Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-19 / 15. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 19., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Fotóstábor: egy szál lila korcsolyában a Balaton jegén Küzdelem a (létszámokkal oktatás A kőröshegyi iskola tagozódása 15 millióval terhelné Balatonföldvárt Ahogyan szombaton, úgy vasár­nap sem jelentett akadályt a ja­nuári zimankó a Sonline.hu má­sodik fonyódi fotóstáborában. A modellt álló hölgyek a Balaton jegére merészkedtek, s akadt, amelyik mindössze egy szál lila korcsolyában. így aztán kellően forró volt a légkör, a fotósok azért biztos, ami biztos, meleg dzse­kit és sapkát vettek föl. ■ Sikert aratott a fonyódi lánglovagok poroltója a modellt álló hölgyek körében... T. Tóth Renáta, Posza Róbert és lapunk fotóriportere, Gáti Kornél toborozta a fotósokat az ország minden részéből; tizen­öten jöttek el Fonyódra erre a két napra, s öt hölgy állt nekik modellt. Larion Zoét kell közü­lük külön is kiemelni, hiszen ő volt az, aki mindössze egy szál koriban állt a lencsék elé. No és a sztármodellt, Lévai Adriennt, aki több újság címlapjáról is is­merős lehet Vasárnap egyébként a fonyó­di tűzoltók is megjelentek a helyszínen, a sportcsarnoknál. Persze, tüzet oltaniuk azért nem kellett (bármily forró is volt a légkör), viszont két jókora járgá­nyuk díszletül szolgált a tegnapi fotózáshoz. A poroltójuk pedig különös tetszést aratott a modell- hölgyek körében; természete­sen kattantak a masinák, ami­kor élesben (ja, és csak úgy pő­rén, ciciben...) kipróbálták, mekkora is a hatótávolsága. A derék lánglovagok persze a ké­szülő képekre is ráálltak (naná), aztán a végén egy naptárt is rendeltek a felvételekből... @ KÉPGALÉRIA www.sonune.hu Balatonföldvár, vagy Sió­fok: két lehetőség a lét­számgondokkal küzdő kőröshegyi iskola előtt a betagozódásra. A szülők­nek a nagyobb, de távo­labbi város kedvesebb. Kolumbán Tünde Tavaly júliusban a kőröshegyi képviselők levélben jelezték a szomszédos város vezetésének: szeretnék, ha az általános isko­la a földvári tagiskolájaként működhetne tovább. Többször beszámoltunk arról, hogy a kő­röshegyi iskola létszámgondok­kal küzd, a település vezetésé­nek hosszú ideje fejtörést okoz, hogyan tudnák megmenteni az intézményt, hogy ne jusson a vidéki kisiskolák sorsára. Az, hogy Kőröshegy a tanév kezde­tén befogadta a korábban Bala- tonszemesen működött Be­szédjavító Iskola diákjait, a 2008/2009-es tanévre megol­dást jelentett azután, hogy ta­valy nyáron az iskola körüli bi­zonytalanságok miatt a szülők mintegy 40 gyereket írattak át Balatonföldvárra. A helyzet azonban továbbra sem egyértel­mű, hiszen az még mindig nem kristályosodott ki, miként ma­radhat a Kőröshegyen helyben az alapfokú oktatás. A község közeledése ellenére egyelőre azonban az sem biz­tos, hogy Földvár lehet az, aki megmenti a szomszédvár isko­láját. A város által megrendelt és frissen elkészült szakértői vélemény ugyanis azt az ered­ményt hozta, hogy a kőröshe­gyi iskola betagozódása jelen­tős anyagi terhet róna Balaton­földvárra - tudtuk meg Beze- réti Katalin balatonföldvári pol­gármestertől. - A jelenlegi lét­számokkal, költségekkel és le­hívható normatívákkal számol­va egy vidékről bejáró gyerek 90 ezer forinttal kerül többe, mint amennyi állami finanszí­rozás jár egy tanuló után. A vá­rosnak a kőröshegyi betagozó­dás 15 milliós pluszkiadást je­lentene - magyarázta Bezeréti Katalin, és hozzátette: nem­csak a földvári testület, hanem az iskolafenntartói társuláshoz tartozó másik négy önkor­mányzat egybehangzó pozitív döntése is kell ahhoz, hogy a Évek óta kevés a gyerek a kőröshegyi iskolában. Szakértői jelentések és helyi munkacsoport vizsgálják, megmenthető-e a helyi oktatás kőröshegyi iskola a földvári tagintézménye lehessen. Megtudtuk: a szakértői véle­ményben az is szerepel, hogy tagintézményi támogatás csak akkor igényelhető, ha a kőrös­hegyi iskolában legfeljebb hat évfolyam működik, ugyanak­kor a létszámkilátások alapján a kőröshegyi intézmény akkor sem felel meg a jogszabályok­ban előírt feltételeknek, ha csak négy vagy hat évfolyam­mal működik. Emiatt pedig jócskán megcsappan az állami juttatás, hiszen egy tanuló után 72 ezer forint helyett csu­pán 28 ezer forint jár. Nem lehetett maradása, Piliscsabára távozott a kőröshegyi exjegyző- A KORMÁNYZATI SZÁNDÉK és a helyi önkormányzati vezetés akarata sajnos megegyezik: körjegyzőségben képzelik el Kőröshegy jövőjét; nem lehe­tett tehát maradásom - mond­ta Petiin László, aki néhány hete távozott a jegyzői szék­ből, és a napokban veszi át a piliscsabai hivatal vezetését - Sajnálom, hiszen jó kapcsola­tot ápoltam a helyi képvise­lőkkel és lakosokkal, vala­mint a kistérség polgármeste­reivel Kőröshegy azonban végletesen zsákutcába lavíroz­ta magát, azzal leginkább, hogy évekkel ezelőtt nem kért pénzt azoktól a környező fal­vaktól, ahonnan diákok jár­nak a helyi iskolába. Azért Petrin László: sajnálom, hogy a körjegyzőségben látják a jövőt döntöttek annak idején így a képviselők, nehogy máshová vigyék a szülők ezeket a bejá­ró tanulókat. Aztán ez tavaly mégis bekövetkezett Csak hogy a számoknál marad­junk: 2004-ben már 30 milliót kellett hozzátenni az állami normatívához hozzájárulás híján, tavaly pedig már csak az iskolafenntartásának a 40 százalékát állta az állam. Ezt nem bírja már Kőröshegy, ért­hető, ha néhány hete az a döntés született: mégis fizesse­nek a kistelepülések. A völgy­hídépítés idején pedig spórol­ni kellett volna, de ez nem tör­tént meg, így állami segítségre szorult a falu, de a pénz java részét vissza is kell fizetni... Marczali Tamás kőröshegyi polgármester azt mondta: a szülői munkaközösség, az is­kola és az önkormányzat mun­kacsoportot hozott létre, amely közoktatási szakember véle­ményére is számít amellett, hogy nekik is van saját szakér­tői anyaguk. - Vizsgálni fog­juk, hogy tagozódás esetén ho­gyan alakulnak a létszámok, megkaphatjuk-e az összes álla­mi normatívát, illetve van-e le­hetőség a 7. és 8. évfolyam megtartására - így a település­vezető. Ahogy már korábban is, leg­utóbb ismét Siófok került szó­ba a szülői munkaközösség öt­leteként, akik azt kérték a kép­viselő-testülettől, hogy inkább siófoki iskolához tagozódja­nak. Ezt Marczali Tamás is megerősítette. Balatonföld- váron azonban nem értik, hogy a kőröshegyi szülők mi­ért járatnák hetedik és nyolca­dikos gyerekeiket inkább 20 kilométerrel odébb, amikor Kőröshegy és Földvár szinte egybeépült, és az iskola akár gyalog is elérhető. SZŰCS TIBOR TARCAJA Sikamlós történet vékony gumival Meg sem repedezett a vékony gu­mi alatt a járdára fagyott kemény jég, az abroncsok minimális zaj­jal közeledtek, ahogyan a meg­keményedett repedésekbe ivó­dott fűrészporos homok méter­ről méterre feltapadt. Irénke most is biciklivel karikázott a buszmegállóba, nem törődött a figyelmeztetésekkel, ugyanúgy indult munkába, ahogyan nyá­ron és tavasszal. Amikor utolér­te a hajnali sötétségben a máskor ismerős alakot, már nem tudta helyreigazítani a megcsúszott bi­ciklit, egyensúlyát vesztve kont­rázott. Valósággal szétrobbantot­ta az utca szájtátó csendjét, aho­gyan elvágódott a férfi mögött. A hirtelen robajtól először megdermedt, aztán, mint aho­gyan a részeg ember agya tisz­tul baj esetén, frissen - még háttal a jégen kiterülő sorstárs­nak - felfogta a hangokból a mögötte történteket, és gondol­kodás nélkül fordult vissza fel­segíteni a kedves bajbajutottat. * * * Irénke ősszel kergette el fér­jét véglegesen. A falubeliek csak annyit tudtak a különben mintaházasságban élő párról, hogy Ödön, hiába tisztes szak­ma és kereset, ház, boldogság, olykor-olykor a pohár fenekére néz, és ez elszomorítja az asz- szonykát. Néhányan arról be­széltek, amikor az autószerelő régi osztálytársaival találko­zik, akkor azért nem jön haza, mert valami városi nőnél éj­szakázik. Mindenesetre az igaz, hogy egy októberi dél­után Ödön alsógatyái díszítet­ték a szerelmi fészeknek in­dult házikó előtti meggyfa ága­it, Irén így várta férjét, hogy hazacsámborogjon. A férfi nem szólt semmit, összepakol­ta holmiját, és azóta nem is lát­ták. Talán Pestre ment a szé­gyen elől. Irénkét látszólag nem viselte meg mindez, már amennyit láthattak életéből. Ugyanúgy busszal járt dolgoz­ni „Kapósba", ahogyan a többi­ek, és ahogyan korábban is. Mindig biciklivel ment a fél ha­toshoz, és este, hat húszkor ka­rikázott hazafelé, miután beért az utolsó járat a dombokkal ölelt kis somogyi völgybe. Nem is tudta, hogy micsoda hódoló­ja van, bár sejtette: azért még nőként tekintenek rá a férfiak, és talán nem kellene egyedül maradnia, ha már így alakult. De egyszerűen nem mutatko­zott kedve senkivel sem na­gyobb barátságba vergődni. Jancsit egyszerűen bolond­nak tartották a faluban, olyan­nak, aki sohasem mert nőre nézni, s ezért terebélyes anyját okolták, mivel anyámasszony katonáját nevelt a fiúból, aki emiatt nem tud elszakadni tőle, pedig lassan negyvenéves lesz. Összesúgtak a háta mögött, s gyakran még a buszon is tréfál­tak vele, amikor olvasni kez­dett, s egy-egy fotón lengébb öl- tözékű lányok pózoltak. - Mi van Jancsi, tetszik? Jó csaj, ugye? Elvennéd ugye feleségül? Csak előbb anyádtól szabadul­jál meg! - hallotta a faluszáj sut­togó propagandáját. Pedig egy­szer szerelmes is volt, s ez so­káig, évekig gyötörte. Egészen addig tartott bénultsága, míg Ödön feleségül nem vette Irén- két, akkor megfogadta, ha már így megcsalták, ő bizony még egyszer nem engedi meg ezt a kényelmet. De október óta újra elpöffeszkedett benne valami a szíve körül. Mint régen, újra el­kezdte várni a pillanatot, az al­kalmat, amikor végre mellé ke­rülhet a buszon. Talán még ma­gukhoz is elhívná - mosolyo­don el magában, hogy azonnal el is hessegesse. Elege van an­nak a férfiakból egy életre - küzdött tovább újra, reményte­lenül. Mindennap elmentek egymás mellett, Jancsi fürkész­te az asszony minden apró rez­dülését, hátha odanéz. Olykor találkozott tekintetük, de akkor zavartan elfordította fejét, és homlokig pirult egész napra. * * * Odalépett, hogy felsegítse, de a bakancsa nem állta a hir­telen mozdulatot, úgy, olyan visszavonhatatlanul nyekkent a földre Irénke mellé, mint egy alaktalan krumpliszsák. A négy szem egyszerre kereke­dett ki az egymásra öltött han­gos kacajtól...

Next

/
Thumbnails
Contents