Somogyi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-15 / 242. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 15., SZERDA 5 MEGYEI KÖRKÉP Már csak gondolatban utazik emléktúra Kerekes székbe kényszerült, de még így sem adja fel az álmait Pintér István védettséget kért a matuzsálemi korú fáknak Munkás évtizedek vannak mögötte, de nem nyugszik. Egy somogyi lokálpatrióta Zala megyében, aki kere­kes székből szervez emlék­túrát. Varga Andrea Kérdezni se kell, mesél az apró szoba a nagykanizsai társasház negyedik emeletén. Famatuzsá­lemek és zöld ruhás erdészek bekeretezett fotói körös-körül a falon, a polcokon a kedves fafa­ragó baráttól kapott állatfigu­rák. A 78 éves Pintér István a So- mogy-Zala megye határán hú­zódó Kanizsai-dombhát szerel­mese. Amíg tehette maga járta a vidéket autón, biciklivel vagy gyalog, ám néhány éve a beteg­sége kerekes székbe kénysze­rítette. El se hinnénk, hogy hosszú ideje nem mozdult ki a lakásból, olyan pontosan tud mindent a térségről. Még az ap­róbb pletykák is eljutnak hoz­zá, és azt is tudja, melyik pol­gármestertől mire számíthat. E tekintetben egyébként nincs túl jó véleménye. Pintér István 1930-ban Ga- máson született, aztán Somogy több szegletében is élt. A zalai megyehatár közelében laktak 1954-ben, amikor gombászni indult. Útközben a vasliki er­désztől megkérdezte, merre van az emlegetett Ágneslak. Megkereste.- Azt a gyönyörűséget amit ott láttam, nem tudtam elfelej­teni aztán. Megálltam, és csak néztem - mondta, s talán vala­hol itt kezdődött a történet, ami napjainkra kiadványokká érett. Később megnősült, Pogány- szentpéterre költözött, a felesé­ge ott tanított. Besegített neki a kultúrmunkába. Aztán nem volt megállás: helytörténeti ku­tatásba kezdett, a közeli falvak Az erdészeknek állítana emléket EZ AZ UTOLSÓ DOBÁSOM - mutatta a Metzl Kamill, Pa­gony Károly, Véghely Ferenc emléktúra a Kanizsai-domb­háton című anyag tablóját. A turisztikai mozgalommal a három erdésznek állítana emléket, akiknek sok érde­me volt az itteni növényker­tek létrehozásában. A túra­útvonal somogyi és zalai te­lepüléseken vezetne át, azok természeti kincseit - mint az Ágneslaki arborétum, zá- kányi egzótakert, iharos- berényi kastélypark - bemu­tatva. A kapcsolódó kiad­vány már régen elkészült, most a cd is megvan. Az ön- kormányzatok tudnak róla, de nem keresik. Pintér Ist­ván anyagi támogatást soha nem kapott a munkájához. „Amikor ültették e fákat, ta­lán nem is gondolták, hogy még ma is állni fognak. Ezek a fák megérdemlik a figyelmet. Ültetőik pedig az emlékezést. ” is felkerültek a palettára, több ezer oldalnyi anyag a végered­mény. Számos kiállítást szerve­zett, és emlékezetes népdaleste­ket is: „megható volt látni, hogy idős asszonyok, akik színpad közelében se jártak, felálltak a színpadra énekelni”. Akkor vetette bele magát leg­jobban a munkába, amikor 1972-ben meghalt a felesége, gyerekeiket egy évre a húga vette magához, amíg a férj újra magára talál. Két év múlva el­költözött Nagykanizsára, de 1985-ig visszajárt Szentpéterre.- Sajnos megromlott a látá­som, nyugdíjba kényszerültem. Az 1990-es évek közepén az unalom már majdnem meg­evett - mesélte. Akkor jött újra a Kanizsai-dombhát. Segítséget kért az erdészektől.- A csurgónagymartoni Papp Jóska terepjáróval jött értem, ott a kép a falon, a szentpáli erdő­ben készült rólunk, ott kezdő­dött minden - mutatta. Ragasz­kodott hozzá, hogy megemlít­sük, kik segítettek neki. Csak Somogyból Perjési Sándor, La­tin János, Pálinkás József, Felső József, Müller János.- Évek múlva már kezdtek ta­lán káromkodni, hogy zaklatom őket, azért is készítettem egy vicces kiadványt „a zaklatott életű ihárosi jágeroknak” cí­mezve, hogy megköszönjem a segítségüket. Napjainkban a legtöbb ember nem ilyen. írtam én Szili Katalinnak, a Parla­ment elnökének is, hogy tör­vény kötelezze az önkormány­zatokat a matuzsálemi korú fák védetté nyilvánítására, de a vá­laszról inkább nem mondok semmit. Királylánynak öltöztek az idősek szépkorúak hónapja Nem táncoltak eleget a tavalyi bál óta a barcsi nyugdíjasok A vétlen sofőr és utasa sérült meg Babodnál Somogybabodnál kedden délelőtt a benzinkút közelében két sze­mélygépkocsi ütközött össze - tá­jékoztatták lapunkat. Pálné Ger­gely Mónika, a megyei rendőr-fő­kapitányság szóvivője közölte: egy 38 éves nő figyelmeüenül ve­zette személygépkocsiját, s hátul­ról nekiütközött az előtte szabá­lyosan haladó másik járműnek. A véüen gépkocsi 49 éves vezető­je és 41 éves utasa könnyebben megsérült. A helyszínre a kapos­vári mentőket riasztották; a sé­rülteket a Kaposi Mór Oktatókór­házba vitték be. ■ Harsányi M. Jelmezbe öltözött nyugdíjasok vo­nultak végig a barcsi szociális központon. A szépkorúak hónap­jának programjai között mindig a szüreti mulatság a legsikeresebb az intézményben. Királylány, apáca, hercegkis­asszony, magyar menyecske, bí­ró, bíróné asszony - ezek voltak idén a legkedveltebb jelmezek a nyugdíjasok körében. Nemcsak az ellátottak, hanem a gondozó­ik is álarcot öltöttek magukra ezen a napon. Nótákat énekelve vidáman mulattak az intézmény egész területén.- Vesszen ma a munka, a mo­noton robot rabigája, jöjjön min­denki, akinek szomjas már a gi­gája! - harsogta a kirendelt bíró, majd így folytatta: - Nem táncol­tunk eleget a tavalyi bál óta, mu­lassunk hát, hadd szóljon hajna­lig a nóta! A barcsi szociális központban minden évben rendezvénysoro­zattal lepik meg az időseket ok­tóberben, egész hónapban.- Ilyenkor különösképpen odafigyelünk a nyugdíjasaink­ra, és buzdítjuk őket, hogy aktí­van vegyenek részt a programo­kon - mondta Varga Ilona, a központ igazgatónője. - Ők mindannyian fontos részei a társadalomnak, értékeket kép­viselnek, amit át kell vennünk tőlük. A hagyományok tisztele­te, a népszokások fontossága, a régi korok tanításai mind-mind a kisujjukban van. A szüreti mulatságok persze nem mindig így néztek ki - egy- egy ilyen eseményen az idősek felelevenítik a régmúlt hasonló ünnepeit.- Lányok és legények mind­annyian beöltözve szálltak a fa­luban lovas kocsira - emlékszik Borbás Sándomé, a szociális köz­pont egyik lakója. - Hatalmas szőlőkoronát készítettünk, amit aztán megpróbáltak a szokások­hoz híven ellopni. Volt itt szőlő­taposás, szüretszépe-választás, na és az elmaradhataüan esti tánc. A központ jelmezes prog­ramja hamarosan folytatódik: idén először terjesztették ki a mu­latságot a városra, így borkósto­lással egybekötött lovas kocsis túrán vesznek részt a maskarás idősek, amelynek célpontja a szőlőhegy. ■ Jeki G. ■ESSEESMI Gazolás naptár szerint kaposvári olvasónk, tegna­pi „Vegye észre!” írásunkra célozva azt kérdezte, hogy ilyenkor ősszel, amikor sokkal több kerti szemét, zöld hulladék, ágnyesedék keletkezik, lehetne-e sűríte­ni a zöldhulladékgyűjtő já­ratokat? HARTNER RUDOLF, a várOS- gondnokság vezetője: - Nem lehet a járatokat sű­ríteni. A kaposvári önkor­mányzat költségvetésében meghatározta a szemét- és zöldhulladék-szállításra for­dítható összeget. Ennek alapján készült el a zöldhul­ladékgyűjtő naptár, amit minden érintetthez eljuttat­tak. A naptár szerint jelzett napon kell a ház elé zsák­ban vagy összekötve kiten­ni a zöldhulladékot. Évente tizenöt ilyen alkalom van. Belterületen egyáltalán nem lehet a zöldhulladékot elégetni, külterületen pedig csak akkor, ha száraz és nem füstöl. TELEFONÁLJON! Közérdekű kérdéseiket hét­főtől péntekig 12-14 óra kö­zött a 82/528-156-os telefon­számon feltehetik! Somogybán ma Magyaratádon 8.30- 9.45-ig, Ráksiban 10- 1115-ig, Igáiban 11.30-13.30- ig, Mernyén 14.30-15.15-ig, Memyeszentmiklóson 15.30­16.30- ig, Csokonyavisonta- Somogytamóca-Barcs térségé­ben 10- 14-ig, Niklán 14-18-ig, Bábonymegyeren 9.30-10.30-ig, Tabon 13.3-14.30-ig, Andocson 16-17-ig, Balatonföldváron 10- 12-ig, Balatonszárszón 13-15-ig, az autópályán (123+750 km) 10-12-ig, a sávolyi felhajtónál 15-17-ig mérik a sebességet. OLVASÓI ÜZENETEK • SMS: 20/968-9444 wHm ÚTJAVÍTÁS. Miért kellett a Taszár- Baté közötti útvonalat újra aszfaltoz­ni? Az az ország egyik legjobb minő­ségű útja, kamionok haladnak át ott nap mint nap, és semmi hullámosság nincs rajta. Pedig régen húzták már le azt az aszfaltcsíkot! Közben a 67-es- nek vannak még erősen leromlott ál­lapotú szakaszai. írjatok már egy egész oldalas nagy cikket a „miért kelletr-ről! Utazó ÁLLATMENHELY. A pénteki szerkesz­tői megjegyzés kiverte a biztosítékot. A nemtudás nem mentesít! Költsék az én adómat a menhelyre, legalább tudom, hogy hol van, mert a kertvá­rosban nincs nyoma. Egy mérges ál­latvédő * Az állatok ügyét - a hozzá­szólások alapján - sokan fontos „kö­zös" ügynek tartják, ezért van esély arra, hogy javítsunk a menhelyi kö­rülményeken. Felelőtlen állattartók, kegyetlen szülők, gyilkos gimnazis­ták mindig lesznek, de lesznek jó szándékú emberek is, akik például segíteni szeretnének azoknak, akik évek óta emberfeletti munkát végez­nek az állatok érdekében. Jó lenne, ha mindenki megtenné, amit tud. A magánszemélyek adománnyal, örök- befogadással, az adó 1 százalékával, a cégek állateledellel, pénzzel, az ön- kormányzat pedig a támogatás meg­emelése mellett rendszeres útjaví­tással, munkaerő-biztosításával ve­hetné ki a részét. Egy korszerű állat­menhely legalább annyival emelné Kaposvár presztízsét és javítaná az itt lakók közérzetét, mint a szép bel­város, a fürdő vagy a szökőkutak. Re­alista állatbarátok * A kutyamenhely- ről szóló cikktől összeszorult a szí­vem. Mi vár ezekre a szerencsétlen, szívtelenül kidobott állatokra, ame­lyek eddig szerették, védték gazdáju­kat? Barátainkkal segítünk, ahogy tu­dunk (étellel, adó 1 százalékával), de kérjük az állatszerető embereket, se­gítsenek, hogy ezek a kis élőlények ne a síntértelepen végezzék, hűségü­kért ne a halálba küldjék őket. Fog­junk össze, hogy ne szűnjön meg a menhely, sok szerencsétlen állat ott­hona. Segítségüket köszönjük: Mag­di * T. Szerk! Nem normális dolog, hogy az állatmenhelyeket támogassa az önkormányzat néhány felelőtlen tulajdonos miatt? (Amit valójában nem is nagyon tesz.) Az normális, hogy néhány száz ember évente 2-3- szor szétveri a fővárost, amit aztán az adófizetők pénzén raknak rendbe? Én inkább adnám a menhelynek az adómat, de ez a közteherviselés. (Ab­ból, hogy a néhány száz ember által szétvert fővárost az adófizetők pén­zéből hozzák rendbe, nem követke­zik az, hogy ide is nyomni kell az adó­fizetők pénzét. Természetesen az el­len is háborog az ember igazságérze­te. - A szerk.) PEDAGÓGUSBÉR. Azok, akik havi 50-60 ezerért dolgoznak napi 10- 12 órát, természetesen fizikai mun­kát végeznek közel 40 éve, ők mit szóljanak? Na ez a felháborító! Bo- szi * Tisztelt Oktató! Tévedsz, én nem haragszom a pedagógusokra. Tisztelem a munkájukat, engem és gyermekemet is tanították! De min­denkinek azt kell elfogadnia, amit választott, erről csak maga tehet! Ezért nem hangzik jól a „szomszéd kertje mindig zöldebb"! Ön el tudna képzelni egy 60 éves embert ro­hamsisakban, pajzzsal, gumibottal a kezében, amint kövekkel dobál­ják, és állja a sarat? Egyébként a nyugdíjkorhatár minimum 50 év. Aki előbb megy nyugdíjba, az egész­ségügyileg alkalmatlan a szolgálat­ra. Üdv.: egy nyugdíjas rendőr. * Tisztelt Pedagógus! Ha azt a rend­őrt, aki önről és a többi pedagógus­ról így nyilatkozott, és esetleg ön ta­nította, amíg eljutott „idáig”, hát a nevelés csődje! Juli FRIDI. Sportot irányító emberek el­döntötték szombat esti szórakozáso­mat. Olyan csatornával kötöttek szer­ződést a válogatottunk meccsének közvetítésére, amit a vidéki emberek többsége nem tud fogni. A SPORT 2- n győztünk, a Megasztárban pedig nagyot csalódtunk. Na nem Lüszi, Ri­ta, Pacsirta és a többiek miatt! Friderikusz, a közkedvelt, művelt té­vés botrányosan viselkedett: nagyké­pű, cinikus, szereplőket megalázó vi­selkedése megdöbbentett. Megbo­csáthatatlan bűnt követett el! Nálam leszorult a dobogóról, ahol eddig Vá­góval, Vitrayval együtt állhatott. Laca VÉSE. Vései lakosok! Nem monu­mentális ravatalozót kellett volna épí­teni, akkor több pénz jutna járda épí­tésére. Sentinel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents