Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-21 / 272. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 21., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP „Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S, ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög: sok emléked hívó kakuk-madár” (szülőföldem) f f ff A TEREMTŐ EMBER SZER ELETE Elárvult a penna, a szemüveg, viszont számos kötet maradt a csütörtök reggel távozó költő után TAKATS GYULA (1911-2008) Életének 98. évében csü­törtökön reggel elhunyt Takáts Gyula, Kossuth-dí- jas költő, író, műfordító. Takáts Gyula 1911. február 4-én született Tabon. Közép­iskoláit Kaposváron végez­te, majd 1934-ben a pécsi Erzsébet Túdományegyete- men szerzett tanári és böl­csészdoktori oklevelet föld­rajz, geológia és filozófia szakon. 1939-től Munká­cson, majd Kaposváron kö­zépiskolai tanár, 1948 és 1971 között a kaposvári Rippl-Rónai József Múzeum és a Somogy Megyei Múze­umok Igazgatóságának ve­zetője. 1985-től a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Tár­saság elnöke. 1941-ben Baumgarten-díjjal, 1960- ban és 1971-ben József Atti- la-díjjal, 1983-ban a Művé­szed Alap nagydíjával ju­talmazták irodalmi mun­kásságát. 1991-ben Kos- suth-díjban részesült. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársaság Zászló­rendje kitüntetést. Tab és Kaposvár díszpolgára. Nincs tíz esztendeje, hogy bizal­masan azt kérdezte tőlem Takáts Gyula, milyen is az a nát­ha. Merthogy körülötte minden­ki tüsszögve, köhögve reméli a tavaszt, és nevezett betegségre hivatkozik. Az érdekelte: csak­ugyan annyira kellemetlen-e, amennyire beállítják. Látta, hogy én bizony ennek a kérdés­nek komoly tudója vagyok. Azóta foglalkozott az élettel, csak az élettel, hogy tizennégy esztendős korában lemondtak róla az orvosok. Csak néhány esztendeje lehe­tett először hallani tőle, hogy a folyton rátörő szédülésnek egy­szer majd rossz vége lehet. Erre amúgy nincs mit válaszolni egy kilencvenesztendős embernek, olyasmit próbáltam mondani: nézze meg a szomszédját, Z. So- ós Pista bácsit, ő éppen tíz évvel idősebb. Ilyenkor megnyugo­dott: tíz év nagy idő, sok vers, könyv születhet alatta. Aztán, midőn százkét évesen ő is el­ment közülünk, Takáts Gyula csak annyit mondott: na, látod, hogy nem megy? Túdtuk, mi végre is vagyunk-e világban, de szerettük hinni, ne­ki esélye van megtörni a termé-' szét konok rendjét, hogy nem úgy van az: születünk, élünk és meghalunk, hanem más alterna­tíva is lehetséges. De hát... Most mégis azon kapom ma­gam, mérhetetlen nyugalommal tudom írni ezeket a sorokat. | Mert nem az elmúlással foglal- § kozunk, képzeletben Becén va­gyunk, bort iszunk, mértékkel persze, mert a mérték nagyon fontos. Húszéves korom óta nem ittam vizet - szokta mondani, ám bort is csak három decit na­ponta. De azt mindig. Kivétel, ha eljött Weöres Sanyi, mert akkor fél litert is megittam. Vannak emberek, akik jó helyre születnek, és csudaszép életük van. Takáts Gyula viszont úgy teremtett szép életet magá­nak. A pannon derű embere - szokták mondani róla, miként ha ezen adomány valamiféle ajándék volna, nem pedig a ne­hezen kivívott jutalom. Utolsó fél évszázadában példának oká­ért minden ebéd után ledőlt egy órácskára, nem engedte magá­hoz közel a konfliktusokat, te­hette: régóta fölötte állt már a hétköznapoknak. . Fájdalmat akkor láttam az ar­cán, amikor a kilencvenes évek közepén eltűnt szeretett Bac- chus-könyve, amelyet becei pin­céjében nyitott, s íróvendégei be­jegyzéseit tartalmazta. De meg­került aztán a könyv, s boldogan mutatta a rajzokat, bejegyzése­ket. Éppen a kilencvenedik szü­letésnapjának ünneplésére ké­szültünk, amikor üzent, látogat­nám meg. Azonnal a tárgyra tért, mint szokott: azt szeretném, ha te lennél a Somogy főszer­kesztője. Nem mondtam igent, és nemet sem, rögtön arról kezd­tünk beszélni: milyen lapot sze­retnénk szerkeszteni. Majd meg­látod, mennyi jó dolgot fogunk csinálni - mondta. . Volt nekem otthon egy régi-ré­gi kisdobos-naplóm. Kék. Mivel aznap a magyar irodalom kisdo­bosának éreztem magam, elha­tároztam: ha arra érdemes író­val, költővel találkozom, miként Takáts Gyula tette, magam is íra­tok ebbe a naplóba pár sort. Ezt lapozom most. Két évvel ezelőtti rajzát nézem: színes filcekkel Balatont teremtett nekem, meg hegyeket, úgy, ahogyan Becéről látni lehet. Nézd, ez benne ma­radt az ujjaimban - mondta, mi­dőn megdicsértem. Olvasom a fölé írt sorokat: „Bece, Fonyód ennél szebb / Kedves Pistám, el­ismerem, de hát mit tegyek, rád hagyom e hegyeket.” Aztán gyorsan becsukom, mert a filcet úgy tudom, azonnal oldja a könnycsepp. Isten vele, Gyula bácsi! - mon­dom magam elé, és kortyolok a tavalyi rizlingből. Mértékkel persze... ■ Varga István Figyelmeztető Régen írtam verset. Nem állt szívemre, számra. Egyre rágondoltam, a leskelő halálra. Mert az ember gyáva, és igen tehetetlen. Eldobná parancsát és futna már veszetten. De lám, az angyalkéz, mint titkos vesszőjű ág, csendes suhintással megint a szívemre vág.- Állj helyedre újra! Légy bátor, mint a tárgyak. Légy jel és légy szava a megkínzott világnak. Mi múlandó, vesd meg! Gyűrd le undorod s kezed. Hirdesd, mit tőled vár az örök emlékezet. Mit tőled vár a szív. Vérző hazád s az ember. A nyári lomb alá havat fű már december. Vers a magányból Fejem fölött egy faggyúszál, a zsírját égetem. Repkedő lángja ágy lobog, akár az életem. Ködös homályban élek itt egy horpadt domb ölén, s míg csillagok közt száll a vers, a gazban fekszem én. A völgyet árvíz lepte meg. Bedőlt a régi kút. Fénylik már minden ösvényünk, s e tájról nincs kiút. S míg ágyam szélin tespedek, és lábam lógatom, öregapámnak szelleme elvonul a falon. Ő is így élt itt egykoron! Ma mégis messze jár... Mögöttem az órainga, mint kivont kard, kaszál. Gondozásban élő gyerekeknek segítenének A családjogi törvény 55. és az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilat­kozatának 19. évfordulója al­kalmából emlékülést tartottak csütörtökön a megyeházán. A tanácskozáson szó esett töb­bek közt a családjogi törvény módosításáról és a gyermekek jogairól is. Ezenkívül együtt­működési megállapodást kö­tött a Magyar Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Szövetség és a me­gyei cigány önkormányzat. Se­gítenék a hátrányos helyzetű és állami gondoskodásban élő gyerekek diszkriminációmen­tes oktatását, valamint lakás- vásárlását, és együtt kívánnak működni EU-s pályázatok be­nyújtásában is. ■•Márkus Kata A siófoki kórház is kap Marsiék nyereményéből Közel másfél millió forinttal gaz­dagítja a siófoki kórház alapítvá­nyát a Marsi Anikó-Palik László házaspár, akik az RTL Klub Széf című műsorában majdnem há­rommillió forintot nyertek.- Amikor kiderült, hogy mi jutunk tovább, mondták, hogy gyorsan találjuk ki, kinek ajánl­juk fel a pénzösszeget, ha nye­rünk. Egyértelműen mindket­ten rávágtuk, hogy az egyik fe­lét a siófoki kórháznak adnánk. Magától értetődő ötlet volt, hi­szen Siófokon élünk, és erős lokálpatrióták lettünk - fejtette ki Marsi Anikó, aki mint mond­ta: személyesen nem jelezték a kórház vezetésének, hogy nye­reményük felét nekik ajánlot­ták fel, de abban biztos, hogy nincs olyan egészségügyi intéz­mény ma Magyarországon, amelyik ne örülne ilyen típusú támogatásnak. A család egyébként néhány­szor már megfordult a siófoki kórházban, ahol Anikó szerint kiváló csapat dolgozik. A négy hónapos terhes kismama a So­mogyi Hírlapnak elmondta: a főnökei biztosították arról, hogy amíg jólesik neki a munka, szí­vesen látják. Egyelőre azonban nem tudja, meddig marad kép­ernyőn, de az az érzése, hogy nem fog tudni olyan sokáig dol­gozni nagy pocakkal, mint első gyermeke, Vilmos érkezése előtt. ■ Kolumbán Tünde Karácsonyi tárlat a MTESZ-ben A Pannon Műterem Galéria karácsonyi tárlata nyílt meg csütörtökön délután a MTESZ kaposvári galériájában. A kiállításon láthatók többek közt Baktay Patrícia, Bátai Sándor, Deák-Né- meth Mária, Harangozó Ferenc, Krajcsovics Éva, Molnár Péter, Szlaukó László, Kertész Sándor és Országh László munkái is január végéig. Nem terveznek járatleállítást Somogybán Utasforgalmi felmérést végzett csütörtökön a Kapós Volán Zrt.; ez az összes menetrend szerinti, illetve az úgynevezett másodrészi járatokat és az is­kolabuszokat érintette. Erről Kovács Melinda, a somogyi vállalat marketingvezetője tá­jékoztatta lapunkat. A szakem­ber közölte: a társaság nem ter­vez járatmegszüntetéseket. A somogyi vizsgálat célja az utas- forgalom alakulásának felmé­rése, a vállalat vezető munka­társai erről kívánnak pontos képet kapni. Csütörtökön kö­zel 1500 járaton folytatták le a felmérést. A munkálat hajnal­tól késő estig tartott szerte a megyében. ■ Harsányi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents