Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-13 / 162. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 13., HÉTFŐ BALATON 13 ikon-koncert A legpetibb Petik: ikon lett a siófoki Coke Clubon a hétvégén Demjén Ferenc is. Törőcsik Mari és Garas Dezső videofelvételről énekelte Rózsi egyik örökbecsű dalát DARABOKRA TÖRTEK A SZÍVEK Ötödik ikonját avatta a Coke Club és az MTV, az idén a Hungária után a szombati volt a második: az a minimum, hogy da­rabokra törték a szíve­ket Demjén Ferenc dalai Siófokon. Talán maguk sem szembesültek vele eddig, hogy mennyire hasonlít a hangjuk. Lovasi András és Demjén Ferenc a szombat esti siófoki Ikon-koncerten Egyszerű zenebarátként nem sejthettük, illetve nem vettük a fáradságot arra, hogy összeszá­moljuk, valójában mennyi dal­lamélményt köszönhetünk Demjén Ferencnek, akiről vala­hol magunkba tekintve éreztük: munkássága kikerülhetetlen, szerzeményei meghatározó alapcövekek világunkban. A sió­foki Coke Clubon - reméljük, ezt Magyarország Rózsija is így érezte - helyrebillent a zenész körüli egyensúly. Lévai Balázs, a produkció művészeti vezetője határozot­tan jósolta meg, hogy szombat este a legjobb tisztelgést hall- hatjuk-láthatjuk. Igaza is lett, meg nem is. A hibáüan előadá­sok és feldolgozások mellett sokkal több történt egy mega­koncertnél... Több ezer ember alaphangu­latát a Talamba ütőegyüttes ad­ta meg első fellépőként a tizen­háromból. A karibi lazulást Szalóki Ági és Fábián Juli zseni­álisan csomagolta könnyű nyári selyembe, így aztán már az ele­jén azt érezhettük: itt kérem nem fognak elveszni a Demjén­gyémántok egyetlen előadó hangjában sem. Mucsi Zoltán és Scherer Pé­ter, a koncert két műsorvezető­jének riporteri munkásságából megtudhattuk: Rózsi valószínű­leg napszemüvegben és hatal­mas, borzas hajjal jöhetett világra az utca emberének vé­lekedése alapján. A Kiscsillagnál vártuk, hogy tény­leg felkeljen a nap, s közben észlelve az eredetihez képest gyorsított változatot, azon töprengtünk, vajon Lovasi András tisztában van-e azzal, amivel egyébként mi is csak most szembesülhet­tünk, hogy hangja elég nagy százalékban hasonlít Demjén Ferencére. Spéciéi mi nem akartuk, hogy Lecsó és Lovasi abbahagyja, de a Qualitons kért magának két dalt. Az ab­szolút beatfrakcióról zene köz­ben nem tudtuk eldönteni, hogy Illést, Metrót vagy Ome­gát nyomnak, de jó volt őket hallani, még akkor is, ha a hold lemaradt kissé a refrénből, pedig, mint jól tudjuk: az tényleg sajtból van. Ezek után az Erik Sumo Bánd olyan produkcióval állt elő, hogy szinte hallani lehetett az állkapcsok puffanását a homokban. Harcsa Veronika és Kiss Erzsi úgy kö- nyörgött a vándor visszatérésé­ért, hogy bár nem tartjuk ma­gunkat különösebben túlérzé- keny lénynek a világon, de be kell vallanunk: a végén csak magunk elé mertünk nézni, ne­hogy lelepleződjenek a könny­csatornáink. A folytatásra érke­ző zöld poklos, virágmintás retrópogó aztán persze lúdbőr- zéssé változtatta az este alatt még többször belénk hasító döbbenetét. A 30Y stílusuknak megfelelő rockshowban mondta el Peti, a félig-meddig becsapott iskolás fiú balladáját, és egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy a leg- dögösebb feldolgozás beindítot­ta a koncertmozgást a tömeg­ben. Scherer és Mucsi kihagy­hatatlan ziccerként megkeres­te a legpetibb Petit a közönség soraiból. A három vállalkozó szellemű fiatalnak gyakorlati­lag el kellett játszania a dalt né­hány mozdulatban. A versenyt, azaz a legpetibb Peti rímet a közönségszavazás alapján Sa­nyi nyerte, aki egyébként Józsi. És ekkor következett az őrü­let. Korda György az eredeti programhoz képest Balázs Klá­rit is magával hozta Siófokra, hogy a pár együtt tisztelegjen Demjén Ferenc előtt. Andrew J olyan ritmusokat szkeccselt a dalokhoz, hogy már azt hittük, Zamárdiban vagyunk a nagy­színpad előtt, de ennél is fonto­sabb, hogy a két énekes úgy énekelt ehhez, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne DJ-kkel fellépni. A fogalmazás és az előadás ismét szívbe mar­kolt, és az egekbe emelt min­ket. A Szerelemvonat csak hab lett a tortán, a parton olyan vo­natozás indult be hirtelen, ami­ből szerintünk világrekordot le­hetett volna felállítani mind­járt, de azért még szerencse, hogy inkább kiélveztük a pilla­natot, és nem rontottuk el egy telefonálással a Guinness- bizottságnak. A Csík zenekar kétszer eresz­tette el Rózsi és a Bergendy lég­gömbjét Siófok fölé, mert elő- szörre nem volt jó a hangosítás. A népzenei kitérő sajnos ennek ellenére is halk maradt. Somló Tamás barátjának tisztelgett, és az LGT tavaly avatott ikonjának köszön­hetően két dal se­gítségével valami olyasmibe is bele­pillanthattunk, amit a pályán igaz és őszinte szeretetnek neveznek. Törőcsik Mari és Garas Dezső személyesen nem tudott jelen lenni, de a két színészóriás Jamie Winchester kíséretében, videofelvételről tette tiszteletét Demjén Ferenc előtt. Több ez­ren álltunk a kivetőt bámulva, kicsikként a hatalmasságok előtt, és azt vártuk, mikor kez­dünk el zokogni egyszerre, vagy borulunk egymásra. Azt bizto­san tudtuk, hogy olyan nap vir­rad majd ránk, amelyet soha nem akarunk elfelejteni. A dalt és a két színművész megható duettjét csillogó szemmel vastapsoltuk a finá­lé irányába... Demjén Ferenc elérzékenyülésén sem csodálkozunk, mi ugyanúgy borzongtunk, ahogyan ő, és minden mondatá­val egyetértettünk, amikor azt fejtegette a rögtönzött interjú­ban, hogy dalait most életre kel­tették Siófokon. Parti bk>g a SONUNE.hll-n. ■ Lemaradt a hold a refrén­ből, pedig jól tudjuk, hogy az bizony sajt' hói van... ■ A Csík zenekar kétszer eresz­tette el Rózsi és a Bergendy léggömbjét Siófok fölé. Leestek az állak. Harcsa Veronika Áhítat. A videofelvételen Törőcsik Mari Buli. Jól érezte magát a publikum a plázson Ó már tavaly óta ikon. Somló Tamás is tisztelgett Rózsi előtt

Next

/
Thumbnails
Contents