Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-27 / 149. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚNIUS 27., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP PERCES IJXI^ISIUEÓ Hívó szóra rögtön segített Nehéz feldolgozni: utókor lettünk disszertáció Takáts Gyula prózájából védte meg doktori értekezését Varga István I Szülei is segítettek a rászorulókon, most ő is ezt teszi. Pártényiné Guzslován Tünde, a siófoki Hotel Magistern igazgatója jelezte először: szívesen látja a nehéz sorsú somogyiakat.- Elsőként reagált hírportálunk, a S0NUNE.hu és a Balaton Fejlesztési Tanács kez- .deményezésére: a somogyi rászorulóknak segítünk a balatoni nyaralásban. Mi adta az indíttatást?- Családi hagyaték. Gyermekkoromban a szüleim megtették ugyanezt. Volt, hogy a Tisza menti árvíz sújtotta területekről hoztak el nyárra nyaralni gyerekeket, máskor pedig a zamárdi nevelőotthonban segítettek ugyanezzel az ott élőkön. Megtanultam, hogy ha tüdők, segítsek.- Mikor érkeznek az első vendégek? Kik lesznek ők?- Hétfőn jön az első csapat, ők nyolcán lesznek. Nevelőszülőkkel élő gyerekeket várunk egy felnőttel. Őket aztán majd egy hatfős kis társaság követi. Családi szálloda vagyunk, ezért is éreztem úgy, hogy adjunk lehetőséget olyan gyerekeknek is, akik egyébként nem jutnának el nyaralni.- Számíthatnak-e meglepetésre a rászoruló nyaralók?- Büféreggelivel és vacsorával várjuk a vendégeinket, és arra gondoltunk, hogy ha lesz idejük, a szálloda wellnessrészlegében egy rövid úszóleckét is vehetnének. ■ Kolumbán T. Kevés ember van, aki nála közelebb állt Takáts Gyulához életének utolsó negyed századában. Hihetetlen látvány volt, ahogy a költő beszáll Varga István egykori piros sportautójába, és mennek a kultikus Becére. Balassa Tamás Varga István újságíró, megbízott egyetemi tanszékvezető egy közvetítéssel a huszadik századi magyar irodalom legnagyobbjainak a kézfogását érezhette, ha Takáts Gyula kezet nyújtott neki. Babits Mihály, József Attila, Kassák Lajos, Weöres Sándor, Tatay Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc kézfogását két közvetítéssel érezhettem tehát, amikor gratulálhattam Varga Istvánnak, aki minap védte meg doktori disszertációját. Ezt az Eötvös Loránd Tudományegyetem PhD- programjában a költőként számon tartott Takáts Gyula prózájából írta „Mintha két oldalról kapnám a fényt...” címmel. Egy kávéházban beszélgetünk, körülöttünk ugyanaz a világ, amelyben a Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő leélte a szinte teljes századot felölelő 98 évét. Az a világ, amelyben ő múlhatatlanul kereste a szépet, az igazat, és amelyből a saját Drangalagnak nevezett mikrokozmoszát és benne Csu Fut létrehozta. Varga István mégis az alkotó kevésbé ismert prózájáról értekezett, igazolni kívánta, hogy ez is legalább annyira érdekes és értékes, akár a versei. * * *- Takáts Gyula olvashatta még az értekezését?- Igen, de a védés eredményét sajnos már nem érhette meg.- És mit szólt hozzá?- „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó a prózám”, mondta. Különös humora volt Gyula bácsinak. Nemigen viccelődött, a derű inkább a világlátásában volt. Rá tudott csodálkozni egy virágra is: „Nézd meg, milyen szép, mintha csak nekünk akarna szolgálni a színeivel.” Egyszer azt mondta, nem is annyira az embereket, inkább a természetet sajnálja itt hagyni.- A témaválasztásban kikérte a véleményét?- Abban nem, mert mindenképpen olyan területtel akartam foglalkozni, amely legkevésbé került ez idáig az irodalomtörténészek látókörébe. Egyébként a program elfogadása előtt megtisztelt azzal, hogy személyesen írt ajánlást a felvételi bizottságnak. Egyébként sok kedvelt téma közül választhattam volna, de föl sem merült, hogy ne Takáts Gyula legyen az.- Takáts Gyula irodalmunk nagyjait ismerte, a doktori bizottságban ülőket is nyilván...- Sőt, nem egyet a professzorok közül még a térdén lovagol- tatott, Rónay Lászlót és Kenyeres Zoltánt, hiszen mindkét neves professzor édesapja is a Nyugat harmadik nemzedékének képviselői közé tartozott.- Melyek értekezése tézisei?- Takáts Gyula prózája beemelte a magyar irodalomba a berekvilágot, ami rokon azzal, ahogy Illyés Gyula a puszták népéről vagy Móricz Zsigmond a homokvilágról írt Mindemellett kivételes mikrovilág-teremtő képességgel fogalmazott a kisvárosi polgárság zárt életéről, intrikáiról. Ez a saját világot teremtő képesség Takáts Gyulánál a későbbi drangalagi verseiben teljesedik ki.- Hol helyezné el Takáts Gyulát a kortárs magyar irodalom Parnasszusán?- A Nyugat harmadik generációjához tartozott, számára is Babitson át vezetett az út az irodalmi életbe. Radnóti írta róla az első kritikák egyikét, kijelölve helyét a huszadik századi költészetben. Takáts Gyula azon költők egyike, akinek nagyon szigorú esztétikai értékítélete és ízlése volt, ezért hosszú pályafutása alatt sosem lehetett igénytelenségen kapni.- És milyen embert ismerhetett meg benne?- Mértékletesei. Két deciliter bort ivott meg naponta, bár egyszer „Weöres Sanyival fél liter is lecsúszott”. Igazából csak az irodalom, a művészet érdekelte, minden más untatta egy idő után. Ilyenkor megkérdeztem, hogy is volt az egykor, amikor Weöressel, Vas Istvánnal és Radnótival ültek a presszóban, vagy amikor Kassáknak egy hatalmas halat adott Fonyódon, és nyomban fölcsillant a szeme...- Volt már a költő házában, amióta tavaly novemberben elhunyt?- Nem. De egyelőre kerülni is akarom ezt. Nagyon jó, hogy múzeum lesz, bár az már mindig az utókornak szól. Végül is ezt nehéz feldolgozni: hogy utókor lettünk. * * * Varga István nem mondja, de biztosan tudom, több veszett el számára egy jó költőnél tavaly. Az újságíró, akinek könyvtárában az első néhány Takáts Gyula-kötet kivételével mind egy szálig dedikálva sorakozik, nem fejezte be a kutatást és az írást. A PhD-doktori megírása után, amelyet summa cum laude minősítéssel védett meg, a jövőn töri a fejét, Takáts Gyula születésének századik évfordulójára több tervet dédelget. Merthogy 2011- ben lesz Takáts Gyula születésének századik évfordulója... A gazdasági válság elérte a pirítóst a Hableányban étlapozó Aranykezű szakács, károgó Okostojás, pályaalkalmas Pisti. Szezonkezdés Balatonmáriafürdőn Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özvegy Zimbabwei Kálmánná Ilyet se tapasztaltam még a bala- tonmáriafürdői Hableányban: alig pár asztalnál ültek csak, így szolid csend telepedett az első és a hátsó traktusra is. Legalább nyugodtan sasolhattam, ami nem adatik meg, ha pörgés van. Úgyis beindul a bolt hamarosan, pláne, hogy isteni az étel, s olyan gusztusos a tálalás, hogy már a látványtól is a nyála csorog az ember lányának. De nagyon előreszaladtam, hagyjuk az in médiás rés megoldásokat Homérosznak, drága Kálmánomat is gyakran feddtem, nem jó a dolgok közepébe vágni, Kálmánom, amikor még huncutkodó kedvében volt. Évek óta ismerem a helyet, látom a tulaj átalakulását (nem biztos, hogy mindenben előnyére), és azt is: van, amihez nagyon ragaszkodnak. Például a művirágokhoz az asztalon meg az ablakbemélyedésekben. Talán törzsvevők egy művirágnagykerben, vagy a tavalyit jól leporolták? Kár volt. Ám mindenütt tisztaság van, a vendégnek kedvesen köszönnek, amikor belép, gyors és figyelmes a pincér, mint a blokkról később megtudom, Pisti. Savanyú citromkrémlevessel kezd asztaltársam, és nem csalódik. A fokhagymakrémlevest tesztelem, ami tartalmas, de csöpp ízzel még lehetett volna bolondítani. A gazdasági válság viszont elérte a pirítóst, csak egyet adtak, tavaly kettő járt. A leves végére megérkezik a szomszéd asztalhoz a tulaj. Őt éveken át arról lehetett megismerni, hogy rohant az asztalok között, a menés, szó hiányzott a szótárából, és mindenkihez volt egy kedves szava. Most nem ismerek rá. Hol a régi lendület? Tartogatja az igazi szezonra? Igaz, útját állja egy pár, s a fickó, valószínűleg régi ismerős, azt ecseteli, hogy hülyék itt a Hableányban, amiért ennyire olcsón adják magukat, milyen rossz üzletpolitika ez. Gyors előre-fejszá- molás: cirka hatezret hagyunk Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Vissza a mosolyt KÖRNYEZET (1-10 pont): ' Picike élő virágot ÉTEL (1-20 pont): ]$) (IS)* Küllem, belbecs rendben *A korábbi pontszám itt: két leves, két második fogás, egy desszert, két ásványvíz. Átlag magyar családnak ez nem gyakran fér bele, s idén sem a tömött bukszás külföldiek árasztják el Balatonmáriát, nagyszájú barátom, mondtam volna, ha engem kérdeznek. De nem kérdeztek. A tulaj helyeselt az Okostojásnak, lehet, hogy emelés lesz? Szezonkezdés a Balatonon, mi mással, mint balatoni vegyes haltállal? Ponty, harcsa, fogas. Omlós, jól elkészített, gusztusosán tálalt, hatalmas adag. A kacsamell részeges párolt almával, rozmaringos burgonyával ugyancsak jó választás. Maga a látvány, ahogy közeledett vele Pisti, már gyomorsavtermelésre késztetett, s nincs csalódás, az édeskés lébe simuló kacsahúst hosszú időre elraktározták az ízlelőbimbóim. Totális teltségérze- tünk ellenére még lecsúszik egy diókrémes palacsinta. A küllem itt is sokat dobott az összérzeten, hiszen a diókrém - gondolom, ahogy másutt is - olyan műdiós. Összességében elégedettek vagyunk, régen ettünk ilyen jót. Azt írják az étlapon: a vendég minden kívánságát igyekeznek teljesíteni. Üzenem: nem hazudtak, s fenébe a gazdasági recesszióval, meg a károgó Okostojással, ha meghagyják a szakácsot, Pisti nem fásul el, és a tulaj arcára visszatér a mosoly, akkor nem lesz itt baj. Hajrá!
