Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-07 / 5. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 7., SZERDA SOMOGYORSZAG KINCSEI 11 néphagyomány A somogyi népi kultúra saját kedves örökségünk, ami átörökítendő. A határon túl irdatlan mennyiségét találjuk annak, amit egyszerűen csak úgy hívnak: magyar népművészet CIFRA VISELET SZÍWEL-LÉLEKKEL Népi hagyományaink ta­nulmányozásával és gyűj­tésével sietnünk kell, hi­szen e hagyományok nagy része máris a múlté. F. Szarka Ágnes HORVÁTH-BÉRES JÁNOS: - A so­mogyi néphagyományok évszá­zadok tapasztalatai alapján ala­kultak ki. Meg kell őket őrizni, ha még lehet. Ezek a hagyomá­nyok falun még fellelhetők, de a városi emberek számára telje­sen elvesztek. A mai kornak jobban megfelelő szokásokat veszünk fel és hagyományokat teremtünk, s ezzel szinte elfe­lejtjük a múltunkat. A magyar népiség iránti érdeklő­dés nálunk is már a XVIII. szá­zad vége felé megkezdődött, de egyelőre inkább csak politikai­társadalmi, illetve nyelvi, irodal­mi szempontból, valamint a ru­házkodás terén. Megindult a ma­gyar népköltés alkotásainak gyűjtése, tanulmányozása, és műirodalmunk is mind gyakrab­ban merítette tárgyát a nép köré­ből, a népi életből. E népies iro­dalom azonban sokszor hazug romantikával teljesen ferde ké­pet ad a magyar népről, annak életéről. A szabadságharc leveré­se után az elnyomatás ellenhatá­saként csak fokozódott a népies irányzat irodalomban, viselet­ben, táncban, dalban egyaránt. A tárgyi néprajz terén a rendsze­res vizsgálódások a múlt század vége felé kezdődnek, amikor 1889-ben megalakul a Magyar- országi Néprajzi Társaság. Akkor már érezni lehetett, hogy letűnik egy kor. Társadalmi, gazdasági átrendeződés elején voltunk, el­indult egy más folyamat. Ipari forradalom, ahol a gyári termé­kek előtérbe kerültek a kézmű­iparral szemben. A hosszú évszá­zadok alatt megőrzött darabokat menteni kellett. Voltak családok, ahol a dédszülők, nagyszülők tárgyait, tárgyegyütteseit meg­őrizték. Ezek közül került na­gyon sok a múzeumba. A So­A fiatalokon múlik, hogy elfelejtődnek vagy tovább élnek hagyományaink. A művészeti iskolák, egyesületek működése lehet a jövő záloga mogy megyei muzeum néprajzi anyaga ma már a tizenötezer da­rabot is meghaladja. Népi hagyományaink rend­szeres, tudományos vizsgálata azonban igazi lendületet a Tria­non utáni évtizedek alatt vett. Megindult a szinte szenvedélyes „falukutatás”, főleg a fiatalabb nemzedék körében. A népi hagyományok nem ál­talánosak a magyar nép köré­ben. Ami egy helyen közismert, ősi hagyomány, más tájon eset­leg teljesen ismeretlen, gyökér- telen. A parasztság mindig élén­ken érdeklődött az urak élete, szokásai iránt, ezek a nép szá­mára mindig a szebbet, jobbat, előkelőbbet, kívánatosabbat képviselték, így az úri osztály dí­szítőművészetét eltanulták az urasági házak szolgálói, majd tő­lük néhány évtized alatt az egész falu. Ugyanígy hordta szét a cselédség az uraságnál hallott dalokat, meséket, mondákat, anekdotákat, amelyek a nép Turisztikai program lett az újkori hagyományteremtés kapitány Orsolya, a megyei mú­zeum néprajzi osztályának veze­tője szerint a falusi közösség, a paraszti társadalom hagyomá­nyokon alapult. A tudást nemze- dékről nemzedékre örökítették át Ezen az áthagyományozott tudáson alapszik a paraszti tár­sadalom. A paraszti kultúrában semmi nincs öncélúan. Kiala­kult a rendszer, mindennek je lentése és mindenkinek feladata van. Mára eltűnt a fonó, a ku- koricafosztás és sok egyéb kö­zösségi munka. A települések életében meglevő egyensúly fel­bomlott Ma már a hagyomány annyit jelent, hogy egy rendez­vény lesz jövőre is. Hagyomá­nyok teremtődnek ma is, de jő val szőkébb körben, és szinte tu­risztikai programmá válnak És csak addig mozgathatóak, amíg pénzt tudnak hozzárendelni Kapitány Orsolya: az utolsó pillanat­ban gyűjtjük össze népi örökségünket száján bizonyos változatban fennmaradtak akkor is, amikor az úri családok már elfelejtet­ték. Ősi eredetűek a pásztormű­vészetünkben található egyes díszítőelemek, a szarufaragá­sok, lopótökkarcolatok egysze­rű, mértanias vonalakból álló motívumai. Általában az ősi mo­tívumok egyszerűek. A magyar, így a többféle so­mogyi népviselet legtöbb darab­ja sem tekint vissza oly ősi múlt­ra, mint azt a laikus közönség A dámák diadala a MAGYAR felvilágosodás vi­lágirodalmi rangú, Róbert Bumshöz fogható költője, Csokonai Vitéz Mihály So­mogybán vendégeskedve, 1799 telén vetette papírra fur­csa vitézi versezetét Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon címmel. A farsang vízkereszttől a húsvétot meg előző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. általában hiszi. A magyar népvi­seletnek a XIX. századot meg­előző időből származó tárgyi emlékei egyáltalán nincsenek, régebbi ábrázolások, leírások is alig maradtak fenn. A mai bő gatya is csak a múlt század kö­zepe óta ismeretes. A pruszlik a XVIII. században került hoz­zánk Nyugatról, és a múlt szá­zadban öröklődött az úri osz­tályról a népre. Tehát nem ősi, eredeti ruhadarabunk. A pa­raszti kultúrában az ünnepi da­rabok sokkal díszesebbek és drágábbak voltak. Egy szűrért vagy csizmnáért jelentős össze­get kért a mesterember, aki el­készítette. Ezeket a fiatalabbak örökölték, meg-őrizték, megbe­csülték. Természetes azonban, hogy elsősorban az egymással szorosabb kapcsolatban élő né­pek mutatnak nagyobb hasonló­ságot hagyományaik tekinteté­ben is. Népi hagyományaink ta­nulmányozásával és gyűjtésével azonban sietnünk kell, hiszen e hagyományok nagy része máris a múlté, megszűnt élő hagyo­mány lenni. máj PÉTER: - Somogynak sze­rencséje van, hiszen páratlan értékekkel rendelkezik, párat­lan kincsek halmozódtak fel. Csak néhány példát kiragadva akár a néptáncra, népzenére, a szőttesekre, ruházatra, népi fa- és csontfaragásokra gondolunk. Ezek az értékek soha, sehol, semmivel nem pótolhatók. Aki ismeri a múlt értékeit, annak van és lehet jövője. csórsz KLÁRA: - Somogy nép­rajza, néphagyománya elsősor­ban azért kincs, mert a mienk. A somogyi néptáncmozgalom kiemelt értéket képvisel a tár­gyi népművészeten kívül. Sze­rencsére vannak még őrzői, akik fontosnak érzik megmu­tatni tudásukat. Egyre több fia­tal kapcsolódik be a mozga­lomba, tanulja újra a talán már feledésbe menő lépéseket. Meséket karcol csontra Gosztonyi Zoltán indíttatás Édesanyja történetei ihlették a későbbi míves faragásokat A legrégebbi szobor, a Gugyuló Jézus Fát, csontot és szarut farag Gosztonyi Zoltán. Szinte nincs olyan népművészeti kiállítás, ahol ne találkoznánk alkotásaival.- Falusi gyerek voltam, ahol természetes volt, hogy van bics­kánk, botunk, tudunk csúzlit fa­ragni, kardot, íjat készíteni - emlékezett Gosztonyi Zoltán fara­gó iparművész. - Édesanyám pedagógus volt, népi táncot okta­tott, énekkart vezetett, és gyö­nyörűen mesélt. A Somogy Tánc- együttesnél eltöltött évek pedig elmélyítették mindezt. A vérem- e be ivódott a népi kultúra ismere- | te, szeretete. Valamikor a műve- | lődési házakban olyan emberek | dolgoztak, akik kötődtek a tánc- e hoz vagy a népi kultúra valame- Gosztonyi Zoltán: a faragásokhoz meséket, történeteket találok ki lyik másik ágához. Működtek fa­ragó szakkörök is. Szőke Pista bácsi, Varga Laci bácsi amellett, hogy a népművészeti szövetke­zetnek dolgoztak, éreztek arra indíttatást, hogy felkarolják az iíjúságot Hozzájuk bármikor le­hetett tanácsért fordulni. Az ele­jén még meg-megremegett az ember keze, elcsúszott a véső, de az eltelt évek alatt az ember ke­zébe rögzültek a mozdulatok. Ma már hozzám jönnek taná­csért a fiatalok, és próbálom át­adni a tapasztalatokat. Rend­szeresen zsűriztetem a munkái­mat, kell a visszajelzés, hogy jó úton járok-e? A zsűri bizonyos fokig mederbe tereli az ember munkáját. Kaposvár legrégibb szobra az 1721-ből származó barokk stílu­sú, Jézus segíts” feliratú taberná- kulumoszlop, Jézussal. A taber- nákulum felső részén lévő fülké­ben egy kis faszobor látható, mely az összekötött kezű, tövisko­szorús Jézust ábrázolja, guggoló helyzetben. Ezért nevezik „Gu­gyuló Jézus’-nak. Az elgyötört Megváltó valójában nem guggol, hanem egy kövön vagy kis szé­ken ÜL A késő középkorban és ba­rokk korban széles körben elter­jedt iratok a szenvedéstörténetet számos, a Szentírásban nem sze­replő mozzanattal egészítették ki. Ilyen ez a jelenet is. Az ábrázolást minden bizonnyal a közkézen for­gó fametszetek ihlették. Jézus a korbácsolás után, a keresztre feszítés előtt megpihen mim

Next

/
Thumbnails
Contents