Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-16 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

2008. NOVEMBER 16., VASÁRNAP INTERJÚ sikerkapitány Kemény Dénes arról, hogyan vadászik egy érző' állatorvos, hogy miért nem lett inkább futballedző, s hogy kinek köszönhetünk egy háromszoros olimpiai bajnok edzőt. ETIKUS ÁLLATORVOS HÁROM ARANNYAL A magyar vízilabda-válo­gatott szövetségi kapitá­nya a Tátrában töltötte az elmúlt napokat. Kikap­csolódik, feltöltődik. Be­szélgetésünkben ezért esett kevés szó magáról a pólóról, ellenben fecseg­tünk sok minden másról. Dénes Tamás- Nyugodtan ment Szlová­kiába?- Persze, egy pillanatig sem gondoltam, hogy bármi bajom lehet. Pedig elég feltűnő a ma­gyar rendszámtábla a kocsimon. Sőt, meg kell mondanom, hogy négyszer is kértem útbaigazítást a helyiektől, akik hol angolul, hol németül, hol magyarul felel­tek. Utóbbinál éreztem, hogy a válaszolónak nem ez az anya­nyelve, de mégis, törve bár, de el­mondta a segítő szavakat.- Egyébként foglalkoztatja va­lamennyire a politika?- Sajnos nem tudok elugrani előle. Az ember természetesen néz hírműsorokat, olvas az in­terneten, hallgat rádiót, s a hír­műsoroknak legalább a húsz, harminc százaléka a nagypoliti­kával foglalkozik. De nem kere­sem a kapcsolatot, inkább meg­talál az említett formában.- Azért is kérdezem, mert a Vasárnap Reggel szavazásán az derült ki, a voksolók önt látnák a legszívesebben mi­niszterelnöknek. Vállalna va­lamiféle közéleti szerepet?- Olyan sokan mondtak ha­sonlót, hogy elgondolkodtam rajta, meg az ember egyébként is elgondolkodik érdekes dolgo­kon. Arra jutottam, hogy politi­kus biztos nem lennék. Hogyan is mondjam finoman? Az eddigi munkáim során, akár ami az ál­latorvoslást, akár ami az edzői pályát illeti, hozzá voltam szok­va ahhoz, hogy az ember őszin­tén elmondja azt, amit gondol. Ez a politikában nem megy. Nem szeretném a hazugság szót citálni, inkább maradjunk any- nyiban, a politikusi mivolthoz hozzátartozik a csúsztatás. Én pedig szeretnék minden reggel nyugodtan a tükörbe nézni, és fenntartani magamnak a lehe- őséget, hogy őszinte lehessek.- Ha egy barátja felkeresi az- :al, hogy beteg az állata, tud nég segíteni?- Persze. Az elmúlt években, imióta szövetségi kapitány va- yok, is előfordult, hogy adtam léhány hasznos tanácsot, sőt nég injekcióztam is. Receptet lem írtam, mert már nincs re- eptkönyvem. De azért szeretem nnyira az állatokat, s tiszteltem nnyira azokat, akik hozzám trdultak, hogy nehezebb ese- ikben magam javasoltam, for- uljanak inkább egy praktizáló nllégához. És hogyan fér meg önben s állatorvos és a vadász?- Úgy, hogy az állatorvos még ikusabban vadászik, mint bár­más. Inkább lemond a lövési hetőségek mondjuk húsz szá- lékáról, de csak akkor süti el Névjegy „Az eddigi munkáim során, akár állatorvosként, akár edzőként hozzá voltam szokva ahhoz, hogy az ember őszintén elmondja azt, amit gondol." a fegyvert, ha biztos abban, hogy talál, s úgy talál, hogy az állat nem szenved, hanem gyorsan kimúlik. Nem kockáztatok a lö­véseknél, hanem igyekszem ak­kor, s csakis akkor lőni, ha nagy­jából biztos vagyok abban, hogy nem sebzem meg az állatot, ha­nem az, mint mondtam, ki is múlik.- Akadt olyan pillanat az el­múlt tizenkét évben, amikor megbánta, hogy otthagyta Comót, korábbi olaszországi lakhelyét?- Miután kapitány lettem, na­gyon gyorsan jött az első siker, a sevillai Európa-bajnokság meg­megfordult az olimpia előtt, hogy ha most én nyerek, utol­érem, ha ő nyer, neki már a ne­gyedik elsősége lenne. Mind a ketten tudjuk, különböző körül­mények között győztünk, ő nyert Los Angelesben 1984-ben, amikor mi például ott sem vol­tunk, aztán 1992-ben, amikor a délszláv háború miatt az egysé­ges jugoszláv csapat már, az önálló szerb és a horvát pedig még nem vett részt. De kicsit ha­sonló az én esetem is, bárki mondhatná, hogy - például most Pekingben - a szerb, a montenegrói és a horvát csapat tagjaiból félelmetes ellenfelet le­hetett volna alakítani, ha a törté­„Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy, a sport világát tekintve civilekből álló zsűri méltó­nak tartott a díjra. ” dr. kemény dénes nyerése. Hamar sikeresek let­tünk, ezért aztán később, ami­kor valóban egyszer-egyszer el­gondolkodtam azon, érdemes-e folytatni, már nem Como volt az igazodási pont. Sydney vagy Athén után egyszeres, majd két­szeres olimpiai bajnok edzőként azt mondtam, ki kényszerít arra, hogy tovább csináljam? Persze mindig újabb és újabb kihívá­sok elé állt az ember, jöttek az újabb és újabb tornák. S jó, hogy így alakultak a dolgaink.- MUyen viszonyban van a külföldi sztáredzőkkel, pél­dául Ratko Rudiccsal?- Jóban, kölcsönösen tisztel­jük egymást. Rudiccsal a pekin­gi döntő után harminc másod­perc erejéig találkoztunk, gratu­lált, azóta úgy alakult, hogy nem beszéltünk. Van ilyen, néha gyakrabban találkozunk és be­szélünk, máskor kimarad akár fél év is. Talán az ő fejében is nelem nem rendezi másként. Ta­lán nem is érdemes ezen mor­fondírozni. A lényeg tényleg az, hogy Ratko Rudics meg én is nyertünk háromszor, s erre mindketten büszkék vagyunk.- Sok mindent örökölt az édesapjától, többek között talán a futballszeretetei is. Hogyan került a magyar póló­válogatott két képe Sir Alex Ferguson irodájába?- Januárban kinn voltam Manchesterben, s alkalmam volt kilátogatni a United edzésé­re, sőt találkoztam Sir Alexszel is. Vittem neki ajándékokat, szarvasból készült kolbászt, amit először nem akart elfogad­ni, de aztán amikor elmondtam, hogy magam készítettem, kife­jezetten örült neki. S adtam még neki két fotót, az egyiket a syd­neyi, a másikat az athéni olim­piai bajnokcsapatunkról. Mind­kettő ott lóg az irodája falán.- Lassan időszerű lenne kül­deni még egy képet.- Na persze, de inkább majd személyesen kiviszem.- Nem gondolt valaha arra, mi lett volna, ha futballedző lenne?- Nem lehet tudni, mi lett vol­na. Talán ott dőlt el a sorsom, hogy nem futballista, hanem ví­zilabdázó voltam, nem voltam elég ügyes ahhoz, hogy jó nagy­pályás játékos legyek. Bár soha nem fogom megtudni, mert nin­csenek ilyen ambícióim, de ér­dekes eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha egy évre kapnék magam mellé egy jól képzett fut- ballszakembert, hogy próbáljuk meg, mire megyünk. Nem is biz­tos, hogy nem működne a gya­korlatban! Egyébként nem telje­sen elvetélt az ötlet, az Olaszor­szágban dolgozó híres cseh edző, Zdenek Zeman például röplabdázó volt, aztán az AS Ro­máig, a Lazióig vitte.- Lehet, hogy a magyar fut­ball elveszített egy remek edzőt, de ön háromszoros olimpiai bajnok, aki remé­nyeink szerint három év múl­va már a floridai Hall of Fame tagja lesz. Mik ennek a felté­telei, mivel jár ez?- Bevallom, nem nagyon tu­dom. Az az igazság, hogy nem nagyon izgatnak a kitüntetések, titulusok. Azt hittem, már Athén után megkaptam a legmagasabb állami kitüntetést, aztán kide­rült, most kitüntettek egy még előkelőbbel. Bár elárulom, a Príma Primissima-díjnak hajda­nán nagyon örültem. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartot­tam, hogy egy, a sport világát te­kintve civilekből álló zsűri mél­tónak tartott a díjra.- Némi szabad képzettársítás­sal azt mondhatnánk, jelenleg még a fia, Kristóf van a legkö­zelebb Fort Lauderdale-hez, a Hall of Fame-hez, persze csak földrajzilag. Dinasztiák vannak a magyar pólóban, lesz háromgenerációs a Kemény család is - már persze, ami a pólósikereket illeti? Megfor­dult bármelyik fiú fejében is az edzői szakma gyakorlása?- Talán Kristófban igen, ő el­gondolkodott azon, hogy ha a nagyapjának meg az apjának elég jól megy ez a szakma, s esetleg ő örökölte ezeket a géne­ket, érdemes lenne belevágnia. De semmi konkrétum. Egyelőre mindketten sportolókorban van­nak. Apám, Fecsó viszonylag ké­sőn, csak nyugdíjasként kezdett igazán intenzíven edzősködni, korábban a MÁV-nál főmérnök­ként számítástechnikával fog­lalkozott. Ám aztán remek edző lett belőle.- Egyébként önben mikor született meg a döntés, hogy edző lesz?- Valójában ezt nem én, ha­nem a Como akkori elnöke dön­tötte el, amikor 38 évesen, egy valójában kifejezetten sikeres szezon után egy szép emlékpla­kettel elbúcsúztattak, hogy attól kezdve irányítsam a felnőtt csa­patot. Jó döntés volt.- Aligha tudnám most ki- # préselni önből a választ a folytatás igenlésére vagy tagadására, ezért csak azt kérdezem, mit szólt ahhoz, hogy Faragó Tamás szerint „épeszű ember nem akarhat mást, mint hogy Kemény Dé­nes maradjon”?- Ami Tamás véleményét üle- ti, nem lepődtem meg rajta. Nem a tartalma miatt, hanem hogy ez a véleménye. Nekem is elmond­ta többször, s az olimpia után kü­lönösen hangsúlyosan. Tamás ilyen, ami a véleménye, bátran és őszintén kimondja. De ami az alapkérdést illeti, még nem dön­töttem el. Ha már túl lennék raj­ta, megmondanám. Tényleg. KEMÉNY DÉNES 1954. június 14-én született Budapesten. 1972: a Bp. Spartacus szí­neiben megkezdi felnőtt p& lós pályafutását. 1973: megszerzi játékos­pályafutása egyik legbecse­sebb titulusát, ifjúsági Euró- pa-bajnok lesz 1987: tizenhét válogatottság­gal a háta mögött lezárja magyarországi játékos­karrierjét, s az olaszországi Comóba igazol 1996: véget érnek az itáliai évek, amelyekben Kemény Dénes vízilabdázott, majd edzősködött a helyi csapat­nál, miközben állatorvos­ként dolgozott egy klinikán. December 15-én a Magyar Vízilabda-szövetség elnöksé­ge - Görgényi Istvánnal, Gerendás Györggyel és Horkai Györggyel szemben - nagypn szoros csatában, szövetségi kapitánnyá választja. 1997: a válogatott megnyeri az Európa-bajnokságot. 1998: ezüstérem a perthi vi­lágbajnokságon a spanyolok mögött, ami jelzi, a váloga- ' tott megvetette a lábát a világelitben. 1999: újabb Európa-bajnoki cím, ezúttal a honátok el­len, Firenzében. 2000: Sydneyben olimpiai bajnoki címet nyer a magyar pólóválogatott. ■ . 2001: óriási közönségsiker, de „csak" harmadik hely a budapesti Európa-bajnok- ságon. Aztán az egyetlen nagyobb botlás: a fukuokai világbajnokságon nem áll­hat dobogóra a magyar válogatott. 2003: újabb mérföldkő, har­mincéves várakozás után vi­lágbajnok a magyar vízilab­da-válogatott. 2004: minden idők egyik leg­izgalmasabb olimpiai póló­döntőjében megvédi elsősé­gét a magyar csapat. Az „ál­dozat" a szerb válogatott. 2005: megkezdődik az ezüst­korszak, Kanadában, a vi­lágbajnokságon a szerbeké az arany. 2006: ugyanez a helyzet a belgrádi Eb-n. 2007: második hely a mel- bourne-i világbajnokságon. 2008: a maiagai Eb-bronz- érem után a magyar váloga­tott sorozatban harmadszor is olimpiai aranyérmet nyer. Kemény Dénes sporttörténel­met ír: három olimpiai ara­nyat zsinórban. 7

Next

/
Thumbnails
Contents