Somogyi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-16 / 243. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 16.,CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 3 Már szedni se érdemes az almát akció Ingyen adták kedden a gyümölcsöt a diákoknak a nemesdédi ültetvényen Ingyen adták az almát kedden Nemesviden. A termesztők szerint annyi­ra alacsony árat fizetnek a kereskedők a gyümöl­csért, hogy az már a sze­dés költségeit sem fedezi. Harsányi Miklós- Négy mázsa idared és jona­tán - ez lett a kaposvári diák­munka gyümölcse. A Nemesvid és Nemesdéd között elterülő ül­tetvényre egybusznyi gyerekse­reg utazott ki.- A vállalkozástól ingyen és bérmentve kaptuk az almát - mondta a pihenő alatt fíedő Kor­nél, a Bárczy iskola tanára. - A mai világban óriási dolog, hogy ennyi gyümölccsel ajándékoz­zák meg az intézményt. Az ifjak örültek, az agrárvál­lalkozók dühöngenek. - Tragi­kus a- helyzet - foglalta össze tömören a folyamatokat Ha- gyánek László, a vései Lénia Trade Kft. ügyvezető igazgatója. Azt mondta: kiszolgáltatott, megalázó körülmények közé ju­tott az ágazat. - A feldolgozó- iparnak és a kereskedőknek teljesen ki vannak szolgáltatva a gyümölcstermesztők. Odáig süllyedtünk, hogy már a beta­karítás költségét sem fedezi az ajánlott vételár. A szakembertől tudjuk: a fel­vásárló 9 forint 20 fillért aján­lott legutóbb egy kiló ipari al­máért. Csak ennyit adna a jo­natánért és az idaredért, ezzel szemben a szedés - kilóra át­számítva - 11-12 forintra jön ki. A fák eközben roskadoznak a gyümölcstől. A cég munkatár­sai saját kezűleg ugyan kisebb mennyiséget leszednek, és a vései feldolgozóban is készíte­nek natúr gyümölcslevet, ám az alma zöme a fákon maradt.- Ilyesmi mostanában nem fordult elő - fakadt ki Hetesi Jó­zsef, a kft. munkatársa. Főnöke szerint kaotikus állapotok ala­kultak ki, ahol a kereskedők nem törődnek a termelők jövő­jével.- Válságmenedzselést kell be­vezetni - állította az ügyvezető. - Tizenöt év kemény munka után ott tartunk, hogy a túlélé­sünkért küzdünk. Ebben az ültetvényben van az életünk munkája. Egész éven át dolgoz­tunk, permeteztünk, kollégáim is keményen hajtottak, elvisel­tük az időjárás szeszélyeit, s amikor végre-valahára pénzt várnánk, kiderül: hiú ábránd az egész. Szerintem enyhén szólva is elképesztő változások zajlot­tak le. Tavaly viszonylag jó, ki­lónként 52 forintos átlagáron ke­reskedtünk. Idén szeptem­berben 12-13 forint körül alakult az alma kilónkénti ára, a napok­ban 9,20-ra csökkent. Ráadásul a szüret egy hónappal később kezdődött el, s részben ennek tulajdonítható, hogy máris több tízmillió forint a veszteség. A kaposvári Bérezi iskola diákjai örültek az érett piros almának Buknak a gazdák hogy a még szedé- si munkabér sem jön ki az al­mából - emelte ki Mészáros Jó­zsef, a területi agrárkamara titkára. - Sajnos, más ágaza­tokban is hasonló folyamatok­nak lehetünk a szemtanúi. Jo­gosan merül fel a kérdés: ez ki­nek az érdekét szolgálja? Hova jutnak a termelők? Szomorú, hogy a mezőgazdaság tele van ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekkel. Megoldás lehetne, ha tisztességes árak alakulnának ki a piacon, különben bukfenc lesz. S ez senkinek sem lesz jó. Méltatlanul alacsony árak és beszűkült piaci csatornák - leginkább ez borzolja a somo­gyi termesztők kedélyét. Felve­tésünkre - miért nem térnek át másfajta, „piacbarát” alma előállítására - Hagyánek Lász­ló azt mondta: rendszeresen ezzel állnak elő a laikusok. - De olykor azok a szakemberek is ezt hozzák fel, akik az ága­zat szégyenteljes bizonyítvá­nyát magyarázzák - tette hoz­zá. - Tudni kell: az ipari alma is értékes termény. Szükség van erre is, jó pár feldolgozó épp ilyet kíván vásárolni. Csak­hogy ők nem hajlandóak nor­mális árat adni. Az ügyvezető úgy fogalma­zott: október közepén a helyzet több mint megrázó. HIRDETÉS Somogyi falvak kötődnek a szomszéd megyékhez (Folytatás az 1. oldalról) Egy fejlettebb régiónak miért vol­na érdeke a kevésbé fejlett felé mozdulni? Voltak kezdeményezé­sek somogyi oldalról az összefo­gásra, pályázatban, másfajta együttműködésben, de nem sok eredménnyel. A megyehatáron átnyúló egészségügyi ellátás is hallgató­lagos, dokumentum nem erősíti meg. Rada János zákányfalui polgármester elmondta: 2007 márciusban írtak az akkori egészségügyi miniszternek, azt kérték, ütemezzék át a területi elképzelést. Kaposvár 100, Pécs 135, Nagyatád 55 kilométer, s ezekhez a kórházakhoz tartoz­tak volna, de Nagykanizsa csak 20 kilométerre van. A csurgói kistérség is kérte: fogadják azo­kat Kanizsán, akik oda szeretné­Pogányszentpéter Somogybán van, de néha közelebb esik Kanizsa nek menni. Papíron azóta sem adtak áldást rá, ám a nagykani­zsai kórház fogadja a somogyi já­ró-, illetve fekvőbetegeket is. Bi- csak Ágnes megbízott orvosigaz­gató azt mondta: a kanizsai kór­házban megforduló betegek 7-10 százaléka területen kívüli, en­nek 90 százaléka Somogy. A dolgot árnyalja a hamaro­san épülő csurgói járóbeteg­centrum. Rada lános szerint kérdés, hol kap jobb ellátást a beteg, mert azt fogja választani. Mégsem ilyen egyértelmű azok­nál a helyzet, akik busszal men­nének. A Csurgó-Zákányfalu 20 kilométeres távolságot átszállás­sal kell leküzdeni, útközben vo­natra is szállnak. Csurgó felé egyetlen somogyi busz se megy át Őrtiloson, Zákányfalun. Hiába a többszöri kérés a két megye autóbusz-társaságaihoz, megol­dás nem született. Dudás Jánosáé, a baranyai Szentborbás polgármestere el­mondta: évtizedekig ők is el vol­tak zárva a szomszéd megyétől. Hiába könyörögtek mindkét Vo­lánnak, pedig nem jelentett vol­na a társaságoknak többletki­adást az átszervezés. Húsz évbe telt, mire megoldódott. Ma már a Felsőszentmártonba járó diák­jaikat reggel és este iskolabusz szállítja. Drávagárdonyban, mint azt Kovács István polgár­ja mestertől megtudtuk, inkább a % falubuszt vetik be, a szigetvári | konzervgyárban dolgozók pedig | saját autóval járnak. Drága, gáz­si daságtalan - ezt hallják, amikor járatbővítést kérnek a két me­gyében. ■ Varga Andrea KERCZA IMRE válság VAN. Egyelőre pénz­ügyi válság, hitelválság. A válság azt jelenti, hogy csele­kedni kell. És a gyógyírra mindenkinek megvan a ma­ga receptje. A kormánynak is. S ebből kiderül, hogy megint nekünk nem lesz könnyebb. Nekünk, akik adót fizetünk, akik munka­bérből, nyugdíjból élünk, mert az állam rajtunk spó­rol. Rajtunk, és nem a nagy pénzügyi vállalkozásokon, ahol a megtakarításainkat tartjuk, és ahova hitelért fo­lyamodunk. A KORMÁNY VISSZAVONTA a parlamentből az új adótörvé­nyeket, és nem is terjeszt be másikat Ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben, már ami a kötelezettségein­ket illeti az állammal szem­ben. Új javaslat sem igazán hangzott el, van, aki csök­kentené az adót, más a szoci­ális és jóléti kiadásokat, a nyugdíjakat, de senki nem fogalmazott meg olyan javas­latot, hogy csökkenteni kelle­ne a luxuskiadásokat A pár­tok finanszírozását, a képvi­selői javadalmazást Hogy nekik is el kelljen számolni minden költségfillérről. szóval, ahogy az lenni szo­kott, megint a kisember ér­zi a bőrén a válságot, amely egyelőre még nem ért vé­get, és nem tudjuk, hogy hol lesz a vége. A végét ke­resve és a megoldáson is töprengve hívta a hétvégére a miniszterelnök azokat, akik tapasztalatukkal tenni tudnak a válság kárainak csökkentéséért. Ide nem el­menni egy kicsit azt is je­lenti, hogy az ország valódi gondjaival nem igazán fog­lalkozik. Ezért van az, hogy szinte minden érintett fél - akit kora és egészségi álla­pota ebben nem akadályoz - jelezte részvételét ezen a tanácskozáson. A rendez­vénynek egyetlen következ­tetése lehet: cselekedni kell. De hogyan? Kétezer hektáron vetik a rozsot Somogybán A rozs 85 százalékát vetették el Somogybán.- Megyénkben húsz éve még csaknem 5000 hektáron termesztettek rozsot, az idén kétezer hektáron irányozták elő az őszi kalászos vetését - számolt be szerdán Varga Gá­bor, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal főigaz­gatója. Eddig több mint 1700 hektáron fejezték be a mun­kát. Közel nyolcvan rozster­mesztőt tartanak számon, ők elsősorban Belső-Somogyban kedvezőtlen termőhelyi adott­ságok mellett termesztik az élelmiszer-ipari szempontból egyre fontosabb gabonanö­vényt. ■ Harsányi M.

Next

/
Thumbnails
Contents