Somogyi Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-17 / 166. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 17., CSÜTÖRTÖK SOMOGYORSZÁG KINCSEI 13 címereslevél Pár évvel Amerika felfedezése után adományozta II. Ulászló Somogy vármegyének. Sok mindent elmond, hogy akkor a megye már fél évezredes múltra tekintett vissza A HŰSÉG FÉL ÉVEZREDES JUTALMA '-\ ® ' \ -v. ? A címereslevelet állandó hőmérsékleten és páratartalmon a kaposvári levéltárban őrzik. Fotózni nem szabad, mert az erős fényhatás károsíthatja a több mint 500 éves pergament. Másolat és digitalizált változat is készült róla II. Ulászló elsőként So­mogy vármegyének ado­mányozott címereslevelet 1498-ban. Márkus Kata Borsa Iván kutatásai bizonyítot­ták, hogy Somi Józsa temesi is­pán, az ország alsó részeinek fő­kapitánya, valamint vitézlő Butkai Péter, Somogy vármegye ispánja kérvényezte a vármegye részére címer adományozását. Hogy e kérést ketten együtt ter­jesztették elő, annak okát Borsa Iván szerint abban kell keres­nünk, hogy Somogy a török fe­nyegetés miatt akkor már egyfé­le hadiállapotban lehetett, és az ország alsó részei főkapitányá­nak hatáskörébe tartozott. Somogy 1498-ban elsőként kapott a megyék közül címeres­levelet, másodikként következett Zala vármegye több mint fél év­századdal később. Az elsőség mindenképpen köszönhető volt többek közt annak - mondta Bő­sze Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója -, hogy az oklevéllel elismerték a török el­leni harcban elért érdemeket Másrészt viszont a címerben lé­vő fő motívumok, a szőlőfürtök egyértelműen elmondják, hogy rendkívül bővelkedett a megye szőlőben és borban. A mai fogal­maink szerint az egykori somo­gyi vármegye történelmi borvi­dék volt Akkor az itt termett na­gyon jó minőségű boroknak nemcsak az volt az ismérve, hogy ízletesek voltak, hanem bírták a hosszabb szállítást is például szekéren. A somogyi bor eljutott a német-római császári és a pápai udvarba is. A II. Ulászlótól kapott címer­használati jog, ami együtt járt egyébként pecséthasználati jog­gal is, azt jelentette, hogy a me­gye már a megyei jogszabályal­kotás, a hivatalosság minden kellékével rendelkezett. A hiva­talos hatokat elláthatták pecsét­tel is, amit használták is kisebb- nagyobb megszakításokkal egé­szen 1950-ig. 1849 után ugyan például egy bő évtizedig nem volt szükség rá, mert a megye közigazgatási egységként nem létezett, akkoriban császári pe­csétet használtak. Az amúgy la­tin nyelvű oklevél magyar fordí­tása szerint kiemeli a király, hogy a vármegye nemcsak ki­rállyá választásakor tanúsított állhatatos hűséget, hanem meg- koronáztatása után is. Ez áll a levélben indoklásként „ híveink a szent koronához és felségünkhöz állhatatosan ra­gaszkodtak, jóllehet - mint fen­tebb érintve volt - sok és külön­Kincs a pergamen A PERGAMEN (HÁRTYA) mére­te: 69,5-szer 45,2 centiméter. A pergamen alsó szélét visz- szahajtották, s ezen oklevél esetében ez feltűnően széles, 13,8 centiméter. Az oklevélen ejtett két vágáson átfűzött se­lyemzsinóron függött a kirá­lyi pecsét, ami azonban elve­szett A címereslevélen lévő címer három részből álk címerpajzs, sisak, sisakdísz. böző ellenséges cselekedeteket és sérelmeket szenvedtek el és tapasztaltak meg,.... és más hí­veinkkel együtt győztesen tértek vissza, így joggal és méltán kiér­demelték, hogy mindezt e jel­vény díszei ábrázolják.” Az adományozott címer, mint e korszakban valamennyi neme­si és néhány városi címer, há­rom részből áll: a címerpajzsból, a sisakból a sisaktakarókkal és a sisakdíszből. A pajzs kék mezejének alján fényes arany koronából könyök­ben hajlított, felöltözött kar emelkedik ki, amely három zöld szőlőágat tart három levéllel és róluk függő két szőlőfürttel. A pajzson levő ezüst színű sisak tetejéről különböző színű, lobo­gó virágok veszik körül a paj­zsot. A sisak tetején szétterpesz­tett lábakkal egyenesen álló, pi­ros-fehér színekkel festett, repü­léshez kitárt szárnyakkal, fején arany koronát viselő sas van. Az oklevél abba a csoportba tartozik, amelyben az adomány­levél - legalább részben - megír­ja, hogy a címerkép mit szimbo­lizál. Azonban arra nem ad ma­gyarázatot, hogy mit szimbolizál az aranykoronás, aranycsőrű és aranylábú, repülni készülő sas, mint sisakdísz. GELENCSÉR ATTILA, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke: - Ötszáz évvel ezelőtt szívesen látogattak a királyok Somogy­ba, természeti adottságai alap­ján első volt a megyék közt. Meg is állapították: Somogy a legszebb megye. Ezért is ka­pott elsőként címert II. Ulászló­tól. A fél évezred azonban saj­nos kárára vált Somogynak, a megyék közt a hátsó fertályba csúsztunk ez idő alatt. Ezért számomra azt üzeni a címeres­levél: azon kell közösen dolgoz­nunk, hogy Somogy ismét az elsők közt legyen, kitűnjön va­lamivel a megyék közül. Tud­nia kellene minden magyar­nak, hol van Somogy, ennek azonban elengedhetetlen felté­tele az összefogás. köpflerné szeles judit, a me­gyei könyvtár igazgató helyet­tese: - Mivel a vármegyék közt Somogy elsőként kapott címereslevelet, meglátásom szerint a gesztus már akkor is az összetartozást kellett, hogy erősítse. Manapság is nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk annak a tudatosítására, hogy rendelkezünk egy üyen kincs­esei, hiszen ez ma is erősítheti az együvétartozás érzését. S mivel a helyi történelem minél szélesebb körű megismertetése is egyre inkább megfigyelhető törekvés a történelemoktatás­ban, talán fontos volna elérni, hogy a gyerekeink úgy kerülje­nek ki az iskolapadból, hogy tudjanak róla: létezik egy üyen, több mint félezer éves címeréslevél Somogybán. Több mint ötszáz éve őrzi a címereslevelet a levéltár AZ OKLEVÉL KIÁLLÍTÁSA UTÁN Somogyvárra került, mert ak­koriban az volt a megye székhe­lye. Ott volt a vármegye egyet­len úgynevezett hiteles helye, s akkoriban valamennyi, a címereslevélhez hasonló privilé­giumokat biztosító oklevelet ezeken a hiteles helyeken őriz­tették tulajdonosai. Ott tudták ugyanis biztonságban. Bősze Sándor szerint a címereslevél 1749-ben, több ide­iglenes állomáshely után került a kaposvári levéltárba. Azóta is ott őrzik fénytől védve, állandó hőmérsékleten és páratartalom mellett Már szükség volt a res­taurálására, állapotát folyama­tosan figyelik, s ha kell, újra y fertőtlenítik A róla készült má­solat is lassan kétszáz éves már, de a digitalizált változata js hozzáférhető. Bősze Sándor: a levelet eleinte Somogyváron, az akkori megye- székhelyen lévő leveles tárban Őrizték. / . Címerkészítési láz a XX. századi Somogybán A megyei önkormányzat korábbi elnöke indítványozta, hogy a mil­lennium évében lehetőleg min­den magyar településnek legyen címere és zászlója. S ha a somo­gyi települések felavatják jelké­peiket, akkor átvehetik Somogy címerét és zászlaját. A címerké­szítés lázba hozta az apró falvakat és a nagyközségeket egyaránt. A somogyi képviselő-testületek is meghányták-vetették, hogy mi­lyen motívumok kerüljenek cí­merükbe. 2001. október 23-án az­tán mind a 245 somogyi település elmondhatta magáról, hogy cí­merrel rendelkezik. A másolatok a címerterembe kerültek, ame­lyeket a 2002-es megyenap alkal­mából avattak fel. A települések címerükért cserébe megyezászlót kaptak ajándékba Az egykori vármegyeháza negyed évezred Valaha börtön volt a mostani levéltár A klasszicista stílusú egykori vármegyeháza épületében a me­gyei múzeumigazgatóság és a Rippl-Rónai Múzeum lelt otthon­ra. 1750-51-ben, egy Esterházy által ajándékozott telken épült fel, majd az 1760-as évek első fe­lében elkészült a mögötte álló megyei börtön is. Csakhamar szűk lett ez az épület, ezért ke­rült sor az 1772-1778 közötti át­alakításra, bővítésre. 1807-ben kezdődtek el a megyeháza bőví­tésének munkálatai. Először az új börtön alapkövét rakták le 1824-ben, a később elkészült U- alakú megyeházatömböt délről zárta le az 182ö-ban átadott épü­let. Ma a levéltár kapott helyet az egykori börtönben. A negyed évezredes falak közt őrzik Somogy néprajzi gyűjteményét is '—r mi;v oq k' ^ ^ Vc6 (SmOijhui$ ^ \cx -v Junmwe ^ -wime Xy Umonc útim-" twüt A Ű1 A*r.í.VvC .fvt*«•••«» „ f* Vif.' iv».,UvyV.-v wv . X yerftrn »( 4 A'wífíV • w\V*pvff,^uVU<hjfisltutA yAh)l\u^t VwivtfV-,♦>*•'n> *íxai.«ó-|v.‘) ;Vhi‘uvű syfuX'*™iVnsf A* >t^W**;***T*W»?. by+wvf. >+{hí &mentétIV rtkaftfeúfc* áeev&to'+n- At* Kmflji ycfiftuto* Ww j<y fí*ifÍA*ú *háim\ó: <f}rí-ryrfj tAcf* VAyCifrlyf yvt n Cli^Hn <.->«*» AfiX*(ef\«r/v*• Íivmhíf |mf fy*f>**m y»Ci* f>u.i‘xA-íC .vi V<nff •*»/ <Vv.i<^4‘mí ttfj f‘^|n» f<•» wvvf <u*n yfcfáim '&"**»*< %ik'u4*<&»**» fit*&**>&*&*% ­~^ ^ ♦** m«^Ar a«*-^Sv<ív**n% farunkéiy ' Wiwsf* nw»< C<5íi«»nAí^mi ^ ví* ^ "N> VíjA Í 'tyfct&íwt Vátfví-V.lív VY?|< Mvti vhúÁ <m ■'•»> * AuMUW UVíwrvftíVWví * A»««y AmííV ** >Vh a» • •> • < Íywi,iúwfl ^ *•«*»:<<»? a «h O |> ^-úc* 'jSUn t <► i-MfW*^ív<rt i>mvA'vH fHM***t <«fW 'm- á' ll; \w' ' 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents