Somogyi Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-26 / 174. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JÚLIUS 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Pánikgomb az idősek nyakában segítők Eletet is mentett már a rádiófrekvenciás jelzőkészülék Kaposváron A leggyakrabban éjszaka nyomják meg a pánikgom­bot az idős betegek. Az ügyeletes gondozó pedig 15 percen belül ott van, ha kell, mentőt hív vagy ha arra van szükség, meg­nyugtatja a beteget. Jakab Edit Az apró készülék nagy szolgálatot tesz az időseknek: gombnyomásra perceken belül a bajba került beteg segítségére siet az ügyeletes gondozó Nemegyszer mentette meg már idős emberek életét a nyakba akasztható pánikgomb. Kapos­váron 2004-ben vezették be a jel­zőrendszert, és jelenleg hetven idős érezheti magát nagyobb biz­tonságban.- Először harmincöt készülé­ket vásároltunk pályázati pén­zen, s ehhez ötöt vett még az ön- kormányzat - mondta Simon Lászlóné, a Kaposvári Gondozási Központ vezetője. - Még ez is ke­vésnek bizonyult, így tavaly szeptemberben újabb harminc jelzőt vásárolt a város. A készülék kisebb, mint egy gyufásdoboz, és a nyakba akasztva mindig maguknál hordhatják az idősek. Ha baj van, és megnyomják a gombot, a jelzés a Liget otthonban levő ter­minálra fut be, ahonnan azon­nal értesítik a gondozási köz­pont ügyeletesét. A számítógép egyébként pontosan rögzíti, mi­kor és honnan jött a jelzés, és arról is érkezik visszaigazolás, hogy mikor ért oda a gondozó. Amúgy az ügyeletes éjjel-nap­pal perceken belül a helyszínen van. Heten látják el ezt az em­bert próbáló feladatot, összeszo­kott a csapat: nappal a házi se­gítségnyújtásban vesznek részt, aztán felváltva vállalják az' éj­szakai ügyeletet. A felszerelés sem mindenna­pi: az életmentő táskán felül van egy kulcsos táska, ami önmagá­ban vagy tíz kilót nyom. Vala­mennyi idős gondozott lakásá­hoz van kulcsuk, és a táska tar­tozéka még egy jókora lista is, minden lakáshoz külön utasítá­sokkal, olyanokkal például, hogy „egyszerre kell nyomni a kilincset és elfordítani a kulcsot” vagy „a kutya kicsit harapós”.- Az első félévben hetvenegy hívás érkezett - mondja Ivók Annamária vezető gondozó. - Legtöbbször rosszullét, pánik, pszichés panaszok miatt nyom­ták meg a gombot az idősek, de gyakori, hogy elesnek, sőt sú­lyosabb esetek is történtek, mint például combnyaktörés vagy nehezen elállítható orr­vérzés. Ezekben az esetekben tényleg életet mentett a pánik­gomb. A legtöbb riasztás éjsza­ka érkezik, ami természetes, hisz a hetven gondozott közül harmincán a nappali házi segít­ségnyújtást is igénybe veszik. Persze vannak téves riasztások is, amikor véletlenül nyomja meg a gombot valaki. De a haj­nali „téves hívásokról” általá­ban tudjuk, hogy félelem áll mögöttük, és a gondozónak ilyenkor ott kell maradni az idős betegnél, elsősorban be­szélgetni, megnyugtatni. A készülékek egyébként szinte kizárólag egyedülálló idős embereknél vannak kint, illetve van két idős házaspár, amelynek azonban mindkét tagja gondozásra, segítségre szorul, s van egy mozgásában korlátozott fiatal is, akinek vi­szont az önálló életét segíti a jelzőkészülék. Törvény a gondozásról TÖRVÉNY SZABÁLYOZZA, hogy kik vehetik igénybe a jelzőrendsze­res házi segítségnyújtást Esze­rint egyedül élő, 65 évnél id& sebb, egészségi állapota miatt rászorult, illetve egyedül élő sú­lyosan fogyatékos vagy pszichi­átriai beteg személy. Kaposvá­ron hetven idős ember veheti igénybe jelenleg ezt a segítséget, de a várakozók listája így is hosszú, jelenleg húsz idős beteg vár készülékre, újabb és újabb kérelmek érkeznek a gondozá­si központba. Angolul is szólt Isten igéje az őszödi bibliatábor csoportos foglalkozásain A kicsik számolni tanultak, a na­gyobbak már mondatokat szer­kesztettek az angolórán. Angol nyelvű bibliatábort szervezett a Balatonőszöd-szemesi Reformá­tus Egyházközség és a Szentírás Szövetség. Az Angliából érkezett házaspár mellett észak-ír diák is segített a foglalkozásokon. Nem­csak református, hanem katoli­kus fiatalok is eljöttek a faluház­ban rendezett együttlétekre. Angolul is szólt Isten igéje; a kö­zéppontba Jézus cselekedetei ke­rültek - tudtuk meg Karíkó Zol­tán helyi lelkipásztortól. Azt dol­gozták fel, amikor meggyógyítja a kapernaumi százados szolgá­ját. Jézus életét naponta videofil­men követték végig a táborozok. Vetélkedőt is tartottak; a Szent­írásból két nyelven idézett arany­mondásokért és az elhangzott történetekhez kapcsolódó kérdé­sekre adott jó válaszokért ponto­kat kaptak a diákok. A legügye­sebbek elsőként vehettek a tál­cán kínált jutalmakból. A kéz­ügyességfejlesztő foglalkozáso­kon többek között „sportos” ér­meket, a szülőknek meghívókat készítettek. Előadták, hogy mit tanultak az öt nap alatt, ők pedig örömmel nyugtázták, hogy gyer­mekük a nyelvtudáson kívül hit­ben is gazdagodott. ■ Gamos A. Ugrás 3 belvárosban. A kaposvári Kossuth téren a futballfesztivál idején kipróbálhatták ügyességüket a város fiataljai is az ugróasztalon JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Politikai elitjeink GÖCSÖRTÖS BETŰKKEL írott levelet hozott a posta. Fel­adója vélhetően idős ember, ' címet is adott írásának: „Ki törődik a néppel?” A közvé­lekedés szerint a politikusok bizonyosan nem; ők csak sü­tögetik a pecsenyéjüket. A nép, az istenadta pedig... szóval becsületben meg­öregedett és kellően elkese­redett levélírónk szerint a néppel a kutya nem törő-' dik. (Legyünk pontosak: a kutyára mindig számíthat az ember!) Olvasónk 1990- ben még bízott a valós rendszerváltásban, a jobb megélhetésben, de azóta rá­jött - mint annyian az or­szágban -, hogy az egész csak egy rossz szerkezetvál­tás volt. A gyárakat az elit potom pénzért megvásárol­ta, a téeszeket szétverték, az országot kiárusították, eladtak mindent, aminek értéke volt. A rendszervál­tás évében olvasónk gyárá­ban kiírták a műhely ajtajá­ra: „Demokráciát, biztos megélhetést a munkahelye­ken!” Azóta - írja - se gyár, se munkahely, se műhely, se műhelyajtó, csak a nagy semmi és munkanélküliek hada. Amelynek a lába se dobog, mint a munkásmoz­galmi dal hadának. DE KI TÖRŐDIK A NÉPPEL? ­teszi fel újra a kérdést, amit alighanem százezrek tesz­nek fel naponta. És utálják a politikusokat, a volt kommu­nistákat, a földárverező kis­gazdákat, a nagy vagyono­kat lenyúló hajdani elvtársa­kat és a másik oldal szintén vagyonosodé újgazdagjait. Közben senkinek nem jut eszébe, hogy tévedés volt ki­írni a műhelyajtóra a vere­tes szöveget. BESZÉLJÜNK VILÁGOSAN! A majd' húsz évvel ezelőtti politikai elit bűne, hogy el­hitette: hamarosan jobb lesz. A mostanié pedig, hogy közel húsz év után is itt tartunk. Az idézet csalogató, a valóság több mint lehangoló étlapozó Az ebéd végére hangulatunk a béka altájához közelített a balatonfenyvesi Borostyán vendéglőben Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Csak a sarokban kapunk helyet, minden hely foglalt, a személy­zet láthatóan leterhelt - legalább­is ezzel magyarázzuk, hogy asz­talunkról könnyen megállapít­hatjuk, mit is falt az előző öt ven­dégcsoport. Vörösboros, piros­paprikás salátalébe kellene kö­nyökölnünk, s valami beazono- síthatatlan elegy csepeg a földre, szinte lyukat marva a padlóba. A legyek viszont már-már sikkant- gatnak örömükben... A vendégszeretetről el ne fe­lejtkezzetek, mert ezáltal néme­lyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg - olvassuk az étlap borítóján, s kérgesedő lel­kűnkbe remény költözik: a zord külső mögött mesteri konyha la­pul a balatonfenyvesi Borostyán vendéglőben, s mi csaknem pál­cát törtünk a külsőségek miatt a hely felett. Bizalmunk az étlap láttán tovább nő, mi szem-száj­nak ingere, megtalálható, nehéz választani. Fertályóra múlva ki­derül, valóban nem könnyű. Nincs, nincs, nincs - válaszol­ja minden kinézett fogás után pincérnőnk, majd tanácstalan­ságunkat látva leszűkíti a vá­lasztékot. Még egyszer nekive­selkedünk, hogy aztán ismét át kelljen fogalmazni vágyainkat. Maradjunk az egyszerűnél, törő­dünk bele, s rántott csirkecom­bot rendelünk, ám erre is csak egy elutasító fejrázás a válasz. Végül, ha nehezen is - köny- nyebbnek tűnik kitölteni egy te- litalálatos totószelvényt, mint rá­hibázni, melyik étel hozzávalói állnak a szakács rendelkezésé­re... -, de sikerül egyezségre jut­nunk. Míg a konyhában munká­hoz látnak, megkapjuk frissítő­inket, melyek szobahőmérsék­letüknél fogva csak a harmincöt fokban tűnnek hűvösnek. Hasonlóképpen a leveshez, mely első ránézésre fogyasztha- tatlan mennyiségnek tűnik. Va­lóban marad a tányérok alján, ám nem a porció nagysága mi­att. Az erőlevesben a tészta mosogatórongy-szerű, az orjalé pedig csak egy gigantikus cupákkal különbözik az előbbi­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont) Életunt, leterhelt KÖRNYEZET (1-10 pont) Legyek Kánaánja étel (1-20 pont) Gasztropuccs 5 ií tői - mindkettő híg, zsíros és langyos, így hamar letesszük a kanalat. A pórékrémleves jobb, már csak azért is, mert jóval ke­vesebb kerül a tányérba... Az első kör után meglehetős pesszimizmussal várjuk a fő fo­gásokat Érkezőikkel fény derül az áldatlan asztali állapotokra: a díszítésként a tányér szélére szórt pirospaprika már tálalás­kor hullani kezd, s az ebéd végé­re meghódítja a környezetet. Ez lenne e kisebb hiba, a nagyobbat a kóstolás után konstatáljuk. A hortobágyi babos szelet hagy­más-babos karajt jelent, s annyi­ra tocsog az olajban, ha a köret­ként tálalt sült krumpli mellé két-három szivacsot is adtak vol­na, sem tudtuk volna felitatni az egészet. Hasonlóképpen élvez­hetetlenül elázott a Vadász-mód­ra összedobott szelet is. A májas­gombás ragu a honi konyhamű­vészet legsötétebb napjaira em­lékeztet, a' hús betonkemény. A rántott csirkemell egy fokkal vághatóbb, viszont ízetlen, sóta- lan, jellegtelen, becstelen, érték­telen. Illetve jelentősen túlérté­kelt. A számla a tízezerhez köze­lít, hangulatunk a béka altájá­hoz. Búcsúzásképp még egy pil­lantást vetünk az étlap borítójá­ra: A vendégszeretetről el ne fe­lejtkezzetek, mert ezáltal néme­lyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. Angyalok, meneküljetek!

Next

/
Thumbnails
Contents