Somogyi Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-09 / 33. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. FEBRUÁR 9., HÉTFŐ FARSANG 13 dorottya-napi farsang Az idén immáron harminckettedik alkalommal rendezték meg Kaposváron a télbúcsúztató felvonulást, melyet anno Csokonai Vitéz Mihály is megénekelt n nívós műsorok, idegborzolo arak- Elfújja a jufimat a szél!- kapaszkodott kétség- beesetten a sapkájához tökéletesen passzoló nyu­szis léggömbhöz az elöl némiképp foghiányos kis­lány a kaposvári művelő­dési ház előtti téren. Vas András Édesanyja megpróbálta megelőz­ni a közelgő katasztrófát, s gyors hurkot varázsolt a madzag végé­re. Egyfelől várható volt ugyanis, hogy az elszálló lufi óriási törést okoz a gyermek eddig láthatóan tökéletes szombati hangulatában, másfelől a héliummal töltött mű­anyag nyúlforma az eszmein túl komoly anyagi értékkel is bírt, hiszen korábban a sétálóutcá­ban ezernyolcszáz forintért cse­rélt gazdát... Az árral persze csak később szembesültünk, először ugyanis a kislányt és a levegőben terjen­gő fiiatokat követve a megyehá­za elé igyekeztünk. Az utolsó da­rab farsangi fánkra érkeztünk, pocakos, mackófelsős férfi gyö­möszölte a szájába, s láttunk egy fél kókuszos tekerccsel elmasí­rozó kócos kiskölyköt is. Erről le­maradtunk, konstatáltuk, alig két óra alatt az utolsó morzsáig elfogyott az amúgy nem kis fel­hozatal a kaposvári Dorottya-na­pi farsang szombati Süti-karne- válján. Az elégedett arcokat fi­gyelve kiderült, hogy értő-ügyes kezek nagy sikerrel varázsoltak különféle finomságokat teljesen hétköznapi alapanyagokból. A nyuszilufi nyomán így hát a művelődési ház felé indultunk, s az emeletre érve úgy tűnt, Ka­posvár összes tíz éven aluli gye­reke összegyűlt a nagyterem­ben. Ahol játszó- és táncház vár­ta az apróságokat: készíthettek álarcot, kalapot, farsangi masz­kot, süveget, koronát, a kevésbé ügyesek mesefigurákat színez­tek, a bevállalósabbak pedig sor­ban álltak kifestetni az arcukat Megannyi tigris, királylány, he­gyes bajszú huszár flangált fel s alá, miután ötszáz forinttal meg­csapolta a szülői pénztárcát. A leleményesebbje még a kinti sü­ti maradékát majszolta, az éhe- sebbje gigantikus karéj, lila­hagymával megpúpozott zsíros kenyerekkel rohangált - szüleik csak reménykedtek, hogy nem esés lesz a kajlaság vége, s a zsí­ros deszka sem végzi a ruha va­lamely igencsak látható helyén. Akkurátusán szétkenve persze... Megnyugodni viszont csak ak­kor sikerült nekik, amikor cse­metéjük végre táncolni indult. Mert a bál is állt benn, apró nép­táncosok forogtak a terem köze­pén, mutatva az alaplépéseket A gyermekesek szerencséjére az Európa parkban a Szele- burdi meseszínház tartott gye­rekelőadást, mely nemcsak hogy lekötötte a kicsiket, de azonnal amatőr színészeket varázsolt a vállalkozóbb szel- leműekból Nem sokkal ké­sőbb aztán már a Kossuth té­ren is állt a bál, néptánc- és hagyományőrző együttesek ropták az egyre csak sokasodó érdeklődők nagy örömére. az érdeklődőknek, akik közül egyre többen álltak a táncosok közé - fél óra múltán legalább úgy csattogtatták utcai cipőjük felett a farmerszárat, mint az inges-gatyás-csizmás kis profik. Bár Dorottyának és a Karne­vál Hercegének érkezését csak nem sokkal sötétedés előttre ígérte a forgatókönyv, a sétáló­utcán a kirakodóvásárnak kö­szönhetően már órákkal koráb­ban hatalmas tömeg hömpöly­A HANGULATON az sem rontott, hogy mind többen pillantgat- tak idegesen az ég felé az egyre komorabban vonuló fel­hőket tanulmányozva, s fo­hászkodtak, nehogy valami­lyen ünneprontó februári eső elmossa a felvonulást, a Karnevál Hercegének és Dorottyának hintós bevonu­lását, no és az éppen sötéte­désre időzített télűző deda- bábu-égetést. gött. Megannyi kézműves kínál­ta áruját: szőttesek, faragvá- nyok, fazekasok keze munkái, házi kötésű ruhák között újra és újra édességárusokba botlot­tunk, akik közé láthatóan nem gyűrűzött be a gazdasági válság. A szokásos drazsék, gumi- és szőlőcukrok, kókuszrudak tíz dekájáért minimum négyszáz forintot kellett leszurkolni, ha­sonló mennyiségű aszalt gyü­mölcs vagy törökméz pedig fél­VÉGIGNÉZVE A FARSANGOLÓ­KON, igaza lehetett Temesvári Pelbárt ferences szerzetesnek - köszöntötte a tavalyinál az eső ellenére is jóval nagyobb tömeget az alig egy hete mű­tőit, még lábadozó Szita Ká­roly polgármester -, aki öt­száz évvel ezelőtt azt írta: ilyenkor a pokol összes ördö­ge kimenőt kap -, majd hoz­zátette, ezt a most tapasztalt örömet, jókedvet kell megtar­ezerbe került. Ennek tükrében már igazából meg sem lepőd­tünk - bár azért elborzadtunk -, például az igencsak illatos és érett kecskesajtot is kínáló csa­lád száz forint híján hatezerre taksált szürkemarha-szalámiját látván. Ugyanők kétezer-öt­százért mérték a mangalica­májas kilóját, s négyszázért ad­tak egy szelet, szintén a szőrös disznóból készült tepertővel meghintett kenyeret tania a kaposváriaknak az egész esztendőre. RÖPKE BESZÉDE VÉGÉRE any- nyira elcsendesedett az égi ál­dás, hogy a korábban abba­maradt táncosprodukciók be­mutatására is lehetőség nyűt, végül a sötétedéssel egy id& ben - ha kissé nehezen is, de - meggyújtották a deda- bábukat. KAPOSVÁR SZOMBATON elbú- csúztatta a telet. Velük szemben folyamatosan sistergett a héliumospalack - a kisgyerekes szülők nagy bánatá­ra. A hagyományos gumialapú lufikukacok, -nyulak és -göm­bök - melyek nem is oly rég az ünnepi összejövetelek általános, alapvető s bárki számára köny- nyen hozzáférhető kellékei vol­tak - mérettől függően öt- és hét­száz forintért keltek el, a moder­nebb, fényes műanyagból ké­szült dizájnosabb darabok 1400 és 1800 forintot kóstáltak. A gye­rekek viszont nem az árakat, csak a felhozatalt nézték, és bi­zony nehéz elmagyarázni egy kölyöknek, hogy a lufi, a török­méz, a maréknyi fonalmaradék­ból összecsomózott ezerkétszáz forintos „puli” és az egész napot az asztalon töltött perec árából simán meglenne a vasárnapi családi ebéd, tenyérnyi szelet rántott húsokkal, s még desz- szertre is futná... Az árak mellett az időjárás miatt bosszankodtak a sétálók és a főtéren fellépő tánccsopor­tok: mielőtt még igazán bemele­gedhettek volna a fellépők, el­kezdett előbb csak csepegni, majd amúgy ősziesen szakadni az eső, így hát félbe kellett szakí­tani a főtéri bemutatókat Az ér­deklődők nagyobb része kitar­tott, kisebb része az égi áldás elől menekülve hazaindult, vagy a főtéri hotel teraszai alatt kere­sett menedéket, s még keveseb­ben voltak, akik kihasználva a hirtelen jött szünetet, felesen­ként hatszáz forintos pálinkával akarták átvészelni a zimankót. Jóval többen figyelték az apró, ám fedett színpadon igencsak nívós műsorral kirukkoló So­mogy Zenekart, mely szinte ész­revehetetlenül hidalta át a gyors szervezési változtatások okozta műsorhiátust. Az eső miatt ha­marabb indult el a farsangi kara­ván is, melyet a Fekete Hollók Lovagrend vezetett fel. Utánuk jött a Fekete Sereg, aztán a ka­posvári iskolák következtek, majd a mindenféle maskarás fel­vonuló. Csakhamar feltűnt a Karnevál Hercege és Dorottya is, akik, mielőtt elfoglalták helyü­ket a színpadon, körbekocsikáz- ták a fél várost. A farsangolók nemcsak a te­let, az esőt is legyőzték... Nívós kísérő programok szórakoztatták a kicsiket A pokol összes ördöge kimenőt kapott Az eső ellenére is kiváló volt a hangulat a farsangon Ha minden igaz, bottal üthetjük a tél nyomát... Dorottya és a Karnevál Hercege az esti bál előtt körbekocsikázott a városban A hagyományoknak megfelelően a farsangi felvonuló-karaván a főtéren szórakoztatta a kaposváriakat @ KÉPGALÉRIA: WWW.SONUNE.HO

Next

/
Thumbnails
Contents