Somogyi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám
12 SZTORI 2008. OKTÓBER 5., VASÁRNAP melyik jobb? Amíg nem vállaljuk a konfliktusokat, kapcsolataink a levegőben lógnak Fájó őszinteség vagy kegyes hazugság? Régi barátom elhízott. Hová lett a jókötésű pali, akivel valaha jártam? Zsírba van ágyazva. Legszívesebben lefaragnám róla, mint szobrász a kőről a fölösleget. Ehelyett csak szóbeli farigcsálással próbálkozom: mivel Balázs vidéken lakik, e-mailt írok neki, egy régi fényképpel megspékelve, hadd lássa, menynyire megváltozott - hátrányára. A válasz dacos és sértődött: ő nem kövér, hanem nagy és erős. Egészségesen él, hiszen mindennap sportol, sok zöldséget és gyümölcsöt eszik, pékáruból pedig csakis teljes kiőrlésűt vesz magához. Ráadásul letette a cigarettát, ami az ő esetében testsúlynövekedéssel jár. Tudtam, kihúztam nála a gyufát, de nem álltam meg, hogy vissza ne írjam: a cigaretta nem szívás önmagában nem hizlal. És hogy a zöldségen-gyümöl- csön kívül mi csúszik még le, arról nem szólt a fáma. Most szívdobogva várom a reakciót, félve, hogy az én kedves Balázsom végképp megsértődött. Sosem bírta a kritikát. De hát a legtöbben így vagyunk vele. Még azok zöme is, akik viszonylag jól fogadják a bírálatot (mert tudják, abból lehet tanulni), összeszorítja a fogát, ha rosszat hall magáról. Pedig sokszor jobb lenne, ha a környezetünk megsúgná a tutit. Hogy nem áll jól nekünk egy szín, vagy a hajunk olyan, mint a szénaboglya. Többet profitálnánk az őszülte visszajelzésekből, mint az álságos dicséretből. „Jaj de jó a frizurád” - lelkendezik a kolléganő, amikor a hajad töve már annyira lenőtt, hogy az ősz kiszürkéllik a vörös alól. Vagy. „Dehogy vagy te kövér, vegőben fognak lógni.” Mostanában kezdem vállalni őket. El is veszítettem miatta pár embert. Köztük a legjobb barátnőmet, Katit, akinek megmondtam a véleményemet az állandó mártírkodásáról azzal kapcsolatban, milyen nehéz dolga van neki mint kétgyerekes anyának. Megsértődött, és azóta nem keres. Elszakadt a cérnaszál, amely évekig tartotta a kapcsolatot. De szereztem is barátot a fenti módszerrel. Évával valami elvi kérdésen vitatkoztunk össze, és én lecsaptam a kagylót. Amikor újra felhívtam, hogy szá- nom-bánom, ő úgy örült, hogy még a bocsánatkérést is elhárította. „Tudom, milyen nehéz időszakot élsz át Természetes, hogy türelmetlen vagy.” így derült ki, hogy Évára jóban-rosszban számíthatok. ■ Rados Virág Összeveszni, de igaz barátságot kötni is lehet telefonon most nézel ki jól.” Miközben ugyanaz az ismerősöd egy hónappal és három kilóval korábban pont a karcsúságodat magasztalta. De te is hazudsz. Barátod felcsap például írónak, és hát legalábbis középszerűek a munkái. Ám jó kapcsolatai vannak, így novellái a legmenőbb irodalmi lapokban jelennek meg. Elolvastatja veled őket, és bőszen kéri a véleményedet. Te pedig elismerően csettintesz, hogy micsoda tehetség rejtőzött eddig benne. S hogy miért? Mert félsz a szemébe mondani az igazságot. Hátha megbántódik, és a végén talán még szóba sem áll veled. Igen, ez lehet a kulcs: félünk elveszíteni azt a keveset is, amit egymásból kapunk. Egy jó nevű pszichológus mondta nekem egyszer: „Amíg nem vállalja a konfliktusait, a kapcsolatai a lei i á
