Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA MEGYEI KORKÉP 5 PERCES INTERJÚ Óvatosan a gyertyákkal W/7 Galapagosi sárkányfenyő pult alól árharc Az árusok esküsznek: az idén az utolsó pillanatban sem lesz ingyen a fa Túlságosan is könnyen lángba borulhat a fe­nyőfa, vigyázzunk egy­másra a meghitt pilla­natokban is - ajánlja Antalicz-Gergelics Na­tália, a megyei kataszt­rófavédelmi igazgató­ság szóvivője.- Szenteste gyertyát és csillagszórót gyújtanak az ünneplők. Mire ügyeljünk a leginkább?- Soha ne maradjon fel­ügyelet nélkül az égő gyer­tya, s vigyázzunk a csillag­szóróval is. Az óvatosság ké­sőbb különösen indokolt: ahogy a fa szárazabb lesz, egyre könnyebben keletkezhet tűz.- Hogyan előzhetjük meg a bajt?- Figyelemmel. A család apraja-nagyja együtt van, közösen védhetjük ki a problémákat. Somogybán tavaly amúgy nem volt kará­csonyi tűz, az idén viszont már túl vagyunk egy riasztáson. Kigyulladt egy adventi koszorú, s emiatt ki­égett egy szoba.- Rengetegen vásároltak fényfüzért.- Érdemes az égősorokat gondosan átvizsgálni, ne­hogy véletlenül zárlatos le­gyen az elektromos holmi.- Egyesek petárdával dob­ják fel az ünnepi hangula­tot.- Tilos petárdázni, az elő­írások szerint csak úgyne­vezett kis tűzijátékot lehet vásárolni. Nem árt tudni: a szabálysértők ellen eljárást indítanak és súlyos pénzbír­ság vár. ■ Harsányi Miklós Az elmúlt években egyre többen halasztották az utolsó pillanatra a fenyő­favásárlást, bízva benne, hogy az árusok inkább ol­csóbban odaadják a fákat, mint hogy a szemétre dob­ják. Az idén viszont beke­ményítettek a kereskedők. Vas András A fenyőárusok szerint legalább hetven-nyolcvan helyen árulnak karácsonyfánakvalót Kaposvá­ron, azaz aki nem talál megfele­lőt, magára vessen. Hiába azon­ban a túlkínálat, sokan még mindig nem választottak fát: az utolsó, esetenként az utolsó utá­ni pillanatra várnak, hátha nyo­mott áron, vagy akár ingyen jut­hatnak díszítenivalóhoz.- Ami nem megy el holnap kora délutánig, odaadom a vá­rosgondnokságnak - jelenti ki Brezovai Ferenc az egyik belvá­rosi standon. - Vagy ha itt is ha­gyom helyben, bizonyosan ket­tévágom. Ez elvi kérdés: akad olyan két és fél méteres fa, ami­ben tizenöt év munkája fekszik. Miért hiszi bárki, hogy ingyen megkaphatja. Persze vannak, akik nem szá­mításból hagyják az utolsó pil­lanatra a fenyővásárlást: sok kisgyerekes család, vagy kis la­kásban élő nem tudja megolda­ni a tárolást, azaz náluk szük­ség szüli, hogy szenteste napjá­nak délelőttjén szerzik be a ka­rácsonyfát.- Ha idejön valami csóró guli­pán gyertyagyújtás előtt három órával, adok neki ingyenfát, de nem csinálok belőle rendszert - mondja a Brezovai Ferenc szomszédságában áruló őster­melő. - Ám aki arra számít, hogy kidobjuk, ráfarag. Persze kidobjuk, de előtte kettévágjuk. Akkor már viheti ingyen is. A többség természetesen még mindig a lucfenyőt keresi, a 150- 250 cenüs példányok a legkelen­dőbbek, melyekért 1500-5000 forintot kell leszurkolni. Az ár­különbséget a méret, a küllem, a fa dússága adja. És természete­sen a kereskedő rámenőssége.- Próbálnak alkudni, de rossz stílusban - állítja a szak­ma egyik nagy öregje, Garai Ró­bert az egyik belvárosi parkoló­ban. - Fitymálják a fákat, ha pe­A kisgyerekesek és a kis lakásban élők közül sokan az utolsó pillanatra hagyják a fenyővásárlást, mások jelentős áresésre számítanak szerdán dig egy szépet találnak, azonnal drágállják. Pedig ha valami jó kis poént mondana valaki, több sikere lenne. Voltak is ilyen kí­sérletek, de eddig még nem hal­lottunk árcsökkentő beszólást. Annál többet hallhatnak, akik a négytagú kompániánál vásárolnak.- Tipikus panelfa - kínálgat egy meglehetősen féloldalas példányt a társaság egyik meg- vidámodott tagja. - Tökéletesen odapasszintható a falhoz, soha­sem fog feldőlni.- Ennél már csak a panel- sarokfa a biztonságosabb - rep- likázik társa. - Kétharmadán nincs ág, nem dől fel, nem tud semmi kigyulladni rajta...- Az igazi különlegességünk viszont a Galapagosi sárkányfe­nyő - jelenti ki hóttkomoly arc­cal Garai Róbert. - Valódi ritka­ság, bár kicsit drága... Miután meglehetősen értetle­nül nézünk, nagy röhögés köze­pette felidézik azt a „madarat”, aki tudálékos arccal, önhitt szakértelemmel nézegette a fá­kat, s sorra pocskondiázta vala­mennyit. Aztán kiszúrt a placc egyik sarkában egy féloldalas, teljesen ághiányos lucpéldányt. Az árusok dobták oda azzal a tudattal, hogy ez az ocsmány­ság senkinek sem kellhet.- Megkérdezte, miért van fél­re téve - vigyorgott az egyik árus. - Mondtam neki, hogy ke­vesen keresik, mert igazi ritka­ság, nem ismeri senki, és hát kissé drága is. Ez a Galapagosi sárkányfenyő, csak azért hoz­tunk egyet belőle, ha valakinek extra igénye van, ki tudjuk elé­gíteni. Külföldön nagy divat, de idehaza várhatóan három-négy év múlva jön divatba. Naná, hogy lecsapott rá. Háromezer­ötszázat adott érte, pedig egy ezrest sem ért... Hatalmas röhögés zárja a sztorit, együtt vigad árus és vá­sárló, akikből a munkaidő lejár­tával egyre több akad. Az idén a két-, két és fél méteres lucfenyők a legkeresettebbek- Kétméterest keresek - pró­bálkozik egy fiatal nő.- Egybe tetszik gondolni? - jön a válasz, s vele az újabb vi­dámság. - Tudom úgy is adni. Egy másik asszony a gyöke­res, méteres ezüstfenyőket mustrálgatja.- Ötezer forint - mondja az árat Garai Róbert.- És gyökér nélkül? - kérdezi a nő.- Elvághatom a cserép felett, de akkor is annyi - érkezik az újabb sutka, aztán kielégíti a vevő érdeklődését is. - Kétezer forint darabja azoknak - mutat a 180-200 centisek felé az árus.- Alkudni lehet? - próbálko­zik az asszony. Pechére.- Ezerkilencszázötvenig al­kuképes vagyok - hárítják el kísérletét. Aztán Garai Róbert felénk fordul: - Ilyenkor szinte már mindent el lehet adni.- Ilyenkor még nefn - igazít­ják ki hátulról. -• Majd ha sötét lesz. Fél öt után már minden fa gyönyörű... Megyeünnep: hű marad a hagyományokhoz Babgulyás a rászorulóknak akció Idén is megebédeltette a szegényeket a lovagrend Nemzetiségek karácsonya a Dráva mellett Az idén sem változtattak a hagyo­mányokon, az ünnepi megyehét programjaival ezúttal is igyekez­nek megőrizni a rendezvényso­rozat képviselte értékeket - je­lentette be Gelencsér Attila, a me­gyei közgyűlés elnöke és Sárái Árpád alelnök. Január 5-én ün­nepélyes zászlófelvonással és a megyei múzeum megalakulásá­nak százéves évfordulója alkal­mából rendezett kiállítás megnyi­tójával kezdődik. A másnapi ün­nepi közgyűlést Tabon rendezik. A rendezvény díszvendége Sza- kály Sándor történész lesz. Új mi­niatűrökkel gazdagodik az Örök­ségünk - Somogyország kincse című tárlat. Egy különleges kö­tettel is megismerkedhetnek az érdeklődők: a Széptájú Somogy! Szívembe nőttél! című antológia magyar költők somogyi vonatko­zású verseit és magyar festők So- mogyról készült festményeit fog­lalja kötetbe. A Somogyi Hírlap jelenti 2008-ról fotókon mutatja be az esztendő krónikáját. A megyehét legvitatottabb rendezvénye volt tavaly a me­gyebál, amelyet azonban a szá­mos kritika ellenére az idén is megrendeznek. Gelencsér Attila elmondta: tavaly 3,9 millió forint volt a megyebál bevétele, ame­lyet a bentlakásos szociális in­tézmények segítésére fordítot­tak. Az idén még több bevételre számítanak, melyet ezúttal is jó­tékony célra fordítanak. ■ J. E. Kaposvár belvárosában meleg ételt, ruhát, cipőt és paplant osz­tottak kedden a Szent György lo­vagrend tagjai. A hagyományos jótékonysági akciójukon babgu­lyást és forralt bort kínáltak a rászorulóknak. Knoll Gyula pri­or közölte: nyolcadik alkalom­mal rendezték meg a jótékonysá­gi akciójukat.- Óriási örömet jelent szá­munkra, ha segíthetünk máso­kon - mondta. - Évek óta, köz­vetlenül karácsony előtt szer­vezzük meg rendezvényünket. Ezúttal is sok szegény, köztük jó néhány hajléktalan kaposvári értesült az akcióról, s kért a ka­rácsonyi menüből. ■ Harsányi Miklós Senki nem volt válogatós, jólesett a meleg étel a legszegényebbeknek Öt nemzetiség karácsonyi szo­kásait elevenítették fel Barcson. Egy hét alatt minden napra ju­tott egy-egy érdekesség, megis­merésre váró nemzeti hagyo­mány, szokás. Az egyedülálló kezdeményezéssel a Széchenyi Ferenc Középiskola lepte meg tanulóit. Minden napra jutott egy-egy népcsoport: hétfőre az olaszok, keddre a németek, szer­dára a magyarok, csütörtökre az angolok, péntekre pedig a fran­ciák. Az öt választás nem vélet­len, hiszen mindegyik nyelvet tanulják a diákok az iskolában. A tanítási szünetekben a tanu­lók által elkészített nemzetiségi ételek, ének, zene várták az ér­deklődőket. ■ J. G.

Next

/
Thumbnails
Contents