Somogyi Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-09 / 186. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Természetvédők: Jegesmedve napelemes járgánnyal Hat éve már, hogy becsengettek fúróval, tollal Polgár József történeteiben az olvasók magukat is keresik Napelemmel ellátott teherautóján ismét útnak indul a WWF színeiben a jegesmedve. A természetvédelmi szervezet ugyanis hat helyszínen szervez raod-showt augusztusban. 19-én Kaposvárra, a Kossuth térre érkeznek, ahol interaktív programok segítségével szeretnék megmutatni, mit tehetünk az éghajlatváltozás és a sarkvidékek olvadása ellen. Többek között megtudhatjuk, hogyan lehet otthonunk energiatakarékos, tesztelhetünk hibridautót, megismerhetjük egy napkollek- toros fűtési rendszer működését. A WWF az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és a megújuló energiaforrások elterjedését szorgalmazza az éghajlatváltozás lassítása érdekében. Munkatársai arra figyelmeztetnek: az elkövetkező 5-10 év kulcsfontosságú lesz századunk második felének és a 22. század éghajlatának alakulásában.- Az energiatakarékos termékek ma már nem számítanak luxusnak. Házunk szigetelése, egy korszerű fűtési rendszer vagy energiatakarékos hűtőszekrény nemcsak a környezetet, hanem a pénztárcánkat is kíméli - mondta Csáki Ro- land, a WWF Magyarország megbízott igazgatója. A turnén megmutatják az ásványvízfogyasztás környezet- barát alternatíváját is, a ballonos vízadagolót. Az utántölthető ballon kiválthatja a rengeteg pet-palackot, ami nehezen bomlik le, és csak ismételt energiafelhasználással hasznosítható. ■ Varga A. Egyre népszerűbb az ásványvíz HAZÁNKBAN ŰZ Utóbbi id& ben nőtt az ásványvíz fogyasztás. Az évi egy főre jutó meghaladja a százöt litert, míg tizenöt éve csak háromnégy liter volt. A nagykanizsai Nádasi Tamás és a pécsi Udud Péter tulajdonában van a világ legnagyobb ásványvízgyűjteménye, 3500 féle ásványvíz. A világon egyébként 5000-féle létezik, hazánkban negyvenfélét palackoznak. Vér, veríték, könnyek - ahogyan egy fogorvoshoz illik. No és egy kutya. Mintha ebben is Chur- chillt idézné. Igaz, az eb egy borjúnyi rottweiler. Vas András A kutya láttán jófiú módjára várakozunk a máriafürdői nyaraló kerítése előtt, némán fohászkodva, hogy a deszkalécek kibírják a nemhogy közelről, de távolról sem barátságos, folyamatosan ínyét mutogató, s egy kitörni készülő tűzhányó hangjait nagy tehetséggel utánzó kutya rohamait.- Belzi! - csattan a hang vala- honnét a fák közül, s a roti lesunyt fejjel elüget a terasz felé, ahol feltűnik a „falkavezér”. Polgár József kutyájával - mint ahogyan a korábbiakkal is - ismert alakja a máriafürdői utcáknak. A nagykanizsai fogorvos és rottweilere sétáját mindennap izgatott - rémült... - tekintetek kísérik; bár a böhöm, külsejében félelmetes eb olyan békésen sétál gazdája mellett, mintha holmi csi- vava lenne - a hasonlatért persze utólag is elnézést kérünk Belzitől. És a gazdájától...- Nem kell rá figyelni, nem szabad megsimogatni, vigyázni kell a farkára, s akkor nem lehet gond - ad használati utasítást kutyájához a kanizsai Kutya-gazda barátság. Polgár József és Belzi igen jól megértik egymást fogorvos. Szavait természetesen megfogadjuk, hiszen ismert és elismert tagja a kutyás köröknek: tapasztalatait, ebekkel kapcsolatos élményeit már többször is papírra vetette. Merthogy a fúrók, fogók, szikék, apró tükrök mellett hat esztendeje rákapott a tolira is. Eddig négy könyve jelent meg, amelyekben a képzelet a megélt évek élményeivel keveredik, megidézve a szerző életének fontos állomásait: Kanizsát, Szegedet, Pestet, Keszthelyt, no és természetesen Máriafürdőt. A régi családi nyaralót, ahová hosszú-hosszú évtizedek óta visszatér nyaranta.- Mivel a helyszínek többségéről sokan tudják, hogy kötődöm hozzájuk - meséli Polgár József-, a szereplőkkel és tetteikkel is gyakran azonosítanak. Meg is kaptam már néhányszor: miket csináltál te fiata- lon...Pedig a történetek a mindennapi ember életét mutatják; talán ezért is ismernek sokszor magukra egyesek egy- egy sztori olvasásakor. Ami viszont személyes élmény, azt mindig egyes szám első személyben írom meg. A kanizsai fogdoktor amúgy egy ilyesfajta „élmény” hatására ragadott tollat 2002-ben: bár gimnazista éveiben szívesen írogatott - magyar-történelem szakra is szánták, ám az élet, ugye... -, majd később szakmai folyóiratokba is publikált, igazából hat évvel ezelőtti infarktusa után gondolta úgy, hogy megszaporodó gondolatait papírra veti.- Átértékeltem az életem - emlékszik vissza. - Nem halál közeli élményem volt, sokkal inkább nem akartam elhinni, hogy velem ilyesmi megtörténhetett. Aki átesett egy infarktuson, úgy érzi magát, mint amikor egy óvodás gyerek először megy iskolába. Megkezdődik valami új, addig nem tapasztalt. Becsengetnek. A bizonyos csengőszó óta négy könyve jelent meg, kutyákról, nőkről, szerelmekről, beteljesült és beteljesületlen vágyakról, zenéről, színházról, utazásról, emlékekről - mindennapi történetek, személyesek, emberiek. A fogorvos környezete persze először meglepődött a kitárulkozáson, majd egyre többen kezdték magukat keresni a sorok között.- Szerencsére komolyabb konfliktusom még nem volt - mosolyodik el Polgár József -, bár az egyik kitalált történetben megírt „zabigyerekem” meglehetős vihart kavart. Ám az írás ezzel jár: gondolatokat ébreszt, érzelmeket gerjeszt... Azt hiszem, mindenkinek le van írva valahol: megehet eny- nyi kenyeret, megihat annyi bort, lehet valahány nővel és leírhat ennyi szöveget. Utóbbit meglehetősen későn kezdtem: most aztán iparkodhatom... A jo közösségi elet fel egészség életmód Tábort szervezett a gyerekeknek öt falu Porrogszentkirályon Ebédre csengetnek. Ugrik a si- serehad, maguk mögött hagyva mindent, kártyát, traccs-partit, rajzlapot, rohannak az asztalhoz. Gyerekzsivajtól hangos a porrogszentkirályi erdei iskola. A csurgói kistérségből negyvennégy gyerek táborozik itt, öt település közös pályázatának köszönhetően. A Porrog és Környéke Egészség Egyesület évek óta nyer az Egészséges Településekért Alapítvány pályázatán. Most gesztorként, Somogycsi- csó, Őrtilos, Csurgónagymarton, Zákány bevonásával, egy közös programra nyertek támogatást. Sík József elnök elmondta: hároméves program kezdődik ezzel, noha a forrásra minden évben pályázniuk kell. Korábban megkérdezték a lakosságot: mit szeretnének? A sportnap és a főzőverseny mellett táborra volt még igény. A tábor egyébként nem hagyomány nélküli, hiszen két alkalommal is szerveztek hasonlót, akkor még az egyesület önállóan és Somogybükkösdön. Sík Józseftől megtudtuk: bár kézenfekvőnek tűnik a pályázó és pályázat kiírók neve hallatán, mégsem az érelmeszesedés kémiájáról hallanak itt a gyerekek, hanem a testi-lelki egészséget is befolyásoló közösségi életen van a hangsúly.- Mert ha a közösségi élet jó, a vérnyomás is jó - fogalmazott az elnök, aki főállásban orvos. Persze sok mozgással, túrákkal, strandolással telnek a napok, minden napnak más település a programfelelőse. Hétvégén egy főzőversennyel zárnak. Kétmillió forintot nyertek a táborra, sátrakat, ágyakat, sporteszközöket vettek belőle. Á falvak emellett egyénileg is adtak be pályázatot, így épülhet például sportpálya az erdei iskolánál - ebbe a helyi önkormányzat is besegít -, vagy létesül ifjúsági klub, másutt virágosíta- nak vagy pihenőhelyet alakítanak ki az elnyert pénzből. ■ Varga Andrea Bármilyen meglepő, a gyerekek szeretik az egészséges ételeket Jól kifogta a harcsapaprikást Kristóf, az utazók védőszentje étlapozó A szántódpusztai étteremben ha akarták, ha nem, megvalósították a csokireklámot: ronda, de finom Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná- Pénzt vagy életet! - üvöltötte a félkarú, félszemű, féleszű Roger, a Marseilles-i kikötő rettegett réme. Mindig ezt kiabálta, amikor dolgozott. Egy olcsó ponyvában olvasta, hogy így kell ezt csinálni, nincs az a bátor utazó, aki erre a szörnyű élményre ne húzná elő zoknijából a dugidollárokat... Pechére a sötétben kószáló komornyik egykedvűen csak any- nyit szólt a sunyin vicsorgó útonállónak. - Húzzál bőrt a fogadra, csúfság... Gyomrom ismerős morgása ekkor letétette velem a harmadosztályú krimit, Günter, a déli part talpraesett idegenvezetője is jelezte: Szán- tódpusztához értünk. Lett légyen az ember bármennyire is minden idők leg- zimbabweibb mamija, mellévetődni azért még ő is tud. Szán- tódpuszta csárdája out of order, under construction. Ilyesmit írtak volna róla a világhálón nyilván, ha jó előre megnézzük: nem működik, építés alatt. Tizenöt percem volt az éhhalálig. Halálra váltan nyúltam fél köbméteres elemózsiás-szü- tyőmbe utolsó, fél négyzetméteres olaszos szendémért. Közben az okos Günter fej vagy írást játszott egy tízeuróssal: továbbmegyünk vagy kollektiven bele- pislantunk a konnektorba. Miközben ő a széláramba került bankót üldözte a turistahad jeles örömére, nekem Kristóf jutott eszembe, az utazók és Szántód védőszentje. Szobra a régi hetes és a kaposvári út kereszteződésében áll. Ronda és finom. Ekkor rémlett be a Kristóf étterem, ami a szobortól pár száz méterre fekszik. Miközben a csapat a pécsi barna és a bajor világos sör között válogat, rábökök a harcsapaprikásra, amit itt juhtúrós sztrapacská- val készítenek. A többiek választásában rántott ponty, rántott harcsa és borjúpörkölt szerepel, utóbbi juhtúrós puliszkával. Felszolgálónk el, magunk egy szomszéd asztalhoz át. A nap a zeniten, a fehér napernyők alatt negyven fok körüli a helyzet. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont) „ Észrevétlen KÖRNYEZET (1-10 pont) Mediteranda étel (1-20 pont) „||*j Minő séf! Ac§ Miközben az éhkoppot nyelve lepereg előttem életem filmje, (Keith Floyd, Jamie Olivér, Közi és Döme, Ming Tsai, Jenei Tamás és Gordon Ramsay összes), figyelem a környezetet. Tízpercenként érkezik egy nyaralóvendég üres tálcával, és megpúpo- zottal hagyja el a helyszínt. Utóbb egy Bundesliga-frizőr harminc csirkecombbal adta elő e mutatványt. Életben hagytam. A Kristófban menü is van, egész mutatós, de hát még egy kopogó szemű étteremkritikus sem engedheti meg magának, hogy a csumiról édelegjen. És megérte a várakozás! Harcsapaprikásunkban istenien omlik a fehér halhús, a tejfölöspaprikás szaft pedig örömköny- nyeket csal kiszáradt szemembe, ahogy a sztrapacskával találkozik. Micsoda páros! Rántott harcsánk is ott van a szeren, a ponty viszont néhány nyárral többet lustálkodott a vízben a kelleténél. A borjú korrekt volt, puliszkástul nyerte el az útszéli eszelde közönségének tetszését. Még Günter, az orrát lógató idegenvezető is csettentett a nyelvével, aki tíz euróval szegényebben érkezett, és csak egy tunko- lás maradt neki mindebből. A Kristóf nem ma kezdte a Balatonnál. A visszajárok minősítik. A visszajáró vendég és a visszajáró pénz. Utóbbi maradt a borra...
