Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-06 / 4. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 6., KEDD PERCES INTERJÚ Az energiával takarékoskodnak Az ínséges időkben kifizetődő lehet az alternatív energiák alkalmazásával foglalkozni.- Sokak arcáról lefagy a mosoly, amikor szó esik az ukrán-orosz gázvitáról. Hogyan zárul le az ügy?- Szerintem az ukránok addig élezik a helyzetet, amíg ez nekik anyagi jövedelmet hoz - mondta hétfőn Daxner Gábor, a Vállalkozók Országos Szövetségének megyei elnöke. - Amikor sarokba szorítják őket, akkor az ukránok nyilván feloldják azokat a gátakat, amellyel jelenleg lassítják és csökkentik a gázszolgálgatást.- Milyen gondokat okozhat a gázháború a hazai gazdaságnak?- Nem lehet kizárni, hogy később súlyos problémák fordulhatnak elő. Úgy tűnik, hogy a somogyi gazdaságnak nem kell ilyen jellegű gondokkal számolnia. A gázműködtetésre épített helyi nagyipar sajnos nem mondható túlságosan jelentősnek.- Egyes somogyi szakemberek az alternatív energia bevezetését fontolgatják.- Minden hasznosítható ötletet célszerű megvizsgálni. Lehet, hogy az alternatív energia nem fedezi teljesen az igényeket, ám így is te| kintélyes összeg takarítható | meg. ■ Harsányi Miklós Daxner Gábor: az energiaínséges világunkban érdemes kísérletezni Takarékra tennék a politikát is pénzköltemény Olcsóbb kampánnyal mutatnának példát a somogyi honatyák Gyenesei István: spórolni is csak ésszerűen gyeneso István (független) önkormányzati miniszter: - A takarékosság nem feltétlenül függ össze a nehéz gazdasági helyzettel, igazán spórolni a jobb időkben lehet. Ma inkább ésszerűen kell gazdálkodnunk, legyen az akár a magántulajdonunk, akár a közé. Csak az tud spórolni a köz vagyonával, aki a sajátjával is képes. A spórolás annak belátását jelenti, hogy felmértük a valós helyzetünket, és felelősen tervezzük a jövőt. Amire tegnap még jutott, arra lehet, hogy ma nem jut. A gond akkor van, amikor ezt az életminőség drámaian megérzi. Ezért fontos, hogy a leszakadók megélhetését megvédje az ország, állam és önkormányzat, ki-ki a maga eszközeivel. Akik másokért, családokért, közösségekért tehetnek, nagy a felelősségük. Az igazi családfő nem a gyermekein, hanem magán kezdi a megszorítást. A spórolásnak akkor van értelme, hogy együtt csináljuk. Hiába spórol az állam, ha az önkormányzat nem teszi ezt. Az ésszerűden spórolás másutt többletköltséget jelenthet: a kiváló pályázatírókon például nem szabad spórolni. A támogatás is több, ha gyorsan érkezik: a sportági rendelet tavaly áprilisban született meg, idén már ezen a héten elkészül, így január végén pénzükhöz juthatnak a szövetségek. Végül egy személyes példa: hétvégeken a hivatalos utakon a mai napig a feleségem vezeti a gépkocsit, a köznek pénzt, egymásnak időt spórolva ezzel. Heintz Tamás: lélekben kell növekednünk heintz tamás (Fidesz-MPSZ) országgyűlési képviselő: - A mai helyzet talán hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy takarékosan bánjanak a javaikkal. Az összeomlott globális rendszer nem építhető újra. Az ipari forradalom néhány száz éve alatt olyan károkat okoztunk magunk körül, melyek nem tarthatók tovább. Végre lélekben kellene növekednünk. A világválság csődközeli helyzetben érte az országot, amelybe a hat éve regnáló kormány sodorta az ország gazdaságát. Legkevesebb, hogy az ország vezetői magukon kezdik a takarékoskodást. Képviselőként ezt tettük, amikor, megszavaztuk a tízszázalékos költségtérítés-csökkentést. A kormány közben ma is tíz- és százmilliókat költ kommunikációra, mint mondják, azért, hogy a nép megértse a válságot. Pedig akit elbocsátottak, és nem tudja kifizetni közüzemi számláit vagy bankhitelét, tudja, hogy nagy a baj, és még összébb húzza a nadrágszíjat, ha tudja. A fogyasztáscsökkenés elkerülhetetlennek látszik. A kis- és középvállalkozások ellehetetlenítésének, a közép-európai éllovasból sereghajtóvá, Európa szégyenévé válásunknak (miközben a szlovákok bevezették az eurót) viszont nem a válság, hanem a felelőtlen, végletekig dilettáns kormány az oka. Átgondolt gazdaságpolitikára és gazdasági lépésekre lenne szükség, amire a jelenlegi kormányzat láthatóan képtelen. Herényi Károly: aggasztó a költekezés herényi károly (MDF) parlamenti frakcióvezető: - Megdöbbentő, hogy érezvén ennek az évnek a nehézségeit, a bevásárlóközpontok előtt nem lehet parkolóhelyet találni. A tömegek oly mértékben költekeznek, jelentős részben hitelből, ami aggasztó. Mi, magyarok rendelkezünk a térség egyik legnagyobb adósságtömegével, és tizenhárom éve nem látottan alacsony szintűek a megtakarításaink. Az EU tagállamai, köztük hazánk ugyan sorra garanciát vállaltak a bankbetétekre, ám ez lazítani látszik a bankok körültekintő hitelkihelyezését. Az államnak lehet tennivalója e téren, szigorítva a szabályozást. Kedvező jel, hogy megszűnt a kezdő részlet nélküli autó- vásárlások gyakorlata. Magyarország számára a 25 milliárd dolláros világbanki és uniós hitelkeret hosszú ideig szavatolja az államadósság kezelését, az állampapírok kifizetését. A forintárfolyam szélsőséges ingadozását, a piaci csődöt így kivédhetjük. Az MDF szerint fontos, hogy mielőbb csatlakozzunk az eurózónához. Támadható pénzügyi rendszerünkkel és nemzeti valutánkkal nem lehet más a célunk. Elkerülhetetlen az államháztartás reformja, a kiadások csökkentése is. A 13. havi illetmények függelmi viszonya sem tartható. Ne legyen ez politikai játszmák függvénye vagy kampánycél. Ennek a világnak vége: 14. havi ígérgetésekből nem lehet jövőt építeni, csak fölélni. Kolber István: ne dőljünk be a reklámoknak! kolber istván (MSZP) kutatás-fejleszté- si államtitkár: - A spórolásban a maga háza táján mindenkinek van feladata. Olcsóbbá kell tenni a politikát is, rövidebb választási kampánnyal. Az önkormányzatoknak, a családoknak is jobban meg kell nézniük, mire fordítanak. Érdemes végiggondolni vásárlási szokásainkat, életvitelünket. Nem szabad minden reklámnak bedőlni! A spórolás ugyanakkor a saját és mások idejével, energiájával történő gazdálkodást is jelenti. Ezt szolgálja a hatósági eljárások egyszerűsítése, az elektronikus ügyintézés kiterjesztése, a költségtudatos szemlélet erősítése. Az elmúlt 7-8 évben többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. Az egyensúly megteremtését szolgálta a konvergenciaprogram. A megtakarítások ugyanakkor a jóléti kiadásokat, az egészségügyet, a tudásba történő befektetést - oktatást, kutatás-fejlesztést - csak körültekintően érinthetik. A megtakarítás senkit nem tesz gazdaggá, ezért fontos a gazdasági visszaesés kivédése és a konjunktúra elősegi- tése. Ezt szolgálják a munkahelyteremtő és munkahelymegőrző támogatások, a kisvállalkozások forráshoz juttatása, az exportlehetőségek megőrzése. Fontos az építőipar, turizmus és agrárium mint nagyfoglalkoztató ágazatok támogatása. Az uniós és hazai forrású beruházásokat mihamarabb fel kell gyorsítani. VAS ANDRÁS TARCAJA Naftali és tsa. A gyerekét Naftalinak akarta hívni. Eleinte azt hittük, hülyéskedik, ennyire nem akarhat kitolni szegény kölyökkel, de aztán kiderült, vérkomolyan gondolja. Mint ahogyan az egész életét. Diploma után irány Izrael, vagy ahogyan ő mondta, vissza, haza. Bár a család Ózd környékéről származott, a második világháború, a holokauszt borzalmai után a rokonság nagy része az Aliját, az izraeli bevándorlást választotta. A nagymamája maradt, elsősorban a fiára gondolva nem kért kivándorlási engedélyt, s nem ült hajóra valamelyik adriai kikötőben. így aztán Norbi a hetvenes évek elején a borsodi acélvárosban látta meg a napvilágot, ahol könnyebb volt ismeretséget kötni a kétdekás égetett szeszekkel, a kupakos borokkal, a vodkával átitatott füstszűrös cigarettával, mint a zsidó történelemmel. Utóbbival csak az egyetemen kezdett foglalkozni, beleásta magát az Ószövetségbe, kacérkodott a hebraisztikával - innen már csak egy ugrás volt a Naftali... Persze senki sem vette komolyan, szeretett mesélni, s tudott is, nagy hévvel, beleélve magát a sztorikba, melyeket kétszer ugyanúgy nem hallottunk tőle. Mindig akadt egy új, korábban nem említett szál, ami továbbvitte a történetet, amiért nem volt érdemes közbeszólni, hogy ezt már hallottuk. Sohasem hallottuk még őket, új helyszín, szereplő keveredett elő, esetleg valami korábban nem ismert s azóta elhagyott tulajdonság. Történeteiben Norbi volt púnk, rock- er, megannyi szkínhed baráttal, Durbincs sógorral, dalolt a szerb táborban az emlékezetes Üllői úti 1-7-es vébéselejtezőn, táncolt Muhammad Aliként a rockklub kidobói előtt - másnap aztán azt hitte, a rengeteg rokizástól durrant be a combja, s nem akarta elhinni, hogy az egyik erős ember, biztos, ami biztos alapon lazán berúgta a bejárat melletti bozótosba... Az ókortörténeti szigorlat után lanyhult az érdeklődése, azt hittük, Izrael lekerült a térképről, új célokat választ, Naftalit sem emlegette már, maximum egy elhajlós éjszaka után az éjszakai buszra várva fél detíriumban, nagyokat röhögve. Megnyugodtunk, lehiggadt, megjött az esze, felhagyott a kajálási rigolyákkal is, besörözve úgy ette a sertésmájkrémet vagy a kolozsvári szalonnát, mintha maceszgombóc lenne vagy libasült. Aztán egy januári éjszakán ismét megbillent vele a világ. Sikeres vizsgát ünnepeltünk, sőt, talán a vizsgaidőszak végét, dermesztő hideg volt, a bőszen felsózott latyak kérgesre fagyott a járdán. Csúszkálva mentünk a buszmegálló felé, Norbi azonban további kihívást keresett, s felugrott egy leharcolt, az út szélén búslakodó Wartburg tetejére. Kunsztot akart, persze nem akkorát, mint amilyen sikerült. A kecsesnek szánt ugrásból szaltó kerekedett a tükörre fagyott tetőn, a feje a díszlécen csattant először, aztán csak a reccsenést hallottuk, amikor földet ért: a válla még a vastag kabát alatt is láthatóan abnormálisán lógott. Mire megijedtünk volna, már fel is állt, vigyorgott, s a buszon sem látszott rajta semmi, leszámítva a még mindig furcsán tartott - lógó - vállát. Aztán reggel rosszul lett, be kellett vinnünk a kórházba, ahol a röntgenre várva egyszer csak összecsúszott. Utóbb kiderült, a fájdalomtól, ugyanis kiugrott a válla, és szi- lánkosra tört a kulcscsontja. Kapott két, leginkább a gyűrűhintára emlékeztető karikát, melyet szorosan összehúztak a hátánál, így rögzítve a törött csontokat. S rögzítve őt a kollégiumhoz, hiszen fürdőköpenyen kívül mást nem tudott felvenni a következő két hónapban. Két hét után kezdett nagyon unatkozni, ismét előkerült az Ószövetség, s nem is tette többet le, hiába vették le róla március végére a karikákat. S nem volt többet sertésmájkrém, szalonna, parasztkolbász, még méretes elhajlás sem. A diplomabankettre úgy jött, tudta, mikor utazik. Azóta talán ha kétszer jelentkezett telefonon, jobbára csak e-maileket váltottunk. Tavaly nyáron letudta az eljegyzését, jövőre tervezik az esküvőt. A legutóbbi mailt szilveszterkor küldte: Boldog uj evet! Ui: be kellett vonulnom, bevonulunk, Naftali prolongálva. Itthon megúszta a katonaságot...
