Somogyi Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-19 / 142. szám

13 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK RIPORT Az idegenek és a Jóisten is szereti Kötését franciás könnyedség A vendégszeretet és az összetartás miatt népszerű a falu a betelepülők körében szót, s sorolja a kötcseiek leg­főbb jellemzőit Lohr Jenőné. - Még a régi időkből maradt meg a szokás: ha valakinek valami baja van, a többiek összefognak és segítik. Ha kell, anyagilag is. S ezt a betelepülők is elfogad­ják, sőt, láthatóan tetszik nekik. Persze ezt a fajta belső össze­tartást már csak azután ismer­hetik meg az újonnan érkezők, ha megtelepedtek a faluban. El­sődlegesen mindenkit a telepü­lés fekvése, szépsége és nyugal­ma hódít meg. No és nem mellé­kes a Balaton közelsége sem.- A rendszerváltás után ele­inte még megfizethetőek voltak a házak és a telkek - emlékszik vissza Csepinszky Mária. - Jöt­tek is a németek szép számmal, akadt, akinek a kocsija többe került, mint a ház, amit megvá­sárolt. A kereslet persze felverte az árakat is, a helyiek ma már nem tudnak licitálni az eladó ingatlanokra. Igaz, nem is na­gyon érdeklődnek: egyre keve­sebb a tősgyökeres kötcsei, a fi­atalok ugyanis elköltöznek a te­lepülésről.- A szülőknek fontos, hogy taníttassák a gyerekeiket - je­lenti ki Lohr Jenőné -, akik azonban nem jönnek vissza a főiskoláról, egyetemről. Itt van­nak helyettük a betelepülők, akik tényleg hamar beolvadnak a régiek közé. Mint például a bolt előtt csak Seppiként bemutatkozó, nyug­díj felé járó német férfi, aki ép­pen - faluhelyen ritkán látható módon, pórázon - sétáltatja a kutyáját.- A hetvenes-nyolcvanas években többször nyaraltam a Balatonnál - meséli. - Kirán­dulgattunk mindenfelé, így ju­tottunk el Kétesére is. Már ak­kor is szívesen vettem volna itt házat, csak hát még nem lehe­tett. Amikor aztán megváltozott a politikai helyzet Magyaror­szágon, rögtön tudtam, kell ne­kem itt egy nyaraló. Azóta sem tudok betelni ezzel a gyönyörű vidékkel: az erdőkkel, dombok­kal, völgyekkel.- A régiek azt mondják - mo- solyodik el Csepinszky Mária -, a Jóisten bizonyosan szereti Kötését, hiszen ebbe a csodála­tos völgybe teremtette. Aztán ha baj van, csak ráteszi a kalap­ját, hogy megvédje... A miniszterelnöki földvá­sárlás ismét Kötésére irá­nyította a figyelmet. A fa­lut korábban a külföldiek mellett több hazai mű­vész is felfedezte - meg­próbáltuk kideríteni a népszerűség okát. Vas András Gigantikus sár fogad a nagy- csepelyi elágazásnál, az éjsza­kai eső csúnyán végigverte a vi­déket, s rendesen letarolta a domboldalt. Amit tudott, magá­val sodort, s persze a völgyben, az úton pakolta le terhét. Látha­tóan nem örökre, hiszen három lapátos szorgosan meri-tolja le a csatakot a padkára - mire vagy két óra múlva visszaindu­lunk, a munka dandárjával már végeztek is. Hiába no, a Balatontól szűk tíz kilométerre festői völgyben fekvő Kötésén adnak a külsősé­gekre. Bár a falu hosszan be­nyúlik a dombok közé, s a házak sorát kisebb ligetek s megannyi füves-bokros zöld terület szakít­ja meg, sehol sem látni gazos, elhanyagolt portát. Sőt, az út menti árokpart is gyönyörűen rendben tartva - a legfelkapot­tabb tóparti üdölőfalvakban megforduló emelt igényszintű látogatók sem találnának sem- müyen kifogást. Nem véletlen, hogy a település már sokak ér­deklődését felkeltette: a küenc- venes évek óta egyre több a be­települő. Fővárosi művészek - Dés László zeneszerző, Megyik János Kossuth-díjas szobrász- művész vagy Kalocsay Zsuzsa operettprimadonna -, német nyugdíjasok vették meg a kúriá­kat és házakat, legutóbb pedig Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök felesége, Dobrev Klára lá­tott fantáziát a faluban, s tett ajánlatot egy nagyobbacska te­rületre, mutatván, az alig több mint félezer lakosú Kötcse nép­szerűsége továbbra is töretlen. A faluközpontba érve lassan meg is értjük az ideköltözők ra­jongását. Mindenütt ládába ki­tett virágok, a vízelvezető árok felett egyen-fahidak, gondosan nyírt díszbokrok és fák - sehol egy eldobott csikk, szemét.- Az a fránya jég - sepregeti éppen az éjjeli égzengés által igencsak megcibált meggyfa Csodálatos fekvés, csend, nyugalom, rengeteg zöld, rendezett porták: elsőként a külsőségek ragadják meg a Kötésére érkezőt alól a lehullott leveleket Cin­kán Gábomé. - Még szerencse, hogy csak a fát verte szét, ezt gyorsan el tudom takarítani. A faluban ugyanis íratlan szabály - vagy inkább az itt élők belső késztetése -, hogy mindenki figyel a maga portájá­ra. Ha azt rendben tartja, nagy baj már nem lehet. Persze azért az önkormányzat is besegít.- A tanács - folytatja a lassan feledésbé merülő kifejezéssel az idős asszony - nagyon figyel az Uyesmire. Az emberei folya­matosan dolgoznak, hogy rend legyen a faluban. Ők tartják rendben a vízelve­zető árkokat is, melyek koráb­ban rengeteg bosszúságot okoz­tak az itt élőknek. Ha jött egy nagyobb eső, a dombokról lezú­duló víz szépen összefolyt a központba, elmosva kertet, ve­teményest, gyakran még a ház­falakat is.- A régi kötcsei családok tud­ják, micsoda pusztítást tudott végezni - emlékszik vissza Cin­kán Gáborné -, a betelepülők pedig belekerülnek egy műkö­dő rendszerbe, s rögtön alkal­mazkodnak. Ehhez persze az is kell, hogy ne idegenként, amolyan gyütt- mentként kezeljék őket, mjnt annyi más településen, ahol az őslakosok nem nézik jó szem­mel az újonnan érkezetteket.- Kötcse mindig is befogadó falu volt - állítja Csepinszky Má­ria néprajzkutató, a szennai fa­lumúzeum egykori gondnoka, aki tősgyökeres kötéséiként mindent tud a település törté­netéről. - A tizennyolcadik szá­zadban betelepülő németek is hamar otthonra találtak. Talán azért is, mert az anno Elzászból és Lotharingiából ér­kezettek nemcsak a németek munkamorálját hozták maguk­kal, hanem egyúttal egyfajta franciás könnyedséget is: jóval közvetlenebbek voltak a bajor vagy sváb parasztoknál.- Kötcse nem is volt soha job­bágytelepülés, sokkal inkább kisnemesi falu - teszi hozzá Csepinszky Mária. - lúcatnyi nemesi kúria állt itt régen, s sok táblabírót, jegyzőt adott So­mogynak. Itt nem találni, nem lehet gyűjteni népi eszközöket, szőtteseket, sokkal inkább a polgári lét bizonyítékait.- Kultúra, munka, vendég- szeretet, összetartás - veszi át a A török pusztítást követően a német telepesek hoztak új életet az elnéptelenedett faluba san német telepeseket hívtak a faluba. A németek a somogyi tájon akkor ismeretlen dohányt kezdték termeszteni, s gyorsan híressé vált a boruk is. Kötcse felvirágzott. a gazdagság azonban a falu la­kosságának csökkenéséhez ve­zetett, a jómódú szülők ugyan­is városban vettek a gyerekeik­nek lakást Kötésén az 190(kis évek elején még több mint 1800- an éltek, manapság valamivel több mint 500 lakosa van. kötcséröl a legkorábbi írásos emlékek 1229-ből valók: Keccha inferior (Alsó-Kötcse), valamint Keccha superior (Felső-Kötcse) néven két faluról szólnak. Ekkor a székesfehér­vári káptalan tulajdona. A török időkben átmenetileg elnéptelenedett a település. Az élet újraindításában szerepe volt az új tulajdonos Antall családnak, akik a lassan visz- szatérő őslakosok mellé a 18. század első felétől folyamato­Kötcse virágkorára emlékeztetnek a nemesi kúriák is Arany háromszög jöhetne létre a lopakodóút mentén nagyberki Kerékpárút-hálózatot, elkerülőutat akarnak azért, hof csökkenjen a kamionok forgalma- Várjanak néhány pillanatot, amíg kiszedjük a palántákat a csomagtartóból - szólt Komár András nagyberki polgármester, majd a közcélú munkásokkal pa­kolni kezdett. A falu központjá­nak virágosításában segédkezett a saját fuvarral. A lelkesedése páratlan. Nem panaszkodik, teszi a dolgát Nem törik le a kudarcok sem; a csa­tornázásra társultak már Dom­bóvárral, s próbálkoztak Kapos­vár felé is. - Az ISPA-pályázatot a Dombóvári Víz- és Csatorna­mű karolta fel. Az összes környe­ző település erőn felül hozzájá­rult. De - nem tudni, müyen megfontolásból - átírták a térké­pet Nálunk, a Kapós folyó folyá­si irányában, egyszerűen a gra­vitáció segítségével megoldható, és olcsóbb lenne a szennyvízel­vezetés. Dombóvárig nem kelle­ne átemelő szivattyú, egyéb költ­séges és bűzös megoldás. Cso­rnáig működik a dolog, Taszár csatornázott, mi meg itt va­gyunk a semmiben. Nagyberkiben is egyre több a munkanélküli. Ipari bázisuk' nincs, a legnagyobb foglalkozta­tó az önkormányzat.- Arra törekszünk, hogy mi­nél több embernek tudjunk munkát adni. A vasúti közmun­kaprogramban is dolgozik két emberünk. A gond az, hogy ezek a programok még nincsenek be­járatva, napi apró gondok nehe­Nem adják az iskolát CSÖKKEN A LAKOSSÁG SZÁMA, már nem érik el az ezerötszá­zat A polgármester szerint azonban az iskolát nem ad­ják. - Ha a mostani folya­mat folytatódik, akkor a jövő­ben Kaposváron lesz iskola, a buszok kijárnak, és viszik a gyerekeket a megyeszék­helyre. Ekkor Kaposvár és Dombóvár között egyetlen is­kola marad, a mienk. Költ­ségvetése 150 millió forint, négy település társulásban tartja fenn. Másfél éve kezd­tük a bővítését. Nem lett in­Komár András: Az iskola marad, nem engedjük el a gyerekeinket tegrációs központ, pedig meg­alapoztuk az iskola jövőjét; lesz nevelési tanácsadónk, lo­gopédusunk. zítik a munkát. Efelett 9 közcélú és közhasznú munkást foglal­koztatunk. Az emberek többsé­ge dolgozni akar. Értük mindent megteszünk. Közcélú munkás Pápai Elvira is. - Augusztusig tart a szerző­désem - mondta. - Utána jön a tél, akkor inkább a férfiaknak jut munka. Két gyerekem van, az egyik iskolás, a másik most kezdte az óvodát. Szerencsére minden helyben van: az iskola, az óvoda, az orvos, a gyógyszer- tár. A férjem is itt dolgozik, ő a gépi kaszás már régóta. Nagyberki csendes, virágos község, csak ne a főút mellett él­jen valaki. - Nyolc éve hangoz­tatom, hogy ez egy lopakodóút- így a polgármester. - Letérítik a kamionokat erre, majd Bala- tonszentgyörgynél térnek visz- sza, hogy a Balaton térsége ki­maradjon. Iszonyatos a forga­lom, és reményünk sincs az el- 'kerülőútra. Öt éve küzdünk azért, hogy Szabadiig elérjen a kerékpárút. Alig másfél kilomé­ter hiányzik a két falu között, ígéretet kaptunk, pénzt nem. A szülők a forgalom miatt félve engedik el kerékpárral a gyere­keket. Ha kiépülne az általunk elképzelt kerékpárút-hálózat, a meleg víz kedvelői könnyedén eljuthatnának Gunarasra, Igái­ba vagy a kaposvári élményfür­dőbe. Arany háromszög lehet­ne ez... ■ F. Szarka Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents