Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-18 / 269. szám
SOMOGYI HlRLAP - 2008. NOVEMBER 18., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Az egykori ápolók szerint valós a vád segesdi otthon A hajdani gondozók állítják: megfélemlítik és verik a szenvedélybeteg ápoltakat Az egykori segesdi ápolók azt állítják, a gondozók rendszeresen verik az ápoltakat, akik nem mernek semmit tenni ez ellen, mert megfenyegették őket, ha megszólalnak az ügyben, kiteszik őket az otthonból Lejárató hadjárat, vagy a zord valóság? A segesdi szociális otthon korábbi gondozói szerint az igazgató tudtával és utasítására verik az otthonlakókat. Az egykori dolgozók azt állítják: csak azért nem derül ki semmi, mert az alkalmazottak és gondozottak is félnek a következményektől. Az igazgató cáfol, ám nyilatkozatát a megjelenés előtt visszavonta. Vas András- Ne csukja be! - veti oda a kapuőr a svájcisapkás bácsikának, aki nagy műgonddal rángatja a segesdi szociális otthon kapujának kilincsét. A szólított komótosan felnéz, majd előzékenyen félreáll, hogy bejussunk a hajdani Széchenyi-kastély parkjába. Sehol egy lélek, ami a novemberi zimankó miatt teljesen érthető: az otthon lakói a szobákba húzódtak, vagy a folyosókon, társalgókban ücsörögnek. Első látásra minden csendes és nyugodt - persze a gondozottak nem is tudják, milyen hírek terjednek meglehetős gyorsasággal az intézményről. Ahol a korábbi ápolók, alkalmazottak állítása szerint verik a gondozottakat.- Az idén áprilisban az egyik otthonlakót úgy megverték, hogy látható nyomai maradtak - mondja Csimszi Lászlóm. A július végéig az otthonban dolgozó asszonnyal - négy évet és négy hónapot húzott le a falak között - Nagyatádon találkozunk: elmondása szerint az ügyet azonnal jelentette Nagy István Béla igazgatónak.- Azt felelte: Tudok róla. És? - folytatja Csimszi Lászlóné, aki azzal is szembesítette az igazgatót, akivel anno osztálytársak voltak a tapsonyi iskolában, hogy az a hír járja, ő verette meg a gondozottat.- Mi ez, számonkérés, szegezte nekem a kérdést - teszi hozzá Csimszi Lászlóné, aki szerint Nagy István Béla faggatni kezdte: ha bajban lenne, melléállna-e. - Vigyázz, a te fejed is a porba hullhat. Levertem már a Török-veszedelmet is - állítja az asszony, majd ma- gyarázólag hozzáteszi, a Török-veszedelem itt egy korábbi munkatársuk eltávolítására utal. Csimszi Lászlóné szerint az előbbi párbeszéd az oka, hogy július végén lejáró szerződését - melyet korábban negyedévente újítottak meg - nem hosszabbította meg az igazgató, aki érthető, hogy védi az ápolt meg- fenyítőjét, hiszen - Csimszi Lászlóné szerint - ő adott ki ilyesfajta utasítást.- Azt is megkaptam, hogy én jelentettem a fenntartó megyei önkormányzat felé az ügyet - meséli tovább idegesen az asz- szony -, pedig amire én hozzájuk fordultam, már valaki kivitte a történteket. A fenntartó fel is állított egy bizottságot, mely semmiféle visszásságot, szabálytalanságot nem állapított meg. A papírokból az derül ki: az érintett elismerte, hogy ittas állapotban elesett, így keletkeztek a sérülései. Csimszi Lászlóné viszont állítja, a gondozott nem tehetett mást, ugyanis megzsarolták: nemhogy ebből az otthonból teszik ki, de azt is elintézik, hogy ne csak Somogybán, de a környező megyékben se kapjon helyet egyetlen szociális intézményben sem. Az ügyben felmerült, a gondozottat a korábbi alkalmazott vette rá, hogy a verésről valljon.- Ezt a tévéseknek is ienyi- latkozta valaki - bólogat Csimszi Lászlóné. - Azt mondta, két liter bort és kétezer forintot adtam az ápoltnak. Pedig mindenki tudja Segesden, mi fo■ Csimszi Lászlóné szerint a megvert gondozottat megzsarolták. lyik az otthon falai között. Csak éppen nem meri senki sem kinyitni a száját. Az otthon lakói és dolgozói is félnek, hogy kiteszik őket. Amikor az igazgató nem hosszabbított velem szerződést, a többi alkalmazottal közölte, nem tarthatják velem a kapcsolatot. Titokban jöttek hozzánk, a kocsijukkal beálltak az udvarunkba, nehogy kilessék, ki áll velem szóba. Pedig nem követtem el semmit, csak nem bírta a gyomrom, hogy megalázzák, -fenyítik a betegeket... Az biztos, hogy kényes témát hoztam elő, ugyanis amikor kirobbant az ügy, felajánlottak egy állást a gyönCsimszi Lászlóné nem tudott tovább hallgatni gyöspusztai vagy a kálmán- csai otthonban.- Mindennap úgy jött haza a munkából - szól közbe a férje, Csimszi László -, hogy tettestársnak érzi magát, mert hallgat róla, mi is történik az otthonban. Hát eddig bírta. Mint ahogyan Harkály Gyula is úgy gondolta, nem hallgathat tovább. A szociálpedagógiát végzett férfi a munkaügyi hivatalon keresztül került Segesd- re két és fél évvel ezelőtt, ám amikor lejárt az államilag támogatott ideje, nem hosszabbítottak vele szerződést. Hivatalosan anyagi okok miatt, a valóságban viszont... Nemcsak verés, lopás is előfordul a gondozottak bántalmazása csak az egyik vád az otthonnal kapcsolatban. Csimszi Lászlóné szerint előfordul, hogy el-eltűnik néhány ezer forint az otthon lakóitól, s nem mindig az ápoltak között kell keresni a tetteseket. AKADT OLYAN KÁROSULT, aki megnevezte a tettest a gondozók közül - mondta az asszony. - Mégsem történt semmi...- Nem álltam be a sorba - mondja indulatosan Harkály Gyula. - Alig egy hónapja dolgoztam az otthonban, amikor egy hasonló gondozottverés történt. Pelháborodtam, feljegyzést készítettem az esetről, ám az igazgató kijelentette, nem csinálhatok ilyet. A többi gondozó részéről is ért presszió, azt mondták, eleinte mindenki lázad az ilyenek ellen, aztán beáll a sorba. Hát én nem álltam be! Emiatt viszont - állítása szerint - szinte mindenkivel konfliktusba került, a gondozók már nem is beszéltek előtte semmiről, mert tudták, mindenből ügyet csinál. S amikor a másoHarkály Gyula másfél év után állt a nyilvánosság elé A szociális otthon lakói szerint csak a gondozottak között fordulnak elő verekedések dik bántalmazást is szóvá tette, egyértelművé vált, nem fognak vele szerződést hosszabbítani.- Az a legszomorúbb az egészben, hogy az ápoltak közül sokan olyan állapotban vannak, nem is tudják elmondani, mi minden történik velük, s milyen megaláztatásokat kell átélniük - teszi hozzá Harkály Gyula, aki a nekünk elmondottakat a vizsgálóbizottság előtt is elmondta. - Ki védi meg ezeket az embereket? Azt mondják, azért vallottam az otthon vezetői eUen, mert bosszút akarok állni. Csak annyit kérdeznék: miért másfél évvel azután tenném, hogy megszűnt náluk a munkaviszonyom? Az otthon gondozottjai állítják, nem szokták őket verni az ápolók.- Egymás között bizony előfordul, hogy elcsattan egy-két pofon - bólogat egy sísapkában az udvaron sakkozó ápolt. - De a gondozóktól nem szoktunk kapni. Aki viszont berúg, kötöz- ködik. Van, hogy háromszor hoznak be valakit egy nap alatt, mert a faluban kiüti magát. Aztán amint magához tér, megy vissza inni.- Agyom is ütném, ha egy ápoló kezet emelne rám - teszi hozzá partitársa. - Pedig sokszor még érthető is lenne. Ahogy néhányan viselkednek... Nem tud ilyen esetekről Mohr Tamás, az otthon orvosa sem, aki hosszú évtizedek óta kezeli az ápoltakat.- Még ilyesfajta panaszra sem emlékszem - mondja, majd csendesen hozzáteszi. - Akik azt állítják, tudnak ilyenekről, ők is csak most mondják, amikor már semmi közük az otthonhoz. Amíg itt voltak, nem panaszkodtak... Természetesen megkerestük az intézmény igazgatóját, Nagy István Bélát is, aki előbb válaszolt a vádakra, s alaptalan gyanúsításnak nevezte őket, ám a megjelenés előtt telefonon jelezte, visszavonja nyilatkozatát, egy későbbi időpontban azonban visszatérhetünk a témára...
