­lan módon - hirtelen megjelent Bili kapitány mellett egy befeje­ző strófavég közös eléneklésé­re. A Subscribe tudta, hogyan kell pontot tenni a koncert végé­re. A dinamikus, modern me- tálkodás mindenkit felpörgetett a Kör, a Minden sarkon álltam már és a Hűtlen egyvelegében. A komoly hard-rock a végén csattanóként tépte az agyakat, ahogyan felidézhettük, milyen volt kölyökként üvölteni: rossz hold kelt föl! Szintén a Subscribe közre­működésében a finálé alatt rúg­tuk a köveket, hogy utat talál­junk, de mint kiderült, sehova sem akarnánk menni. Leg­alábbis az Edda tagjai biztosan nem. A tűzijáték és elköszönés után az újdonsült ikonok nem bírták színpad nélkül tovább, és még egy közös énekléssel sa­ját hangjukon is megjutalmaz­ták a hűséges rajongótábort. Parti blog a SONLINE.hU-n. ■ Pataky Attila most sem bírta sokáig színpad nélkül. Deák Bili Gyulát vastaps emelte ikonná Zene a fülnek: ezt nem lehet elég korán kezdeni Harcsa Veronika túlragyogott minden csillagot Extázis: hajzuhatag és hangorkán a színpadon

Next

/
Thumbnails
Contents