Somogyi Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-02 / 127. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 2., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP 24. órában Az iskolai erőszak körébe nem illő drámából okulhat az oktatásügy. Fegyelem nélkül nem működik az iskola, de a törvény gátat vet az ésszerű nevelésnek. FELNŐTTEK A BIZALOMVESZTETT DIÁKOK J zokták mondani: bezzeg ni időnkben! Akkor el­ölülőm az eredményein- I fes elgtMdorkodnak. ente m-7<Tdiákunk jut országos tanulmányi ver­seny döntőjébe. Tán még sosem fordult elő, hogy négyet is táncsicsos diák nyerjen. 2008-ban a leg­jobb fizikus, a legjobb ké­mikus, és két kategóriában a legjobb biológus is isko­lánk diákja. Nem kizáró­lag ez minősít bennünket, de fontos mutató. ” Gyerekeink megvédik az iskolájukat, a gyászszalagra feltették a Táncsics-jelvényt, mutatva, ők akkor is idetartoznak Tíz nap telt el a kaposvári diákgyilkosság óta. A meg­döbbentő dráma után a megtört gyerekek, szülők, tanárok összekapaszkodva segítették egymást. Az élet mára visszatért az iskolá­ba. Reöthy Ferenc igazgató szerint erős közösséget ko­vácsolt a tragédia, ami sze­rinte nem tipikus iskolai erőszak volt. Az oktatás­ügy égető gondjairól azon­ban párbeszédet indíthat. Balassa Tamás- Tele van a média az iskolai erőszak híreivel. Ez a tragédia viszont eltér azokról.- Ez a dráma nem az iskolá­ban megjelenő erőszak körébe tartozik, mert sokkal több ösz- szetevője van, mint a közvetlen iskolai összefüggések - mondta Reöthy Ferenc, a kaposvári Tán­csics Mihály Gimnázium igazga­tója. - Ez egy egyedi eset, amit talán még a kriminológia is más­képp értékel majd utólag.- Mi teszi mássá?- Gyilkosság történt. Előre t megfontolt szándékkal, különös % kegyetlenséggel elkövetett gyil- | kosság. Haláleset volt már az is- | kólái erőszak összefüggésében, £ de attól messze vagyunk, hogy a legszélsőségesebb gyilkosság bekerülhessen e kérdéskörbe.- Elkerülhető lett volna? Tetten érhető az iskola felelőssége?- A lelkiismereti felelőssé­günk felmerül, mert olyasmi tör­tént, amin sem a tanárok, sem a diákok nem tudják túltenni ma­gukat Mélyen tragikus az ese­mény, ezért próbálunk gondol­kodni azon, mit lehetett volna tenni, vagy inkább mit lehetne tenni. Az OKTV-díjkiosztón igaz­gató-kollégák mondták - rájuk hivatkozom, így nem tűnik men- tegetésnek -, hogy ez bárhol megtörténhetett volna.- Az iskolai értekezleten ki­emelte: ragaszkodni kell a té­nyékhez. A pletykák most ép­pen halállistáról szólnak...- Tartom magam a rendőrség által közölt tényékhez. Túlmegy a tényszerűségen, ha félinformá­ciókból, feltételezésekből bárki tovább építi a történeteket.- Az anonim médiafelületek te­le voltak oda nem illő, képtelen vádaskodással: már a Táncsics sem a régi, drogelosztó, és a többi. Hogy élte meg ezeket?- Nem volt könnyű, de rosz- szabbra számítottam. Egy-két szélsőséges véleményt leszámít­va megértést és együttérzést kaptunk. Komoly gondolkodású emberek közül senki sem azt kérdezte, hogy jutottatok el ide? Hanem azt, miben tudunk segí­teni? Ezt a támogatást éreztük.- Tíz nappal az eset után van- nak-e kimondható tanulságok?- A legfontosabbat régóta tud­juk: a kortárs közösség neveli az ifjúságot. És ez a kortárs közös­ség rendkívül zárt a szülők és a tanárok felé egyaránt Most is ki­derült, a diákok rendelkeztek bi­zonyos információkkal, amit vi­szont talán még egy felnőtt sem tudott volna kezelni. Ezért sem­milyen szinten nem lehetnek fe­lelősek a kortárs diákok. Peda­gógiai kihívás, hogy a zárt kö­zösség bizalommal legyen fe­lénk. Azért tartottunk értekezle­tet szülők, diákok, tanárok együtt, mert a probléma, amit meg szeretnénk oldani - meg kell oldanunk, mert így nem le­het élni, - a három szereplő együttműködésével történhet.- Az elmúlt másfél hétnek mi volt a legdrámaibb pillanata?- Az első döbbenetét az okoz­ta, amikor meggyilkolták az el­tűnt diákunkat. A másik döbbe­net talán pedig még ennél is na­gyobb volt, hiszen a rendőrségi tájékoztatásból kiderült, saját osztálytársai, barátai voltak a gyilkosok.- Meghalt egy diák, meghalt valami az elkövetőkben is. És a diákokban?- A trauma rendkívül erős, di­ákoké, tanároké, szülőké. A gye­rekekben nagy a bizalomvesz­tés, mindennel szemben. És meg­fogalmazódik a félelem: nem le­het már normálisan élni, utcára menni? Ez a korosztály még tisz­ta. A felnőtteket sokszor megtöri az élet, igazságban, erkölcsi érté­kekben kötnek kényszerű komp­romisszumot. De a gyermek nem. Ő vagy bízik valamiben, vagy nem.- A bizalomvesztést fokozta a pszichológusi meghallgatás re­latív titkossága...- A gyerekeknek hatalmas tö­rés volt ez. Amit elmondtak, azt úgy tették, hogy annak semmi­lyen eleme nem kerül nyüvános- ságra.- Meddig lehet a diákok bűné­ben visszautalni az adott isko­lai közösségre? Másképpen: hol szűntek meg ezek a diákok táncsicsosok lenni?- Az én dolgom az, hogy meg­találjuk a megoldásokat. Kire­kesztő, elítélő gondolatot nem fo­galmaztam meg magamban, de főleg nincs bennem ilyen érze­lem. Sokakat talán meglep, hogy miért nincs azokkal szemben, akikkel lehetne. De nincs.- A kollektív felelősség tévesz­méje jegyében érték támadá­sok a diákokat?- Ha valakit kollektív felelős­ség miatt inzultus ér, az az egyik legaljasabb cselekedet. Akik eze­ket a gyerekeket ilyen szempont­ból inzultálják, azok a gyilkosok­kal vannak azonos szinten.- Akik legyilkosoznak ártat­lan, összetört fiatalokat...- Ha történt ilyen, azt mélysé­gesen elítélem.- Hogyan tovább?- Az életben nagy traumák „A gyermekem a tragédia után egyik pillanatról a másikra lett felnőtt. Olyan gondolatokat fo­galmaz meg, mint még soha. ” „nem tudom, jó ötlet-e, hogy el­marad a kaposvári pedagógus­nap, de mi csináljunk egy önálló pedagógusnapot. Gyer­mekeink év végi virágja legyen a köszönetünk jele. ” „A fiam egy kollégiumi szobá­ban lakott az egyik flúval. Bor­zasztó. Semmi jelét nem láttuk ennek a féktelen és megma­gyarázhatatlan erőszaknak... ” érik az embert, ez most egy kö­zösséggel történt. Bármennyire fáj, tenni kell a dolgunkat to­vább. A trauma feldolgozása is könnyebb így.- Azt mondta az értekezleten: korábban az iskolai fegyelme­zés öt lehetőségét vette szám­ba, és azok közül mind az öt jogszabályba ütközik.- A törvény szélsőséges ese­tekre készült, amikor a tanár­nak elfogytak az eszközei, és a múltból örökölt, talán nem is a pedagógiához köthető módon próbálta kezelni a kérdést. A jog­szabály értelmetlen porosz kato­nai fegyelmet fönntartó szerve­zetként írja le az iskolát, ahol még szünetben is vigyázzba kell állni a folyosó szélén.- Fegyelemre szükség volna.- Ha az iskola nem tud fegyel­met tartani, akkor az nem isko­la. Kell valami kohéziós erő, ami­nek az értelmes fegyelem a felté­tele. De amit ma józan ésszel a tanuló érdekében megtennénk, azt törvény tiltja. „szekszárditól hoztam a gyer­mekem abba a gimnáziumba, amit a legjobbnak gondoltam. Nem bántam meg. ” „hét gyermek édesanyjának egyebek között azért jó lenni, mert nem akarja a szülő egy gyermekben megvalósítania magát. ” „a mai diákok kettős életet él­nek. Napközben kiválóan ta­nulnak, illemtudóan viselked­nek, éjszaka viszont szórako­zóhelyeken alkoholt fogyaszta­nak, dohányoznak. ” Reöthy Ferenc 1956-ban született Siófokon. 1979-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai, 1983-BAN az ELTE-n középis­kolai történelem szakos ta­nári oklevelet szerzett. 1982 óta tanít a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium­ban. 2003-ban a pécsi egyetemen pedagógus szakvizsgát tett. 2005-ben Kaposvár közgyűlé­se a gimnázium igazgatójá­vá nevezte ki. Két hét még a tanév A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban az elmúlt hét nagy része már tanítással telt A kompetenciamérésről egyedül az érintett 10/b osz­tály maradt ki, habár a köz­ponti hatóság nem adott erre engedélyt. A négyórás meg­terhelő koncentráció alól a szülők adtak felmentést a fi­ataloknak. A következő két hétben a közvetlenül érintett diákok esetében toleránsab- bak lesznek a tanárok, és bár még nem zárták le a je­gyeiket, feleltetés vagy dolgo­zatírás nemigen vár rájuk.- Mondana példát?- Nem értem, hogy ha a tanár tudomást szerez a diákja drogo­zásáról, miért nem beszélheti meg ezt a szülővel? Éppen arról gondolkodunk, hogy akkor tu­dunk a gyermekeink javára len­ni, ha a három fél együttműkö­dik. Rossz üzenete van annak is, hogy ha a diák kilép az iskola ka­puján, a tanár már nem tehet semmit. Persze, még nálunk ha­tékonyabb szervezetek sem tud­nak mit kezdeni a fiatalok éjsza­kázásával. Ha a háború előtt egy tanár bement a moziba, a diák a fal mellett kúszott kifelé. Mi len­ne ma egy tanárral, ha a diszkó­ban megkérné az ifjúságot, hogy nyomás haza, elmúlt tizenegy!- Egyre több szülő nem érti a gyerekét, és a tanárt kéri, mindegy, mit tesz, csak ered­ménnyel nevelje...- Ilyen sajnos nemegyszer előfordult a több mint harminc­éves pályámon, és ebben semmi meglepő nincs. A nevelési folya­mat legfontosabb szereplője a szülő. Bizonyára mj, tanárok sem vagyunk mindannyian tö­kéletesen felkészítve minden nevelési szituáció kezelésére, de a szülők még kevésbé. Többsé­gük nem szakember.- Az igazgatói kollégiumnak vannak konkrét javaslatai?- A somogyi igazgatói szövet­ség már a szélsőséges esetek ki­robbanása előtt megfogalmazta gondolatait a minisztériumnak. Semmitmondó választ kaptunk.- Kulcsszereplő a nevelésben az osztályfőnök. Egyik javasla­tuk erre vonatkozik.- Az osztályfőnök felelősségét havi bruttó hatezer forinttal is­merik el. A 22 órára emelt óra­számmal pedig még kevesebb esélye maradt a tanárnak, hogy megismerje, meghallgassa a diá­kokat. Nem szeretek rébuszok- ban beszélni: ebben az egzisz­tenciális helyzetben a tanárok rákényszerülnek a másodállás­ra. Se elég idejük, se elég energi­ájuk nem marad a diákokra. •- Ismerős szlogen: a pedagógu­sokat meg kell becsülni...- Nemcsak arra gondolok, hogy a pálya presztízsét vissza kell állítani - mert jó, ha van presztízse -, hanem az időt és a feltételrendszert kell megterem­teni. Az óraszámnövelés, a bü­rokrácia, az előkészítetlen refor­mok nem ez irányba hatnak. A változás kényszerhelyzetét meg­értem, de lehetett volna mindezt megfontoltabban kezelni. Az el­múlt évtized iskolára zúdult re­formja száz évre is elég lett vol­na. Az iskola egy tengerjáró te­herszállítóhoz hasonlítható, aminek kilométerekkel előbb kell fékeznie és kormányzási manőverbe kezdenie, hogy ne vigye el a szigetet...- Az iskolai értekezlet összeka­paszkodását miként élte meg?- A tantestület merítette ebből a legtöbbet. Hihetetlenül meg­erősített bennünket.- És kiállt a diáktanács is...- A diákjaink hozzáállását ki kell emelnem! Fegyelmezzük, értékeljük őket, olykor - hiszen mi sem vagyunk tévedhetetle­nek - hibázunk is nyilván, de ők pozitívan nyilatkoznak az iskolá­ról. Gyerekeink magas értelmi és érzelmi intelligenciaszintje ebben nyilvánul meg. Okosan érvelve megvédik az iskolájukat. A gyászszalagra feltették a Tán­csics-jelvényt, mutatva, ők ak­kor is idetartoznak.- Milyen érzéssel megy végig most az iskolán?- Jó ideig más lesz a gimnázi­um. De sok jel mutat arra, hogy akármekkora traumát éltünk meg, erősödünk általa. És talán eljutottunk oda, hogy széles kö­rű párbeszédet indítsunk el.- Elképesztő hírek érkeznek nap nap után fiatalokról. Hová tarthatunk, ha nem lép vala­mit tanár-diák-szülő közösen?- Kevés szereplő van, aki nem érzékelné, nagyon tenni kell va­lamit Rossz irányba megy az ok­tatásügy. A 24. óra utolsó perce­iben vagyunk, hogy más irányú döntéseket hozzunk, és akkor talán 10-15 év múlva nem kell tartanunk attól, hogy rosszabb helyzetbe kerülünk.- Vannak jó példák.- Az éltanuló finnek a ‘9(Tes évek elején meghozták a dön­tést: az oktatás a legfontosabb! Az iskolának azóta az a feladata, hogy boldog, kiegyensúlyozott generációkat neveljen. És még valami: nem köztudott, de a ma­gyar gimnazista korosztály ered­ményei jobbak, mint a finneké.- Mikor lesz a Táncsics ismét derűs, mosolygós iskola?- Diákjaink, ha nehezen is, de felfogják dolgozni a történteket. Megvan bennük az erő hozzá... Tanulságos gondolatok az Iskolai értekezletről

Next

/
Thumbnails
Contents