Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-12 / 290. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 12., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Kováts: ki kell tisztítani a „ganédombot” közgyűlés Többe kerül a buszjegy és az ebéd, drágábban söprik a kéményt januártól Kaposvároi Február elsejétől a Csiky Gergely Színház Non-prof- it Kft. működteti a kapos­vári színházat gazdasági társasági formában. Márkus Kata Egyebek mellett erró'l is döntött csütörtöki ülésén a kaposvári közgyűlés annak ellenére, hogy Pintér Attila frakcióvezető (MSZP) napirend előtti felszóla­lásában szorgalmazta: ne tár­gyalják az ülésen az előterjesz­tést. Azt mondta: a döntés elő­készítése nem volt megfelelő, ráadásul jogsértést követtek el azzal, hogy a főjegyző nem kér­te ki a kultúráért felelős minisz­ter véleményét a költségvetési intézmény megszüntetésével kapcsolatosan. Kéki Zoltán cím­zetes főjegyző szerint az intéz­mény és a költségvetési szerv két külön kategória, ezért nem kértek véleményt. így aztán a napirend tárgyalása kapcsán Paksi Lajos (MSZP) azt firtatta, a művészeti tevékenységet mi­lyen arányban segítik kisegí­tők? Dér Tamás (Fidesz) pedig arról érdeklődött, hány olyan ember van a színházban, aki csak a fizetésért jár be? Schwajda György igazgató ér­telmezésében 20-25 fős a kise­gítőlétszám, 70-80 a művészeti, és ehhez hasonló létszámú a műszaki állomány. Jelenleg 20- 22 olyan ember van a színház­nál - mondta akik nem dol­goznak. Igyekeztünk bevonni őket a Cigánybáró próbafolya­matába, hiszen színészekről van szó, ám azt mondták: ko­rábban azt az ígéretet kapták, hogy ebben az évadban nem kell nekik dolgozni. Schwajda György hozzátette: jelenleg tíznél több színház mű­ködik már gazdasági társasági formában hazánkban. Több te­átrumban folyamatban van az átszervezés, s két éven belül Magyarország valamennyi színháza átalakul majd. Kováts Imre (Somogyért) egyenesen úgy fogalmazott a színház átalakítása kapcsán: in­kább örülni kellene annak, hogy végre jön egy ember kí­vülről, aki kitisztítja ezt a „ganédombot”. - Évek óta tu- dottan egyre többet költöttek el - mondta Kováts. - S bár az A helyzet magaslatán. Szita Károly: a szocialisták akarnak rendezni a színházban, az a bajuk, hogy Schwajda György a direktor Miben hisz Schwajda? SCHWAJDA GYÖRGY társulati ülést tartott a csütörtöki köz­gyűlés utárv - Mindenkit megnyugtattam, a kft ugyan­azzal a beosztással és fizetés­sel átveszi őket Kifüggesztet­tük az idevonatkozó jogsza­bályt A színház kötelessége, hogy fölajánlja a szerződést A közgyűlésen említett „nem dolgozó színészekről” szólva a főigazgató úgy finomított: aki eddig nem dolgozott, az évad második felében lesz rá lehetősége, mondta. Schwajda szerint a társulat normális hangulatban fo­gadta bejelentését Megerősí­tette ezt színházi forrásunk, hozzátéve: a kaposvári szín­házi ember „rázós helyzet­ben” veszettül dolgozik, és nem emészti magát De a bi­zonytalanság tapintható az 53 éves állandó társulatú kő színházban. Ezt az szmsz és a kollektív szerződés oszlat­hatja el - Abban hiszek, né­hány kivétellel mindenki igent fog mondani a szerző désre, és folytatja a munkát - mondta a direktor. Gondolkodóban. Schwajda: húszan-huszonketten nem dolgoznak Gádzsók, analfabéták NEM KELL MINDENT ELHINNI, amit a Somogyi Hírlap leír - mondta Szita Károly polgár- mester a tegnapi közgyűlé­sen Járóka Lívia fideszes Európa parlamenti képvise­lő korábbi nyilatkozatára re­agálva. A képviselőnő azt mondta Szita Károlynak, nem biztos, hogy teljes egé­szében azt nyilatkozta, amit lapunk leírt Úgy tudjuk, egyrészt a gádzsó kifejezés elhangzását vonta kétségbe Járóka, másrészt azt, hogy azt mondta volna: a Pécsi utcai és más hasonlóan szeg­regált iskolák bezárása el­len aláírásgyűjtéssel is tilta­kozó roma szülők java része szegény, analfabéta. Lapunk birtokában van a képviselő nővel készült interjú hang- felvétele. Ezen elhangzik Já­róka Lívia szájából a gá­dzsó kifejezés a nem cigány szülőkre vonatkozóan, vala­mint az is: „Hogyan látná­nak bele az oktatásba azok a szülők, akik maguk is na­gyon nagy százalékban analfabéták?... ” nem igaz, hogy a gazdasági tár­sasági forma oldja meg a szín­ház valamennyi problémáját, de segít a túlfoglalkoztatáson. S aki ezt megcsinálja, ő viszi el a balhét. Szita Károly polgármester mi­után megtudta az igazgatótól, hogy a tavalyi 4600-ról 6500-ra emelkedett a bérletek száma, azzal zárta le a vitát: a szocialis­ták legnagyobb baja az, hogy Schwajda György az igazgató. Végül 21 igennel, három nem­mel, két tartózkodás mellett meg­szavazta a képviselő-testület, hogy februártól gazdasági társa­ságként működüt a színház. A közgyűlés karácsony előtti utolsó ülésén díjemelésekről is döntött. A helyi autóbusz-köz­lekedés díjai annak ellenére is emelkednek hat és fél száza­lékkal januártól, hogy Pintér Lóránd azt javasolta: ne legyen emelés, mert ezt lehetővé ten­né az infláció és az üzem- anyagárak jelentős csökkené­se. A javaslatot elvetette a kép­viselő-testület, így jövőre egy elővételben váltott jegy 175 he­lyett 185 forint lesz, a tanuló-, nyugdíjasbérletért 1645 he­lyett 1835 forintot kell majd fi­zetni. Az élelmezési nyers­anyagnorma-emelést tíz száza­lékban határozta meg a köz­gyűlés a szociális, oktatási és gyermekjóléti intézmények­ben egyaránt. Az emelés négy és hatvan forint közötti összeg­gel növeli a napi térítési díja­kat. A kéményseprő-ipari szol­gáltatások díjának emelése kapcsán Csizi László (SZDSZ) arról érdeklődött: nyolc- vagy 31 százalékos emelésről szól az előterjesztés, mert nem egy­értelmű. Kiderült: a nyolcszá­zalékos emelés a gyárjellegű kéményekre vonatkozik, a többség azonban az egyediekre vonatkozó több mint 30 száza­lékos emelést fizeti majd janu­ártól. Ez 200 forintos plusz- költséget jelent, ám Szita Ká­roly szerint még így is Kapos­vár az egyik legolcsóbb város e tekintetben is. Csizi László sze­rint ez az előterjesztés is bizo­nyítja, hogy nem a Somogyi Hírlap a hibás, amikor a közvé­lemény számára félreérthető- en megfogalmazottakat nyilvá­nosságra hozza. A lap vélemé­nyem szerint alapvető tényék­től nem tér el - mondta. MEGEMLÉKEZÉS Főhajtás Jávori Béla emléke előtt Tegnap Kaposváron szűk családi körben örök nyugalomba helyez­ték a 78 éves korában elhunyt Já­vori Bélát. Lapunk egykori főszer­kesztőjének újságírói hagyatékát a megyei múzeum őrzi. Elhunyt kollégánk a visszaemlékezését is itt helyezte letétbe. A memoár be­fejező készének közlésével tisztel­günk emléke előtt. * * * A titulusom 1989-ben az lett, hogy NYUGDÍJAS! Pályám ezzel még nem ért véget, mert új hi­vatást választottam... A helyi körülmények ismere­tében és élettapasztalatom alap­ján megéreztem: az én mun­kámra (netán valamelyest hoz­záértésemre) idehaza már sen­kinek sem lesz szüksége... Ezért már nyugdíjazásom előtt három évvel készültem a jövőmre, ha még lesz olyan. A szépségesen szép Ivánfahegyen vettem egy nagy, ötszáz négyszögöles ker­tet, később építettem rá egy kis házikót, pincét, és egyáltalán nem szégyellem, miért is ten­ném: PARASZT lettem! Előzmé­nye nemigen volt, hiszen odaha­za szinte udvarral sem dicseked­hettünk, nemhogy kertünk lett volna. Ezért szakkönyvekből, jó szándékú és segítem kész szom­szédaim tapasztalataiból és saját baklövéseimből gyűjtöttem is­mereteket. Több mint harminc gyümölcsfát és szőlőt telepítet­tem, nagy konyhakertet alakítot­tam ki, fáim alatt lucerna terem, amelyből kiváló komposztot tu­dok hasznosítani. És megtanul­tam ásni, kapálni, kaszálni, per­metezni, növényeket gondozni és minden mást, amit nem nél­külözhet a föld. (Persze jól tu­dom: egy egész élet is kevés len­ne minden fontos módszer és mozzanat elsajátításához...) De már itt élek 22 éve! Hétfőn hajnalban mintegy öt kilométe­ren gyalogolok föl a meredek horhón, főzök magamnak egy hétre való ebédet, aztán szomba­tig kora reggeltől sötétedésig dolgozok a földemen, jó kedvvel, nem is eredménytelenül. Itt let­tem teljesen önálló és szabad. Rá tudok csodálkozni a növényeim fejlődésére, önfeledten simogat­tam meg Vilmos-körtefám első gyümölcsét; tudok gyönyörköd­ni a gyümölcsfák virágzásában, de abban is, amint kibújnak a földből az elvetett magok hoza- dékai. És szomorkodom, ha nem kap esőt a föld, vagy kiszárad egy-egy fám. Értékelem, élve­zem a természet szépségét, érté­ket teremtő képességét, a csen­det, s tiszta, friss levegőt... Igazán jól érzem itt magam! A fentieknél talán csak az sze­rez még nagyobb örömet, ami­kor év közben és különösen ősz­szel két, tizenöt küó termést be­fogadó szatyorban három csa­ládnak, öt unokámnak vihetem haza munkám eredményét, köz­tük - nem túlzás - mázsaszám a legkülönfélébb gyümölcsöket... Jó tudni, hogy valakiknek még mindig szükségük van rám. S hogy más kortársammal ellentétben nem sétálásokkal keü leélnem utolsó éveimet... Ezernyi tapasztalatot, élményt szereztem már itt a hegyen is. S hogy nem akarok többet beszél­ni róla, ennek egyetlen oka van: az, hogy az írást nem tudom, nem lehet abbahagyni! S ha be­sötétedik vagy esik az eső, vü- lany hiányában gyertyafénynél rendszeresen írok, s mindent megírtam már, ami megragadta érdeklődésemet (nyitva tartot­tam mindenre kíváncsi szeme­met), de élményeimet és örömei­met is. Mert - bármilyen furcsa - még ma is vannak gondolata­im, véleményem mindenről, ami körülvesz, ami történik az or­szágban, a vüágban, s amit ma­gammal hoztam múltamból: jó és keserves tapasztalataimból. Hogy miért és kinek írok? Ön­magámnak! Csak azért, hogy ki­adhassam magamból mindazt, ami foglalkoztat. S mert írni jó... Hetvennyolcadik évemet tapo­som már! Még mindig kaszálok, kapálok naphosszat, bár meg kell vallanom: többször meg keü állnom már rövid pihenőkre, s hogy levegőhöz jussak azon a meredek domboldalon, amely életem értelme lett... Néha ironi­kusan el is mondom ismerőse­imnek: Somogybán Ivánfahe­gyen van a legjobb, a legtisztább levegő! Csak mire fólérek a hor­hón, nem kapok belőle... Azt viszont tudom: már csak egy titulus van hátra az életem­ből. Az, amikor kimondják majd, hogy ELHUNYT!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents