Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-29 / 279. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 29., SZOMBAT IN MEMÓRIÁM Elhunyt Jávori Béla Elhunyt Jávori Béla Rózsa Ferenc-díjas, Aranytollas új­ságíró, aki 1969-től 1988-ig volt a Somogyi Néplap fő- szerkesztője. 78 éves korá­ban ragadta el a halál. A So­mogyi Hírlap és az Axel Springer Magyarország Kft. Somogy Megyei Irodája sa­ját halottjának tekinti. Temetéséről később intéz­kednek. A vitának vége. Az érvek el­fogytak, s az érvelő elhallga­tott. Jávori Béla itt hagyott bennünket. Letette a tollat, sarokban hagyta az Erika írógépet, becsukta maga mögött az ajtót. A Somogyi Néplap főszerkesztője volt és újságíró. Vagy inkább új­ságíró. Pengeéles jegyzetei mindig jobbító szándékúak voltak. A kisember pártján állt, és pörlekedett a hata­lommal. Ezt tette egész éle­tén át. Gyakornokként kezd­te a Somogyi Néplapnál, és főszerkesztőként búcsúzott el a rendszerváltást megelő­zően. Két szenvedélye volt: az írás és a fényképezés. Fo­tóit, amelyek a megye törté­nelmének egy részét örökí­tették meg, nyugdíjba vonu­lásakor a megyei könyvtár­nak adományozta. írásait a Somogyi Néplap hasábjai őrzik. Belőlük egy barátság­talan kor szellemére lehet következtetni. Kortörténeü dokumentumok ezek is. Az írást soha nem hagyta ab­ba. Nyugdíjba vonulása után is dolgozott, magának, az íróasztalának. Azt keres­te, hogy abban a korban, amelyben alkotott, mi volt a szép, mi az igaz és mi a ha­mis. Mesterien tudta szétvá­lasztani a konkolyt a búzá­tól. A szakma legmagasabb elismerését, a Rózsa Ferenc- díjat kapta. Nem a szerkesz­tői munkáért, hanem az írá­sért. Soha nem volt senki­nek a lekötelezettje, önálló­an gondolkodó és érvelő egyéniség volt. A fotózás nélkül kiégett volna bíró Dániel Nekünk segítenünk kell, nem készülhetünk ki minden extrém esettől Kilenc év alatt közel ezer elesett nővel találkozott Bí­ró Dániel, a kaposvári Bo­rostyánvirág Anyaotthon helyettes vezetője. A meg­annyi nyomor és erőszak elől szabadidejében a ter­mészetbe menekül. Vas András A nappaliban ülünk le, ilyentájt, élelmiszerutalvány-osztás idején ez a legnyugodtabb hely. A Bo­rostyánvirág Anyaotthon lakói ugyanis a hipermarket és a disz­kontáruházak felé veszik az irányt, egy, csak egy leány marad e vidéken, aki éppen ebédet me­legít csemetéjének a konyhában. Néhány pillanat probléma nél­kül, ám az intézmény helyettes vezetője ilyenkor sem pihenhet, hiszen ott a rengeteg akta, papír­munka az ideges férjek helyett.- Tavaly lettem az otthon he­lyettes vezetője - meséli Bíró Dá­niel -, de már kilenc éve dolgo­zom ezen a területen. Még a ka­tonaság alatt, polgári szolgála­tosként kóstoltam bele. S ezzel el is dőlt a sorsa. Jött az egyetem, majd az otthon, a lá- nyok-asszonyok és a gyerekek problémái, a mindennapos gon­doktól a normális gondolkodás­sal elképzelhetetlen, felfoghatat­lan történetekig. Melyekhez hoz­zászokni sohasem lehet, csak fel­dolgozni, különben felemészti a lelket, s vele az embert.- Szerencsés alkat vagyok - állítja Bíró Dániel -, könnyedén regenerálódom, de még így is akadnak esetek, melyek megvi­selnek. Ezért is van szükség más jellegű elfoglaltságokra. Én horgászom, fotózom. Előbbi régi hobbi, utóbbival csak három-négy éve kezdett ko­molyabban foglalkozni. Autodi­dakta módon, mindig csak any- nyira, amennyit az anyagi lehe­tőségek engedtek. Hajnalonként felkerekedik, irány a természet. No és a várakozás, hiszen a ter­mészetfotózás időigényes dolog, meglehetős türelemre van szük­ség, még akkor is, ha az ember nem a zsákmányt ejtő ragadozót, hanem a jóval szeh'debb énekes­madarakat akarja lencsevégre kapni.- Néha egész napokat elüldö­gélek - folytatja -, ugyanis fő­ként olyan madarakat szeretek lefotózni, melyekből kevés van. Mint például a sárgafejű ki­rályka, Magyarország legkisebb madara, mely nem mellékesen villámgyors, ráadásul nehezen becserkészhető vidéken él. Mint például a Dráva mente, Bíró Dá­niel egyik kedvenc területe.- A családnak van egy kis há­za Őrtilosnál, Szentmihályhe- gyen - teszi hozzá -, szerintem Magyarország egyik legszebb vi­déke. Építettem egy kis leskuny­hót, ha oda kimegyek, teljesen kikapcsolok, kilépek az anyaott­hon vüágából, feltöltődöm. Hozzáteszi: a magányosan el­töltött, nyugodt, mégis él­ményekkel teli pillanatok nélkül valószínűleg már ki­égett volna. Kilenc év alatt 1| közel ezer lakót ismert meg ’ az otthonban, mind egyedi, szomorú tör­ténet, s ha mind­egyiket a lelkére- szívére veszi, ‘ már beleőrült volna. ^- Elfelejteni | 1 persze nem le- f ' hét őket - ál­lítja. - Egy normális em­bert nem hagy hide­gen, ha egy nőt össze­vernek, ha egy gyer­meket szexuálisan zaklat az ap­ja. Ennek ellenére mégsem „hal­hatunk velük”, hiszen nekünk kell reálisan elemezni a helyze­tüket, s segíteni rajtuk. Amikor ugyanis valaki bekerül hozzánk, nem tudja felmérni a helyzetét, nekünk kell gondolkodnunk he­lyette, elindítani a jövőjét. Segí­teni, hogy minél hamarabb feldolgozza, kibeszélje ma­gából a történteket. _ Talán ezért is választott |p ilyen csendes hobbit: a Jr munkája a beszéd, a sza­badidejében csend­re, magányra vá­gyik. Egy másik, az emberinél raci­onálisabb és ke- vésbé kegyetlen világba... Bíró Dániel: hajnalonként irány a természet, a nyugalom. Ott töltődöm fel. Gyerekmunkák kerültek a kalapács alá pénteken A polgárőrök tükröt tartanak a rendőrök elé Csaknem száz fotót, rajzot, fest­ményt, tűzzománc képet és kü­lönleges technikával készült al­kotást ajánlottak föl a kaposvári gyerekek a Szeretem Kaposvárt Alapítvány jótékonysági árveré­sére. A gyerekmunkák pénteken délután a városházán kerültek kalapács alá az alapítvány által szervezett aukción. A felajánlá­sokkal a Liget otthon lakóinak életét, a Kötél Egyesület, a Ka­posvári Fiatalok Teljes Életért Alapítvány és a Kaposi Mór Kór­házért Alapítvány működését kí­vánják segíteni a szervezők. Az árverésen Heintz Tamás képvi­selő felajánlotta: arról a nyolc al­kotásról, melyekért a legtöbbet ígérik, készüljön képeslap, és 50-50 darabot kapjanak belőlük az érintettek. ■ Márkus Kata Lakócsai diákok sikere kistérségi versenyeken Szép eredménnyel szerepeltek a lakócsai iskola tanulói két meg­mérettetésen is. Csonka Zsolt arany, Bogdán Andrea, Balogh Roland és Orsós László bronz minősítést szerzett Kaposváron a beás nyelvű vers- és mesemon­dó versenyen. Barcson a „Vidám versek” kistérségi versenyen Ki­rály Dávid második, míg Rácz Gábor harmadik lett. ■ G. A. Tizenkét évi sikeres együttműkö­dés után rendhagyó eseményre gyűltek össze' a rend őrei. Az el­ső alkalommal megszervezett polgárőr-rendőr konferencián azokról a tapasztalatokról volt szó, amelyeket a napi munkában hasznosíthatnak. Horváth József ezredes rendészeti igazgató el­mondta: Somogybán 115 polgár­őr-egyesület működik, 3000 tag­gal. A rendőrség egyik legfonto­sabb stratégiai partnerévé vált a polgárőrség. Kapocs a rendőrség és a lakosság közt, így olykor tük­röt tart a rendőrök elé. Szablics István, a megyei polgárőrszövet­ség elnöke szerint a polgárőrcsa­patok a települések egyharmadát fedik le. Jövőre szeretnék, ha min­den sikeres csoport még egy tele­pülést a „nevére venne”. ■ J. E. Még mindig nagyzolás az étteremnév: nem váltottak márkára étlapozó Kispénzű menübe fektetőknek kínálja magát továbbra is a nagy múltú kaposmérői vendéglátó egység Megyei gasztronómiai körsétánkban vissza­térünk azokba az étter­mekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özvegy Zimbabwei Kálmánná A hagyomány jó, a hagyomány szép, mondta mindég édes jó Kál­mánom, és nagyot kortyantott hosszúlépéséből. Nehogy már megpimpósodjon, tette hozzá. Mondása mindmáig a fülemben cseng, akárhányszor elmegyek a néhai Nógrádi pékség hűlt helye előtt. Az volt az utolsó hely, amit megtaláltam, ma már annyira változnak az idők, hogy lassan már a mellékesbe is GPS-szel ta­lálok csak oda. Semmi sem a régi, mondaná jó Kálmánom, mintha régen nem ürült volna ugyanolyan tempó­ban a hosszúlépéses vödre. A kaposmérői Márka étterem udvara verte föl szertelen gondo­latim. Minden mozdulatlan. Egyetlen osztrák autót látok, mellé parkolok; na, ilyet anno aligha tehettem. Félszegen lépek a Márkába, az ajtót óvatosan csukom, ne­hogy már összedőljön az egész. De tartja magát. Elhaladok az 1986-os művirágkiállítás díj­nyertes kollekciói előtt, majd a megszeppenten porosodó sza­movár és az Itt jártunk! fakó fotó­tárlattól egyenlő távolságra ülök. Osztrákunk egyedül kávézgat, mi lekabátolunk, és fogadjuk a fáradtan érkező felszolgálót. Sű­rű dele lehetett: a Márkában helyben 450-ért, kiszállítással 550-ért menüt mérnek. Jó másfél éve jártunk utoljára Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Ott van, ha kell KÖRNYEZET (1-10 pont): Szamováros Q ÉTEL (1-20 pont): Menü-vezérelt a valaha legendás kaposmérői egységben. Akkor alaposan le kellett húznunk, kivetnivalót leginkább a felhozatal ár-érték arányában találtunk. Valamivel testesebb, de még mindig túl so­vány az étlap. Gyors egytáléte­lek, a sertés néhány változata, sztereotip szárnyasok, és muta­tóba pár halfalat. Ocsúdván a belbecs szocreál révületéből, a hét-nyolcféle leves közé vetjük magunk, á: 360-590 forint. Csont-, gulyás- és tejfölös tárkonyos raguleves a választás. Gulyásunknak a karaktere hi- bádzik, ragunknak a tejföle és tárkonya is a halálán. Gyors fele­dés-üzemmód. Innen szép nyerni, mondta édes jó Kálmánom, amikor a ma­gyarok 0-6-ra égtek az oroszok ellen a mexikói vébén, és Ro- gyionov a 80. percben kapunk­ba sercintette a hatodikat. A főételként húsz perc alatt ér­kező fogások közül a legalacso­nyabb pontszámot a tejszínes­gombás pulykának ítélte heve­nyészett zsűrink. Megbolondítá- sában legfeljebb a gazdaságos fűszersó játszott szerepet. Jóval több pozitív érzelmet szabadított föl bennünk a borjúpaprikás, ami omlós hússal, tejföllel ha­barva, frissen főtt galuskával ér­kezett asztalunkra. A legna­gyobb ovációt azonban kétségkí­vül - hogy nagyobb képzavart ne mondjak - a Márka csúcsra­gadozója, a kacsacomb aratta, ami párolt káposztával és petre­zselymes burgonyával a nagy­könyvet idézte (I. m: Ki, ha nem én, 1907.). Meg is kérik az árát, aminek nyilván az az oka, hogy nem vásárolják ipari mennyi­ségben. Ebédünket az egyetlen elérhető desszerttel, palacsintá­val zártuk, ami Gundel és túrós kivitelben is olyan volt, akár a tökéletes kesztyű: tízujjas. A Márka tehát a széles töme­gek ízlésére és tárcájára tette fól a következő évtizedét. Kilőttem hát magam a jövőbe, hogy lás­sam: van-e már kihívója a kacsá­nak. És tudják, ki lesz a miniszter- elnök! Hisznek a kacsának?

Next

/
Thumbnails
Contents