Somogyi Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-14 / 163. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JULIUS 14., HÉTFŐ MI ÉRDEKLI? Vállalkozások sorsa izgatja varga József, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: - Érdekel, miként alakul a magyar gazdaság az erős forint mellett. Az is foglalkoztat, mi lesz a sorsa a hazai tulajdonú, de főleg exportáló cégeknek. Irigykedve látom: a szlovák vállalatok élete mennyivel könnyeb lesz azzal, hogy jövőre euróbán fizetnek. Sokkal kiszámíthatóbb lesz a gazdaságuk. Ezt az esélyt sajnos az elmúlt években elrontottuk. A nyári programok is foglalkoztatnak; hat unokám van. Szabadságunk alatt a Balatonra megyünk, s a környéken kirándulunk. SH-PORTRÉ A feltaláló masiniszta PAUER BÉLA GYÖRGY kaposvári feltaláló: Húsz évet dolgoztam a vasútnál, mint mozdonyvezető és kocsivizsgáló. Ám találmányokkal is foglalkozom, közülük néhányat már elfogadtak. Az egyik közös újításunk Demény Rezső kaposvári mérnökkel életmentő füttyoszlop néven vált ismertté. Egy vonatba szerelt jeladó, illetve a járműbe elhelyezett vevő segítségével az autó-, illetve buszvezető időben értesül a vasúti átjáróhoz közeledő szerelvényről. Sajnos már kilenc hónapja hiába kérjük találmányunk szakvéleményezését a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól. Önjelölt sztárok meg a Mega válogatás Siófokon nagyon kellett kutatni a tehetséget - és a hangot is Siófokra érkezett vasárnap az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorának válogatója. A kánikula ellenére így több százan a strandolás helyett a dalolást választották programnak. Vas András Rengetegen álltak sorba, hogy előadhassák énektudásukat. A környezet pazar volt, a Balaton adta a megasztáros válogató hátterét. Ha nem nagyjából kétszázadik- nak érkeznék, még hallgatnék is a kollégára, s beneveznék - bár korábban csak férfikarban kamatoztattam az énekhangom: kosár- és röplabda mérkőzések szurkolói kórusában igencsak tudtam érvényesülni. Ám hiába ácsorgók már háromnegyed órával a hivatalos kezdési idő előtt a siófoki kólastrand bejáratánál, csak a mezőny második felébe férek be, § s így fotósunk nagy bánatára ,pi megkímélem a beach pihenésre | és kikapcsolódásra vágyó közön- s ségét a produkciómtól. Vélhetően az utolsó esélyt szalasztóm ezzel el, hogy megasztárrá váljak... A többiek viszont láthatóan bíznak magukban, tudásukban: bár az egyik kereskedelmi tévé tehetségkutató műsora már negyedik felvonásához keres résztvevőket, s a nívó nagyjából ismert, azaz mindenki láthatta korábban, milyen kívánalmaknak kell megfelelni, meglehetősen sokan vélik úgy, hogy hasonló adottságokkal rendelkeznek - önkritika, óh -, mint a korábbi megák. Akik közül néhányan - Oláh Ibolya, Tóth Vera - el is látogattak Siófokra, mintegy inspirálni a próbázókat, sőt, a tévé egyik új üdvöskéje, egy bongyor hajú ifjú titán is a sztárvendégek magabiztos arckifejezésével sétálgat, ám utóbb kiderül, nemcsak számomra ismeretien arc, de a kortárs honi könnyűzene avatott ismerői sem tudják, valójában ki is a tornacsukás danász. Annál inkább megismerik a megaműsor konferansziéját, aki piros inge felett kissé kialvatlan ábrázatot viselve, kezében me- gafonnal grasszál a megméretésre vágyók között.- Viki, mit csináljak? - fordul Till Attila, azaz Tilla némileg el- _ veszetten egy hosszú hajú ren- | dezőasszisztens-féléhez, majd J az „Énekeltesd őket” válasz hal- 1 latán két kamerával a háta mögött exhibicionista vadászatra indul. Azt hinné az ember, a sorban álló, énektudásukról számot adni érkezők egymást lökdösik el az objektívek elől, csak hogy hangjukat hallathassák, ám Tilla hiába próbál kiprovokálni néhány taktust vágóképnek, mindenki szolidan visszakozik.- Saját számommal jöttem, s szájharmonikázni is fogok - állítja egy széttetovált karú, nap- szemüveges fiú, ám ennél többre nem hajlandó, mint ahogyan az alkalmi asszonykórustól is csak zavart vihorászásra futja.- Santana - tippel fotós kollégám, amikor végre egy kigyúrt fickó hosszas unszolásra halkremegő hangon valami dallamfélét próbál kicsiholni magából. Utóbbi vérszegény produkcióját leginkább feszített idegállapotával és magas vérnyomásával magyarázza. Viszont egyúttal kedvet csinál többeknek is a daloláshoz: néhány bátrabb próbázó vállalja arcát és hangját, látván, nincs túl magasan a léc, amit át kell vinniük. így aztán előbb egy Szécsi Pál dalt hallunk - bár lehet, hogy paródiát -, majd egy tizenéves lánykórustól felcsendül az Iskolatáska. Első blikkre nekünk ennyi elég, s láthatóan a műsorvezetőnek is, aki forgató- könyv híján nem nagyon találja a helyét - a fentebb említett Viki nélkül Tilla félkarú halott... A meghallgatásra várakozókat azonban ezek a zökkenők nem érdeklik, csendesen zso- lozsmáznak, skáláznak, kockás papírból próbálják memorizálni versenydalukat, bár akad, aki magába mélyedve keresi legjobb pülanatát, hogy éppen idejében, a mikrofon előtt állva tudjon kirukkolni az előadással. A megává váláshoz ugyanis szerencse is kell, hiszen a nótás kedvűeknek talán ha egy perc jut a kamera előtt, s ez idő alatt kell meggyőzniük a majdani zsűrit, hogy helyük van a műsorban. Bár nem vagyunk tagjai a bírálóbizottságnak, s különösebb zenei előképzettséggel sem rendelkezünk - viszont van fülünk... -, hamar felmérjük, a siófoki próbázók első harmadára vajmi kevés sms-t kell majd emelt áron küldeni... Pedig a többség tényleg hisz magában, sőt, még szűkebb kör- nyezetét is sikerült meggyőznie, hogy tehetséges. Sokan nem is egyedül érkeznek, barátnő, apa, anya, testvér kíséri őket, s izgul az emelvény lábánál, vajon szerettének sikerül-e megtennie az első lépést a hírnév felé. A válasz ugyan az esetek igen nagy százalékában laikusként is borítékolható, ám az énekesek)?) kedve a produkció bemutatása után sem lankad, sőt - vélhetően transzba kerülve nem hallották a maguk által csiholt hangokat...- Johnny Clash-t nyomod vagy a másikat? - kérdezi érdeklődést mímelve az egyik tévéalkalmazott, akinek az a hálátlan feladat jut, hogy komoly arccal kell végighallgatnia a számokat- A második dögösebb - jön a válasz egy negyven körüli, erősen kopaszodó, szemüveges, s meglehetősen mélynövésű férfitől, s a faarcú tévésről egyből megállapítjuk: munkája megfizethetetlen... Főként, hogy dél felé már árnyékban is legalább harmincöt fok tombol, s még a mezőny negyede sem énekelt.- Slágergyanús - jegyzi meg rezignáltan mögöttünk a kólastrand egyik alkalmazottja, amikor egy sokfiilbevalós fiú belekezd egy nyolcvanas évekbeli hóm nótába. Az első sor gördülékeny, a másodiknál viszont megugrik a hangja, átvált egy magasabb frekvenciába, melytől a parti presszókban vélhetően elpattan néhány pohár. A harmadik sor után a tévés gyorsan közbeszól: - Koszi, ennyi elég is lesz! Nekünk is. Csak vele ellentétben mi távozhatunk... Ide figyeljenek, emberek! Tilla eligazít a siófoki strandon Bogarasnak kell lenni ahhoz, hogy valaki Bogaras legyen találkozó A bogár is hátsón csúszott a csillogó karosszériákon a gyékényesi Kéktó kempingben Bogarat előztem az úton, aztán szemből jött Bogár, a gyékényesi Kéktó kempingnél meg mindenütt Bogár állt a hétvégén. Ha magam is Bogárral jövök, biztosan integetnek, mert azt mondják: így szokás. Aki nem integet a másik Bogárnak, az nem is igazi bogaras. Piros, fehér, fekete, rózsaszín, drapp, sokféle színű autók, de valami közös bennük: a bogár is hátsóféken csúszna rajtuk, annyira fényesre suvic- koltak. Nem meglepő, mert Volkswagen Bogár tulajdonosnak lenni egy külön kaszt, s a kasztba tartozók imádják az autóikat, ennek megfelelően simogatják, tisztítgatják is eleget. Erről már a találkozó helyszínén meséltek nekem, ahova grazi, szlovéniai bogarasok is eljöttek, no meg hazaiak, akik időről-időre találkoznak. Hogy miért? Gyönyörködni a másik Bogarában, megmutatni a sajátot, tippet adni, hol lehet alkatrészt beszerezni, de mindenekelőtt a közös élmények, a baráti kapcsolatok miatt. A szentai Bogdán Pál - természetesen maga is Volkswagen Bogár tulajdonos - tavaly először hívta életre a gyékényesi rendezvényt, akkor még zártkörben. Idén nyilvánossá tették a há- p romnapos találkozót, felvonulás- | sál, kaszói kirándulással. | A hadrendbe állított Bogarak- f nak számtalan csodálója akadt. I Volt itt kuriózum autó is, példá- Aki nem integet a másiknak, az - mondják ők - nem is igazi bogaras ul egy három Bogárból limuzinná plusz lakókocsivá fejlesztett változat. Vagy Fehér Gáboré, aki tíz éve kezdte el összerakni autóját, s most méltán gyönyörködött benne mindenki. A közel nyugdíjas korú autón az embléma: Volsburgban gyártották. 1200-as standard kivitel, gyári fekete szín. Gazdája profi, mindent tud az autó történetéről.- 1953. október 17-én hagyta el a futószalagot, 18-án adták át, 19-én svájci autószalonba került. 1963-tól magyar tulajdonosa volt, aki később félreállította - mondta Gábor, aki 15 évesen vette az első autóját, azóta csak Bogara van. Az öreg járgányra egy tanyán bukkant rá Gábor, csak az üres karosszéria volt. Mára csodaszép, s benne hátul a gyerekülés: családostul jöttek a találkozóra. Urán Primos arról mesélt: 1969 óta bogaras, de ez csak a hobbiautója. Évente 12 alkalommal fordul meg Bogártalálkozón, mert szereti a hangulatát, az ismerősöket.- Mi Bogarasok bogarasak vagyunk mindannyian - összegzett Fehér Gábor, amit Bogdán Pál bólogatások közepette megerősített. A 21. században annyi pénzt áldozni régi Bogárra, amiből lehetne venni, meg fenntartani egy mindennel felszerelt új autót, ehhez tényleg bogarasnak kell lenni. ■ Varga Andrea
