Somogyi Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

10 2009. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP XII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM MOZAIK ■Enissm Telt házzal futnak a magyar előadások TELT HÁZAS ELŐADÁSOKON szerepeltek magyar előadó- művészek a héten a New York-i Carnegie Hallban: kö­zönségsikert aratott kedden Roby Lakatos cigány hege­dűművész és zenekara, csü­törtökön pedig Eötvös Péter zeneszerző-karmester-zon- gorista. A Csordultig ma­gyar című évat| a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjé­vel szombaton nyílt meg. Provokatív kiállítás a Közel-Keletről IRÁNI PROSTITUÁLTFIGURÁK és félmeztelen férfiak ábrázo­lásai is láthatók a londoni Saatchi modern művészeti galéria legújabb kiállításán, amelynek a Közel-Kelet a té­mája. Charles Saatchi, a Bag­dadban született gyűjtő 19 művész 80 alkotását prezen­tálja: a művek a múltbeli és mai konfliktusok borzalmait ábrázolják, érzékeltetik az el­fojtott szexualitást, és foglal­koznak a nők helyzetével a muzulmán világban. Madonna Budapestre jön, vagy mégsem? egyelőre folynak a tárgya­lások arról, hogy Madonna nyári koncertturnéjába be­iktatnak egy budapesti idő­pontot is - közölte a Live Nation Hungary ügynök­ség, miután az énekesnő weboldalán a Sticky and Sweet Tour idei helyszínei között feltüntették a magyar fővárost is. Elképzelhető, hogy fellép nálunk Bruce Springsteen ismét turnézik BRUCE SPRINGSTEEN The Working On a Dream című, napokban megjelent albu­mával rövidesen világ körüli turnéra indul, ám Magyar- országot kihagyva, csak Bécs- ben lép fel. Az idén 60 esz­tendős Boss (Főnök) 13 szá­mot tartalmazó lemeze a hat­vanas évek zenei örökségé­ből merít. A több mint negy­ven helyszínt érintő észak­amerikai és európai koncert­körút a kaliforniai San Jóséból indul április l-jén. Diana a palotanegyedben élet Amikor a herceg megkérte a kezét, nevetőgörcsöt kapott Diana híres portréja és tiarája is látható a budapesti kiállításon Aki szereti Diana herceg­nőt, menjen el a róla szóló kiállításra. Aki nem szereti, az is. Nem csak mert az ék­szerek és a ruhák csodála­tosak. Hanem mert egy em­ber sorsa mindig érdekes. Rados Virág Ki volt Diana hercegnő? Ma már nehezen lehet a legendát és a va­lóságot szétválasztani. Tündéri tünemény, akit a rideg udvar nem értett meg? Független nő, akit kalickába zártak? Öntörvé­nyű egyéniség, aki képtelen volt alkalmazkodni a tőle elvárt sze­repkörhöz? A kiállítás (Diana: a celebration - Feleség, anya, her­cegnő, legenda) felvillantja eze­ket a kérdéseket, de nem akarja őket szájbarágósán megválaszol­ni. Hiszen Diana talán épp azért lehet milliók kedvence ma is, mert alakja olyan sokszínű. A budapesti Károlyi-Csekonics Rezidencia gazdagon faragott, vö­rös szőnyeggel borított lépcsőjén akár a hercegnő is fellépkedhetett volna. Az első teremben az arisz­tokrata Spencer család felmenői fogadnak, azé a famíliáé, amely­nek Diana a sarja volt. Az egyik fényképen a kastélyfalakról büsz­kén tekintenek le az előkelő höl- J gyek és urak. A nézelődőhöz a | testvér szól, Diana bátyja, a ván- 3 dorkiállítás megálmodója. „Má- * morító kifinomultsága és őszinte £ közvetlensége sajátos keveré­kével lenyűgözte a világot” - írja a hercegnőről. A „kislány Diana” szobában ál­landó vetítés zajlik. A vásznon fű­ben ugrándozó csöppség, hintá­zó, bicikliző, tevegelő kislány. A filmeket a hercegnő apja készí­tette, lelkes amatőr filmes és fo­tós. Az egyik tárlóban porcelán­nyúl, sün, teknőc, mackó r Diana élete végéig gyűjtötte őket. Mellet­tük szteppcipők, amelyek órákig kopogtak a kastély padlóján. És balettcipellők is. Tulajdonosuk hiába imádott táncolni, túl ma­gasra nőtt a profi balerinasághoz. Névjegy DIANA FRANCES SPENCER WALESI HERCEGNÉ AZ angliai Sandringhamben született 1961. július l-jén. BRIT ARISZTOKRATA Család sarja, őseit a 14. század ele­jéig lehet visszavezetni. NÉGY LÁNYTESTVÉR közül a legfiatalabb, szülei elváltak. Londonban, saját lakásban él 1981-ig, kisegítő tánctanár, takarít, pincérkedik, segéd­óvónő, bébicsősz. CHARLES walesi herceggel 1981-ben kötött házassága a 90-es évekre széthullik, kölcsö­nösen megcsalják egymást, 1992 végén szétköltöznek. 1997. augusztus 31-én életét veszíti egy autóbalesetben Párizsban szeretőjével, az egyiptomi Dodi al-Fayeddel. A 19 éves Diana, amikor a 32 éves Charles herceg megkérte a kezét, nevetőgörcsöt kapott. Az esküvői ruhaköltemény azonban már maga a komolyság. A nyolcvanas évek puffos ujjai, a magasan záródó nyak ma már kissé ódivatú, ám egy Hamu­pipőke számára tökéletes. Diana nem akarta, hogy divat­babaként kezeljék, de azért imá­dott öltözködni. Hát nem min­den nő így van ezzel? Még akkor is, ha a többség nem engedheti meg magának a gyöngyös selyemzsorzsett estélyit vagy a neccuszályos, lila Versacét. De hogy nem divatbaba volt, arra a következő szoba a bizonyí­ték. Diana, a jótékonykodó ko­rántsem ragaszkodott ruháihoz. Sőt. Vilmos fia javaslatára 1997- ben hetvenkilencet árverésre bo­csátott New Yorkban, és a 3 és fél millió fontos bevételt AIDS-bete- geknek ajánlotta fel. Támogatta a rákosokat, a hajléktalanokat, a leprásokat, a taposóaknák áldo­zatainak gyermekeit is. A temetésének szentelt, utolsó szobában Elton John híres dala szól, amelyet a halott hercegnő emlékére énekelt. Gyertya a szélben - Candle in the Wind. Cipőlázban ég az egész Közel-Kelet hős Kiállítást és szobrot ihletett a George Bush felé repülő iraki lábbeli Festmény, szobor, fénykép, de mindenekelőtt sok-sok cipő - ez az, amit látni lehet egy kairói ki­állításon. Ihlető forrásuk az a ci­pő, amely decemberben repült George Bush akkori amerikai el­nök felé utolsó iraki látogatásá­nak sajtótájékoztatóján. Megdob­ni valakit cipővel - súlyos sértést és megvetést jelent az arab kultú­rában. A 29 éves újságíró börtön­be került, akár 15 évet is kaphat. A kairói Ibdaa galériában látha­tó tárlaton húsz egyiptomi mű­vész vesz részt. A látogatók a be­járatnál egy nagyméretű, papír­ból készült, rikító színű, tűsarkú cipőt kapnak, amelynek belsejé­ben, apró harisnyák között csúsz­káló alakok láthatók. A kiállítás fő Ramazan Baydan török cipőgyáros a repülő cipő másolatait gyártja helyén egy rózsaszín hátterű kép vonja magára a figyelmet, amelyen egy Muntaszir az-Zaidi - a Busht megdobáló újságíró - feliratú, igen modern vonalú cipő látható. Alkotójuk, Hani Rased szavai sze­rint a „nemzetközi közvélemény­kutatások egyöntetűen megálla­pítják, hogy 2008 legfontosabb eseménye az-Zaidi cipődobálása volt”. „A cipő az ellenállás jelképe lett, a világ áldozataiban az el­nyomókkal szemben élő harag ki­fejezőeszközévé változott” - mondta az egyik művész. Ezért is avattak egy bronzcipőt ábrázoló, hatalmas szobrot az ira­ki újságíró tiszteletére Tikritben, Szaddám Húszéin volt iraki dik­tátor szülővárosában. ■ FILMSAROK Katarzis premier plánban NÉHÁNY NAPPAL AZUTÁN, hogy George W. Bush ki­költözött a Fehér Házból, hajlamosak vagyunk azt gondolni: ennél mélyebb­re nem süllyedhet az ame­rikai elnöki poszt renomé­ja. Mielőtt azonban ideá­lis, vagyis hosszú távú memória nélküli választó­vá válnánk, emlékezzünk Richard M. Nixonra! Az elnökre, aki annyit adott a világnak, hogy ma minden politikai botrányt „gate” utónévvel látnak el - felidézve a Nixon lemon­dásához vezető Watergate- ügyet. Arra az „államférfi­ra”, aki a vietnami háború legmélyebb poklába vezet­te népét, amelytől talán soha nem fog felmentést kapni. RON HOWARD RENDEZŐ (Egy csodálatos elme) és Peter Morgan drámaíró (A királynő) sem adja meg ezt a 15 éve halott politi­kusnak. Frosl/Nixon című, az elnök lemondá­sakor elmaradt bocsánat­kérést kicsikaró interjúról szóló filmjük mégsem Nixon keresztre feszítése. Két, látszólag teljesen el­térő jellem, a ficsúr és az embergyűlölő párbaja pereg előttünk a jól is­mert végkifejletig, amikor a tévériporter - megírva a médiatörténet róla szóló fejezetét - maratoni be­szélgetésük végén nem kerekedik felül a végtele­nül dörzsölt, ámde végle­tesen meghasonlott politi­kuson. MORGAN A DRÁMÁJÁBAN két, a porból a csillagokig emelkedett, ámde hír­nevük átkát hurcoló tehet­ség portréját vázolta fel, a főszerepekben - a színpad után a filmben is - Frank Langellával (Richard Nixon) és Michael Sheennel (Dávid Frost). Hollywoodnak azonban ennyi nem volt elég. Az hagyján, hogy a film nagy részében irtózatos mennyiségű, többnyire teljesen fölösleges ember lepi el a vásznat, de sok­szor az az érzésünk, mindjárt megjelenik a rendező is a sarokban, és jól artikulálva kiszól: „ér­titek, ugye, most éppen mit akartam mondani?” MINDEZEK ELLENÉRE a Frost/Nixon magával ragadó dráma: a katarzist meg is adja, a feloldozást azonban a történelemre hagyja. ■ Gyükeri Mercédesz Frost/Nixon (Feliratos, amerikai-angol- francia film, 122 perc - UIP- Duna Film) rendezte: Ron Howard i

Next

/
Thumbnails
Contents