Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-26 / 21. szám
SOMOGYI HlRLAP - 2008. JANUÁR 26., HÉTFŐ RIPORT 11 Sok a munka, de minden nap szilveszter DUBLINI HÉTKÖZNAPOK A jó fizetés és a barátságos környezet a kárpótlás a zord ír időjárásért Rengeteg munkahely, jó fizetések, kiváló sörök és whiskeyk: nem csoda, ha több ezer magyar dolgozik Írországban. Köztük akadnak olyanok is, akik lelkes olvasói a Sonline.hu- nak. A három éve Dublin- ban élő kaposvári Németh Zsolt például naponta böngészi a portált. Vas András Negyed százada még a vasfüggönytől keletre is szánakozva néztek Írországra, a Nagy-Britan- niától a század első harmadában elszakadt - a Szabad ír Államot létrehozó domíniumi szerződést 1922. január 7-én kötötték meg - köztársaságra. Fejletlen gazdaság, korszerűtlen ipar, gyenge lábakon álló szociális ellátórendszer: a nyugati világ szegény rokonai voltak az írek. Akik ugyan már 1973-ban csatlakoztak az Európai Gazdasági Közösséghez, ám a nyolcvanas évek elejéig nem sokat profitáltak a szervezet kínálta lehetőségekből. Aztán a kisstílű belpolitikai csatákon felülemelkedve sikerült komoly gazdasági reformokat az országra erőltetni, melyek következtében a liberalizált piacra elképesztő mennyiségű külföldi tőke áramlott - az ország a multinacionális cégek egyik fő és kedvelt befektetési területévé vált A kilencvenes évekre az ír gazdaság olykor két számjegyű gazdasági növekedést tudott felmutatni - a korábban munkanélküliséggel sújtott ország egyre inkább külföldi vendégmunkások foglalkoztatására szorult. Az uniós csatlakozás, 2004 májusa óta több ezer hazánkfia próbált már szerencsét a háromnegyed Magyarország területű országban. Akiket elsősorban a rengeteg munkalehetőség és az ezzel járó, a magyart jóval meghaladó fizetések vonzanak. S utóbbiért dacolnak az idehaza szokatlan baloldali közlekedéssel, a rengeteg esővel, a szinte állandóan fújó széllel. A legtöbb magyar természetesen az ország félmilliós - elővárosokkal együtt háromszor ekkora - fővárosában, Dub- linban keres munkát, ahol az építőiparban, a vendéglátásban, a bankszektorban szinte bárki el tud helyezkedni, aki alapszinten beszél angolul. A recepciós-, pultos-, felszolgáló-, banki kisegítő állásokból aztán könnyebb továbblépni magasabban kvalifikált s jobban fizető munkahelyekre. Persze a jó fizetések mellett a kiváló sörök - például a Guinness, a Beamish, a Kilkenny vagy a Murphy's - és whiskeyk - Jameson, Powers, Paddy, Green Spot - is részei az ír hétköznapoknak. És a Somogyból elszármazottaknak természetesen a sonline.hu olvasgatása is. A kaposvári Németh Zsolt például naponta böngészi honlapunkat.- Bejön?- Lehet óvatos kritikával élni?- kérdezett vissza. - Vagy csak tanácsolni: lehetne szellősebb, könnyebben olvasható. Abból a szempontból viszont oké, hogy több mint kétezer kilométerről is naprakész az ember az otthon történtekkel kapcsolatban. Németh Zsolt három éve dublini Molly Malone közkedvelt szobra A kápolnából átalakított étteremben rengeteg fiatal szórakozik esténként Reklámember a Grafton streeten Az 1030 körül épült Christ Church Utcai mutatványos a belvárosban A történelmi épületek remekül illeszkednek a fiatalos hangulatú városba Magyar bolt: hazai ízek Írországban Promenád a gyönyörbe: az ír fővárost kettészelő Liffey folyó partja közkedvelt sétálóhelye a helybélieknek- Ha már a távolság szóba került: miért pont Dublinba ment ki dolgozni?- Hívtak a barátaim.- Kicsit bővebben, ha lehet!- Egyrészt otthon nem voltak olyan lehetőségeim, sem munka, sem életvitel szempontjából, ami miatt érdemes lett volna kivárni. Az angol adva volt, korábban dolgoztam az amerikaiaknál Kaposváron és Taszáron. A kintí barátaim pedig csupa jót mondtak, legfőképpen az anyagiakról A lakás már várt, szóval elég gyorsan összeállt a kép: dönteni, lépni kellett. Az első benyomásaim egyértelműen és határozottan pozitívak voltak, pedig annyira azért nem volt egyszerű elhelyezkedni.- Mivel három éve kint él, gondolom, talált megfelelő munkát.- Dicsekedni nem tudok, de panaszra sincs okom. Egyszerű irodai munkaféleség; banki csekkekkel bíbelődöm.- Mégéri?- Nem... Nehéz kérdés. Dublin Európa egyik legdrágább városa. Persze, ha olyan rossz lenne a helyzet, nem lennék itt. Mégis, hogy teljesen őszinte legyek: ha az embernek van pénze, mert azért jut is, marad is, akkor köny- nyebb szívvel is költ. Volt otthonról némi anyagi elmaradásom, azokat természetesen lerendeztem. Ám nem feltétlenül az anyagiak miatt van itt az ember, ennél komplexebb kicsit a kép. Európaibb az életvitel, nyugod- tabb, lényegesen több a mosolygó ember és... Távol álljon tőlem, hogy paradicsomi állapotokat fessek, de úgy érzem, a munkámhoz képest lényegesen emberibb a megélhetési költségek és a fizetés aránya. Valami ilyesmit képzeltem el gyerekkoromban, persze azt is titokban.- Idilli hétköznapok?- Inkább szelesek... Azt szokták mondani, Dublinban mindennap lepereg a négy évszak. A felhők szinte rohannak, folyamatosan változik az ember benyomása, a kapucni majdhogynem elengedhetetlen... Viszont kevesebbet esik, mint amire számítottam. Itt nem kell, nem lehet sietni, mindenki ráér. Nyugodtan várnak az emberek a sorban. Tiszták a villamosok. Á szórakozóhelyek zsúfolásig tele vannak-voítak, mostanra természetesen már kissé változott a helyzet, de a kilátogató barátaimat idézve: itt minden este szü- veszter van. Vigyázni is kell, nehogy elragadtassa magát az ember: néha én is megyek ismerősökkel, de mindig megbánom, mert nagyon át tudom érezni a másnaposságot.- Ennyi idő alatt biztosan lett kedvenc helye. És mivel Dublinről beszélünk, söre, whis- keyje.- Egyértelműen a Café en Seine. Természetesen a Hart- court Streeten is akad pár hely, ahová mosollyal lép be az ember. Sört annyira nem iszom, de a Jameson régóta kedvenc: rálátok a központjukra az erkélyről. Mintha csak nekem találták volna ki ezt az egészet. A kaják közül a steak a favorit. Véresen. De zömmel magyarosat főzök-eszem.- Hazai társaságban?- Szűk körben. De szinte mindenhol hallani magyar szót, már-már vigyázni kell, mit mond az ember a barátainak nyilvános helyen...- Amúgy milyenek az írek?- Udvariasak, segítőkészek és léginkább dicsérik a magyarokat. Hogy aztán ez mennyire az etikett, nem tudom. A munkahelyemen azzal fogadtak, hogy mi mekkora futballista nemzet vagyunk - vissza is kérdeztem, biztos ránk gondolnak?- Csak nem a 6-3?- Naná, megvertük az angolokat. Imádnak érte!- Honvágy?- Évente kétszer hazamegyek, de... Lehetek őszinte? Otthon mindig ideges leszek...- Szóval, inkább irány Dublin, aki nem akarja stresszeim magát?- Most inkább óva intenék ettől szinte mindenkit. Érezhető a változás, folyamatosak a leépítések. Csak akkor induljon neki valaki, ha konkrét szállás és munkahely várja.- Ön meddig marad még?- Eredetileg négy-öt évet gondoltam. Most el tudom képzelni a következő huszonötöt is... A kajával nem lesz gond, megszoktam az itteni könnyebb konyhát. Amiről nem mondanék le, az a (régi) Sport szelet...
