Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
6 2009. JÚNIUS 14., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA temetés Húsz évig porosodtak egy levéltári polcon, pedig a rendszerváltás legfontosabb dokumentumai közé tartoznak. A pártvezetés vitáinak hangfelvételei most szakértő kezekbe kerültek. SZÁZ ÓRA TÖRTÉNELMI VÉGJÁTÉK Hemzsegtek az ügynökök a tömegben, amely a demokratikus ellenzék számára csalódást keltőén messze elmaradt a várt 400 ezres létszámtól. A beszédek rendben lementek, egyedül Orbán Viktor tért el az előre kialkudott konszenzustól. Húsz éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrét. Ambrus Vilmos - Újvári Miklós 1989. június 16-án este a Magyar Szocialista Munkáspárt legszűkebb vezető testületé, a Politikai Bizottság a nyilvánosság teljes kizárása mellett rendkívüli ülést tartott. Horváth István belügyminiszter tájékoztatása alapján értékelték a nap eseményeit. A tárgyalásról nem jelent meg tájékoztató. A több évtizedes szokásokkal szakítva az ülésről semmilyen felvétel vagy bővebb jegyzőkönyv nem készült. így az ott megjelentek névsorán kívül egyetlen dolgot tudhatunk biztosan: a pártvezetők fóllélegez- tek. Június 16-án este úgy hitték, hogy hatalmon maradtak. Az OSA (Open Sociefy | Archives - Nyílt Társadalom Ar- I chívum) kutatói, akik a fenti bevezetővel teszik most közzé legújabb eredményeiket, mintegy százórányi hangfelvételt találtak a Magyar Országos Levéltár poros polcain. 1989-ben ugyanis hangkazettákon rögzítették az MSZMP Politikai Bizottságának üléseit. Tamási Miklós, az OSA kutatója maga sem érti, hogyan lehetséges, hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb dokumentumát eddig senki sem dolgozta fel. „Az egyik ok bizonyára az, hogy a levéltárnak nincs kazettás magnója. A másik pedig, hogy a levéltári kutatók szeretnek inkább írásos forrásokkal foglalkozni.” Az OSA most mintegy háromórányi hanganyagot, a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésével kapcsolatos ülések szenvedélyes, ugyanakkor óvatoskodó és taktikázó vitáit teszi közzé. Benne számtalan, ma inkább viccesen ható ügyet, például arról, kell-e újabb zászlótartó lyuk a pártház homlokzatára az alkalomra, egészen addig, hogy hogyan reagál majd a karhatalom, ha a szertartáson zavargás, gyújtogatás tör ki. Tamási Miklós szerint sok mai párt példát vehetne arról az alaposságról, ahogyan az MSZMP a hatalom végjátékában dokumentálta saját vitáit. Nyers Rezső, Pozsgai Imre, Németh Miklós vagy Horn Gyula maga igazította be a mikrofont. A Politikai Bizottság tagjai 1989 során, Kádár félreállítása után sokszor cserélődtek, de sikerült minden tag hangját azonosítani. Amikor azonban a kutatók a ma még élő akkori szereplőkhöz fordultak, a legtöbben nem kívánták kommentálni akkori önmagukat. Mink András történész, aki a hanganyag nagy részét már tanulmányozta, azt a következteVirágerdő Nagy Imre és mártírtársai sírjánál, 1989. június 16-án, a Hősök terén. A pártvezetők nem mentek el, Németh Miklós kormányának egyes tagjai viszont igen tést vonja le a PB üléseiről, hogy a pártvezetők egészen 1989 végéig, a négyigenes népszavazásig úgy vélték, hogy hatalmukat valamilyen formában megőrizhetik. Meggyőződésük volt, hogy az országot rajtuk kívül más vezetni nem tudja, így akár valamelyik új politikai erővel koalícióban a kormányrúdnál maradhatnak. Emellett komoly hatalmi harc is érződik a vitákon. Azok azonban mindvégig óvatos, kimért, pártállami modorban zajlanak. A hangfelvételekből kiderül, hogy a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére készülő pártvezetés számára az volt a fő dilemma, hogyan nézhet szembe a párt a múlttal anélkül, hogy visszavonhatatlan presztízs- veszteséget és döntő politikai vereséget szenvedne. Hogyan bizonyíthatja demokratikus elkötelezettségét anélkül, hogy megtagadná identitásának egyik kulcselemét, a forradalom leverésében játszott szerepét? Ezzel a megoldhatatlan feladvánnyal szembesültek 1989 januárjától, Hangfoszlányok Mondatok a politikai bizottság 1989. tavaszi-nyári üléseinek hangfelvételeiből Nyers Rezső: „Lehet, hogy megkérjük informálisan a beszédeket is. Ha Vásárhelyi Miklós kezébe jut, akkor azt meg tudjuk szerezni." Grósz Károly: „Négyszázezer embert széjjelverni vízágyúval egy temetés alkalmával politikailag elviselhetetlen.” Szűrös Mátyás: „Hát annyit tudunk mondani, hogy koncepci- f ós per volt. Azt már, azt talán már tudjuk mondani, nem? ” Fontos pillanat, amikor eldöntik, hogy a pártvezetők, Grósz, Nyers vagy Berecz nem, de Németh Miklós kormányának tagjai őrséget állnak majd a koporsók mellett. Nyers maga teszi egyértelművé, hogy 1956 után a megtorlást eldöntő Központi Bizottság „passzív” tagja volt, így jelenléte elképzelhetetlen. Grósz Károly pártfőtitkár pedzegeti, hogy elő lehetne jönni Nagy Imre rovott szovjet múltjával, aláásni a személyiségét (Thür- mer Gyula ’89 nyarán Moszkvában járt, és hazahozta azt a dosz- sziét, amely bizonyította, hogy Nagy Imre a szovjet KGB elődjének ügynöke volt, és a magyar kommunista párttársairól jelentett). A temetés előtt ezt ízlésbeli okokból elvetették, utána pedig inkább igyekeztek Nagy Imre reform kommunista arcélét előtérbe helyezni. A hangfelvételeken hallható, amint a pártvezetők aggódnak az ellenzéki beszédek tartalma miatt. Az újratemetést szervező Történelmi Igazságtétel Bizottsággal végül született egy megegyezés arról, hogy a fennálló geopolitikai helyzetet, vagyis a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét nem fogják megkérdőjelezni a beszédek. Nyers Rezső azonban a PB-ben felvetette, hogy ha a beszédek szövege előzőleg Vásárhelyi Miklós kezébe kerül, akkor azt az MSZMP informálisan meg tudja szerezni. Mink András szerint Nyers e mondata semmiképpen sem arra utal, hogy Vásárhelyi Miklós, a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke, a Nagy Imre-per elítéltje, a későbbi demokratikus ellenzék vezéralakja az állampárt beépített embere lett volna. Arról van szó, hogy Vásárhelyi jó viszonyt ápolt Nyers Rezsővel, 1989-től mindketten tagjai voltak az Új Márciusi Frontnak. És a hanganyagból kiderül, hogy a pártvezetők végül nem ismerték meg a beszédek tartalmát, így nem tudták azt sem, hogy Orbán Viktor a hallgatólagos megállapodást félretéve a szovjet csapatok kivonulását óhajtja majd történelminek bizonyult beszédében. Berecz János: ..Grósz már márciusban megállapodott a csapatkivonásról'’ ABBAN KONSZENZUS volt a szervezők és a pártvezetés között, hogy mindenkinek érdeke a békés, nyugodt lebonyolítás" - mondja Berecz János, aki 1989-ben az MSZMP KB keményvonalasok közé sorolt titkára volt. „Nyers ígéretet kapott, hogy a beszédek nem uszítanak a párt és a szovjetek ellen. De konkrét tartalmukat nem ismertük. Berecz szerint, mivel Grósz Károly és Gorbacsov már márciusban titokban megállapodtak a csapakivonásról, Orbán Viktor beszéde nem okozott problémát. * Rajk László: „Megható volt a budapesti városlakók reagálása” RAJK LÁSZLÓ építész, a demokratikus ellenzék egykori tagja volt a Hősök terén a Műcsarnok lépcsőin felállított díszlet egyik tervezője. Elkészítéséhez a Mafilm nyújtott anyagi segítséget, a díszletet a filmgyár munkatársai állították fel. „Hajnali négykor érkeztek a koporsók a Hősök terére, mi pedig hajnali kettőkor lettünk kész. Megfeszített munka folyt” - emlékezett Rajk. A környékbeli lakók teát és szendvicseket hoztak a téren éjszaka dolgozóknak. „Megható volt, ahogy a város reagált” - mondta. Rácz Sándor: „Én nem adtam le a beszédemet senkinek előre” A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTÉTEL Bizottság döntése szerint beszé- , det mondhatott a téren Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács egykori elnöke is. Kérdésünkre elmondta, hogy Hegedűs B. András, a TIB egyik vezetője többször is arra kérte, adja le a megírt beszédet, mert le kell fordítani idegen nyelvre. Rácz viszont nem adott le ilyet, és a temetésen sem előre megírt szöveget olvasott fel. „Biztos, hogy az én beszédem nem kerülhetett a pártközpont elé” - mondta Rácz Sándor. Út az újratemetésig január 26. A Minisztertanács a hozzátartozók kérésére megengedi Nagy Imre és társai eltemetését. A családok dönthetnek arról, nyilvános lesz-e a gyászszertartás. március 23. Bejelentik: napokon belül megkezdik Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József és Losonczy Géza földi maradványainak kihantolását. A családok kérésére a temetést június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulóján tartják. március 29. Megkezdődik Nagy Imre és társai holttestének kihantolása a Rákos- keresztúri új köztemető 301-es parcellájában. április 20. A kormány felkéri a belügyminisztert, hogy kezdődjön meg az ítélet törvényességének felülvizsgálata. május 22. Horn Gyula külügyminiszter és Szűrös Mátyás országgyűlési elnök kijelenti, Nagy Imre és mártírtársai koncepciós per áldozatai lettek. május 30. Az MSZMP KB szerint kimondható, hogy Nagy Imre kivégzése törvénytelen volt. Az MSZMP hivatalosan nem lesz ott az újratemetésen. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kijelenti: az MSZMP és Kádár János sem adott utasítást Nagy Imre kivégzésére. június 14. A Minisztertanács nyilatkozatában kiemelkedő államférfinak nevezi Nagy Imrét. június 16. A Rákoskeresztúri új köztemetőben eltemetik Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maiéter Pált és Szilágyi Józsefet, valamint egy hatodik koporsót, amely emlék az ismeretlen forradalmároknak. t Vfc * i
