Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-08 / 261. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 8., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP e-------------■ ^ J PERCES INTERJÚ Kevesebb a fatolvaj Az összefogáshoz közbizalom kell dakota bölcsesség A bizalom gyalogosan érkezik, de lóháton vágtatva távozik A SEFAG Zrt. 80 ezer hektáron gazdálkodik. Németh Sándor ellenőr- zésiosztály-vezető sze­rint kevesebb a fatolvaj, ami a rendőrségi együtt­működésnek és a fafaj­táknak köszönhető.- Karácsony előtt mennyi­re vannak veszélyben a fe­nyők?- A SEFAG Zrt-nek nincsen olyan erdőtelepítése, ami fel­keltené a fenyőfa- és a zöld- gally-tolvajok érdeklődését. Egyéb falopás mindig van, de mindent megteszünk a visszaszorítása érdekében.- Kommandóznak?- Figyelünk, fülelünk, né­zünk és kötöttünk a rend­őrséggel együttműködési szerződést is. A gyakoribb rendőri jelenlét, a közös jár­őrözés elrettentő erővel bír. Bár senki nem lát a jövőbe, lehet, hogy holnap megint nagyobb falopásról kell be­számolni, de pillanatnyilag viszonylag nyugalom van. » Sem az elkövetés értéké­ben, sem számában nincs növekedés. Néhány éve gyakrabban előfordult, hogy más megyéből jöttek teherautóval, kamionnal a tolvajok. Szerencsére ez sem jellemző már.- A tolvajok válogatósak, vagy visznek mindent?- Akinek tűzifára van szüksége, az biztosan olyan fát vág ki, ami jól ég. A so­mogyi erdők faösszetéte­lének 70-80 százaléka ke­ménylombos. Éppen ezért kell határozottan fellépni a tolvajok ellen. re sem nőtt a fatolvajok száma Orbán Viktor: Az kormányoz jól, aki megszerzi az emberek bizalmát Orbán Viktor, a Fidesz elnö­ke helyi kis- és közepes vál­lalkozások vezetőivel talál­kozott pénteken Kaposvá­ron. A pártelnök azért tett látogatást a somogyi megye- székhelyen, hogy megnézze, milyen programot tud össze­állítani a város, amellyel se­gíti megvédeni a veszélyben lévő munkahelyeket. Márkus Kata- Az országgyűlés hamarosan szavaz a jövő évi költségvetés­ről. Ön szerint keresztülcsú­szik a Parlamenten?- A szocialisták addig mun­kálkodtak és mesterkedtek, hogy valószínűleg átcsúszik. Ez egy, az európai válságkezelési megol­dásokkal ellentétes irányba hala­dó költségvetés, amely még sok nélkülözést, fájdalmat és bajt fog okozni az embereknek.- Mi lesz az Önök válasza erre?- Ahogy becsületes párthoz illik, beadjuk a módosító indít­ványainkat. Ezekkel igyek­szünk minél több munkahelyet megvédeni. A bürokráciát a le­hető legkisebb mértékűre kell visszaszorítani, és a korrupciós pénzek elszivárgását, a közpén­zek elzuschlagosítását pedig meg kell akadályozni.- Demján Sándor szerint Ma­gyarország reformok nélkül nem fog kilábalni a válságból. Márpedig enélkül Magyaror­szág 15 évig Európa legszegé­nyebb országa lesz. A ldlába- láshoz közmegegyezésen ala­puló programra van szükség. Ön lát erre lehetőséget?- Több kell ide, mint refor­mok: nagy változásra van szük­ség. Ehhez azonban közmeg­egyezés kell az emberek között. Demokráciában a közmegegye­zést úgy hívják, hogy választáso­kon fölhatalmazást kapott, köz­bizalmat élvező kormány. Ha lesz ilyen, akkor lesz változás.- Németországban, Írország­ban, Finnországban nagyko­alíciós kormányzással mász­tak ki a gödörből. Elképzelhe­tőnek tartja, hogy 2010-ben Magyarországon is ilyen kor­mány alakuljon?- Minden nagykoalíciós kor­mányzásnak az előfeltétele egy program, amiben mindenki egyetért. Magyarországon azért nincs nagykoalíció, mert két különböző politika létezik egymás mellett. Az egyik a szocialistáké, amelynek a jel­zőoszlopai: hitelfelvétel, állam- adósság, megszorítás, bürok­rácia és korrupció. Ezen az alapon mi nem akarunk együttműködni senkivel. Ez­zel szemben a mi politikánk: kevesebb bürokrácia, vissza­szorított korrupció, munkahe­lyek megvédése, adócsökken­tés, a magyar kis- és közepes vállalkozások támogatása szükséges. Amit az elmúlt hat évben elkövetett a kormány az országgal szemben, az nem egyszerűen hiba, hanem bűn. Én pedig nem akarok bűn­társa lenni a mostani szocia­lista kormánynak.- Az egyik országos napilap­ban egy volt SZDSZ-es köz­gazdász Szégyen címmel ösz­szegyűjtötte, ki mindenki fe­lelős az ország jelenlegi gaz­dasági helyzetéért. Önt és pártját is közéjük sorolta. El­fogadja a megállapítást, fele­lősnek érzi magát?- 2002-ben mindenki egyet­értett abban, hogy a magyar gazdaság jó állapotban volt. Sőt, egyetértés volt abban is, hogy 2007-ben a szlovénokkal együtt vezetjük be az eurót. Most ez már fényévekre van tő­lünk. Azóta mi ellenzékben va­gyunk. A mostani bajokat az ország el- adósodása, az állam- adósság drámai mértékű növe­kedése okozta. 2000 körül mi mondtuk föl az IMF-fel kötött szerződést azzal, hogy visszafi­zettük a hátralévő kölcsönt. Ki­jöttünk a hitelük meglehetősen nehéz feltételi közül, a mostani kormány pedig hat év elmúltá­val ugyanoda vitte vissza Ma­gyarországot. Ezt tartom én szégyennek.- Ezért fogalmazott úgy, hogy a Nemzetközi Valutaalap hi­telével Magyarország még „nincs kinn a vízből”?- Ezt a hitelt a nemzetközi tő­ke adta össze. Sem a bankok, sem az IMF nem jótékonysági intézmény. Ha tettek valaha va­lamit, ami nekünk jó volt, azt mindig a saját érdekükben tet­ték. Ez a mostani IMF-hitel pon­tosan annyi és olyan ütemezé­sű, hogy a bennünket hitelezők biztosan hozzájussanak a pén­zükhöz komoly kamatfelárral. Ezzel tehát nem vagyunk kinn a vízből, csupán annyit tettek, hogy nem engedték összeomla- ni a magyar gazdaságot. Pilla­natnyilag legalább 250 ezer munkahely van veszélyben Ma­gyarországon. S ha a kis- és kö­zepes vállalkozások nem kap­nak most segítséget, akkor el kell bocsátaniuk az embereiket, ez pedig drámai módon növeli meg a munkanélküliséget.- Kaposvár az elmúlt napok­ban öt pontból álló cselekvési programot fogalmazott meg, amivel a helyi kis- és közepes vállalkozásokat igyekszik hely­zetbe hozni. Ön ma találkozik a város néhány meghatározó vállalkozójával. Ez azt jelenti, hogy megítélése szerint ezek a cégek kulcsszerepet játszhat­nak a válságkezelésben?- Magyarországon ezek a vállalkozások adják a legtöbb munkahelyet. Ugyanakkor a legkevesebb kedvezményt, se­gítséget ők kapják. A feladat te­hát, hogy előre kell hozni a be­ruházásokat, ahogyan Kapos­vár nagyon jól teszi, amikor 2010-2011-re tervezett beruhá­zásait már az idén beindítja. Ezenkívül adókedvezményt kell adni a vállalkozásoknak, és fog­lalkoztatási alap is kell, amely­ből azok részesedhetnek, akik munkahelyeket teremtenek. .- Önök folyamatosan adócsök­kentést javasolnak arra hivat­kozva, hogy meglódul tőle a gazdaság. Ez azonban csupán feltételezés. Mi történik, ha „nem jön be” a várható gazda­sági fellendülés?- Már csökkentettem adót, amikor miniszterelnök voltam, méghozzá radikálisan. A járu­lékcsökkentéssel több mint százezer munkahelyet hoztunk létre két év alatt. Van tehát ta­pasztalatom arról, hogyan kell úgy adót csökkenteni, hogy a gazdaságnak megérje. Egy vál­ságból való kilábalás nem lehet kizárólag a kormány érdeme. A válságból az országot a tett­re kész és vállalkozó szellemű emberek tudják kihúzni. Nem a kormány fújja a passzátsze­let, hanem az értéket teremtő emberek. A kormánynak meg az a dolga, hogy az országnak a vitorláját ebbe az irányba for­dítsa.- Ki kormányozna ma jól Ma­gyarországon?- Aki az emberek bizalmát megszerzi. Válság idején a legér­tékesebb valuta a bizalom. Hogy egy dakota bölcsességet idézzek: a bizalom gyalogosan érkezik, és lóháton vágtat el. Összefogást kell létrehozni Magyarországon, de ezt nem propagandával, ha­nem a közbizalom megteremté­sével lehet elérni.- Az utóbbi hetekben nem hallottunk Öntől a kormány- váltás szükségességéről. Ta­lán a készenléti hitelektől vál­tozott meg a véleménye?- Az országnak kormányvál­tásra van szüksége. Változás nélkül ugyanis a rossz politika fog folytatódni, ami ide juttatta az országot. Jobb mártást érdemelt volna a muslicás vadas marha étlapozó ízléses-kulturált a környezet, a konyhán viszont van mit javítani a balatonboglári Kinizsi udvarban Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özvegy Zimbabwei Kálmánné Kívülről úgy tűnt, nem hibázunk, s belépve tovább erősödött ez az érzés. A balatonboglári Kinizsi udvart elsősorban azért válasz­tottuk, mert az utószezon lecseng- tével nemigen akadt más hely, melyet nyitva találtunk, de ettől még nem érvényes a ló-szamár párhuzam. Egészen európai ven- i déglőbe toppantunk, a fogadóhe­lyiségben - melyről utóbb kide­rül, egyúttal dohányzó is - pofás bőrfotelek és -kanapék sorakoz­tak, s ízléses-kulturált az étterem­rész is. Legalábbis a berendezést illetően. A „társaság” viszont... Eleinte azt hittük, hogy csak néhány kóbor muslica keresett menedéket a hűvösödő időben, ám az italok megérkeztével egy­re nagyobb csapat repkedett a poharak körül. Nemhogy a na­rancslevet, de még az ásványvi­zet is szívesen kóstolták, így minden kortyolás előtt némi bo- garászás kezdődött, hogy leg­alább a felszínt megtisztítsuk a kevéssé kedvelt rovaroktól. A rajzás aztán egyre inkább rá­nyomta bélyegét az ebédre, így végül (muslica)felhős homlok­kal távoztunk. Pedig a felhozatal nem kiáltott panaszkönyv után. Az első fo­gásnak kiszemelt franciás hagy­maleves például tűrhetőnek bi­zonyult, bár némi kutatás szük­ségeltetett, hogy a sajtot megta­láljuk az ibrikben, s a krutont is Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Készséges, barátkozó KÖRNYEZET (1-10 pont): Le a muslicákkal! 4 étel (1-20 pont): Túlzó jelzők mérhették volna bőkezűbben. Jóval bővebben, mint a gazda­gon ígért marhahúslevest Mely­ben a húsmennyiséggel nem volt gond, sokkal inkább a beha­rangozott rengeteg zöldséget hi­ányoltuk: hét répakockát talál­tunk, zellert és gyökeret viszont egyet sem. Még szerencse, hogy a hőfok javított az összképen. Második fogásunkat készsé­ges és barátkozó pincérünk is megsüvegelte, s mélyegyetérté­séről biztosított bennünket. Ettől persze teljesen belelkesedtünk, s hangulatunk az ételek megér­kezése után sem romlott. Leg­alábbis, amíg meg nem kóstol­tuk a szemre valóban tetszetős felhozatalt A szalvétagombóccal kerített vadas marha kifejezet­ten étvágygerjesztőnek tűnt, s az első falat gombóc után még el­ismerően csettintettünk, ám a mártás bizony igencsak illetle­nül viselkedett. Mármint a gom­bóchoz illetlenül. Mindenfajta fantáziát nélkülöző, jellegtelen, tejfeles-mustáros szószt kap­tunk, melyet leginkább egy isko­lai-üzemi menzán vár az ember, nem egy igényes vendéglőben. Jobb választásnak bizonyult a Country-módra elkészített ser­tésszelet. A köretként hozzá­adott hasábburgonya átlagossá­gát sikeresen törte meg a bősé­ges szalonnás kukoricával fel­turbózott s ízében is eltalált ka­raj. Kicsit tartottunk tőle, hogy egyszerű főtt kukorica kerül a tányérra, de a szalonnával ösz- szesütött tengeri kifejezetten jól csúszott, s ebben a párosításban édessége sem volt hivalkodó. Illata annál inkább, meg is részegítette a muslicahadat, melyek boldogan mártóztak hol a vadasban, hol a szalonna­zsírban, így az étkezés olyan fi­gyelmet követelt, mintha folya­matosan a bankok apró betűs kiegészítéseit kellett volna ol­vasgatnunk. Talán érthető ezek után, hogy a kávét már a do­hányzóba kértük, ahol a kör­nyezet némileg javított borús hangulatunkon. A számla ke­vésbé: igaz, muslicák nélkül még elfért volna...

Next

/
Thumbnails
Contents