Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-12 / 264. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 12., SZERDA RIPORT Az egyenruhának óriási a becsülete gobányi ístván A törzszászlós 14 hónapot töltött a texasi katonai akadémián Bár szakmailag sokat jelentett a Texasban töltött idő, Gobányi István 14 hónap után már várta, hogy hazajöhessen El Paso nem tartozik a kedvelt turistacélpontok közé, mégis akadnak, akiknek életük csúcspontját jelenti eljutni a texasi városba. Itt működik ugyanis az US Ar- my Sergeant Major Acade- my, azaz az Amerikai Szárazföldi Erők Vezénylő Tiszthelyettesi Akadémiája. Vas András Az Egyesült Államok legmagasabb szintű tiszthelyettes-továbbképző intézményének elvégzése óriási rangot jelent mindenütt a világon, s 2002 óta évente egy-két magyar vezénylő zászlósnak is lehetősége van részt venni a képzésben. A kiküldetés elnyerése persze már önmagában is kitüntetésnek számít, hiszen a személyes ambíciók mellett a hazai Összhad- erő Parancsnokság, illetve a közvetlen feljebbvalók ajánlása-be- leegyezése is szükséges hozzá. Gobányi István törzszászlós a kaposvári Boconádi Szabó József logisztikai ezredtől 2007 áprilisában indulhatott Texasba.- Nyelvi, fizikai és szakmai alkalmasság alapján lehet jelentkezni az iskolába - kezdte az ezred vezénylő zászlósa. (A magyar honvédségnél 2000 óta létező tisztség a tiszthelyettesi és legénységi állomány feljebbvalója, egyben képviselője a parancsnokság felé.) - Az első hónapokban intenzív nyelvi tanfolyamon kellett részt venni, emellett az amerikai hadsereg működésével és felépítésével ismerkedtünk, valamint az Államok civil törvényhozásával. Tulajdonképpen felkészítettek bennünket a kinti életre, annak minden szabályával, kötelezettségével és lehetőségeivel. A 680 fős évfolyamból ketten voltak magyarok, a 35 országból érkezett - a NATO-tagállamok mellett akadtak pápuaiak, délafrikaiak, de még afgánok is - 45 diákot úgy osztották be a 16- 18 fős osztályokba, hogy kizárólag amerikai társaik legyenek.- A hangsúlyt az elméleti felkészítésre fektették - folytatta a katonacsaládból származó törzs- zászlós; édesapja, Gobányi Sándor Taszáron szolgált alezredesként -, de láttuk, hogyan zajlik az amerikai tiszthelyettesek fizikai felkészítése: teljes menetfelszerelésben kúsztak-másztak- futottak a sivatagban. Ettől függetlenül kiderült, a felkészítésünk nagyjából azonos. Persze az anyagi lehetőségek mások. És itt nem elsősorban a fizetések közötti különbségre kell gondolni, sokkal inkább a munkavégzés feltételeire. Az Egyesült Államokban ugyanis teljeTIZENNÉGY HÓNAPOT VOLTAM távol, s mindössze egyszer, karácsonyra jöhettem haza - mondta Gobányi István. - Nagyon sokat tanultam, de az életforma idegen maradt, sokkal jobban tetszik az európai életstílus és mentalitás. teljesen mások az emberi kapcsolatok és jogok. Nincs például kerítés a házak kosén más a hadsereg megítélése, mint idehaza. A katonaság sokkal jobban beágyazódott a társadalomba, szinte mindenkinek akad rokona, ismerőse, aki a seregben szolgál.- Általában politikai hovatartozás függvénye, ki hogyan vélekedik a hadseregről - állította Gobányi István -, köszönhetően elsősorban az amerikaiak afgazött, viszont mindenkinek fegyvere van, s akadnak olyan államok, mint például Texas, ahol ha valaki engedély nélkül betéved magánterületre, a tulajdonosnak joga van lelőni. El Pasában este nyolctól éjfélig folyamatosan szirénázott valami: rendőr, mentő, tűzoltó, mindegyiknek volt dolga bőven... nisztáni vagy iraki szerepvállalásának. Ám az átlagember többsége büszke a seregre. Tüdják- érzik, hogy azért élhetnek olyan életszínvonalon, akkora szabadságban, mert a katonák értük, az országukért harcolnak. És meghalnak. Ám ennek ellenére a katonaság még mindig vonzó pályának számít, a sorozás eltörlése óta - 1969-ben egy Nixon elnök áltál felállított parlamenti bizottság javaslatára szűnt meg, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok biztonságát hivatásos sereggel is garantálni lehet - is mindig akad elégséges jelentkező; igaz, míg a hetvenes években még 2,5-3 millió önkéntessel számolhatott a védelmi minisztérium, addig ma már csak másfél millióan választják az egyenruhát- Ez a szám viszont nem csökken az iraki, afganisztáni veszteségek ellenére sem - tette hozzá a törzszászlós. - Aki ugyanis ezt a pályát választja, felkészül rá, hogy akár meg is halhat Ennek ellenére szerintem nem veszélyesebb szakma, mint mondjuk a kamionsofőrség, hiszen míg a katonaságnál felkészítenek a legextrémebb helyzetekre is, s számol az ember a veszéllyel, addig a kamionos ugyanezt nem mondhatja el magáról. Gobányi István szerint mindezek ellenére egy magyar katonának nincs kevesebb lehetősége az érvényesülésre, mint amerikai kollégájának: akinek ambíciói vannak, az itt is, ott is előreléphet - ugyanúgy, mint a civil társadalomban.- A legnagyobb különbséget éppen a civil-katona viszonyban láttam - áhította. - Amerikában sokkal jobban támogatják a tanulni vágyó katonákat, mint idehaza. Igaz, a tanulás nem mehet a katonai pálya rovására. így egy tartalékos tisztet vagy tiszthelyettest bármikor „beránthat” a sereg: ha például alakulatát átvezénylik Irakba vagy Afganisztánba, azonnal ott kell hagynia civil foglalkozását, mert „a Haza azt mondja, szüksége van rád”.- És ehhez kell a civü szféra alkalmazkodóképessége - jelentette ki a törzszászlós. - Ha egy tartalékos újra bevonul, nem veszíti el az állását, visszatérte után ismét dolgozhat korábbi munkahelyén. Sőt, a legtöbbször még büszkék is rá főnökei, hogy katonaviselt. A vezénylő zászlós maga is tapasztalta, hogy mekkora becsülete van az egyenruhának - függetlenül attól, amerikai vagy más nemzetbeli az uniformis.- Kint mindenki a saját egyenruhájában járt - mesélte -, s amikor elmentünk Austinba kirándulni, egy tanárnő odajött hozzánk, és. megköszönte a munkánkat. Pedig azt sem tudta, honnan is jöttünk. Mindezek ellenére Gobányi István már nagyon várta, hogy ismét Magyarországon szolgálhasson.- Szakmaüag is sokat jelentett a kint töltött idő - ismerte el a tanultakból-tapasztaltak- ból rengeteg dolgot tudok hasznosítani. És azt is észrevettem, hogy a megítélésem is megváltozott. Eddig is elismerték a munkámat, de most a tanácsaimat is kérik-várják. Lefelé és felfelé egyaránt... bi várost Pécsben jelölték meg, de a vörösödött fejjel előadott földrajzi válasz hangneme nem elégítette ki a vizsgáztatókat. Többet nem is kérdeztek tőle a vacsora alatt. * * * A Kártner Strasse egyáltalán nem vonzotta, de gyakorlatilag összességében két napot töltött ott. Az elsőn hihetetlen hideg szél kergette őrületbe, amíg cigarettáról cigarettára gyújtva átvészelte a lányok bolttámadását odakint. Csak néha nézett be egy-egy üzletbe hozzájuk, de képtelenség volt feloldani a zavarodott tekintettel ruhakupacok közé temetkezett tébolyt. A tizenévesen kolduló, láthatóan piás fiatalok lejmolásában érzett némi iróniát, és mivel Magyarországon egész máshoz szokott, nem érezte kötelesséSZŰCS TIBOR TÁRCÁJA Tághatár magány Egy hónapig tartott az egész, a bécsi kiránduláson vált végérvényesen vüágossá: nem is nyújt- natják tovább, nem rétestészta, /égé lett, már ott szakadt. A lányok találták ki, mert a leértékelések csábítóan hívogat- ák a megspórolt bankjegyeket Ausztriába. Rövid tervezgetés, irogramfüzetek, címek, telefon- zámok gyűltek a barna kis no- eszben, de tudni lehetett - igaz, lfelejtették közölni a harmadik rintettel, nem pihenés és szóra- ozás kerül a középpontba, ha- em sokkal inkább boltlátoga- ísba és éjszakázós hajnalokba anyarodik az ötnapos túra. Szeretett volna nemet mondani, amikor csilingelő hangon, hízelegve kérték, mint újdonsült friss ismeretséget útitársnak. Legyezgette hiúságát a testőrszerep, annak ellenére, hogy korainak érezte Julcsi barátainak magával terhelését, akármeny- nyire erős kapocs kötötte össze a lányt a bécsi rokonsággal. Elfogadta, és azt is, hogy takarékos- sági szempontból szállóvendégként egy komoly családnál az idétlen vendég szerepét kell magára öltenie, mint legfrissebb szívrabló. Rögtön az első este kíméletlen ismerkedési vacsorát rendeztek az otthoniak, egyetlen pozitív momentumként azonban nem az osztrák főváros tökéletes polgári lakását rendezték át a kikérdezéshez, hanem egy olasz étterem legutolsó asztalánál zúdították rájuk a kérdéseiket. A vidám trióban csak a gardedámnak szegődött fiú érezte, sokkal többről van szó, mint kellemes időtöltésről, habár mindössze egyszer érezte, hogy komolyabb tartalmak után kutakodnak az életében. A kockaoldalú beszélgetést száraz, itáliai vörösborral sem lehetett fellazítani. A sivatagi szavakból egyetlen érdekes pont mutatkozott: Julcsi nagyszülei a vendéglátókkal a második világháború alatt kötöttek életen túlmutató barátságot egy lengyelországi barakkban, így tulajdonképp fogadott lányunokájuk felvigyázását vállalták napokra. Az illendőség nem fagga- tózott tovább a fiúban, amíg társai vidáman terelték a szót a leárazások irányába. Már a tapintatlan irányváltást sem díjazta nagyon, de hajthatatlannak mutatkoztak, mert a két barátnőt az érdekelte, hogy minél hatékonyabban tudják elkölteni félretett pénzüket. Az viszont különösen felzaklatta, hogy vendéglátóik - jóllehet magyar fiatalként választottak a szörnyűségből visszatérve új hazát - nem tudták gondolat-vaktérképre helyezni Kaposvárt. A legközelebSvéd szakképzést tanulmányoztak a Somogy megyei pedagógusok Nyolctagú küldöttség járt Somogy svédországi testvérmegyéjében, Vásternorrland-ban a szakképzés tanulmányozására. Nagy Károly, a Somogyi Tiszk Középiskola és Szakiskola tabi Rudnay Gyula tagintézményvezetője arról beszélt: az egyhetes tanulmányútra a TEMPUS Közalapítvány „Egész életen át tartó tanulás” projekt keretében a Léonardo da Vinci programban került sor.- A program lényege, a szakképzéssel foglalkozó külföldi iskolák meglátogatása és a kölcsönös tapasztalatszerzésen keresztül az ottani képzési ismereteknek a hazai oktatási rendszerbe való esetleges bevezetése - magyarázta Nagy Károly. - Összesen hét szakképző iskolát látogattunk meg, ahol a diákok későbbi pályaválasztását segítik elő. Á látottak alapján három tanulságot szűrtünk le: a legfőbb az, hogy az idegen- nyelv-tudásra milyen nagy szükség van. Svédországban 1961-ben intézményesen bevezették az angol világnyelv tanítását az alapfokú iskola első osztályától kezdve. A második, hogy a tanulók érezzék, munkájukra szükség van, annak mekkora az értéke. A harmadik pedig a tanulókkal való egyéni foglalkozás jelentősége. Vagyis a diákok tehetségének, rátermettségének és a képességének fejlesztése. Nagy Károly hangsúlyozta: a hazai körülmények között is nélkülözhetetlen a nyelvtudás, amit más alapokra kell helyezni. Kiemelte, hogy elsősorban ne a nyelvtanisággal, hanem a gyakorlati kérdésekkel foglalkozzon a képzés. ■ K. J. 13 Nagy Károly: közelről tanulmányoztuk a svéd iskolarendszert gének az anyagias embersze- retetet. Julcsi tudta, hogy vaj van a füle mögött, ezért az utolsó előtti estén engesztelésként ízélményekben gazdag különlegességet ígért. A felszolgáló régi ismerősként üdvözölte hosszasan, mielőtt rendelhettek volna. - Tavaly ismertem meg az egyetemen, csak kisegítőként dolgozik itt - súgta az asztaltársaságnak a ka- carászós csevely végén -, thaiföldi, de Satburgban él A gardedám nem bírta tovább, hirtelen mozdulattal felkapta a földről hátizsákját, idegesen előszedte bőrborítású noteszét, és az mgzsebből előhúzott golyós- tollal firkálni kezdett: Bécsben a szusibárban, a vietnámipincér, salzburgi dialeklben dicsérte zsidó kedvesem huncut, barna hajfürtjeit
