Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-05 / 54. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS .5., CSÜTÖRTÖK 10 CIVIL FÓRUM Nemzetépítő államot akarnak a munkások A múlt rendszerben a munkásságot olcsó ideológiával etették, hogy a jelenlegi rendszer az igazi munkásparadicsom, közben a pártfunkcionáriusok kihasználták őket. Munkások verejtékén gazdagodtak meg sokan. A rendszerváltáskor azt hittük, jobb lesz a munkások helyzete, nem kell tovább hazugságokban élnünk, és megtaláljuk a helyünk a társadalomban, és emberien el tudjuk tartani a családunkat. Úgy tűnik, a szenvedés folytatódik, a helyzetünk sokkal rosszabb lett. No de: le kell írni, hogy abban az időben volt szociális létbiztonság, voltak munkahelyek és volt szociális háló. Ma: félelem, rettegés. Félelem a munkahelyek elvesztésétől, rettegés a jövőtől, például a banki tartozások miatt. A forint leértékelése folytán a banki és gazdasági „spekulátorok” kezében vagyunk, politikai és jogi stabilitás mellett. A munkásság kiszolgáltatott helyzetbe került. Pedig tudomásul kell venni: munkahelyek nélkül nincs munkás és munkás nélkül nincs ország. Ezt vegye tudomásul a kormány is! Az ország, amely lemond vagy eladja energiáját, gyárait, földjeit, mezőgazdaságát, vagy politikai érdekcsoportok mozgatják vagy hátráltatják a működését. Az eredmény nem lehet másj mint a gazdasági válság. Megint és mindig a munkásságon verik el a port, de meddig préselhető? A munkásság, az ország érdeke az lehet, hogy olyan kormánya, vezetője legyen, aki létrehoz egy nemzetépítő államot, amiben a magyar munkás az elsődleges, a magyar vállalkozó, és nem a külföldi tőkés érdeke. Nemzetépítő államot! Népi demokráciát! Az a munkás, aki Magyarországon akar dolgozni, kapjon munkát, megélhetést, emberséget. Gyerekeinknek ne kelljen kényszerből külföldön dolgozniuk. A mezőgazdaság, az ipar, az energia a magyar munkás érdekét szolgálja. A magyar munkás nem koldus, nem nyomorék, dolgozik, ha hagyják. Ne csak a munkásosztály igya a levét a múlt, jelen tévedéseinek. Hanem szeretett pártjaink, kormányaink és dicső értelmiségeink is, akik ide juttatták országunkat, amiben vagyunk! HEGYI IMRE Idilli kép 3 főút mellett Kaposvár belvárosában, az Áchim András utcánál autózók nap mint nap szembesülnek ezzel a látvánnyal. Félve mutatjuk meg, mert attól tartunk, hogy a következő napokban nőnek a szeméthalmok, holott a park gondozásáért lenne érdemes idesietniük a városlakóknak Vigyázzon, kapitány úr! siófok A rendőrség épületében kellenek a kulturált körülmények Megdöbbenve olvasom, hogy fegyelmire számíthatnak a siófoki rendőri vezetők. Mindig elolvasom az újságot, így mondhatom: képben vagyok. Most úgy érzem, hogy a kapitányról szól az ügy. Őt szeretnék bűnbaknak beállítani. Nekem is volt személyes találkozásom egy bizonyos ügyben a kapitánnyal, aki nagyon korrekt, segítőkész és úgy ítéltem meg, hogy talpig tisztességes úri ember. Azt hiszem, ennek a bizonyos felvonulásnak semmi köze a veszprémi gyilkossághoz, hiszen itt semmi nem történt, amiért ilyen nagy port kellene verni. Mi nem vettünk észre semmit, az újságból értesültünk a történtekről. Fél év után fejét veszik a kapitánynak? Igaz, ez az ember nem univerzális, mint a Draskovics úr, hogy akárhová teszik, mindenhol megfelel, de nem ért semmihez. A siófoki kapitány igazi rendőr. Nézzék már meg az eredményeket is, hogy régen hol állt, és most mi van. A rendőröknek nagy tisztelőjük vagyok, hiszen vigyáznak ránk, végzik a dolgukat, még ha a feltételek nincsenek is meg hozzá. A mostani kapitány nem is akárhonnan jött: a paksi kommandósoknak volt a parancsnoka több évig. (Olvastam.) Tolnában nagyon elismert volt. Nem is tudom, mit keres itt egy komolyan felkészült rendőri vezető, ilyen lepusztult, elhanyagolt kapitányságon? Azt hiszem, a helyében meggondolnám magam, hogy ilyen vezetők mellett pátyolgatnám-e Siófokot? Itt volt már a mostani megyei vezető is kapitány. Ő mennyivel volt különb vagy jobb vezető? Vigyázzon, kapitány úr, nehogy az elődei sorsára jusson! (Nagy Zoltán) Ő is rendes volt. Késve értek a rendőrök? (a felvonulásra). Mi van az országos meg a megyei vezetőkkel, akik fél év után keresik a bűnbakot? Ők nincsenek elkésve? A siófoki emberek nem vakok, hiszen mindeni olvas újságot, néz televíziót és hallgat rádiót is. Jobb lenne, ha a siófoki kapitányság épületére fordítanának gondot, hogy a rendőrök, ha már kevesen is vannak, kulturált és nyugodt körülmények között dolgozhassanak, mert azért tudnak dolgozni, akár testi épségüket is kockáztatva. (Verekedés a Tescónál, ahol rendőrökre támadtak.) A RENDŐRÖK TISZTELŐJE SIÓFOKRÓL Hol vannak a nagyszülők, hol vannak a példaképek? Miért válnak depresszióssá a gyermekeink? Egy kaposvári nagymama (név és cím a szerkesztőségben) reagált a Figyeljünk a lila hajra! című jegyzetre. Kétunokás nagymama vagyok: az egyik 18 éves fiú, a másik 14 éves lány. A cikkben ezt olvasom: „A legfőbb gond, hogy a gyerekeknek nincs kivel megbeszélni a problémáikat: magukra maradtak”. Feltenném a kérdést: hol vannak a nagyszülők? Nekem a dédikém mesélt, nagymamám varázsolta a karácsonyokat. Igaz, együtt laktunk! Tapasztalatból és nagyon szomorúan mondom: most nem kellenek a nagyszülők. Még a gyerekem is azt mondja: ne tömjük a gyerekek fejét minden hülyeséggel, van elég tanulnivaló. Itt látom a bajt. A legtöbb gyerek csak a problémát hallja otthon, csoda, ha depressziós lesz? A kilátástalanságról beszél a szülő, a pedagógus, a média és mindenki ebben az országban. Hol vannak a példaképek? Valami itt nagyon elromlott, amit se én nagyszülő, se egy újságcikk nem igazán tud a helyére tenni. Kollégiumi nevelő barátnőm azt írja, hogy havonta van öngyilkosság,. kezelhetetlenek a főiskolások. Ők pedig tehetetlenek. Ez egy ördögi kör. Aki nevén nevezi a valóságot, azt ma megkövezik Bele-beleolvasok a Somogyi Hírlapba, hogy lehetőleg a „gyógyszerem ellenére felmenjen a vérnyomáson”! Mi „kisemberek”, kisnyugdíjasok, munkanélküliek, utcára- kerültek fel kell, hogy háborodjunk sok-sok dolgon! Elsősorban a „kettészakadt” ország gazdasági helyzetén. Pont ezért a meggondolatlan bevásárlóközponti építkezéseken, a gazdagokat szolgáló luxuslétesítményeken, a szemet gyönyörködtető, de lelket szomorító kaposvári „rózsadombokon”, az egy emberre jutó öt-hat állásokon, szemben a kátyús utakkal, a járda nélküli utcákkal, a város külvárosi elmaradásával, na és az időnként felkapott - ez országos jelenség is - ilyenolyan „kérdésekkel”! (Zsidókérdés, cigánykérdés, gyermekjogi kérdés...) Meg lehet nézni, mind visszafelé sült el. A média döbbentett rá a félrevezető cigánykérdésre. Na, és a magyar jog hiányosságaira! Nálunk a jog személyre, nem állampolgárra lett „kitalálva”. Sajnos a „kisembereknél” gyakran hamar születik határozat, bírói döntés, míg a gazdagoknál felmentések, magyarázkodások vannak. Ott nincs belső ellenőrzés vagy APEH-vizsgálat, elszámoltatás, gyors számonkérés, büntetés? Tessék csak átgondolni az utóbbi idők hallomásait a keresett milliárdokról, szemben a tyúkperekkel, néha 10-15 e- zer forint témakörben. Itt van bírói ítélet, ott késik! Mindenesetre fáj az utcára önhibájukon kívül kikerültek- nek, hogy nekik nem jár segély, de akik nem is akarnak, akartak dolgozni, esetleg „megélhetési bűntettet” követtek el, segélyekből külföldi kocsikkal száguldozhatnak. Miért kell az igazmondást támadni? Úgy látszik, aki nevén meri nevezni a valóságot, azt ma Magyarországon meg kell kövezni! Ja, és még egy! A magas szinten történt bevallásról. Mély részvétem „szegény-gazdagoknak”! Szégyellem magam helyettük. De ugye azért ne gyűjtsünk részükre, hogy az adósságukat tudják rendezni? Tehát, ha bírálunk, kritizálunk, a tények teljes kereszt- metszetében tegyük, azaz aki a-t mond, mondjon b-t is! BÁLINTNÉ CZINKA MÁRTA AZ MSZDP MEGYEI ELNÖKE A képviselők is mondjanak le jövedelmük egy részéről Negyvennégy év munkaviszony után mentem nyugdíjba, 22 400 forint havi nyugdíjat kaptam. Több újságban olvasom egyes képviselők véleményét, és a kormányét is, hogy „hozzányúlna” a nyugdíjakhoz. Tegye, de előtte végezzen felmérést, hogy ki jogosult nyugdíjra, és hogy egyesek milyen kapcsolatok révén lehetnek nyugdíjasok. Azonban nagyon bánt: a 25-30 éves parlamenti képviselők két-három havi juttatása több, mint az én éves nyugdíjam. A megválasztott ország- gyűlési képviselőknek meghatározott időt kell eltölteniük azzal, hogy képviselik a választóikat, akkor miért kapnak bizottsági tagságuk után is díjazást, hiszen csak a rájuk bízott feladatot látják el. Nagyon sokan vagyunk, akik munkaviszonyuk alatt alig hiányoztunk. A képviselők hiányzásra és kivonulásra is megkapják a juttatásukat. Ezt is rendezni kellene, tehát csak a munkavégzésük után járjon díjazás! Én lemondanék egyhavi nyugdíjam tíz százalékáról, ha ezt a képviselők is megtennék ezt jövedelmük tíz százalékáról. De ugyanezt javaslom minden állampolgárnak, akinek a jövedelme, illetve nyugdíja meghaladja a százezer forintot. EGY 74 ÉVES NYUGDÍJAS Megmutatják, mit nem szabad. Sok millióra bírságolhatták volna magukat az elmúlt években a balatonföldvári rendőrőrs munkatársai. Nem kizárt: a rend éber őrei a leggyakoribb szabályszegők itt. A kilencvenes évek elején épült rendőrségre ugyanis kizárólag „mindkét irányból behajtani tilos” táblán át vezet az út, amely mellett a rendőrautók napjában többször hajtanak el, ezt az épület előtt parkoló járművek is igazolják. Üzentem a postának, mert jobb szolgáltatást várok Sok bosszúságot okozott a posta, megkerestem a honlapjukat és üzentem nekik: - Tavaly február 27-én adtak fel címemre a marcali kórházból egy sürgősségi levelet. Március 3-án kaptam meg, még szerencse, hogy a behívó 4-ére szólt. Hogy miért lett az expresszből sürgősségi, szerintem az sem tudja, aki kitalálta (a lényeg, hogy borsos árat lehessen kérni érte).- A nyáron pénzt vártam. Otthon voltam, ám mégis a postaládámban találtam az értesítést: 17 óra után átvehetem. Lebringáztam a postára, vártam egy órát, amikor kiderült, hogy a postás még nem adta le. Visszafele találkoztam a buszmegállóban adminisztráló postásunkkal, akitől megkaptam a pénzt.- Február 13-án feladtam egy 4,2 küós csomagot egy Győr közeli faluba. 17-én még nem kapták meg. A csomagkereső oldal „nyomkeresőjében” sem találtam. Hogy működött a posta? 1957-ben a somogyi kis faluból Gyöngyösre vonultam be katonának. Anyám egy keddi napon sütött 30 mákos palacsintát, a Postás Pista bácsi a többi csomaggal együtt talicskával letolta a délutáni pesti vonathoz, mi szerda délután megettük a szinte még langyos finomságot. K. TÓTH JÁNOS KAPOSVÁR
