Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 28. szám
2009. JULIUS 19., VASARNAP SZTORI 5 Csirketalp a vasárnapi börtönmenii Bolívia Tóásó Előd csaknem száz napja van előzetesben a világ egyik legdurvább börtönében Olyan durva, hogy már turistalátványosság - ilyen börtönben várja a vádemelést Bolíviában Tóásó Előd, aki Rózsa-Flores Edu- ardo informatikusa volt. Újvári Miklós Conchocorito - így nevezik a bolíviai San Pedro börtön politikai foglyok és kábítószerfüggők számára elkülönített részét. Mintha börtön lenne a börtönben. A rabok kétszer kétméteres zárkákban vannak, maguk eszkábálta rezsókon főznek abból, amit a rokonok behoznak nekik. A falakból életveszélyes vezetékek lógnak, a rabok között rendszeresek a véres verekedések, gyilkosságok. Tóásó Előd, az Eduardo- csoport informatikusa 90 napja él itt. A napokban meglátogatta őt a Babtista Szeretetszolgálat önkéntese, Lukács Csaba. „Európai szemmel megdöbbentő a látvány, bár Előd szárnya a VIP-részlegnek számít. Korábban egy fénytelen betonlyukban tartották, ahol csak gyertyánál látott valamit" - meséli Lukács. Nem is börtön ez, inkább börtönváros kétezerötszáz lakossal. A rabok saját törvények szerint maguk intézik el a vitás ügyeket. A börtönvárosban boltok, kocsmák, kábítószer-laboratóriumok is működnek. A rabok nappal szabadon kijöhetnek a celláikból. Korábban pénzért turisták is látogathatták a San Pedrót, de ezt megtiltották, mert a külföldiek ott vették a kokaint. Lukács Csaba nyolc napig járt be Tóásó Elődhöz, és mindennap több órát töltött a cellájában. Azt mondja, az előzetesben lévő magyar fogoly változó lelkiállapotban van. Heti rendszerességgel látogatja egy bolíviai magyar nő, aki a család megbízásából élelmet visz neki. Emellett néha elérhető a folyosói telefonon. Ott nővére tartja vele a kapcsolatot. A nyomozás még folyik, vádemelés a közeljövőben nem várható. „Furcsa - mondja a szeretetszolgálat önkéntese. - Hét kilométerre nőttünk fel egymástól Erdélyben. Én Parajdon, ő Szovátán. És 14 ezer kilométerre Erdélytől ismerkedtünk meg.” Tóásó Előd az első időszakban a rabtársak kegyelemkenyerén élt, majd meglátogatta őt a Buenos A látszat csal: ez a San Pedro börtön egyik épületének belső udvara. A cellákat csak este zárják be, a rabok napközben üzletelnek vagy háborúznak. Aires-i magyar nagykövet, később a helyi magyar hölgy. Azóta könnyebb az élete. Nappal kimehet a kis udvarra, munkát is végezhet: írni-olvasni tanít egy négyszeres gyilkost. Közben egyre jobban beszél spanyolul. A börtönben kerüli a konfliktusokat, Ungarónak, azaz magyarnak becézik, és nevetnek az akcentusán. La Pazban, Bolívia fővárosában most tél van, és a 3600 méter magasan fekvő városban éjjel mínusz öt fok is előfordul. A börtönben nincs fűtés, így Tóásó legjobban a meleg holminak örült. A börtönkosztot Lukács Csaba is megkóstolta: a vasárnapi ünnepi ebéd csirkeleves volt, amelyben egy csirke talpán kívül semmit sem talált. Józsa Mátyás, Magyarország Buenos Aires-i nagykövete áprilisban, Rózsa-Flores Eduardo, Magyarosi Árpád és Michael Martin Dwyer bolíviai meggyilkolása és Tóásó Előd letartóztatása után utazott Bolíviába. Most azt mondja, nincs információja arról, mikor juthat az ügy vádemelési szakaszba. „Tóásó Előd nem terrorista, ebben biztos vagyok. Egy talán kissé naiv fiatalember, aki segített Rózsa-Floresnek, és belekeveredett egy ügybe, amelyhez nem volt köze” - mondja. Kezdetben a baloldali bolíviai elnök azzal vádolta meg Magyarországot, Romániát, Horvátországot és az Egyesült Államokat, hogy részesei voltak egy összeesküvésnek, amelynek célja az ő meggyilkolása volt. Józsa Mátyás Bolíviában igyekezett megértetni a hatóságokkal, hogy bármi is volt Rózsa- Flores és társainak célja, a magyar kormánynak, a magyar államnak ahhoz nincs kö„Megint megszűnt egy élet a San Pedróban” „MA NAGY FELHAJTÁS VOLT a börtönben. Mi itt annyit vettünk észre, hogy kétóránként ellenőriztek minket. Az egyik rab eltűnt. Végül holtan találták egy szemétgyűjtő helyen. Még egy élet megszűnt a San Pedro börtönben. Mindenki tudja itt, hogy nem az első, és nem az utolsó. S ha nem éppen kintről jön az értesítés, akkora falak tetejére kiülő „population” lakók - akik a „taxissal” beszélnek - értesítenek a körülöttünk zajló eseményekről. A taxis az a fiatal személy itt, aki megmássza a falakat belülről, és egy spárga segítségével bevásárol vagy árut cserél. ” (TÓÁSÓ ELŐD BÖRTÖNBŐL KIJUTTATOTT JEGYZETEIBŐL) ze. Ezt tudomásul is vették. A nagykövet szerint az ügy háttere az ország belső feszültsége: az indián őslakosság által lakott szegény részeken, ahol a népszaporulat magasabb, az indián származású baloldali elnök számíthat a tömegek szavazatára. A nyugati, úgynevezett félholdtartományok viszont sérelmezik, hogy a nagyrészt ott megtermelt javakat a kormány elvonja, és a szegényebb indián országrészekbe csoportosítja át. Emiatt erősödtek fel az autonómiakövetelések. Az elnöknek, Evő Moralesnek pedig kapóra jött egy összeesküvéselmélet. Decemberben elnökválasztás lesz. A magyar hatóságok nem ismernek semmilyen bizonyítékot arra nézve, hogy Tóásó Előd részese lett volna valamilyen terrorista összeesküvésnek. Vallomásában azt mondta, Rózsa-Flores Eduardo elvette az útlevelét, fizetést nem adott neki, de ha szüksége volt valamire, adott neki készpénzt. Eduardo fizette az élelmet és a szállást, részben helyi ellenzékiek forrásaiból. Tóásó a csoport informatikai problémáit oldotta meg, internetes kapcsolatot épített, szoftvereket telepített. A nagykövet szerint Tóásó Előd szófogadó, nyugodt, csendes, jó szándékú, jóindulatú fiú. „Abban bízott, hogy érdemes maradnia itt, ahol munkát kapott és világot láthatott. Nem ismerte fel, hogy hibát követ el.” Az ügyész a nagykövettől legalább fél évet kért a nyomozás lezárására és a vádemelésre, de ez az idő ennél hosszabb is lehet. Ettől fél Tóásó Dénes Edit, Előd Tatabányán élő nővére is. Ő az interneten mozgalmat indított öccse kiszabadítására. Százezer aláírást gyűjt az elnöknek a kegyelemért. Emellett adományokat is kér, hogy ki tudják fizetni Előd ügyvédjét. Ő évi 15 ezer dollárért vállalta a védelmet. „Ügyvéd nélkül nincs esélye, ügyvéddel talán van” - mondja Edit. A nővér szerint Elődöt egyáltalán nem politikai nézetei vezették Bolíviába. „Tanár volt, havonta 84 ezer forintot keresett. Ebből nem lehet megélni. 28 évesen, egyedülállóként elment szerencsét próbálni.” Ezüstöt szórnak a levegőbe, így óvják a termést a jégtől elhárítás Talaj generátorok segítségével a nagy jégdarabokból sok aprót hoznak létre, amelyek nem okoznak kárt Az idén minden eddiginél többször okozott kárt hazánkban jégeső. Bár ez elemi kár, s mint ilyen, kiszámíthatatlan, és megelőzni sem lehet, Magyarországon a 19. század óta létezik jégkárelhárítás. Az 1990-es évek eleje óta pedig egy olyan modern módszerrel dolgoznak a Dél-Du- nántúlon, amely az unióban is kuriózumnak számít. Ráadásul igen hatékony. A biztosítótársaságok adataiból kiderül: az elmúlt tíz évben a három dél-dunántúli megyében 70 százalékkal csökkent a jégkár, és több mint egymilliárd forintnyi értéket sikerült így megmenteni. Huszár István, a Nefela Jégesőelhárítási Egyesülés vezetője elJégverés Pécsett júniusban mondta: területükön 140 talajgenerátort működtetnek. Ezekből ezüst-jodidot juttatnak a légkörbe, amely ott egyfajta gócot képezve magához vonzza a jégkristályokat, megelőzve a spontán kristályosodást. Kevés nagyméretű helyett sok nagyon apró jégszemcse keletkezik. Ezek elolvadnak, mielőtt a földre érnének, ha pedig mégsem, komoly kárt akkor sem okoznak. A Nefela radarállomása a baranyai Hármashegy tetején pontosan jelzi, hol alakul ki olyan felhőzet a térségben, amely jeget is hozhat. Erre azonnal figyelmeztetik a terület generátorkezelőit, akik a berendezést bekapcsolják. Az ezüst-jodid-oldatot elpárologtatva a légkörbe jutnak a kristálygócok. Ezt a módszert alkalmazzák Franciaország legértékesebb bortermő vidékein is. Ám a hazai jégkárelhárítók három megyére kiterjedő régiós tevékenysége az egész unióban kuriózum. Persze más módszerek is léteznek Európában. Repülőgépes jégeső-elhárítás működik Ausztriában, Németországban, Szerbiában és Ukrajnában. Moldáviában pedig még mindig rakétákkal igyekeznek szétoszlatni a jégfelhőket. Huszár István, a Nefela ügyvezetője elmondta: évente átlag 40- 60 beavatkozásra van szükség. Egészen az idén június 16-áig azt mondták, hogy 1987-ben volt a legnagyobb jégverés a területen. Most azonban egy olyan óriási szupercella haladt át a régión, amilyet még azok a meteorológusok sem láttak, akik harminc éve ülnek a radarok előtt. Tény: szélsőségesebb lett az időjárás, és a klimatológusok szerint ez a következő évtizedekben fokozódik, tehát jégeső is több lehet. ■ F. E. Az imától a rakétákig - védekezéstörténelem az első módszer a jegelhán- tásra az imádság volt, de Kr. e. 1400-ban a hettiták már nyilakat lőttek a felhőkbe, hogy azokkal űzzék el a gonosz démonokat. A középkorban a viharelőtti harangozás által keltett hanghullámoktól várták a sikert, míg Leonardo da Vinci korában mozsárágyúkkal és más durranó szerkezetekkel igyekeztek szétoszlatni a jégfelhőket, és ez így is maradt a XIX. századig. Áttörést az 1950es évek hoztak. Akkor az amerikai Vincent Schaefer repülőgépével a felhő fölé repülve szárazjeget, azaz szén-dioxi- dot juttatott a levegőbe, amivel havazást idézett elő.
