Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-26 / 21. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 26., HÉTFŐ c-----­•J PERCES INTERJÚ Megtartják a teheneket Hétvégi nyolcadikos vesszőfutás felvételi Nem a lexikális tudás, az asszociációs képesség és a szövegértés számított A szarvasmarha-ágazat katasztrofális helyzet­be sodródott. Toponá- ron januártól vesztesé­gesen adják el a tejet.- Nyereség és csaknem 700 millió forint bevétel. Lezárták a gazdasági évet?- A gyorsértékelés erről szól, ám a végleges zárásra még egy-két hónapot várni kell - felelte kérdésünkre Csécsei János, a toponári Kapostáj Zrt. elnöke. - Azt például nem tudjuk, hogy mikor értékesítjük a megma­radt 3000 tonna kukoricát, napraforgót és árpát. Ez pél­da nélküli eset. A gyenge árak miatt nem adtuk el a fel­vásárlóknak. Inkább megtar­tottuk a terményt.- Milyen eredményt értek el a tehenészeti telepen?- Lesújtóak a kilátások. Ami ennél is rosszabb, hogy rémisztőén alakulnak a téli tejfelvásárlási árak. Az alap­anyagért tavaly óta hónap­ról hónapra kevesebbet fi­zetnek a kereskedők. Fogal­mam sincs, hogy meddig süllyednek az árak. Az elő­állítási költség nálunk lite­renként 70-72 forint, de en­nél kevesebbet kapunk.- Mit terveznek ebben az ágazatban?- A zimányi telepen 500 tehenet tartunk. Máshol az állatokat levágják, mi erről hallani se akarunk. Tavaly nyereséget termelt a tejága­zat, idén könnyen veszteség­be billenhet át az üzlet. Ezt szeretnénk megakadályozni. ■ Harsányi Miklós János: nyereség helyett veszteségbe billenhet át tejágazat- Hogy áll a hajad? - iga­zította meg egy láthatóan ideges anyuka fiacskája szőkésbarna fürtjeit. A gyereket láthatóan legke­vésbé sem a frizura álla­pota foglalkoztatta. Vas András Vagy kétszáz sors- és vetélytár- sa között nyomakodva azt pró­bálta meg éppen kideríteni, a ka­posvári közgazdasági szakkö­zépiskola melyik termében tölti a következő két órát. Utoljára akkor láttam együtt ennyi ideges nyolcadikost, ami­kor valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek végén Már­ta néni, az osztályfőnök kísére­tében a Béke lakótelepi rette­gett iskolafogászat felé ballag­tunk. A szombaton délelőtt ösz- szegyűlt gyerekhad viszont nem a fúróktól, fogóktól, masz­kos, villogó szemű fogorvosok­tól rettegett, hanem majdani jö­vője felett mélázott: a következő bő százhúsz percben nagyjából eldőlt, álmaik középiskolájában folytathatják-e majd tanulmá­nyaikat, vagy már a kezdet kez­detén újratervezésre kell kérni a családi GPS-tanácsot. Tíz óra­kor ugyanis megkezdődött a központi középiskolai felvételi. Előtte persze át kellett esni a kötelező adminisztráción. A nagyjából húszasával a termek­be vonult nebulókról azonban hamar kiderült, nem mindenki érezte át az esemény súlyát. Ne­gyedük semmiféle igazolvány­nyal nem tudta bizonyítani, hogy valóban ő jogosult a fel­A diákok első igazi megpróbáltatása a középiskolai felvételi Közei kétezer feladatsorral készültek Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) somogybán II oktatási intéz­mény tartott írásbeli felvételit, 1671 gyerek felvételizett - tud­tuk meg Horváth Attilától, a Oktatási Hivatal Dél-dunántú­li Regionális Igazgatóságának igazgatójától. - Az iskolaigaz­gatok az utolsó pillanatban is befogadhattak jelentkezőket, ezért 1990-nél is több feladat­sort adtunk ki. Hatosztályos középiskolai képzésre 47-en, hagyományos, négyosztályos középiskolai osztályba pedig 1624-en felvételiztek Somogy­bán. MÁRKUS KATA adatlapok kitöltésére, s nem va­lamelyik képzettebb rokon, ba­rát, fizetett ismerős vállalta he­lyette a megméretést.- Nem gondoltam, hogy kell­het! - hangzott legtöbbször a vé­dekezés az ötödik üyesfajta válasz után a felügyelő tanárnak láthatóan remegni kezdett előbb a keze, majd a szája széle... Szerencsésebb esetben a szü­lőknél volt valamilyen papír vagy telefon, s el lehetett szalaj- tani az öregeket az igazolvá­nyért. Vagy körzőért. EseÜeg vo­nalzóért. Szögmérőért. Szendvi­csért. A hivatalos tíz órás kezdés előtt ugyanis szinte mindenki hívogatta kint várakozó hozzá­tartozóját, s leadta a rendelést. Közben az is kiderült, több a diák, mint a pad, így néhány fiú ráhangolódásként elügetett asz­talokért. Míg ők cipekedtek, újabb probléma merült fel: egy diszlexiás lány jelentkezett, s papírját lobogtatva segítséget kért.- Nem tudunk vele mit kez­deni - tárta szét a kezét a felvé­teli lebonyolításáért felelős s az eseményeket tábornoki pon­tossággal levezénylő Végh Jó­zsef igazgatóhelyettes. - Előre jelentenie kellett volna, a disz­lexiásokra, -gráfiásokra, -kal- kuliásokra ugyanis más sza­bályok vonatkoznak. Külön te­remben, húsz perccel tovább ír­hatják a felvételit, kérhetnek segítséget a felügyelő tanártól, s nem számít a pontszámúkba a helyesírás.- A nevetekkel és a születési idővel kezdjétek! - osztotta ki a feladatsort a felügyelő tanár.- Ha rosszul írod, már ez is helyesírási hibapontnak számít- próbálta oldani a feszültséget az igazgatóhelyettes. A többség tényleg megköny- nyebbülten nevetett, a diszlexi­ás lány viszont láthatóan két­ségbeesetten nyitotta ki a fel­adatlapot: elsőként a magyar nyelv és irodalom került terí­tékre. A kérdéssor összeállítói nem a lexikális tudásra, sokkal in­kább a gyerekek szókincsére, asszociációs képességére, az alapvető nyelvtani szabályokra- j és ly, i és í különbsége, a fő­névi igenév mondatrészi szere­pei - voltak kíváncsiak. Tóth Árpád-verssorokat kellett sor­rendbe állítani - a megoldáshoz nem kellett kívülről fújni a köl­teményt -, a szövegértést egy Szabó Magda-részlettel próbál­ták lemérni, míg egy közmon­dás alapján rövid történetet kel­lett írniuk a felvételizőknek. Míg ők a termekben küzdöt­tek, kint alkalmi csoportokba verődött szülők mentek egymás idegeire. - Az én lányom a Tán­csicsba megy! - jelentette ki el­lentmondást nem tűrően Fejes apuka. - Az enyém is! - csatla­kozott egy másik, míg harma­dik társuk a közgazdaságis fel­vételiben reménykedett. Aztán rohant, mert csemetéje megje­lent az ajtóban. Enyhén sírásra görbülő szájjal foglalta össze az elmúlt szűk háromnegyed óra történéseit, majd az időközben befutó anyjától átvett egy szendvicset. Aztán befalt egy csokit, lekísérte kólával, s be­zsebelte a biztató szülői szava­kat. És a matek kezdetére az a fránya körző is előkerült... Nyolc év a bántalmazó nevelőapának erőszaka tizenhárom éves fiú majdnem belehalt a sérüléseibe Rlldnay-llcipOll Nyolc év fegyházbüntetésre ítélte a megyei bíróság azt a 28 éves kaposvári férfit, aki kis híján ha­lálra verte nevelt fiát A férfi és fe­lesége együtt nevelték az asszony előző házasságából született ka­masz fiút és nővérét. A család éle­te nem volt felhődén. A vád sze­rint azon a júniusi napon a férfi presszókban italozott, játékgépe­zett, ezen vitába keveredtek a fe­leségével. Az amúgy sem rózsás hangulatot tetézte, hogy az asz- szony elmondta a férjének: édes­anyját az iskolában arról tájékoz­tatták, hogy a férfi többször bán­talmazta nevelt fiát. A férfi dühösen hazarohant. Nevelt lánya nyitott ajtót, elő­ször nekitámadt, hogy öccse mi­ért beszélt az iskolában a bán­talmazásokról. Néhány pofon is elcsattant. Aztán berohant a 13 éves fiú szobájába, aki az ágyon fekve tévézett. Trágár szavakkal illette, üvöltözött vele, ököllel üt­legelte vesetájékon, tarkóján, hasán. Amikor az anya megpró­bálta megfékezni, őt is és a lányt is bántalmazta. A fiúnak el kel­lett távolítani a lépét, amely az ütésektől megrepedt. Ha nem kap gyors orvosi ellátást, bele­halhatott volna az ütlegekbe. A férfi a bántalmazást elismerte, de a korábbi veréseket tagadta. A vádlott felesége nem tett vallo­mást a férje ellen. A bíróság a férfit életveszélyt okozó testi sér­tésben találta bűnösnek, ezért nyolc év fegyházbüntetésre ítél­te, és tíz évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. ■ Jakab Edit A nyolcadik német nyelvi tanul­mányi versenyt szervezte a So­mogyi TISZK Középiskola és Szakiskola tabi Rudnay Gyula középiskolai tagintézményének német nyelvi munkaközössége. Ratalics Árpádné nyelvtanár el­mondta: a tanulmányi versenyt Krista Nóra nyerte, a második Tóth Tamás, a harmadik Király Zanett lett. ■ Krutek J. Megkongatta a vészharangot: a jó zene tegyen híressé gerendás péter A tizenkettedik lemeze után is bántja, hogy rovarevő celebek színvonalára süllyedt az ország Gerendás Péter optimista. Bízik abban, hogy a most tapasztalha­tó sekélyes színvonalat felfelé íve­lő időszak fogja követni. A múlt hónapban megjelent, tizenkette­dik albumának címadó dala az értékválságról szól.- Miért kapta a dal a Bartók országában címet?- Elsősorban a zene területén tapasztalható sekélyes minőség bánt, de lehetett volna a cím Jó­zsef Attila, Básti Lajos vagy Sin- kovits Imre országában. Szomo­rú, hogy ez a rettenetes színvo- naltalanság állt be, miközben ilyen nemzeti kincseink van­nak. Valóság-show-k ontják ma­gukból a nem létező sztrárokat. Olyan celebjeink vannak, akik­nek az a legfőbb ismérvük, hogy híresek. Nem olyanok az ikonok, mint régen, akiknek egy szimfó­nia vagy egy verseskötet megírá­sa jelentette a hírnévhez vezető utat. Nem most „főállásban” hí­resek. Úgy éreztem, hogy meg kell kongatni a vészharangokat, ezért lett ez a címadó dal.- MUyen újítások hallhatók a tizenkettedik lemezen?- Több műfaj szerepel, ame­lyek korábban nem voltak tőlem hallhatók. Van egy swing-es, big band-hangzású dal és egy funky is, ez sem volt kifejezetten rám jellemző. Nem maradhattak el a megszokott lírai és latinos dalok. A család az egyetlen szenvedélye 1356-BAN született, 1979-ben végzett a Konzer­vatórium jazz-ének szakán. 1988-ban megnyerte a Ma­gyar dalok versenyét. 1992-2008-ig tizenkét leme­ze jelent meg. ELISMERÉSEK: Huszka Jena díj, Emerton-díj, Liszt-díj, Magyar Köztársasági Érdem rend Lovagkeresztje. 2008-ban született kilence­dikgyermeke. A muzsikus bevallása szerint a család az egyetlen szenvedélye. Gerendás Péter egy boglárl szórakozóhelyen adott ízelítőt az új albumról- Nem maradhatott el Geren­dás Dani sem. Őstehetség?- Ez a'harmadik olyan kiad­vány, melyen együtt dolgoztam a tizenegy éves fiammal. Az áprili­si, másfél-kétórás lemezbemuta­tó koncertek alatt is ő ül majd a doboknál. Azt hiszem, nem túl­zás, hogy őstehetség. Talán nem feltételezi senki, aki ismer, hogy bárki indokolatlanul csörömpöl a műsoromban. Nem erőltet­ném, hogy zenész legyen, mert jól tudom, hogy rendkívül rögös pálya ez. Közben kívánom is a gyermekemnek, hogy átélhesse azokat a csodákat, amiket én. Ugyanígy van ez a többi gyerme­kem esetében, a kilencből né­gyen zenélnek. ■ Füleki Tímea

Next

/
Thumbnails
Contents