Somogyi Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám

2009., FEBRUÁR 8., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Magaskultúra, magas árakkal kapós! farsang Az eső ellenére is tömegek várták Dorottyát és a Karnevál Hercegét Dorottya és a Karnevál Hercege körbehintózták az egész kaposvári belvárost, mielőtt a főtérre érkeztek, ahol maskarások hada várta őket @ KÉPGALÉRIA WWW.SONUNE.HD sőbb a főtéren is megkezdődött a vigadalom. Néptáncosok és ha­gyományőrzők ropták az érdek­lődők nagy örömére, s a hangu­laton az sem rontott, hogy mind többen vizslatták az eget, ne­hogy az ünneprontó februári eső elmossa a felvonulást. A röpke fohászok nem találtak értő fü­lekre, hamarosan elkezdett sza­kadni az eső, így félbe kellett szakítani a főtéri bemutatókat. Sok érdeklődő is hazaindult, a helyszínen maradtakat a So­mogy Zenekar szórakoztatta. Hogy felgyorsítsák a műsort, el­indult a farsangi felvonulás, s a továbbra is csepergő eső miatt hamarabb érkezett meg a Karne­vál Hercege és Dorottya is. Miu­tán elfoglalták helyüket a szín­padon, az alig egy hete műtött Szita Károly polgármester üdvö­zölte röviden az esőben is kitar­tó - s az előző évinél jóval na­gyobb - tömeget. Beszéde végé­re annyira elcsendesedett az égi áldás, hogy a korábban abbama­radt táncos produkciók bemuta­tására is lehetőség nyílt, végül a sötétedéssel egy időben meg­gyújtották a dedabábukat. Ka­posvár elbúcsúztatta a telet. Az utolsó darab farsangi fánkra érkeztünk, poca­kos, mackófelsős férfi gyö­möszölte éppen nagy élve­zettel a szájába, s láttunk egy fél kókuszos tekercs­esei a papírtálcáján elma­sírozó kócos kiskölyköt is. Vas András Alig két óra alatt ugyanis az utol­só morzsáig elfogyott az amúgy nem kis felhozatal a megyeháza és a művelődési ház között felál­lított sátrakból. A hagyományos kaposvári Dorottya-napi farsang szombati nyitányaként ugyanis Süü-karneválra gyűlt a nép, s fi­gyelte, miféle finomságokat lehet kikerekíteni lisztből, cukorból, to­jásból, no és néhány ízesítésként szolgáló adalékból. Az Együdben játszó- és tánc­ház várta az apróságokat: készít­hettek álarcot, kalapot, farsangi maszkot, süveget, a kevésbé ügyesek mesefigurákat színez­hettek, a bevállalósabbak pedig sorban álltak kifestetni arcukat. A sétálóutcára a kirakodó vá­sár csalta a kaposváriakat: meg­annyi kézműves kínálta áruját, szőttesek, faragványok, fazeka­sok keze munkái, valódi házi fi­nomságok - köztük a meglehe­tősen karcos árú, kilónként 5900 forintos szürkemarha sza- lámüg - kellették magukat, no és a vásári hangulat elengedhe­tetlen kellékeként a cukorka és lufi árusok. A sokgyerekes csa­ládok nagy bánatára. Mert ilyen­kor nehéz nemet mondani a kö­töknek, hogy kicsit sok félezer forint tíz deka törökmézért, s az apróságok azt sem értik, hogy 1800 forint még egy delfines lu­fiért is kimeríti a rablás fogalmát. Amilyen nívós kultu­rális programok várták az ér­deklődőket - ingyen és bérment­ve... -, olyan pénztárca-apasztó árakkal dolgoztak az árusok... Nem véletlen, hogy sok szülő felsóhajtott, amikor az Európa parkban a Szeleburdi meseszín­ház gyerekelőadása elvonta a ki­csik ügyeimét, s nem sokkal ké­% Az hirtelen jött eső után, ha nehezen is, de sikerült meggyújtani a télűző dedabábukat Egység és nem kétség A lényegesben egység, a lényeg­telenben szabadság, de minde­nekben szeretet legyen - így fo­galmazott egykoron Augastinus. Bölcs mondása ma is aktuális, és kiváltképpen ökumenikus rendezvényeken nyer értelmet. Krisztus személye a legfonto­sabb valamennyi félekezetben. Minden szabad, de nem minden használ - halljuk Pál apostol szavait. Szabad, sőt kell is az embernek a másikat megérteni, egymásnak megbocsájtani, to­vábbá Krisztus megbékéltető szeretetének eszközövé lenni. Jézus a benne bízók egységéért imádkozik, azért, hogy egyek le­gyünk, amint Ő egy az Atyával. Megosztott világban, sajnos megosztott az emberiség. A bűn elválaszt minket Istentől és egy­mástól. Az egységet Isten a Szentlélek és az ige által mun­kálja közöttünk Megbecsülés, szeretet, összetartozás - mennyi­vel szebb szavak, mint a széthú­zás, elfordulás, a torzsalkodás. Egyetemes imahetet tartottak megyeszerte. A legfontosabb megtalálni az egységet Krisztus követésében, szeretetben elfogad­ni egymást, és a másik tanítása­it tiszteletben tartani. Isten célja: szétszórt nyáját összeterelje, né­pét egységben tartsa. Nekünk csak fel kell ismerni hangját és követni. Ha közeledünk Jézushoz és egy­máshoz, ha engedelmeskedünk parancsának, akkor mind job­ban formálódik Krisztus teste, az egyház. ■ Gamos Adrienn A több - üdvtörténeti szem­pont®! jelentősebb - egy­házi ünnepeinkre felkészítő böjti gyakorlat eleinte egyál­talán nem volt szokásban. A húsvételői böjt is kezdet­ben csak két napra, nagy­péntekre és nagyszombatra korlátozódott. JÁNOS református lelkész írja Somogy blogját a Sonline.hu-n KATTINTSON BÁNK! A patalomi kórus vezetőjéről mintázta az egyik babát a babái mindig vele vámnak Kiállítóhelyet keres, közszemlére tenné kétszáz darabos gyűjteményét Bér Ferencné A patalomi Bór Ferencné több mint harminc éve “babázik”. A mintegy kétszáz darabos gyűjte­ményét közszemlére tenné már, ha lenne valahol egy erre alka­lmas bemutató hely. Pólyásbaba bölcsőben, meny­asszony, parasztlány, úttörő egyenruhás kisfiú, a közös ben­nük, hogy mindegyiket a 74 éves Bór Ferencné Irénke öltöz­tette. Háza szűk kis előtérben ülnek, állnak takaros sorban egymás mellett a babák. A ba­baruha varrást egy tragédia előzte meg.- Amikor a fiam meghalt, a férjem javallottá, hogy csináljak valamit, mert megbolondulok - emlékezett Irénke. - Amikor meg már nagybeteg volt a papa, azt mondta: mama, elmegyek én ebből a házból, de te nem maradsz egyedül, itt lesznek veled a babák. Van is egy ba­bám, amit róla neveztem el, mert hasonlított hozzá. Az ő kedvenc babája nincs ide kirak­va, az velem van. De öltöztettem babát a patalomi népdalkor népviseletébe is. Őt a kórus ve­zetőjéről Kakas Feriről nevez­tem el. Róla is mintáztam. Még a hetvenes években a szövetke­zettől jutalomúton Leningrád- ban jártam, onnan három babá­val tértem haza. Azoknak is új ruhát varrtam. Csak ránézek a babára, aztán már látom is, hogy milyen ruhát készítek ne­Csak ránéz a babára és már látja is, milyen ruhát készít neki ki. A mai napig veszek babát, meg kapok is. Legutóbb Mexi­kóból. Nagyon sok pénzt költöt­tem rájuk, ez az egyetlen örö­möm. Irénke nénit már kisiskolás korában elbűvölte a varrógép, a varrás. Szíve szerint állandóan csak a gépnél ült volna, de a sorsa másként alakult.- Édesanyám nagyon szépen varrt. A nagykabáttól kezdve mindent megcsinált. Én meg alig vártam, hogy menjen el a géptől és odaülhessek. Aztán nem lett belőlem varrónő, a té- eszben dolgoztam. Nem olyan időket éltünk, hogy szabadon lehetett volna választani. Nyol­cán voltunk testvérek, hamar dolgozni kellett. Azért mindent megvarrtam a családnak, a szomszédságnak. Van egy első osztályos kisunokám; érdekes, hogy soha nem nyúlt a babáim­hoz. Egyre gyűlnek a babák a kis patalomi házban. Bór Ferencné egy alkalmi kiállításon be is mutatta kincseit, ám szívesen odaadná a falunak a gyűjte­ményt, ha találnának egy alkal­mas kiállítóhelyet. - Ha fontos ember érkezik a faluba, azt el­hozza hozzám a polgármester, hogy nézze meg a gyűjteményt. De ez nem megoldás. Talán még a falu nevét is öregbítené, ha lenne itt egy állandó kiállítás. ■ F. Szarka Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents