Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-27 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 27., SZOMBAT SPORT 13 Az Európa-bajnok továbbra is ül a trónon évzárás A spanyol válogatott volt az európai futballév kiemelkedően legeredményesebb szereplője A 2008. esztendő a nemzetközi labdarúgásban vitathatatlanul a spanyolok éve volt. A Vörös Fúria előbb barátságos mérkőzésen legyőzte a világbajnokot és a világ- bajnoki ezüstérmest, megjavította saját örök veretlenségi rekordját, megnyerte az Európa- bajnokságot, átvette a vezetést a FIFA-világ- ranglistán, s szinte már vb-résztvevőnek érezheti magát, olyan jól kezdte az újabb selejtezőket. Dénes Tamás Közben az Aranylabda-szavazá- son négy spanyol is bekerült az első hét közé. Nem tört meg a lendület az edzőváltás után sem, nem vetette vissza a csapatot Fernando Torres gyakori sérülése - nem zavarja semmi a spanyolokat csak játszanak és nyernek. Ki gondolta volna ezt tavaly ilyenkor? Talán még a spanyolok sem. A válogatott ugyanis 1964, a hazai rendezésű Európa-bajnokság megnyerése óta (vagy talán még akkor is) a klubcsapatok mögött kullogott. Fura egybeesés, hogy most ellenben, amikor a két nagy, a Reál Madrid és a Barcelona gyengébben teljesített a nemzetközi porondon (2002 óta egyik sem tudott nyerni, sőt az utóbbi két teljes sorozatban a legjobb eredményük az volt, hogy 2008 tavaszán a Barga, részben kiemelkedően szerencsés sorsolásának köszönhetően, legalább az elődöntőig elvergődött), a válogatott szárnyalni kezdett. Tegyük hozzá: a szárnyalást nem kifejezetten sikeres szárny- próbálgatások előzték meg. A csapat a megszerezhető 36 pontból csak 28-at gyűjtött az Eb-selejtezőkben, 2007 elején Luis Aragonés kapitányt a menesztés fenyegette, miután csapata kikapott az északírektől és a svédektől is. A résztvevő tizenhat válogatottból tizenkettediknek emelték ki a 2007 decemberi sorsoláson. Ám 2008-ra minden megváltozott. A válogatott egyszer csak „elfelejtett” kikapni. Amikor februárban, majd márciusban legyőzte a franciákat, majd az olaszokat (a legutóbbi világbajnokság aranymérkőzésének résztvevőit), a legnagyobb példányszámú sportnapüap, a Marca a „barátságos mérkőzések világbajnokának” kiáltotta ki a csapatot. A FENERBAHQÉHOZ igazolt szövetségi kapitány, Luis Aragonés helyére a legutóbbi Bajnokok Ligája-győztes spanyol edző, Vicente Del Bosque került Nem kisebb céllal, mint hogy ő legyen az első világbajnok spanyol szövetségi kapitány. Az első lépést a célhoz a vb-selejteízlelgesse a titulust mindenki a maga szája íze szerint - én érzek némi iróniát, gúnyt benne, utalást arra, hogy a nagy tornákon általában legfeljebb csak a csoportmérkőzéseken teljesít jól a Vörös Fúria. Aragonésnek (a keresztneveket előszeretettel preferáló spanyol sportsajtéban többször is csak Luis) ráadásul a jó eredmények ellenére meg kellett vívnia a maga csatáit az ösz- szeállításról, a keret összetételéről. Emlékezetes, mekkora háborút vívott a spanyol médiával a zőkben kellett megtenni - a csapat négyből négy meccset nyert meg, egyike annak a három európai válogatottnak, amelyik százszázalékos. (A másik kettő az angol és a holland.) Del Bosque játszott még két barátságos meccset, így a mérlege: hat mérkőzés, hat győzelem. Reál Madrid kiemelkedő formában szereplő csapatkapitányának, Raúlnak a mellőzése miatt. Aragonés nem tagadta, döntésének személyes oka is van - ugyanakkor szerencséje volt: Dávid Villát és Fernando Torrest tudta a „Hetes” helyett ajánlani. Közben ledöntött még egy falat: az 1950-es világbajnokság óta nem fordult elő, hogy egy nagy tornának a spanyol válogatott mindössze két Reál Madrid-játékossal vágott neki. (Egyébként a Barcelona játékosai sem tengtek túl: három került be közülük a keretbe.) Aragonés a hazai bajnokságban a kiesés ellen küzdő Valencia játékosaira és az angol bajnokságban légióskodó Liver- pool-futballistákra épített - s ez bejött. A spanyol válogatott, mentesülve a korábbi, a Madrid- és a Barga-játékosok közötti rivalizálástól, igazi csapatként működött. A csoportmeccseken elsősorban Dávid Villa eredményessége lendítette túl a gárdát a nehézségeken, utána hol Fabregas, hol Casillas, hol Xavi, hol pedig Marcos Senna bizonyult nyerő embernek. Vagy mint a döntőben, a Kölyök, Fernando Torres. Európa örülhetett: egy olyan csapat ült a trónra, amelyik játssza a futballt. Egy olyan, amelynek a kulcs- játékosait szinte lehetetlen semlegesíteni - mert van vagy hat belőlük. Fontos: általános tapasztalat, hogy egy nagy torna megnyerése után egy csapat „leül”, játékosai jóllakottá válnak, nincs bennük meg a kellő harci tűz. Nyilván sokan tudnának példákat hozni ilyenre a futball- történelemből, említsük csak az 1998-as francia és a 2006-os olasz világbajnokokat. A spanyolok ellenben, immár az új szövetségi kapitány, Vicente Del Bosque keze alatt, tovább menetelnek. S egyszerűen nem tudnak veszíteni. Vicente Del Bosque hatból hatnál tart ■ Huszonnyolc mérkőzést számlál a spanyolok veretlenségei sorozata. Régi alapigazság: öt bíró többet lát, mint három játékvezetés Michel Piatini kifejezetten támogatja a változtatást, fontos, hogy az emberi oldal domináljon A lassan magunk mögött hagyott 2008. esztendő egyik legfontosabb újítása a futballban az öt játékvezető, ha úgy tetszik, a két gólbíró alkalmazásának kipróbálása volt. A kísérletezések után néhány héttel érdemes ösz- szegezni a tapasztalatokat. A FIFA, illetve az UEFA többször is kísérletet tett már a játék- vezetés megreformálására. Magyarországon is kipróbálták a kilencvenes évek első felében egy Szuperkupa-döntőn a két bíró együttes alkalmazását, gyakran van napirenden a „videobíró” kérdése. A jelek szerint egyik sem optimális megoldás. Az UEFA az ősszel három U19- es Eb-selejtezőn, Szlovéniában, Magyarországon és Cipruson tesztelte az ötbírós rendszert. Ellentétben a videobíró intézményével, ezt teljes mellszélességgel támogatja Michel Piatini, az UEFA elnöke is, aki szerint a játékvezetésben is az emberi oldalt kell erősíteni. Noha nekünk kissé fura, hogy egy mérkőzés játékvezetői állománya lassan kitesz egy félcsa- patnyit, tagadhatatlan, hogy a tapasztalatok a három helyszínen - így Magyarországon - kedvezőek voltak. Piatini nagyon pártolja a változtatást, noha mint mondta a Francé Football egy korábbi számában, amióta a futballban él, három bíró dirigálta a mérkőzéseket. Ennek ellenére nem zárkózna el a változásoktól, ha azok kedvező eredményt hoznának. Ugyanakkor újra leszögezte, hogy nem híve a technika alkalmazásának a futballban. Szerinte egyenlő feltételeket kell tudni teremteni a legkülönbözőbb szintű meccseken, emiatt nem jó megoldás a más sportágakban már bevett gyakorlatnak számító képrögzítés alkalmazása. A hagyományos játékvezetői felállásban a vezetőbírót két aszszisztens segíti. (1996-ban váltotta fel utóbbi elnevezés a partjelzőt.) A vezetőbíró az úgynevezett áüós rendszer szerint vezeti a mérkőzést, ami a gyakorlat szerint azt jelenti, hogy (például) a2 A csapat jobbhátvédjének helyéről a balszélső helyéig futva dirigál. Ezek az ellenkező oldalt jelentik az asszisztensek elhelyezkedéséhez képest. Maradva az előbbi példánál, az egyik asz- szisztens a balhátvéd, a másik a jobbszélső oldalán helyezkedik. A kiegészítő játékvezetők a kapuvonalakon helyezkednek el, inkább az üresebb terület felé. Michel Piatini a változások mellett Ötven százalék marad A francé football számítása szerint a játékvezetői hármas működése esetén a vezetőbíró körülbelül nyolcvan százalékban dönt maga egy-egy ominózus esetnél, s húsz százalékban az asszisztensei döntését megfogadva ítélkezik, mintegy azokat szentesítve - egyszerűbben: kommunikálva. Az új szisztéma levesz bizonyos terheket a vezetőbírókról, pontosabbá teszi az ítélkezést, ötven százalékban a másik négy bíró észrevételét veszi át A felelősség továbbra is elsősorban az övé.
