Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-05 / 54. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS .5., CSÜTÖRTÖK 10 CIVIL FÓRUM Nemzetépítő államot akarnak a munkások A múlt rendszerben a munkás­ságot olcsó ideológiával etették, hogy a jelenlegi rendszer az iga­zi munkásparadicsom, közben a pártfunkcionáriusok kihasznál­ták őket. Munkások verejtékén gazdagodtak meg sokan. A rendszerváltáskor azt hit­tük, jobb lesz a munkások hely­zete, nem kell tovább hazugsá­gokban élnünk, és megtaláljuk a helyünk a társadalomban, és emberien el tudjuk tartani a családunkat. Úgy tűnik, a szen­vedés folytatódik, a helyzetünk sokkal rosszabb lett. No de: le kell írni, hogy abban az időben volt szociális létbiztonság, vol­tak munkahelyek és volt szoci­ális háló. Ma: félelem, rettegés. Félelem a munkahelyek elvesz­tésétől, rettegés a jövőtől, például a banki tartozások miatt. A forint leértékelése foly­tán a banki és gazdasági „spekulátorok” kezében va­gyunk, politikai és jogi stabili­tás mellett. A munkásság ki­szolgáltatott helyzetbe került. Pedig tudomásul kell venni: munkahelyek nélkül nincs munkás és munkás nélkül nincs ország. Ezt vegye tudo­másul a kormány is! Az ország, amely lemond vagy eladja energiáját, gyárait, földjeit, mezőgazdaságát, vagy politikai érdekcsoportok moz­gatják vagy hátráltatják a mű­ködését. Az eredmény nem le­het másj mint a gazdasági vál­ság. Megint és mindig a mun­kásságon verik el a port, de meddig préselhető? A munkás­ság, az ország érdeke az lehet, hogy olyan kormánya, vezetője legyen, aki létrehoz egy nem­zetépítő államot, amiben a ma­gyar munkás az elsődleges, a magyar vállalkozó, és nem a külföldi tőkés érdeke. Nemzetépítő államot! Népi de­mokráciát! Az a munkás, aki Magyarországon akar dolgozni, kapjon munkát, megélhetést, emberséget. Gyerekeinknek ne kelljen kényszerből külföldön dolgozniuk. A mezőgazdaság, az ipar, az energia a magyar mun­kás érdekét szolgálja. A magyar munkás nem koldus, nem nyo­morék, dolgozik, ha hagyják. Ne csak a munkásosztály igya a le­vét a múlt, jelen tévedéseinek. Hanem szeretett pártjaink, kor­mányaink és dicső értelmisége­ink is, akik ide juttatták orszá­gunkat, amiben vagyunk! HEGYI IMRE Idilli kép 3 főút mellett Kaposvár belvárosában, az Áchim András utcánál autózók nap mint nap szembesülnek ezzel a látvánnyal. Félve mutatjuk meg, mert attól tartunk, hogy a következő napokban nőnek a szeméthalmok, holott a park gondozásáért lenne érdemes idesietniük a városlakóknak Vigyázzon, kapitány úr! siófok A rendőrség épületében kellenek a kulturált körülmények Megdöbbenve olvasom, hogy fe­gyelmire számíthatnak a siófoki rendőri vezetők. Mindig elolva­som az újságot, így mondhatom: képben vagyok. Most úgy ér­zem, hogy a kapitányról szól az ügy. Őt szeretnék bűnbaknak beállítani. Nekem is volt szemé­lyes találkozásom egy bizonyos ügyben a kapitánnyal, aki na­gyon korrekt, segítőkész és úgy ítéltem meg, hogy talpig tisztes­séges úri ember. Azt hiszem, en­nek a bizonyos felvonulásnak semmi köze a veszprémi gyil­kossághoz, hiszen itt semmi nem történt, amiért ilyen nagy port kellene verni. Mi nem vet­tünk észre semmit, az újságból értesültünk a történtekről. Fél év után fejét veszik a kapitány­nak? Igaz, ez az ember nem uni­verzális, mint a Draskovics úr, hogy akárhová teszik, minden­hol megfelel, de nem ért semmi­hez. A siófoki kapitány igazi rendőr. Nézzék már meg az eredményeket is, hogy régen hol állt, és most mi van. A rendőröknek nagy tisztelő­jük vagyok, hiszen vigyáznak ránk, végzik a dolgukat, még ha a feltételek nincsenek is meg hozzá. A mostani kapitány nem is akárhonnan jött: a paksi kom­mandósoknak volt a parancsno­ka több évig. (Olvastam.) Tol­nában nagyon elismert volt. Nem is tudom, mit keres itt egy komolyan felkészült rendőri ve­zető, ilyen lepusztult, elhanya­golt kapitányságon? Azt hiszem, a helyében meggondolnám ma­gam, hogy ilyen vezetők mellett pátyolgatnám-e Siófokot? Itt volt már a mostani megyei vezető is kapitány. Ő mennyivel volt kü­lönb vagy jobb vezető? Vigyáz­zon, kapitány úr, nehogy az elő­dei sorsára jusson! (Nagy Zol­tán) Ő is rendes volt. Késve értek a rendőrök? (a felvonulásra). Mi van az orszá­gos meg a megyei vezetőkkel, akik fél év után keresik a bűn­bakot? Ők nincsenek elkésve? A siófoki emberek nem va­kok, hiszen mindeni olvas újsá­got, néz televíziót és hallgat rá­diót is. Jobb lenne, ha a siófoki kapi­tányság épületére fordítanának gondot, hogy a rendőrök, ha már kevesen is vannak, kultu­rált és nyugodt körülmények között dolgozhassanak, mert azért tudnak dolgozni, akár tes­ti épségüket is kockáztatva. (Ve­rekedés a Tescónál, ahol rend­őrökre támadtak.) A RENDŐRÖK TISZTELŐJE SIÓFOKRÓL Hol vannak a nagyszülők, hol vannak a példaképek? Miért válnak depresszióssá a gyermekeink? Egy kaposvári nagymama (név és cím a szerkesztőségben) rea­gált a Figyeljünk a lila hajra! cí­mű jegyzetre. Kétunokás nagymama va­gyok: az egyik 18 éves fiú, a má­sik 14 éves lány. A cikkben ezt olvasom: „A legfőbb gond, hogy a gyerekeknek nincs kivel meg­beszélni a problémáikat: ma­gukra maradtak”. Feltenném a kérdést: hol vannak a nagyszü­lők? Nekem a dédikém mesélt, nagymamám varázsolta a kará­csonyokat. Igaz, együtt laktunk! Tapasztalatból és nagyon szo­morúan mondom: most nem kellenek a nagyszülők. Még a gyerekem is azt mondja: ne töm­jük a gyerekek fejét minden hü­lyeséggel, van elég tanulnivaló. Itt látom a bajt. A legtöbb gye­rek csak a problémát hallja ott­hon, csoda, ha depressziós lesz? A kilátástalanságról beszél a szülő, a pedagógus, a média és mindenki ebben az országban. Hol vannak a példaképek? Vala­mi itt nagyon elromlott, amit se én nagyszülő, se egy újságcikk nem igazán tud a helyére tenni. Kollégiumi nevelő barátnőm azt írja, hogy havonta van öngyil­kosság,. kezelhetetlenek a főis­kolások. Ők pedig tehetetlenek. Ez egy ördögi kör. Aki nevén nevezi a valóságot, azt ma megkövezik Bele-beleolvasok a Somogyi Hírlapba, hogy lehetőleg a „gyógyszerem ellenére felmen­jen a vérnyomáson”! Mi „kisemberek”, kisnyugdí­jasok, munkanélküliek, utcára- kerültek fel kell, hogy háborod­junk sok-sok dolgon! Elsősor­ban a „kettészakadt” ország gazdasági helyzetén. Pont ezért a meggondolatlan bevásárló­központi építkezéseken, a gaz­dagokat szolgáló luxuslétesít­ményeken, a szemet gyönyör­ködtető, de lelket szomorító ka­posvári „rózsadombokon”, az egy emberre jutó öt-hat álláso­kon, szemben a kátyús utakkal, a járda nélküli utcákkal, a vá­ros külvárosi elmaradásával, na és az időnként felkapott - ez országos jelenség is - ilyen­olyan „kérdésekkel”! (Zsidókér­dés, cigánykérdés, gyermekjo­gi kérdés...) Meg lehet nézni, mind visszafelé sült el. A média döbbentett rá a félre­vezető cigánykérdésre. Na, és a magyar jog hiányosságaira! Ná­lunk a jog személyre, nem ál­lampolgárra lett „kitalálva”. Sajnos a „kisembereknél” gyak­ran hamar születik határozat, bírói döntés, míg a gazdagoknál felmentések, magyarázkodások vannak. Ott nincs belső ellenőr­zés vagy APEH-vizsgálat, elszá­moltatás, gyors számonkérés, büntetés? Tessék csak átgondol­ni az utóbbi idők hallomásait a keresett milliárdokról, szemben a tyúkperekkel, néha 10-15 e- zer forint témakörben. Itt van bírói ítélet, ott késik! Mindenesetre fáj az utcára önhibájukon kívül kikerültek- nek, hogy nekik nem jár segély, de akik nem is akarnak, akar­tak dolgozni, esetleg „megélhe­tési bűntettet” követtek el, segé­lyekből külföldi kocsikkal szá­guldozhatnak. Miért kell az igazmondást tá­madni? Úgy látszik, aki nevén meri nevezni a valóságot, azt ma Magyarországon meg kell kövezni! Ja, és még egy! A ma­gas szinten történt bevallásról. Mély részvétem „szegény-gaz­dagoknak”! Szégyellem magam helyettük. De ugye azért ne gyűjtsünk részükre, hogy az adósságukat tudják rendezni? Tehát, ha bírálunk, kritizá­lunk, a tények teljes kereszt- metszetében tegyük, azaz aki a-t mond, mondjon b-t is! BÁLINTNÉ CZINKA MÁRTA AZ MSZDP MEGYEI ELNÖKE A képviselők is mondjanak le jövedelmük egy részéről Negyvennégy év munkavi­szony után mentem nyugdíjba, 22 400 forint havi nyugdíjat kaptam. Több újságban olvasom egyes képviselők véleményét, és a kormányét is, hogy „hozzá­nyúlna” a nyugdíjakhoz. Tegye, de előtte végezzen felmérést, hogy ki jogosult nyugdíjra, és hogy egyesek milyen kapcsola­tok révén lehetnek nyugdíja­sok. Azonban nagyon bánt: a 25-30 éves parlamenti képvise­lők két-három havi juttatása több, mint az én éves nyugdí­jam. A megválasztott ország- gyűlési képviselőknek megha­tározott időt kell eltölteniük az­zal, hogy képviselik a választói­kat, akkor miért kapnak bizott­sági tagságuk után is díjazást, hiszen csak a rájuk bízott fel­adatot látják el. Nagyon sokan vagyunk, akik munkaviszonyuk alatt alig hiá­nyoztunk. A képviselők hiány­zásra és kivonulásra is megkap­ják a juttatásukat. Ezt is rendez­ni kellene, tehát csak a munka­végzésük után járjon díjazás! Én lemondanék egyhavi nyugdíjam tíz százalékáról, ha ezt a képviselők is megtennék ezt jövedelmük tíz százalékáról. De ugyanezt javaslom minden állampolgárnak, akinek a jöve­delme, illetve nyugdíja megha­ladja a százezer forintot. EGY 74 ÉVES NYUGDÍJAS Megmutatják, mit nem szabad. Sok millióra bírságolhatták volna magu­kat az elmúlt években a balatonföldvári rendőrőrs munkatársai. Nem ki­zárt: a rend éber őrei a leggyakoribb szabályszegők itt. A kilencvenes évek elején épült rendőrségre ugyanis kizárólag „mindkét irányból behaj­tani tilos” táblán át vezet az út, amely mellett a rendőrautók napjában többször hajtanak el, ezt az épület előtt parkoló járművek is igazolják. Üzentem a postának, mert jobb szolgáltatást várok Sok bosszúságot okozott a pos­ta, megkerestem a honlapjukat és üzentem nekik: - Tavaly feb­ruár 27-én adtak fel címemre a marcali kórházból egy sürgős­ségi levelet. Március 3-án kap­tam meg, még szerencse, hogy a behívó 4-ére szólt. Hogy miért lett az expresszből sürgősségi, szerintem az sem tudja, aki ki­találta (a lényeg, hogy borsos árat lehessen kérni érte).- A nyáron pénzt vártam. Ott­hon voltam, ám mégis a postalá­dámban találtam az értesítést: 17 óra után átvehetem. Lebrin­gáztam a postára, vártam egy órát, amikor kiderült, hogy a postás még nem adta le. Vissza­fele találkoztam a buszmegálló­ban adminisztráló postásunk­kal, akitől megkaptam a pénzt.- Február 13-án feladtam egy 4,2 küós csomagot egy Győr kö­zeli faluba. 17-én még nem kap­ták meg. A csomagkereső oldal „nyomkeresőjében” sem talál­tam. Hogy működött a posta? 1957-ben a somogyi kis faluból Gyöngyösre vonultam be kato­nának. Anyám egy keddi na­pon sütött 30 mákos palacsin­tát, a Postás Pista bácsi a többi csomaggal együtt talicskával le­tolta a délutáni pesti vonathoz, mi szerda délután megettük a szinte még langyos finomságot. K. TÓTH JÁNOS KAPOSVÁR

Next

/
Thumbnails
Contents