Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
2009. JÚNIUS 14., VASÁRNAP 7 INTERJÚ hernádi judit Elégedett színésznő, szerepálom nélkül, boldog szabadságban. Bár határozott véleménye van sok mindenről, politikával csak a Heti hetes miatt foglalkozik.-VILÁGÉLETEMBEN NEGYVENES VOLTAM” Hernádi Judit szerint minden embernek van egy jellemző kora, ami jó szemmel észrevehető. Ő a lelke mélyén npndig negyvenes volt, a főiskolán is, most is. És ettől kiválóan érzi magát. Fábos Erika- Verebes István írt könyvet önről. Ehhez különleges viszony kell?- Nagyon régóta baráti viszonyban vagyunk. Sőt, ez talán több is ennél, hiszen Pista a pályámat is erősen meghatározta. Már a „Sohase mondd” szövegét is ő írta.- Miért Maya a könyv címe?- Ezt a nevet Verebes István találta nekem, és érdekes, mert a Maya szanszkrit nyelven álomvilágot jelent. A könyv eredetileg úgy készült, hogy minden névvel és címmel szerepelt benne, de amikor eldőlt, hogy megjelenik, sokan visszakoztak. Senki nem mondta, hogy nem akar benne szerepelni, csak azt, hogy ezt kéne szépíteni, meg azt kéne kicsit kozmetikázni. Verebes megelégelte, és azt mondta, mindenkit átkeresztel a történetben, és kész. így lettem Maya. De különben ez úgy van, hogy az ember szereti kezelni a pattanásait, és egyáltalán, szebbnek kinézni egy tükörben, mint amilyen. Amikor belenéz a tükörbe, behúzza a hasát. Pedig egyébként nem behúzott hassal jár, az összes többi ember előtt nagy hasa van, de amikor odaáll a tükör elé, behúzza. Bár ez a könyv rólam szól, de egyszerre egy jelenségről is, arról, hogy egy tehetséget hogy tud vagy nem tud integrálni a mi világunk. Ehhez meg végül is mindegy, kit hogyan hívnak.- A könyv miatt sok mindent végig kellett gondolnia újra. Milyen viszonyban van a múlttal?- Nem foglalkozom a múlttal. Nem szeretek vele foglalkozni. Nincsenek visszamenőleg gondolataim. Sosem gondolkodtam például azon, mi lett volna, ha másképp csinálok dolgokat. Az értelmetlen. Gyötrődni gyötrődöm dolgokon, de amikor megértem, hogy miért úgy volt, akkor elengedem. Tovább nem érdekel.- Verebes István ezt úgy írja, hogy azt szeretné kideríteni ebben a könyvben, miért nem futott be ön olyan pályát, amilyet a különleges tehetsége indokolt volna. Van önben hiányérzet?- Ezt csak Pista gondolja így, én nem. De nem is nagyon gondolkozom ezen. Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent letettem az asztalra, és azt érzem, nem tudnám és nem is akarnám másként csinálni, mint ahogy csináltam. Amióta szabadúszó vagyok, azóta szinte folyamatosan elégedett és boldog vagyok, mert arra mondom, hogy igen, amire akarom, és amit nem akarok, arra nemet mondhatok.- Az elsők között lett szabadúszó. El tudja képzelni, hogy Névjegy HERNÁDI JUDIT 1956. ÁPRILIS 11-ÉN született 1978-ban végzett a Színművészeti Főiskolán 1978-ban szerződött a Vígszínházhoz 1986-tól szabadúszó 1992-1994 KÖZÖTT a MŰ- vész Színház tagja 1994-től ismét szabadúszó lánya, Tarján Zsófia Rebeka (1986) a Balkan Fanatik nevű együttes énekesnője ELISMERÉSEK ■ Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2007 ■ Déri János-díj, 2002 m Radnóti Miklós-díj, 2002 m Érdemes művész, 1998 ■ Filmkritikusok Díja, 1996 mDéryné-díj, 1993 m Erzsébet-díj, 1992 m Jászai Mari-díj, 1986 folyton kiment a bokám. Nyomorult egy gyerek voltam.- Mikor kerültek helyükre a dolgok?- A főiskolán. Akkor már minden nagyon rendben volt. Ott lett világos, hogy miért nyomo- rultkodtam, és az, amit én nagyon akarok, a színészet, arra- Ezzel azt is mondja, hogy egész életében élete csúcsát élte?- Elég jól voltam, most mit szégyelljem? Spéciéi a negyvenedik születésnapomon éppen nem voltam annyira jól. Meghívtam öt embert, mind az öt nő volt. Mondtam nekik, hogy én a születésnapomon nem főzök, és csak ültem. Ők meg ott ültek, és nem ettek, hát nem volt egy kellemes este, de nem baj.- Szerintem a legtöbben inkább azt gondolnák önről, hogy a negyvenedik születésnapjára öt pasit hívott.- Hát éppen az a baj, hogy öt nőt hívtam. Ez egy súlyos tévedés volt. Na jó, ez csak vicc. Szeretem és tisztelem a nőket is.- Pedig valamiért azt hittem, nem kedveli a nőket.- Sok nő barátom van. De általában az embereket Ezt nem mindenki írná alá, aki engem ismer, pedig így van.- Persze, mert úgy gondolkodnak sokan, hogy az szereti az embereket, aki kedves. Ön pedig nem mindig kedves.- Ez igaz. Én kifejezetten nem vagyok kedves. Magyarul a hízelkedést nem jutalmazom, az értelmetlenséget nem jutalmazom, az időrablást nem jutalmazom, és olyan kor, amikor ezek történnek, nem tudok kedves lenni.- Ez is inkább férfias vonás. Meg amúgy is: önnek nagyon jól áll a komédia, a politika, van humora. Ezekben általában férfiak szoktak jók lenni, meg ott van a Heti hetesben is egy szem nő. Hogyan lett ilyen?- Ezt nem tudom.- Fiúkkal játszott gyermekkorában?- Senkivel nem játszottam. Semmihez nem értettem. A labdát nem tudtam elkapni, biciklizni nem tudok, lehetőségem van, és akkor már jó volt.- Ehhez bátornak is kellett lenni.- Engem annak lehet mondani. Azért, mert hiszek abban, hogy a félelem az nem jó, és a gyávaság a hazugságnak egy fajtája. „A félelem nem jó, és a gyávaság a hazugságnak egy fajtája.” újra egy társulat állandó tagja legyen?- Ebben a pillanatban nem gondolkodom ezen, de az életben bármi megtörténhet.- Mi alapján mond igent vagy nemet?- Az alapján mondom, hogy meg akarom-e csinálni, vagy sem. A mérlegelésemnek pedig több oldala van. Szerepel benne, hogy mit, kivel, hol, meddig, és persze hogy mennyiért. Ezek adnak ki egy kerek egészet. Ha mondjuk nagyon nem jó a mit, de jó a kivel, és jó a pénz, akkor rendben van. Most például egy olyat játszom, ahol egyáltalán nincs pénz, ez az MM, avagy Mindent Magamról című előadás. Jaross Viktória, egy fantasztikus lány rendezte, a Lovag utcában, egy mulatóban csináltuk meg. Különleges előadás, nem is tudom egy műfajba besorolni, de elképesztően szeretem. Na, erről elmondhatom, hogy nagyon nem kaptam érte pénzt, de nem baj, ez így van jól, majd kapok máshol.- Szerepálmok?- Soha nem is voltak. Az ember abban tud néha a legnagyobbat bukni, ami az álma. Én igazán színész vagyuk, és nem akarok rendezni, nem akarok írni sem, csak várom, hogy megtalálnak a szerepek. Legjobban mások látnak engem, nem én látom saját magamat. Persze néha helytelenül látnak, de akkor megmondom, hogy én azt nem akarom megcsinálni.- Várkonyi Zoltán mondta önről, hogy negyvenéves korára érik be, és akkor jönnek majd a legjobb lehetőségek, így volt?- Azt mondják, mindenkinek van egy jellemző kora, és ha ránézel, látod rajta, hogy mikorra fog beérni. Már egy kamaszlányon is látszik, hogy ő most éli élete csúcsát, vagy majd huszonévesen fogja, esetleg 40-50 évesen. Jó szem kell hozzá, de látszik. Ez nem jelenti azt, hogy addig nem lehet sikeres, de akkor teljesedik ki valami benne. Én mindig negyvenes voltam.- Mikor volt utoljára szerelmes?- Tegnap, de mára már elmúlt.- Mi kell, hogy meglegyen egy férfiban ahhoz, hogy szerelemmel tudja szeretni?- Nem baj, ha van humora. Legyen jó a szaga. És legyen érdekes.- A politika mindig érdekelte?- Nem, a politika alapvetően nem érdekel. Csak a Heti hetes miatt foglalkozom vele. Volt korábban is véleményem, úgy általánosságban, de nem mentem mélyebben bele. Most muszájból foglalkozom vele.- Az idén lesz tízéves a műsor. Sosem gondolta, hogy ki kéne már szállni belőle?- Gondoltam, de sosem komolyan. Szeretem ezeket az embereket, szeretem csinálni, nagyon jól megvagyok ezzel. Persze, tudom, voltak ennek a műsornak fényesebb pillanatai, de vagy túléli ezeket a hullámvölgyeket, vagy egyszer majd szépen elmúlik.- Mi hiányzik most legjobban az életéből?- Most a pihenés.- Hogyan pihen legszívesebben?- Utazom. Alig várom, hogy megint utazhassak. Van nagyon régről egy lány ismerősöm, aki időről időre összehoz egy kis csapatot, és megszervezi, hogy valahova utazzunk. Voltunk már Tibetben, Peruban, Izlandon. Most, azt hiszem, Ciprusra fogunk menni.- Hernádi Gyula írta, hogy az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok. Ön tudja?- Ez egy okos mondat, tényleg így van. Én tudom, hogy boldog vagyok, de látom, hogy milyen sokan beleragadnak a saját boldogtalanságukba. Azért, mert az könnyebb. A boldogtalanság hihetetlenül jól megfogható: az minden olyan, ami nem én vagyok. Nem én vagyok, aki szép, nem én vagyok, aki fiatal, nem én vagyok, aki gazdag, és ettől az ember hihetetlenül boldogtalannak érezheti magát, holott azt is lehetne nézni, hogy mi az, ami jó, ami klassz.
